Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-01-31 / 3. szám
Kádár János felszólalt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén MTI — Vigovszki Ferenc felvétele ÖSSZEHÍVJÁK A NÉPFRONT VI. KONGRESSZUSÁT A Hazafias Népfront és az Országos Béketanács elkészítette idei munkatervét. A Népfront Országos Tanácsának ülése úgy döntött, hogy ebben az évben összehívja a Hazafias Népfront VI. kongresszusát. Megállapították, hogy a Hazafias Népfront, az V. kongresszus állásfoglalásának szellemében dolgozott, s erősítette a nemzeti egységet, szorosabbá kovácsolta a munkásparaszt szövetséget, fejlesztette a szocialista demokráciát. Növekedett az állampolgárok érdeklődése a közügyek iránt. Rendszeressé és tervszerűvé vált a lakosság részvétele politikánk kimunkálásában, a törvények megalkotásában, a helyi tervek, a helyi politika kidolgozásában és megvalósításában. Az önkéntes társadalmi munka több milliárd forint értékkel gazdagította a nemzeti vagyont. Előrehaladás történt az oktatás- és művelődéspolitikai munkában; tartalmasabbá vált a szülői munkaközösségek tevékenysége, kiterebélyesedett az Olvasó Népért és a Honismereti mozgalom. Megalakultak és sikeresen működnek a Környezetvédelmi Bizottságok. Napjainkban a Hazafias Népfrontnak az a legfontosabb teendője, hogy megértesse országunk állampolgáraival: a haza jelene és jövője ma mindannyiunktól tudatosabb részvételt követel a szocialista építő munkában. A mozgalomban mindenki legjobb meggyőződése, képzettsége és érdeklődési köre szerint tevékenykedhet a fejlett szocialista társadalomért, hiszen a Hazafias Népfrontban valósul meg a magyar társadalom osztályainak és rétegeinek politikai szövetsége, a különböző világnézetű állampolgárok együttműködése. A Hazafias Népfront erősíti az emberi együttélés alapközösségeinek, a családoknak a szocialista vonásait is, hiszen az egész társadalom érdeke, hogy az állampolgárok harmonikus családi közösségben éljenek. A Hazafias Népfront feladatának tartja, hogy erősítse mindenkiben a családhoz való ragaszkodást, a szülők felelősségérzetét gyermekeikért, s a gyermekek szeretetét s tiszteletét szüleik iránt. A Hazafias Népfront másik fontos kötelezettsége, hogy erősítse a szocialista demokráciát, politikai eszközeivel segítse a társadalom demokratikus légkörének fejlődését, a tömegek közéleti aktivitásának kibontakozását. A mozgalom mindenütt és mindenkinek segítséget nyújt abban, hogy a választott területek és szervek betöltsék hivatásukat. A Hazafias Népfront elősegíti, hogy együttesen érvényesüljön a szocialista demokrácia és a társadalmi fegyelem, és tudatossá váljék, hogy a jogok gyakorlásának alapja a kötelezettségek teljesítése, az alkotó, fegyelmezett munka. Ez a forrása minden sikerünknek, ezért kell mindenkit a munka iránti tiszteletre nevelni. Fontosnak tartjuk nemzeti múltunk haladó hagyományainak ápolását. A mozgalom továbbra is gondozni fogja történelmi örökségünket, forradalmi hagyományainkat. Bemutatja a magyar munkásosztály és a dolgozó népnek nemzeti felemelkedésünkért vívott évszázados küzdelmét. Sokoldalúan feltárja a haladó múlt és a szocialista jelen összefüggéseit. Erősíti a szülőföld, a lakóhely szeretetét, s mindenekelőtt fokozza a magyar nép iránti szeretetet és az ebből táplálkozó jogos nemzeti öntudatot. Az Országos Béketanács is megvitatta a múlt évi munkát és az idei programot. Megállapították, hogy a magyar békemozgalom megtalálta az utat az emberek eszéhez és szívéhez. 1976-ban a békemozgalom széles körben ismerteti majd a helsinki záróokmányt, s támogatja a szocialista közösség kezdeményezéseit a katonai enyhüléssel, az általános és teljes leszereléssel kapcsolatban. Továbbfejleszti nemzetközi kapcsolatait, itthon pedig a hagyományoknak megfelelően május 8. és június 8. között megszervezik a Béke és Barátság Hónapját. Sor kerül az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságával közösen szervezett ünnepi hét megrendezésére is. Romes Csandra, a Béke Világtanács főtitkára a helsinki értekezlet záróokmányának a jelentőségét méltatta és hangsúlyozta: az európai biztonsági és együttműködési konferencia megmutatta az emberiség számára a háborútól mentes új világ lehetőségét nemcsak Európában, hanem