Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-11-06 / 23. szám

Készült az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége megbízásából a Pedagógiai Munkabizottság gondozásában

Összeállította:

FRITTMANN LÁSZLÓNÉ

Rajzolta:

URAI ERIKA

16. Csett, Pápára, lóhátára17. Gyi, paci, paripa

18. Hopp, hopp, katona

Kék autó áll meg Boriék háza előtt. Nagyapa érkezik az unokákhoz. Minden héten meglátogatja őket, és rendszerint meglepetést készít a számukra. Most megrakott tarisznyát és egy sima botot vesz elő a hátsó ülésről.

— Mi van a kezemben? —

kérdezi a karjára csimpaszkodó gyerekeket.

— Ez, meg ez! — mutatnak a tarisznyára meg a botra.

— Ez egy tarisznya — mondja nagyapa és felemeli.

— Mi van benne? — kérdezd Bori, Zoli pedig már kukucskál is a táskába.

— Egy ló! — mondja nagyapa a csodálkozó gyerekeknek.

Nagyapó egy fényképet mutat a gyerekeknek. A képen őt látni huszár egyenruhában. Kedves lován, a Fakón ül éppen.

— Nézzétek csak ezt a képet! — szól a gyerekeknek.

— Ki van a képen? — kérdezi Bori.

— Egy huszár — mutatja nagyapa.

— Hol ül a huszár? — kérdezi Zoli.

— Ezen a lovon ül — magyarázza nagyapa.

— Kié ez a ló? — kíváncsiskodik Bori.

— Ez az én lovam — mondja nagyapa.

— Akkor te vagy a huszár!

— szól nevetve Borika.

— Én vagyok — mondja nagyapa.

Nagyapa ismerős családhoz viszi a gyerekeket, ahol lovat tartanak. A gazda kocsi elé fogja az egyik lovat. A gyerekek nézik a kocsit is, a lovat is. Beszélgetnek, amíg a gazdával együtt elindulnak egy kis sétakocsikázásra.

— Hová vezeti a bácsi a lovat? — kérdi Bori.

— A kocsi elé — felel nagyapa.

— Hová ül a bácsi ? — kérdezi Zoli.

— A kocsira — mondja

Bori.

— Hová ülünk? — kérdezi nagyapa.

— A szénába — felel a gazda, és helyet készít a gyerekeknek meg a nagyapának.

— Hová megyünk? — kérdezik a gyerekek.

— Az erdőbe — felel a bácsi.

Izgatottan húzzák szét a tarisznya száját, de lovat nem látnak sehol. ,

Zoli megszorítja a játéklovacska nyakát, és ezt hajtogatja: „Ez az én lovam. Huszár vagyok.”

A szekér elindul, a gazda ölbe veszi Zolit, és megengedi, hogy fogja az ostort, meg a gyeplőt.

— Ez ló? — kérdezi Bori és egy barna zoknira mutat.

— Ez egy zokni — mondja nagyapa, és elmagyarázza, hogy ebből lesz a lovacska feje, ha kitömik.

— Mi lesz ebből? — kérdezi Bori, és egy fekete bőrre mutat.

— Ebből lesz a ló szeme, a szája meg a füle — mondja nagyapa.

— Hogy csináljuk a ló fejét? — kérdezi Bori.

— így — szól nagyapa, és kitömik a zoknit, kivágják a rávalókat. Megragasztják a szemet, a fület meg a szájat.

— Kész a feje!

— A huszárnak csákó van a fején! — mondja nagyapa, és a képre mutat.

— Mi kell a buksi fejedre?

— kérdezi Zolit.

— Csákó! — lelkesedik Zolika.

— Miből lesz a csákó? —

kérdezi Borika.

— Ebből az újságból hajtogatok egyet — szól nagyapa.

— Hogy hajtogatok csákót?

— érdeklődik Bori.

— így — szól nagyapa, és mutatja a csákóhajtogatást.

