Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-10-23 / 22. szám

Nagy emberek — kis történetek LEHÁR FERENC Pályafutása nem szűkölködött változatosságban. Édes­apja is muzsikus volt, de fiát nem szánta erre a rögös pályára, csupán azért taníttatta mert ezt akkor a „jobb családoknál” megkövetelték, ö azonban komolyan vet­te a tanulást, és a zenét életcéljának tekintette. Az élet őt igazolta. Zenei karrierjét zenekari hegedűsként kezdte, majd váratlan fordulattal katonakarmester lett, ihogy azután még váratlanabbul zeneszerzéssel kezdjen foglalkozni. Már első nagyoperettjével, a később világ­hírűvé lett Víg özveggyel, feltűnést keltett. Eleinte az akkor uralkodó bécsi zenei stílus hatása alatt dolgozott, hamarosan azonban megtalálta saját, egyéni hangját, amellyel valóságos iskolát teremtett. Igazságos döntés Homéroszért hét város versengett, hét város harsogta, bizonygatta, erősítette, hogy a világirodalom e kimagasló büszkesége az 6 falai között látta meg a napvilágot. A példa ragadós lett, az évszázadak folyamán újra meg újra találkozhatunk ilyen vitákkal, egy-egy nagy ember születési helyéért meg-megindult a harc, ha erre valami alkalmat, okot adhatott. Olykor bizony ez a harc nevetsé­ges és indokolatlan volt, ez azonban a vetélkedőket észre­vehetően cseppet sem zavarta. Amikor LEHÁR FERENC első sikereit aratta, aligha gondolta, hogy hamarosan körülötte is fellángol a harc, és amikor ennek első jelei már mutatkoztak, akkor sem vet­te túlságosan komolyan. Komponált tovább, és újabb sike­reket aratott, nevét a hírnév szárnyára vette, és röpítette országhatárokon, majd hamarosan a kontinensek határa­in túl is. Világhírű lett. Ezzel aztán izzó, perzselő lett a sajtó harca: a bécsi sajtó a bécsi Lehár, a pesti sajtó pedig a pesti Lehár dicsőségéről zengett. A Frasquita bemutatója után Richard Tauber, a világ­hírű tenorista, Lehár barátja, aki a Lehár-operettek ál­landó főszereplője volt a magyar Alpár Gittával az olda­lán, figyelmeztette Lehárt, hogy bizonyos körök nyilatko­zatot várnak tőle, amely aztán végképp eldönti az áldat­lan vitát, ami lassan már mindenkit nyugtalanná tett, csak éppen Lehárt nem. ö mosolygott, és legyintett: nem té­ma! Néhány hét múlva tapasztalnia kellett, hogy Tauber értesülései tökéletesen megbízhatóak, s vannak olyan ko­molytalan dolgok, amiket néha komolyan kell venni — vagy legalábbis, úgy kell tenni, ha nem akar ellenségeket szerezni. Nagy társaság volt együtt, csupa jelentős személyiség, amikor az egyik közismert és tekintélyes újságíró várat­lanul Leltárhoz fordult, s azonnal a „tárgyra" tért. — Mesteri Megérett az idő, nyilatkoznia kell! Lehár azonnal tudta, hogy miről, de úgy tett, mint aki nem érti, mire céloz az újságíró, és arról kezdett beszélni, mik a további tervei, min dolgozik. De az újságíró nem hagyta magát eltéríteni, és most már nyíltan tette fel a kérdést. Nagy csönd támadt, mindenki Lehár arcát leste, de az nyugodt maradt, és a hangja is kedves és szívélyes, amikor megszólalt. Tűzijáték a Dorottya utcában A Kulturális Kapcsolatok Intézetének száz négyzetmé­teres kiállítótermében harmincöt festmény