Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-03-13 / 6. szám
'a HAZAI NAPLÓ Kis-balatoni titkok A Balaton körül azért szeretek utazni, mert ötkilométerenként találkozom az évszázadokkal. Ugyanez a múltkereső, történelmet átélő izgalom fog el a Mátra, a Bükk és a Sátoros hegyek dombjain és lejtőin is, de a pannon táj a magyarság előtti évszázadokat is felidézi. Egy ideig csak a rómaiakra gondoltam, a villák alapfalaira a gyenesdiási szőlőhegyen vagy az edericsi országúton vagy Tihanyban, az apáti domboldalon. De a minap Pécselyen — talán emlékeznek? tavaly ilyenkor írtam róla — Józsa Tivadar doktor, a körorvos, költő, író és műkedvelő régész, akinek Völgyvallatás című megkapóan szép kötete nemsokára jelenik meg, megmutatta azt a fűzfaligetet a Pécsely-patak egy kanyarulatában, ahol a bronzkori ember szerszámait, edényeit és csontjait is szinte naponta veti fel a föld, amióta — szerencsére — új szőlőt telepített ide a szövetkezet. Ma a Kis-Balaton szélén fekvő Fenékpuszta római castrumának romjai után elindultam — kezemben kalauzaimmal, a „sárga Radóval” és a „Zákonyival” — megkeresni annak a kornak a nyomait, amely a rómaiak és a honfoglalás közé esik. ötven év távolából hallom Balanyi tanár úr hangját: Nagy Károly frank birodalma is idáig terjeszkedett és nyomában a morvák voltak az urak Pannóniában. Visszafordulunk Fenékpusztáról nyugat felé, Sármelléknek. 'Feleségem átvette a navigátori szerepet s most felfedezi a Zákonyiban, hogy Sármellék a szépnevű Égenföld faluval egyesült. „Milyen költői a ti nyelvetek” — mondja természetesen franciául. „Egy falu nevében az ég is, a föld is.” Nincs szívem kiábrándítani, azóta sem néztem utána, de nagy a gyanúm, hogy a falu nevének kevesebb köze van az éghez; inkább a német Egenfeld magyarítása. Igaz ugyan, hogy a sík, fátlan, mocsaras vidéken az ember közel érzi magához a látóhatárt, az ég peremét. A mocsarak közti szigeteken álltak a frank birodalom végvárai, bár ez a szó csak egy évezred múlva született meg. Nagy Károly császárságát kelet felé védték a kis szigetvárak, a magyar Zalavár a minden oldalról támadó török elől oltalmazta Zala-megyét. Közben itt állt Pribina morva fejedelem vára. Itt, de hol? Behajtunk Zalavárra. Nagyon jól belémplántálhatták a piarista atyák a történelmet, mert most egyszerre beugrik egy adat: hiszen itt építette Szent István egyik első apátságát! Megnézem a kalauzaimat: ennek a maradványait tárták fel néhány évvel ezelőtt. Csak éppen meg kellene lelni. Nem találkoztam még senki fiával, aki erről beszélt volna. Vasárnap van, a falu néptelen, kétszer végigmegyek a főutcán, amely természetesen Kossuth Lajos nevét viseli. Botor fejjel azt képzelem, hogy a mai falu az egykori apátság helyén épült. Végre szembe jön egy motoros ember, vállán kapával, ö állít meg, látott már az előbb is. Mit keresünk? Kevés reménységgel mondom, hogy a Szent István-kori romokat. „A Kis-Zala hídja előtt van egy tábla, az út jobboldalán. Ott menjenek be a mocsárba. Ne tessék félni, jó keményre verték a régészek az utat.” Megköszönöm. Még utánam szól, hogy másfél kilométernyire van éppen. Ott volt a tábla, ott a salakkal döngölt keskeny út, ott a piros betűs Műemlék feliratú tábla. Ebből tudjuk meg, hogy a Récéskúti szigetre megyünk és majd megtaláljuk az István-kori kőtemplom falait. Ilyen különös félkilométert még nemigen tettem meg életemben, mint az országúitól a Récéskúti szigetig. Fényes égboltú téli vasárnap