— Hová szalad a csikó? — kérdezi a gazda.

— Az anyja mellé — mondja nagyapa.

— Mi van a csikó nyakán?

— érdeklődik Borika.

— Csengőt kötöttem a nyakára — szól a bácsi.

— Minek a csengő? — kérdezi Zoli.

— Meghalljuk, hogy merre ugrál a kiscsikó, — magyarázza a bácsi.

Elkészül a csákó, Zoli fejére húzza, de Bori is kér.

A kirándulás végén lovagolnak a gyerekek.

Nagyapa a seprűnyelet kéri.

— Ez a bot lesz a ló háta!

— mondja, és a botra erősíti a ló fejét.

— Kész a ló! — szól nagyapa, és elnevezik a lovacskát Rárónak.

— Ki ül először a lóra? — kérdezi nagyapa.

— Én ülök a lóra! —kiáltja Zoli.

— ülj rá! — biztatja nagyapa.

— Hogyan? — kérdezi Zoli.

— így! — mondja nagyapa és ráülteti Zolit a lóra.

— Hogy fut a ló? — kérdezi Zoli.

— így! — szól nagyapa és előre — hátra dőlve utánozzák a ló vágtatását.

— Kié ez a csákó? — kérdezi Bori.

— Ez Zolié — válaszol nagyapa.

— Az enyém — szól Zoli, és felveszi.

— Ez a csákó Borié — mondja nagyapa.

— Ez az enyém? — kérdezi Bori.

— Igen, az a tiéd — feleli Zoli.

— Hogy köszön a huszár?

— kérdezi nagyapa, és megemeli Bori csákóját.

— így — nevet Bori.

— Hogy vágtatnak a huszárok? — szól nagyapa.

— így — felelik a gyerekek, és körbevágtáznak a szobában.

— Hová ülsz, Borika? — kérdezi a bácsi.

— A lóra — felel Bori.

— És te, Zoli?

— A csikóra! — szól Zoli, és a kiscsikó felé húzza nagyapját.

— Üljetek ketten a lóra! — mondja a gazda, és felteszi a gyerekeket a ló hátára.

— Mit csinálsz. Bori? — kérdi nagyapa.

— Lovagolok — kiált le a lóról Bori.

— És te, Zolikám?

— Hajtom a lovat! — szól örömmel Zoli.

— Hogyan?

— így ni! — mondja Zoli és megrántja a gyeplőt.

Nagyapa csettintgetve biztatja a lovacskát, majd dalt ta- Amíg Zoli a játéklovon nyargal, Bori utánozza a ló vágta- A gyerekek verssel biztatják a lovacskát: nít a lovagló kicsiknek:

tását. amikor Bori ül a lóra, Zoli nagyapa térdén lovagol. Ezt éneklik:

* f! A. J.N f i

Cselt, Pá - pá- ra, ló há - tá - r*.

bugyrot kő-tök a há - tá-ra. C*ea,csett.esett!

4>t- I .T J. M JT3 ! .T3 J

Gyi, pa-ci, pa-ri-pa, nem messze vm Ka-ni- zsa.

o-da-é-rünk dél - re, li-ba-pe-cse - nyé - re.

j j n j

Hopp. hopp, ka - to-na.

rz ji rí j

Kel - ü - lók a cu - ko ra.

nnn j n n j

Én ü - lók a esi - kó - ra. Ti meg ket - ten a ló - ra.

A lovagoltató gyermekdalokat a legkisebbekkel a térdünkön vagy a lábfejünkön zötyögtetve játsszuk el, a nagyobbaknak söprűnyélből, sima felületű botból készítsünk játéklovat.

Sokféleképpen készíthetünk falovat. Például söprűnyélből meg zokniból is. A sima felületű bot végére erősítjük a jól kitömött zoknit. Szorosan körülcsavarjuk a zokni szárát madzaggal, amit szükség szerint jancsiszöggel is megerősíthetünk.

