Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-10-23 / 22. szám

Köszöntjük Háryt! Szombathelyen a Savaria Múzeumban az elmúlt hetekben rendezték meg a textilművészek idei ki­állítását. A biennálén sok háromdimenziós tér­textilt mutattak be. Alapc der, a szizál. Üj színfolt törpe-textil yaga a gyapjú, a ken­­kiállításon a külföldi Gecser Lujza: Hidak. Fonott szizál, 3X2X2 m. A Velemi Textilművé­­szeti Alkotóműhelyben készfiit A kiállításon részt vevő japán művé­szek egy csoportja Preiser Klára: Maximális ruha. Ragasztott és Péreli Zsuzsa: Régiség. Varrott, szövött kollázs, selyembrokát, gyapjú varrott mozaik, sajátszövésfi anyagokból, kö- 180 X 180 cm. rül belül 3 négyzetméter „A Háry Jánossal szüle­tett meg a legelső magyar népi daljáték. Így fog el­­könyveltetnd századokról századokra a történelemben és a tankönyvekben ...” ötven esztendővel ezelőtt, 1926. október 16-án, Kodály Zoltán Háry János című daljátékának operaházi be­mutatója után írta Molnár Antal zenetudós ezeket a sorokat Jóslata bevált. Garay János Obsitosának, a nagyabonyi kocsmában üldögélő s franciaországi hőstetteiről ártatlanul fül­lentő, a népi rigmus naivi­tásával mesélő kiszolgált harcosnak alakja ma is kedves ismerősünk. S Har­sányt Zsolt és Paulini Béla szövegkönyvére írt és a néphagy ományból fogant Kodály-zene, fél évszázad után is gyönyörűséggel tölti el a hallgatót. Szabolcsi Bence a Zenei Szemlében annak idején így üdvözölte Háryt: „ ... A Kodály-zenének új arca van ebben a darabban, olyan birodalmát mutatja meg, melyet eddig nem is­mertünk. Ki tudta róla, hogy ilyen' szívből tud ne­vetni, hogy a szeretete ily napfényes és melengető? De tele van új problémák­kal is, a színpadi zene gondolataival s új lehető­ségeivel. Kodály zenekara még sohasem volt olyan gazdag, mint első színpadi munkájában...” Pedig Háry zenéje ekkor még nem is volt teljes. Mert a bemutató után ren­dezett banketten, az Ope­raház igazgatójának kö­szöntésére Kodály így vá­laszolt: „...ön téved, ha azt hiszi, hogy a Háry ké­szen van!” A nagyszabású szimfoni­kus nyitány (és a katona­induló) csak később, az el­ső felújításon, 1928 január­jában hangzott fel először. Tomboló sikert aratott. Ko­dály ezzel a művével a modern zenekari muzsiká­nak legmagasabb csúcsaira jutott. Hogy Kodály Háryja a zenei világ nemzetközi ér­téke lett, jelezték a külföl­di bemutatók, a rádió- és televízióadások Európa - szerte és a tengeren túl. Háry bevonult Pozsonyba, a kölni operába és Aachen­­ba, az olasz és a bécsi rá­dióba és a televízióba, Ko­lozsvárra és Bukarestbe, Nürnbergbe, Heidelbergbe és Münchenbe, Tartuba, Moszkvába, Helsinkibe és a New York-i Juilliard opera színpadára — hogy csak néhányat említsünk —■. A daljáték zenéjének hat részlete — mint Háry-szvit — a világ hangversenydo­bogóinak ismert zeneszáma. A budapesti operaházi és Erkel Színház-beli Háry előadásokon kívül a szege­di, debreceni, pécsi szabad­téri játékokon aratott (és arat) emlékezetes sikereket, előadták falusi műkedvelők és iskolásgyerekek, hangle­mezeket, filmet is készítet­tek belőle, s bábelőadáson is járt legutóbb a Német Demokratikus Köztársaság­ban. A Háry itthoni, századik előadása 1954. június 26-án volt az Operaházban. A címszerepet dr. Palló Imre alakította, ugyanaz a mű­vész, aki a premieren. Mást, jobbat, rátermettebbet el sem lehetett volna képzelni. „Zamatos beszédű dalia, aki szinte el is hiteti a nézővel a hihetetlen kalandokat Napoleon megleckéztetésé­­ről és Mária Lujza meghó­dításáról ... csupa magyar ösztönösség, hetyke huszár­ság, tréfacsináló, kemény markú és vajszívű... Palló Háry Jánosában a magyar legény délcegsége, kelleme, bája, arany derűje, ötletes­sége, tisztasága testesül meg...” Így írtak Palló-Háryról a korabeli lapok. Ma nyolcvanöt éves. Alakja még mindig dél­ceg, daliás. S ha feltűnik a margitszigeti sétányon, meg­fordulnak utána az embe­rek. Az Opera színpadától, amelyen több mint száz kü­lönböző operaszerepet aila­persze, hogy hangja ne vál­jon ki a többi közül. Kodály Zoltán művésze­tével egész életpályája ösz­­szefonódott; a népzene sze­retete ismeretségüktől fog­va szoros kapoccsá vált. S bár Mascagni olasz stagio­­néjával 1925-ben belekerült az európai zenei élet vér­keringésébe — mint ké­sőbb is mindig —, hazatért, Aminthogy Háry is oda­hagyta a nyugati tornyokat itthoni, szegény, falusi tor­nyok hívására. „Az én gyökereim mélyen De hát hogyan is formál­ta meg a legendás obsitos alakját? — Felfogásomat fél év­századdal ezelőtt az előadás utáni banketton pohárkö­szöntőmben a következő­képpen mondtam el: „Mi, magyarok, általában olyan tehetségesek vagyunk, hogy nagy tettekre vagyunk hi­vatottak. A sors azonban csak ritkán adja meg a le­hetőséget, hogy véghez vi­gyük mindazt, amire képes­ségünkből telik: ezért sok mindent álmainkban élünk Egy régi felvétel: A fiatal Háry: dr. Palló Imre, és örzse: Nagy Izabella Vajda M. Pál felvétele Kodály Zoltán A 85 éves dr. Palló Imre átveszi a gyémánt diplomát Kovács Dénestől, a Zeneművészeti Főiskola rektorától Mezey Béla felvétele Szabó Marianne: Egy boszorka kesztyűje. Hímzés, 15 X 10 cm. Gábor Viktor felvételei kított — a Bánk bán után számára a legkedvesebb a Háry volt —, már visszavo­nult. Csak zsoltárokat éne­kel vasárnap délelőttönként a Torockó téri református templomban. Visszafogottan lenyúlnak a magyar földbe és állandónak nem tudnék elképzelni más földet... Saját hazámban akartam próféta lenni” — mondta egy évtized előtti rádiónyi­latkozatában. át. Ürítem poharam a ma­gyar jövőre, amelyben a sors megajándékoz majd azzal, hogy a nagy tetteket valóra válthassuk.” Így lát­tam és így igyekeztem ját­szani Háry Jánost. S hogy Kodály is így gondolta, mutatja az a néki dedikált fényképe, melyen ez áll: „A pótolhatatlan Hárynak.” Hernádi Magda * I

Next

/
Thumbnails
Contents