volt, az éjjel fagyott, mostanra már csak pókhálószerű hártyácskák fedték itt-ott az út mentén a tocsogókat Valódi mocsárban hadadtunk előre, helyenkint nem volt az úton több hely, mint amennyire óvatosan lépegetve, két lábunk ráfért. Jobbról-balról különös, soha nem látott lápi növények, bokrok, sások, nádak és más magasra nőtt füvek megsárgult szárai és torzsái, beláthatatlanul. A nád olyan magasra nőtt, hogy fölötte nem lehetett kilátni, jobb oldalt van egy kis domb, de ki merészkedik le az útról? Szemünket betöltötte az érett sárga növényeknek és a tavaszian kék égboltnak festőt lelkesítő színösszhangja. Olyan egyedül éreztük magunkat, olyan távol országúttól autótól, várostól, mintha egyszerre kerültünk volna egy távoli, délszaki földrész dzsungeljébe és a korai középkor Pannóniájába. Azután fordult a földút és jobbra, egy kis dombon, nagyobb vakondtúráson, ott szürkült, váratlanul és hihetetlenül, szinte embermagasságban a középkori kőfal. Ez nem maga az egykori zalavári apátság, az még itt bújik meg a mocsár mélyén, de a vele egyidőben épített bazilika. öles, faragott kövek, méteres falak. Az egykori hajó belsejében épen látható három-három vaskos oszlop alja és talpa. Igazi bazilika volt, egyenlő szárú, görög kereszt az alaprajza, megmaradt hibátlanul, csak ki kellett ásni. Lábunk a majdnem ezeréves kőpadlón jár és hozzáolvassuk a Zákonyiból azt a tudnivalót is, hogy a régészek a bazilika alatt egy leégett morva fatemplom maradványait is feltárták. (Nem „a” Zákonyi, hanem Zákonyi Ferenc szerint, élőszóban, kell ott lennie még frank és római köveknek is. És Pribina? Az ő várából, az egykori Mosaburgból nem maradt semmi, csak az a hagyomány, hogy várának lakója volt Cirill és Metód, híres hittérítő testvérpár, a cirillbetűs írás megalkotói.) A Kis-Zala hídja előtt, ezúttal az országút bal oldalán a millennium évében állítottak egy kőkeresztet a zalavári apátság emlékezetére. Akkor még nem tudták, hogy fél kilométernyire onnan a bazilika falait rejti a föld. TALLÓZÁS a szocialista országok magyar nyelvű sajtójából A Magyar Rádió és az újvidéki rádió közös műsorai JUGOSZLÁVIA A Magyar Képes Újság 1976. február 15-i száma közli a Fórum Könyvkiadó Vállalat szerkesztőjének, dr. Juhász Gézának a cikkét. A szerző ezt az írását egy irodalmi esten olvasta fel. Rövid tájékoztatást adott a jugoszláviai magyar irodalom fejlődéséről, amelyet a rétfalusi közönség nagy érdeklődéssel hallgatott. Néhány szemelvény az elhangzott szövegből: „A két világháború közötti hősies erőfeszítések, nagy nekilendülések és megtorpanások után a jugoszláviai magyar irodalom a felszabadulás után, az új Jugoszláviában indult valóban lendületes és viszonylag folyamatos fejlődésnek. Nem arról van szó természetesen, hogy a felszabadulást megelőző két, két & fél évtized teljes egészében a kezdő lépések megtételében merült ki, és csuötvenéves a Korunk pán az alapozás munkáját végezte el, illetőleg, hogy minden jelentős eredmény a háború után született. Minthogy azonban szervezett irodalmi életről, intézményes könyvkiadásról és könyvterjesztésről, mint az irodalmi alkotómunka elemi feltételeiről a kisebbségi magyarság életkörülményei között úgyszólván nem beszélhettünk, nem véletlen, hogy az alkotó munkásság csak a második világháború után bontakozhatott ki teljes gazdagságában. Ha az alkotók e valóban látványos számbeli gyarapodása és a megjelenő művek mennyiségi növekedése mellett e fejlődés