Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-11-06 / 23. szám
Egy olvasztár az „újoncok” közül... Borovszky Ambrus, a Vasmű nyugdíjas vezérigazgatója Novotta Ferenc felv. Dunaújváros tizennyolc hónap alatt kétszer ünnepelt, 1975 tavaszán a várost köszöntötte az egész ország alapításának 25. évfordulója alkalmából, 1976 őszén pedig huszonöt éve volt annak, hogy megindult a termelés a várossal egy ütemben épült, s a város ipari hátországát alkotó Dunai Vasműben. A hátország azóta újabb „provinciákkal” bővült, napjainkban nem a Dunai Vasmű Dunaújváros egyetlen üzeme, s a gyáralapítás és gyárépítés nem ért véget abban a városban, amelynek alapítását és építését egyetlen szükségszerűség határozta meg: az 1945-ben felszabadult Magyarországon meg kellett teremteni a XX. század igényeinek megfelelő ipart. Dunaújváros évfordulóival úgy van a krónikás — aki az alapítás és az első kapavágás óta éber figyelője és hűségesen víssza-viszszatérő látogatója a Budapestéi délre, alig hetven kilométerre épült első magyar szocialista városnak, — hogy képtelen csak előre vagy csak hátra tekinteni, vizsgálódásának irányát a múlt-jelen-jövő folyamatának sodrása szabja meg. Az ötvenes évek még nagyon közel vannak, a század- és ezredforduló sem esik csillagászati távolságra, a jelen pedig egy órányi autóútra van, s azzal vonzza látogatóját, hogy mindig tartogat valami forróan izgalmasat, HA MINDÖSSZE NÉHÁNY HÉT VAGY HÓNAP választja is el a legutóbbi látogatást az előzőtől. A rövid negyedszázad alatt a második 25. születésnapot ünneplő Dunaújvárosban kevés jel emlékeztet az évfordulóra. Háziünnep ez, amelynek nincsenek látványos külsőségei, bár a krónikás tartozik annak beismerésével, hogy az alapítás és az építés kezdetének múlt évi ünnepségei sem emlékeztettek a magyar történelemben oly gyakori zajos évfordulókra. Dunaújváros sohasem ünnepelteti magát, nem áll a kirakatba, nem nagyon emlékeztet arra az időszakra, amikor f,divatos” város volt. Az őszi esőkkel a városba érkező látogatót jó sorsa régi ismerőssel hozta őszsze, aki bevándorolt dunaújvárosi, tehát huszonöt évnél idősebb, következésképpen nem a római Intercisa jelképes erődfalain belül vágták el a köldökzsinórját. Az itt lakó a csepegő esőben rövidre fogott eszmecsere során föltette a kérdést a látogatónak, mi szél hozta ismét a városiba? — A huszonötödik évforduló ... — De hiszen az tavaly volt... — Az alapításé igen ... Most van a Vasmű születésnapja, mivel egy üzem attól számít élőnek, amikor a gépei megindultak ... Az itt lakó a homlokára ütött: — Lám-lám, erről egészen megfeledkeztem... A „hivatalos” dunaújvárosi közvélemény nem fe-