a világ más térségeiben is. A békemozgalom tevékenyen fog munkálkodni, hogy a politikai enyhülést kövesse a katonai enyhülés és így véget érjen a fegyverkezési hajsza. Szólott az idén Budapesten megrendezendő fejlődési világkonferenciáról, amely a történelemben először nem a kormányok, hanem a népek tanácskozása lesz. PethŐ Tibor EGY ELMARADT VITA HELYETT ACZÉL GYÖRGY: EGY ELMARADT ZXJ V VITA HELYETT (Részletek a VI. fejezetből) 1972-ben Alain Peyrefitte úr, az DDK akkori főtitkára vállalta, hogy nyilvános vitát folytat Aczél Györggyel, s ezt a televízió egyenes adásban közvetítette volna. A vitát azonban Alain Peyrefitte úr lemondta. Jacques de Bonis, a France Nouvelle című francia lap munkatársa a vita elmaradása után interjút készített Aczél Györggyel,' s az interjú anyagából készült könyv most egyidejűleg jelent meg franciául és magyarul. Lapunk előző számában az V. fejezetből közöltünk részleteket, most a VI. fejezetből adunk szemelvényeket. Aczél György miniszterelnök-helyettes az MSZMP Politikai Bizottságának tagja KÉRDÉS: Társadalmi igazságról beszélünk, de ugyanakkor tudomásul vettük az egyenlőtlenségek meglétét. Ez ellentmondásnak tűnik... VÁLASZ: Miért gondoljuk, hogy igazságtalan lenne egyformán fizetni a lelkiismeretes, szorgalmas dolgozót és azt is, akinek nem ez jellemzi a munkáját? Nem egyszerűen azért, hogy kielégítsünk valamilyen erkölcsi igényt, mint talán egyesek feltételezik, hanem főleg azért, mert jelenleg a társadalom fejlődése megköveteli, hogy a termelés növelésében szem előtt tartsuk az anyagi érdekeltséget, tehát a bérek differenciálását. Nem vagyunk különösebben büszkék — ellenkezőleg —, amikor azért dicsérnek bennünket, mert a munkatempó nálunk még lassú és nehézkes. De aki járt kapitalista üzemben és egy szocialista ország üzemében is, annak biztosan feltűnik, hogy nálunk nincsenek meg a kizsákmányolás olyan jellemzői, amelyek a kapitalista üzemeket át- meg átszövik. — Tehát egyenlőtlenség az egyenlőség megvalósításának szolgálatában? — Bizonyos mértékben igen. Igazságos volna például. ha az egyetemi felvételkor nem mérnénk fel és nem vennénk figyelembe a fiatalok képességei mellett a szociális és kulturális körülméinyeket is? Nyilvánvaló okok miatt ugyanis a munkás gyereke, aki nem könyvek között nő fel, vagy akármelyik tanyai parasztfiú, kedvezőtlenebb kulturális körülmények között készül az egyetemi felvételi vizsgára, mint az orvos, az egyetemi tanár fia vagy lánya. Hogyan bújhatnánk el az igazság és egyenlőség elvont formulái mögé, ahogy az a kapitalista országokban szokás? Hogyan beszélhetnénk egyenlőségről, amikor valódi feltételei még nincsenek biztositva? Arra törekszünk, hogy ezeket a feltételeket megteremtsük, de nem várhatjuk, hogy egyik napról a másikra sikerül. — A magas jövedelmek létezése (egyaránt gondolok a gyárigazgatók fizetésére s egyes magánkereskedők és kisiparosok jövedelmére) mintha ellentmondana a társadalmi igazságosságnak ... — Vannak olyan állampolgáraink, akik kiemelkedően sokat tesznek a társadalomért. Ennek megfelelően viszonylag — a mi körülményeinkhez képest — a jövedelmük is magas. Ilyenek például a kiváló tudósok, művészek és a nagy felelősséget vállaló gazdasági vezetők. Hogy pontosabb fogalma legyen a „nagy jövedelmekről”: 1973-ban a szakmunkások átlagkeresete 3000 forint körül volt, a nagyüzemi vezérigazgatóké 10 000, és a termelőszövetkezeti elnököké 7700 forint. Természetesen, ezt teljesen rendjénvalónak találjuk. Ezek a jövedelmek nem titkosak, nem jogtalanok, a közösség tud róluk. Pénzét mindenki arra költi, amire akarja. Természetesen senki sem vásárolhat gyárat, hiszen ilyen típusú termelőeszköz nem lehet magánkézben. Nem fektetheti telekspekulációba, mert mindenki csak egy üdülőtelek tulajdonosa lehet. Elköltheti másként: építhet családi házat, nyaralót, vehet érte autót, vagy ha akar, utazhat. Senki sem szól bele abba, mit csináljanak a pénzükkel, amíg meg nem sértik törvényeinket, jogszabályainkat. Más kérdés az, hogy számunkra nem lehet mindegy, kulturált, értelmes módon élnek-e anyagi lehetőségeikkel az emberek, vagy sem. Ebben az értelemben közügy, ki hogyan éL De ez nem mond ellent a magánélet tiszteletben tartása elvének. — Mivel egyesek jó