Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-03-13 / 6. szám

Ilyen a panoráma a negyven méter magas gépóriásokról

nagyberuhAzAsok

Akinek a gépóriás engedelmeskedik: Szekeres Imre kotrómester. A Keleti Főcsatorna építésekor fiit először földmunkagépen

A LIGNIT

Buja ősvilági erdőségek szunnyadnak szenesedre a mátraalji lankák alatt. Lignit-telepek. „Fele víz, negyede hamu, a fennmaradó negyed az eltüzelhető, energiát adó szén. A lignit a legfiatalabb, legsilányabb minőségű szénféleség” — mondják a Gagarin Hőerőműben. Mégis, igen gazdaságos energiaforrás, ha közvetlenül a bánya mellé települt erőműben égetik el. A Gagarinba a szomszédos Thorez külfejtéses bányából érkezik a lignit. A külfejtésen éjjel-nappal dolgoznak a jövesztő gépek, az erőműben éjjel-nappal forognak a turbinák, a generátorok. A két üzem sorsa közös: még harminc évig élnek, harminc évig köti őket össze a szállítószalag, s hordja a kazánoknak a barnásfekete, nedves rögöket, az éltető, silány lignitet.

Az erőmű 800 megawattos teljesítményével Magyarország villamosenergia-termelésének jelenleg mintegy ötödét szolgáltatja. A Thorez külfejtés idén már 6,5 millió tonna lignitet szállít, ez negyede az ország széntermelésének. A Gagarin Hőerőmű és a Thorez külfejtés a harmadik és a negyedik ötéves terv legnagyobb beruházása volt.

A Gagarin Hőerőmű története

Négyezer ember építette az erőművet. Hét nemzet fiai dolgoztak akkoriban a visontai határban: magyar, csehszlovák, jugoszláv, svájci, szovjet, NDK- és

NSZK-beli mérnökök, munkások szakértelmét, energiáját dicsérik a korszerű generátorok, turbinák, kazánok, hűtőtornyok, vezérlőtermek. Kétszáz méteres kémény magasodik a táj fölé, százmilliós értékű elektronikus pemyeleválasztó szűri a füstöt, óvja a mátrai levegőt. A már világszerte ismert magyar szabadalom, a Heller—Forgó-féle hűtőtorony tette lehetővé, hogy az erőmű a bánya mellé, vízszegény környezetbe települjön. Vékony csövek 2500 kilométeres hálózata béleli a hatalmas betontornyokat, a víz ezen folyik keresztül, s így, míg a" légáram hatására lehűl, nem párologhat el.

Az erőmű naponta körülbelül Budapest villamosenergia-szükségletének megfelelő mennyiségű áramot termel. Ezért éreztem kissé túlzónak Mohácsi Miklós műszaki igazgatóhelyettes szavait, amikor azt mondta:

— A szakemberképzést legalább olyan értékű munkának érezzük, mint az erőmű üzembeállítását.

Érvei hatására már nem találtam meglepőnek véleményét.

— Az elmúlt hat év alatt hetvenféle tanfolyamot tartottunk, vagy kétezer bizonyítványt adtunk ki. Dolgozóink közül sokan néhány éve még a mezőgazdaságban dolgoztak, s ma milliós ipari berendezésekért felelnek. Egy blokkgépésznek például, aki a vezérlőteremből ellenőrzi, szabályozza a berendezések működését, a technikusi oklevél megszerzése után még négy tanfolyamot kell elvégeznie.

A Thorez külfejtés

A szomszédos Thorez külfejtés 3700 dolgozója szintén sokat tanult az elmúlt években. Hiszen hazánkban korábban alig művelt széntermelési módot fejlesztettek országos jelentőségűvé. A kotrómestereknek (ők a vájárok a külfejtéseken), dózervezetőknek, karbantartó szakmunkásoknak mintegy a fele azelőtt a környékbeli mélyművelésű bányákban dolgozott. Ezek a bányák időközben gazdaságtalanná váltak, s a Mátraaljai Szénbányák Vállalat az új külfejtésre irányította dolgozóit. Itt a lignittermelés önköltsége a valamikori mélyműveléses lignitbányászatnak mintegy a harmada.