valamilyen minőségi mutatói tekintetében fogódzót keresünk, akkor mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, hogy irodalmunk, amelyet tudatosan jugoszláviainak és magyarnak nevezünk, az itt élő magyarság kultúrájának egyik legfontosabb területévé vált, nemzetiségünk a magáénak érzi, a maga szabad kulturális fejlődése egyik legfőbb tényezőjének tekinti.” Együttműködési tervet írtak alá a Magyar Rádió és az újvidéki rádió vezetői. Az 1976—77-es terv szerint irodalmi csereműsorokat szerveznek, megemlékeznek Ady Endre születésének 100. évfordulójáról és Jovan Popovics születésének 70. évfordulójáról. Adássorozatot készítenek a magyar—délszláv kulturális kapcsolatokról. A Magyar Rádió részt vesz a Duna menti országok fesztiválján, az újvidéki rádió pedig a mi rádiónk nemzetiségi népzene fesztiválján. A két rádió kölcsönösen elküldi egymásnak a legsikeresebb rádiójátékok szövegét. A Korunk című romániai magyar nyelvű folyóirat első száma ötven évvel ezelőtt jelent meg. A lap jelentős munkát végzett a népek közötti testvériség és barátság építésében. A Korunk-évfordulóról történél* lötöhotör a magyar válogatás mi jelentőségéhez méltó módon emlékeznek meg Magyarországon is. A Kritika című folyóirat 1976. februári számában E. Fehér Pál ezt írja: „... századunkban Ady Nyugatja után a Korunk volt az, amely szétválaszthgtatlanul összekapcsolta a haladás és a magyarság fogalomrendszerét." Az évforduló alkalmából a Kulturális Minisztérium, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete május 18— 19-én emlékülést rendez tudományos kutatók és a folyóirat munkatársainak részvételével. GÉPKOCSIKÖLCSÖNZÖ IRODA 1073 Budapest VII., Kertész u. 24—28. TELEFON: 221-471 TELEX: 22-6222 VÁLLALATUNK, A volantourist készséggel áll rendelkezésére! UTAZÁSI ÜGYEKBEN + fél és egésznapos városnéző túrák autóbusszal, hajóval, személygépkocsival -f. többnapos programok folklór jellegű magyarországi kirándulások,-j- szakmai programok szakcsoportoknak, Budapesten és vidéken -j- idegenvezetés, tolmácsszolgálat, + szállodai és privát szobák lefoglalása az ország egész területén. Kívánságra részletes ártájékoztatót és prospektusokat küldünk. Cím: Budapest V., Október 6. u. 11—13. Telefon: 123-410. Telex: 226181 és 226182. SZEMÉLYGÉPKOCSI-KÖLCSÖNZÉSSEL Felvilágosítás és megrendelés Budapest V.. Belgrád rkp. 8. Telefon: 181-181. Budapest, Ferihegyi repülőtér. Telefon: 342-540. Telex: 225693. TAXI FUVARVÁLLALÁSSAL Budapest V., Belgrád rkp. 21. Telefon: 666-666. m január Irodalmi kiadványok Fizessen elő magyar folyóiratokra — aki hazánk határain túl is gondol Magyarországra — aki egy vagy több világnyelv birtokában is anyanyelvén gondolkodik — aki figyelemmel kíséri szülőföldje kulturális életét, annak a LATÖHATÄR nélkülözhetetlen segítőtárs! Megjelenik havonta, évi előfizetési ára: 11,— US $ Kérjen mutatványszámot! 12 KORTARS A Magyar Írók Szövetségének irodalmi és kritikai folyóirata évi előfizetési ára: 11,— US $ Megjelenik havonta ÜJ ÍRÁS Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat évi előfizetési ára: 10,— US $ Megjelenik havonta KORTÁRS új írás 1 NAGYVILÁG Olvassa a világirodalmat magyar nyelven! Világirodalmi folyóirat évi előfizetési ára: 13,— US $ Megjelenik havonta Folyóiratainkat megrendelheti a KULTÜRA partnereinél (címük az „OLVASÓINK FIGYELMÉBE!” rovatban megtalálható), vagy közvetlenül vállalatunknál: KULTÜRA Külkereskedelmi Vállalat H—1389 Budapjest Pf. 149.