ontja a pazar színeket. A több mint fél évszázada Franciaországban, jelenleg Monte Carlóban élő Riez Adalbert Béla, felesége társasá­gában, a Magyarok Világszövetsége meghívására jött el hozzártk, hogy forma- és képzeletvilágának gazdagságával — néhány évvel ezelőtti budapesti tárlata után — ismét megajándékozzon minket. Vagy ahogyan — nagyon talá­lóan — egyik francia kritikusa jellemezte műveit — tűzi­játékot rendezzen, 'képeivel. Valóban, mintha ezer színben csillogó petárdák lobban­ta nák színesre a kiállítóterem hófehér falát. Am másutt s később sem hunynak ki a fények, hazafelé, a késő dél­után őszies homályában is bennünk vilióznak tovább — akárcsak évtizedek távolából gyermekkori tűzijáték­emlékeink. S hogy miért éppen a színek ragadják meg a nézőt, a soktomyú hercegi palota lila hegyei, a Naplemente arany­ló sárgája, s más képein a lángoló, harsány pirosak, an­nak az a különös festési eljárás a magyarázata, amely Riez A. Béla művészetének sajátja: az anilinpor, aceton, lakk és gyorsan száradó festék szerencsés keveredése. Kezdetben mint litográfus vitte kőre Foujita, Modigli­ani, Vlaminck, Soutine, Léger és más modemek műveit. Akkor ez a még kevéssé ismert művész-közeg volt Riez magasiskolája. Később textilstúdiót létesít, műhelyében angol, olasz, holland, német cégek rajzolói tanulnak. „Selymeibe, impriméibe, egyéni ruhaanyagaiba két földrész legszebb asszonyai szerettek bele” — írja Boldizsár Iván a kiállítási katalógus előszavában. Festményeit 1952 óta állítja ki Franciaországban, más nyugat-európai országokban és az Egyesült Államokban. Elismerik, számontartják. 1974-ben, párizsi kiállítása után a Francia Akadémia ezüstéremmel és oklevéllel tüntette ki, idén tavasszal pedig a Művésziét és Kulturális Érde­mek Rendjének Lovagja lett. Az UNESCO védnöksége alatt évenként a Monacóban megrendezett kollektív kiállításon, — amelyet mindig a hercegi pár nyit meg —, Riez A. Béla az egyetlen magyar kiállító. Neve mellett ez áll: HONGRIE. Egyéni értékeivel párosulva ez kötelezte őt mindig, min­den körülményeik között, például Párizs megszállásakor is a helytállásra. Ezzel a jelszóval buzgólkodik palettája mellett magyar versek francia fordításával. Ez késztette arra, hogy — a világban még olyan sok lappangó emlék­­anyag közül — a magáét, a harminc éven át őrzöttet, Gar­­bai Bélának, a francia emigrációban 1947-ben elhunyt po­litikusnak életrajzi visszaemlékezéseit, köztük Károlyi Mihállyal folytatott levelezését átnyújtsa. ...És kötelezi őt egy sírhant Nemzeti Panteonunkban: száz éve született édesapjának, az Építők Szakszervezete egykori elnökének emléke. (hernádi) A művész „Ikrek” című képe előtt, amelyet az Építők Szakszervezetének ajándékozott A 75 éves Riez A. Bélát és feleségét a Magyarok Világszö­vetsége vezetői, dr. Szabó Zoltán főtitkár és Molnár István főtitkár-helyettes köszöntötte Novotta Ferenc felvételei ÚJ BULLETIN — Hát, ha ez érdekli önöket — mondta —, megmondom az igazat: Bécs az apám, ő nevelt — Pest az anyám, ő szült! A szellemes és igazságos döntést nagy taps fogadta, és Lehárt többé nem zaklatták. Bródy Imre Űj bulletin jelenik meg