Gyöngyösvisonta környékén 240 millió tonnás lignitkészletet térképeztek föl a geológusok. Hatvanmillió köbméter földet hordtak el, amíg 1969-ben először szénbe mélyedhettek a marókanalak. Abban az évben még csak 106 ezer tonna szenet adott a bánya. A felfutás igen gyors volt, ám az

1974. évi rendkívüli csapadékos ősz, s váratlan geológiai nehézségek miatt az első öt év alatt a vártnál kevesebb szén került ki a bányából. Ezért aztán a tervezettnél korábban hozzáfogtak egy új szénmező feltárásához, s olyan gépeket is beszereztek, amelyeket eredetileg csak 1980-ban akartak munkába állítani. így tavaly már több millió tonna fűtőanyagot szánthattak az erőműbe, s a soksok millió köbméter meddő eltakarításával az idei még nagyobb széntermelést is előkészítették.

Lenyűgözőek a külfejtés méretei. A hatalmas árokban gépóriások forgolódnak. Behemót testük meglepő fürgeséggel mozgatja a marótárcsát a meddőfal előtt. A két legnagyobb kotrógép tizenöt emelet magas, súlyuk vagy háromezer tonna, a hozzájuk csatlakozó hányórendezők szállítószalagjai több, mint háromszáz méteresek. Magyarország legnagyobb gépei. A gépóriások a Német Demokratikus Köztársaságban készültek. Az egyik már tavaly munkába állt, a másikon — bár már ott áll a szenet takaró meddőfal előtt — még hátra van egy utolsó ellenőrzés. Német és magyar szakemberek vizsgálják a gépet. A munkanyelv: a német. Többen a bánya elektrolakatosai, nehézgépkezelői közül korábban hosszabb ideig az NDK-ban dolgoztak, ahol hasonló bányagépeket szereltek össze. Most kitűnően kamatoztatják szakmai tapasztalataikat, s nyelvtudásukat is.

Élet a meddőn

Gyöngyösvisonta neve ma sem csupán a korszerű bányaművelést juttatja eszünkbe, hanem a híres mátraalji borokat is. Ezen a vidéken nagy hagyományai vannak a szőlőtermelésnek, s a mezőgazdaság más ágazataiban is eredményesen gazdálkodnak a környékbeli termelőszövetkezetek. Ezért nem csak környezetvédelmi okokból fontos, hogy a hatalmas meddőhányók mihamarabb zöldelljenek, majd megindulhasson rajtuk a mezőgazdafcaiSS? ra- j V + g y. <-r Q-f

1976. február 5. pirosbetűs ünnep a Heves megyei Atkár életében. E napon tartották meg az 1975. évi zárszámadásukat.

— Hogyan sikerült a tavalyi évük? — kérdeztem Babus Zoltánt, az atkári „Űj Élet” mezőgazdasági termelőszövetkezet elnökét. A széles vállú, pirospozsgás, mosolygós arcú ötvenöt év körüli férfiú derűs nyugalommal válaszolt:

— A 216 főnyi tagság becsülettel végezte a munkáját. Bár közepes tsz-nek számítunk területben is, jövedelemben is: munkaegységenként 154 forint 30 fillért fizettünk ki tágjainknak. Ez nagy általánosságban 15 forintos órabérnek felel meg.

— Most egyszerre kapták kézhez?

— Már évek óta rendszeresen havonta kifizetjük tagságunknak a várható munkaegység nyolcvan százalékát. A kezdethez~képest ez nagy előrelépés. Atkáron eredetileg hárem kisütsz birkózott külön-külön a földdel. 1960. február 13-án egyesültünk. Akkor vettük fel az „Üj Élet” nevet is. Szó szerint új életet kezdtünk 3246 katasztrális hold területen.

— Ügy döntöttünk, hogy két fő művelési ágazatra összpontosítjuk minden erőnket, ezért átálltunk a modem állattenyésztésre és a kertészeti növénytermesztésre.

— Hogyan sikerült az átállás?