munkájuk eredményeként komoly jövedelemhez juthatnak, nem félő-e, hogy örökség útján a nemzedékek során át kialakul egy gazdagabb, kiváltságos réteg? — Nem, erről szó sem lehet. Először is azok az öszszegek, amelyeket a kimagasló jövedelmet élvező dolgozók utódaikra hagynak, a nyugat-európai gazdagok mércéjével mérve aránylag szerények. S bár nálunk az emberek termelőeszközt, bérházat, részvényeket nem vásárolhatnak a pénzükért, azért tudják, mit kezdjenek vele. Akinek van bőven, kényelmes lakást rendez be gyerekeinek, nyaralót magának, s ha még mindig marad pénze, többnyire utazásra költi. Bejárja a világot. S ha ezután még mindig képes bizonyos vagyont hagyni hozzátartozóira, az örökösök természetesen illetéket fizetnek. Öröklési rendszerünkre ugyanazok a korlátozások érvényesek, amelyek a tulajdonra vonatkoznak. Tehát senkinek sem lehet — öröklés útján sem — egynél több lakása, háza vagy egynél több üdülője, illetve telke. — A nők egyenlősége valóságos, vagy csupán jogi egyenlőség? — Az országgyűlési képviselők egyharmada nő. A helyi hatóságokat, a párt vezető szerveit éppúgy, mint a szakmai vezetőket arra ösztönözzük, hogy azonos képességek esetében a nőknek biztosítsanak elsőbbséget. Mégsem lehetünk távolról sem megelégedve az eredménnyel. Nem szabad azt hinnünk, hogy a probléma megoldható nőnappal, vagy nemzetközi nőévvel. Akkor közelítünk a megoldáshoz, ha szaporítjuk a bölcsődéket, napköziket, ha növeljük a szociális szolgáltatások számát és javítjuk minőségét. Mentsen fel az alól, hogy felsoroljam mindazt a problémát, ami még megoldásra vár. Végeredményben az egyenlőség csak akkor válik valósággá, amikor a nők is teljes mértékben részt vesznek a termelő munkában és a társadalmi életben. A nagy társadalmi feladatok mellett, annak részeként persze a „hagyományos családi munkamegosztáson” is változtatni kell, a férj és a gyermekek ugyanolyan „jogon” vehetnek, vegyenek részt a háztartási munkában. — Még egy fontos kérdés: az idős dolgozók munkás és hasznos éveik után gyakran maradnak egyedül, barátok, társadalmi kajtcsolatok és néha megfelelő anyagi eszközök nélkül. Hogyan próbálnak ezen segíteni? — A fiatalok akkor érzik jól magukat a társadalomban, ha (tudják, hogy az idős embereket — hiszen ők is azok lesznek egyszer — megbecsülik. Hogyan is tisztelhetnének a fiatalok egy olyan társadalmat, amely saját múltját sem becsüli meg? Sokat teszünk az öregekért. Meggyőződésem, hogy lényegesen többet, mint amire a nemegyszer gazdagabb nyugat-európai államok képesek. Tudjuk azonban, hogy a nyugdíj sok esetben önmagában kevés. Ez nyugdíjrendszerünk hibája. Mostanáig azok, akik 1961 előtt mentek nyugdíjba, kisebb összeget kaptak. Ezt fokozatosan igyekszünk kiegyenlíteni, a felfelé nivellálódás megindult. Országgyűlésünk nemrégen alkotott új törvényt ennek érdekében. Elsősorban anyagi téren gondoskodunk az idős emberekről, de itt nem állunk meg. Igyekszünk szeretettel teli életkörülményeket, jó közérzetet biztosító légkört is kialakítani számukra. S ugyanilyen fontosnak tartjuk — az anyagi feltételek biztosítása után — az idős emberek részvételét a társadalmi tevékenységben, bekapcsolódásukat a kisebb közösségek vagy az ország életébe. A kapitalista rendszernek, a tőkés munkaadónak nem érdeke, hogy munkásai — akár fiatalok, akár idősek — pótolhatatlannak érezzék magukat. A szocializmusban viszont mindenkinek nélkülözhetetlennek kell magát éreznie. A mi társadalmunkban mindenki joggal mondhatja: „rám szükség van”. S ez az idős emberekre is vonatkozik, hiszen az ő tapasztalatuk, tudásuk: érték. Az átlagéletkor növekedésével együtt a fizikai és szellemi képességek elkopásának határideje is kitolódik. I Jégtörők a Tiszán MTI — Balogh P. László Ernesto Meló Antunes, a Portugál Köztársaság külügyminisztere Púja Frigyes külügyminiszter meghívására hivatalos látogatást tett hazánkban. A látogatás alkalmával kulturális egyezményt írtak alá. A külügyminiszterek megbeszélést folytattak országuk kétoldalú kapcsolatainak alakulásáról és nemzetközi kérdésekről. A portugál külügyminisztert fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke. A vendégek a Halászbástyán: balról a második Antunes külügyminiszter MTI — Tormái Andor felvétele