Színes posztóból, fényes papírból, puha bőrdarabkából kivágjuk a szemnek, a fülnek, a szájnak való mintát és a helyére ragasztjuk. Zabolázzuk fel a lovacskát fekete bőrcsíkkal és varrjunk a nyakára maradék fonalból sörényt. A lovacska akkor igazi ajándék, ha együtt készítjük el. A gyermek életkorától függően adogathatja a szükséges anyagokat, munkaeszközt vagy maga is bekapcsolódhat a munkába. PL: kivágja az előrajzolt mintát, amiből a lovacska szeme vagy füle lesz. Ragasztóval bekeni a minta hátsó felületét és elhelyezi a szemet a ló fején. Közben magyarul irányítjuk. Bemutatjuk a munkát, hogy utánozhassa és elmondjuk (többet, kevesebbet) mindazt — magyarul— amire a lovacska készítésével kapcsolatban megtaníthatjuk

Tanítsuk meg a gyermeket a játéklovacska kezelésére! Támasszuk meg a bot végét a földhöz, a gyermek fogja meg a lovacska nyakát és üljön rá, mintha igazi nyeregben ülne. A ferde boton is biztonságosan ülhet, ha a ló fejét állandóan felfelé (magafelé) húzza. így ül a nyeregben!

A lépésben haladó lovacskára azt mondjuk, hogy kocog. Kocogjon a gyermek is a játéklóval! Lépjen előre az egyik lábával — ez a lába marad állandóan elöl — a másik lábát és a lovat húzza magával. Az előrehaladás apró ugrásokkal történik.

A gyorsabban haladó ló fut, szalad vagy vágtat. Utánozzuk ezt a mozgást és biztassuk lassabb vagy gyorsabb ritmusú versmondással, tapssal, dobbantással!

Hogyan készítsünk csákót? «Újságpapírból, hasonló méretű csomagolópapírból hajtogatjuk a gyermeknek a huszárcsákót. 5 éves korú gyermek maga is hajtogathat irányításunk mellett, némi segítséggel.

Díszítsük bojttal a csákót! A bojtot puha szalvétapapírból vágjuk. Egy negyed vagy egy fél szalvétát 5—8 cm szélességben sűrűn bevágunk, majd ceruzára tekerjük az egész csíkot. Óvatosan húzzuk le a ceruzáról, a tekercs végét lapítsuk le és ragasszuk a csákó felezőnyílása közé.

A bojtot a kisgyermek is el tudja készíteni, és közben nemcsak felez, vág, sodor, élez, ragaszt, hanem beszélget is.

A témakör tárgyait megtaníthatjuk egy hasonló kirándulás alkalmával, mutathatjuk a képet magyarázatképpen, de rajzolhatunk is beszélgetés közben.

Pálcikákból — a gyermek is — könnyen kirakhatjuk az istállót, a kocsit, az etetőt, a vályút. A vödör és tarisznya alakja egészen hasonló.

Beszélünk az istállóról, ahol a ló lakik meg a csikó; az etetőről, ahol esznek az erdei állatok. A gazda eteti, itatja, ápolja a lovat, a csikót. A ló húzza a kocsit, viszi a gyerekeket, ha felülnek a hátára. A ló nagy, erős, elbírja őket, még ha ketten ülnek is a hátára; de a csikó kicsi, gyenge. Nem ülünk rá!

A pálcika ábra és a rajz megelevenedik a gyermekben, ha tartalmazza az élményeket, ha felidézi a játéklovat és az igazi lovat.

Tegyük élménnyé a beszélgetést, maradandóvá a játékot, hogy szívesen gondoljon vissza rá később is a gyerek.

Kérjük kedves olvasóinkat, írjál: meg véleményüket, észrevételeiket a nyelvleckékkel kapcsolatban a szerkesztőség címére.

11

I