Ausztráliában: The Australian Family. A színes képeslap egy-egy száma az Ausztráliában élő különböző nemzetiségiek — olaszok, németek, hollan­dok, görögök — életével, s e nemzetiségek kiemelkedő személyiségeivel ismerteti meg az olvasót. Az egyik leg­utóbb megjelent számot a magyaroknak szentelték: tizen-Bal oldali kép: A címlapon Judy Cassab festőmű­vésznő. Mellette egy érdekes kép a Magazinból:' az első magyar be­vándorló családok egyike KARÁCSONYRA AJÁNDÉKOZZON KÖNYVET! Képzőművészeti kiadványok Hofer Tamás—Fél Edit: MAGYAR NÉPMŰVÉSZET 392,— Ft Pogány ö. Gábor: ŰJ MAGYAR KÉPTÁR 216,— Ft Barcsay Jenő: MŰVÉSZETI ANATÓMIA 198,— Ft Sikota Győző: HERENDI PORCELÁN 180,— Ft Gink Károly: MAGYARORSZÁG (Színek, tájak, városok) 92,— Ft D. Fehér Zsusza—Pogány ö. Gábor: MAGYAR FESTÉSZET a XX. SZAZADBAN 225,— Ft Regény«* Móricz Zsigmond: ERDÉLY 95,— Ft Kosztolányi Dezső: LÁTJÁTOK, FELEIM 25,— Ft Szerb Antal: SZERELEM PALACKBAN 20,— Ft Kodolányi János: BOLDOG BÉKEIDŐK 39,— Ft Erdődy János: A SZENT SÁTÁN 53,— Ft Fajth Tibor: FEJEDELMEK LANTOSA (Bakfark Bálint életének regénye) 50,— Ft Passuth László: BÍBORBAN SZÜLETETT 67,— Ft Mesekönyvek, ifjúsági kiadványok Fazekas Anna: ÖREG NÉNE ŐZIKÉJE 18,— Ft Varga Katalin: MOSÓ MASA MOSODÁJA 29,— Ft Varga Katalin: GÓGÓS GŰNÁR GEDEON 29,— Ft Reich Károly: ARANY 1 X 1 29,— Ft Donászy Magda: ÄLLATOS ABC 33,— Ft Lengyel Dénes: RÉGI MAGYAR MONDÁK 42,— Ft Petőfl Sándor: JÁNOS VITÉZ 23,— Ft Arany János: TOLDI (Kass János illusztrációival) 23,— Ft Az itt felsorolt kötetekre szívesen adnak árajánlatot, 11- letve megrendeléseiknek készséggel tesznek eleget a ma­gyar könyvek terjesztésével foglalkozó külföldi cégek, vagy a KULTÜRA Külkereskedelmi Vállalat H—1389 Budapest, Pf. 149. hat oldalon át mutatták be az Ausztráliában élő neve? magyarokat, s a magyar nevezetességeket. Színes összeállításban olvashatnak többek között Hu­nyadi Jánosnak a törökök felett aratott 1456-os győzelmé­ről, Liszt Ferencről, a tokaji borokról, s aki szeretné tud­ni, hogy Müne „Winnie the Pooh”-jának mi a neve ma­gyarul, azt is megtudhatja: Micimackó. A Bulletin a magyar számának címlapján nemcsak az ausztráliai közönség, hanem a Magyar Hírek olvasói előtt is jól ismert Aröhibald-díjas festőművésznő, Judy Cassab látható. Judy Cassab az angol és az ausztráliai társadalmi élet kiválóságairól készített portréival, s azzal, ahogyan az ausztráliai táj sajátosságait a maga egyéni és modem lá­tásmódjával újra és újra vászonra varázsolja, méltán lett az ausztrál művészeti élet népszerű alakja. Műveiből idén októberben rendeznek Sydney-ben gyűjteményes kiállítást. 8. M. HOGY MONDJUK HELYESEN? Minden magyar nyelvi kérdésre választ talál a HOGY MONDJUK HE­LYESEN? című nyelvtani és olvasókönyvben. Ara US $ 4.— Az olvasókönyv, a mun­kafüzet és a tanári útmuta­tó minden 15 éven felüli honfitársunknak nélkülöz­hetetlen, mert ha frissíti fel nyelvtudását, nem lesz gondja: TANULJUNK MAGVGYARU HOGY MONDJUK HELYESEN? A könyvek megrendelhe­tők bármely magyar könyv­­kereskedőnél vagy közvet­lenül az alábbi cimen: Kultúra 1389 Budapest 62 P.O. Box 149 * f

Next

/
Thumbnails
Contents