— Nem volt könnyű dolgunk. Legelőször is kizártunk az Űj Élet tagságából 46 olyan tagot, akik csak afféle „vadászterületnek” tekintették a tszt-t és jobbára csak olyankor nyújtották oda a markukat, amikor a nyereségrészesedést fizettük. Képzelje el az akkori helyzetünket: az 547 tagunk közül 111 volt 71 évnél idősebb, 21 évesnél fiatalabb pedig csak 6 volt! Ma "már tíznél több egyetemet, főiskolát és szakközépiskolát végzett vezető beosztású dolgozónk van. A jól képzett szakemberek munkájának meg is van a gyümölcse, eddig a mezőgazdasági kiállításokon — itthon és külföldön — 14 nagydíjat, serleget, arany-, ezüst- meg bronzérmet és különdíjat nyertünk borainkkal, zöldségféleségeinkkel és fehér hússertéseinkkel. Tagságunk közül eddig ketten kaptak kormánykitüntetést, negyvennyolcán nyerték el a „Kiváló Dolgozó” kitüntetést és huszonötén érdemelték ki a „Kiváló Termelőszövetkezeti tag” címet. Ma már a gépállomásunkon 17 fiatal szakember dolgozik és a 44 főből álló szőlőtermelő nőbrigádunk is a legszebb menyecskekorban van. Most már szívesen lépnek be hozzánk a fiatalok is, hiszen földterületünk nagyobbik részéről száműztük a kapát: vegyszerekkel végezzük a gyomirtást. Kaszát is csak jobbára otthon, a padlászugba felakasztva láthatnak tagjaink. Van 23 erőgépünk, 5 kombájnunk, 1 lánctalpas rizsarató kombájnunk, 10 tehergépkocsink, 1 cukorrépa-betakarító gépsorunk. 1974 végén majdnem 37 millió volt a közös vagyonunk, 1975 végére ez már 53 millió fölé növekedett. 1970-ben tagjaink átlagkeresete évente 27 800 forint volt. 1975-ben már 35 527 forintra rúgott. Saját autóbuszainkon szállítjuk ki a földekre s onnan haza a dolgozóinkat, de azokkal járunk közös kirándulásokra, a pesti színházak előadásaira is, no és persze a Mezőgazdasági Kiállításokra.

— Aíit termelték tavaly a főágazatokban?

— Sörárpát, kukoricát, mustárt, paradicsomot, szőlőt, maglucemát és különféle takarmánynövényeket. 1975 végére 105 szarvasmarhával számoltunk, de már 171 adja a tejet. A sertéstenyészietünkből az 1975-re tervezett 800 hízó helyett 1653 darabot adtunk át a kereskedelemnek. Takarmányszükségletünk 65 százalékát mi termeltük meg, önköltségi áron. 1975 végén kishíján 53 millió forint lett termelési eredményünk.

— Mit terveznek jövőre?

— Az idén január elsején egyesültünk a vámosgyörki és az adácsi tsz-ekkel. A területünk egyszeriben 7000 hektárra növekedett. Az új tsz neve: „Egyesült Barátság” lett. Az a nagy megtiszteltetés ért, hogy engem választottak meg elnöküknek. Most azon töprengünk, miből, hova, mennyit vessünk, hiszen jövőre még több munkaegységet szeretnénk fizetni a megnövekedett létszámú tagságnak. A gyomirtást még jobban gépesítjük és még több műtrágyát fogunk felhasználni. Felépítjük szőlőfeldolgozó üzemünket. Kell az nagyon, hiszen amíg 1974-ben csak 75 mázsa volt hektáronként a szőlőtermelésünk,

1975-ben már elérte a 100 mázsás átlagot. Megkötöttük a szerződést a Kőbányai Sörgyárral 300 vagon sörárpa szállítására. Az idei 3500 hízó helyett 5000 darabot akarunk átadni a kereskedelemnek. Majdnem hatmillió forintért vásárolunk újabb gépeket, két és fél millió forintos költséggel átalakításokat végzünk a szarvasmarhaistállókon, a sertéshidasainkon és két és fél milliót szánunk talajjavításra. És mindezt úgy oldjuk meg, hogy egy forint hitelt sem kell kérnünk a banktól. Ne felejtse el, mit mondtam az előbb: 53 millió forint a közös vagyonunk.

— Hallom, hogy tegnap este nagy bált rendeztek a zárszámadás után ...

— Igen. Meghívtuk Zalatnay Cinit, Koós Jánost, a Záray Márta—Vámosi János művészháziaspárt és Pálinkás József magyamóta-énekest. Felfogadtunk egy jó kis zenekart. Igaz, hogy vagy 10 000 forintunkba került, dehát: megszavazta a tagság. Eleget dolgoztunk egész évben, úgy gondolom, megérdemeljük, hogy egyszer — ahogy mondani szokás — kirúgjunk a hámból. Igazam van?

Azt hiszem, rá kell hagynunk Babos Zoltán tsz-elnökre: igazuk van, jól dolgoztak, megérdemlik a fényes mulatságot. S azt kívánjuk nekik tiszta szívünkből: jövőre is legyen meg minden okuk rá, hogy ugyanilyen jót mulathassanak az „Egyesült Barátság” jövő évi zárszámadása után.

írta és fényképezte: Hunyady József

Babus Zoltán, a tsz elnöke és (jobbra) az 1967. évi Az iskolai étkeztetésre juttatott 100 000 forintot az úttörők verssel köszönték meg. A hallgatóság: a tsz-tagság egy csoportja Országos Mezőgazdasági Kiállítás Nagydíja és a tsz „nagy öregei”, akik most mennek nyugdíjba