Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-09-25 / 20. szám
LESZERELÉSI VILÁGKONFERENCIA Helsinkiben szeptember végén a Leszerelési Világkonferencián a nemzetközi közvélemény képviselői megvitatják, milyen feladatai vannak a néptömegeknek a leszerelés előmozdításában, és számot adnak a II. Stockholmi Felhívás aláírásáról, támogatásáról. Hazánkban eddig több mint öt millió állampolgár írta alá, illetve fogadta el a IX. Stockholmi Felhívást, amely — mint ahogyan arról már lapunkban beszámoltunk — a tömegpusztító fegyverek eltiltását, az általános és teljes leszerelést követeli a kormányoktól. Nemrég jelent meg Stockholmban a Világfegyverkezés és leszerelés című könyv a SIPRI (Stockholm International Peace Research Institute) kiadásában. Ebből megtudhatjuk, hogy 1975-ben a világ 280 milliárd dollárt költött katonai célokra, s az előrejelzések szerint 1980-ra a világon évente 80 000 kg plutóniumot állítanak elő, ami elméletileg 10 000 atombomba gyártását teszi lehetővé. A vegyi fegyverek gyártásának és felhasználásának megtiltása tehát egyre sürgetőbb feladat. A természeti környezet katonai célokra történő megváltoztatásának tilalmát is ki kell mondani. A nemzetközi közvélemény fokozott figyelemmel kísérte az ilyen célú szovjet—amerikai tárgyalásokat és elégedetten vette tudomásul, hogy az egyezménytervezet elkészült. Helsinkiben a leszerelési világkonferenciának egyik központi kérdése a környezeti hadviselés eltiltása. Ismeretes, hogy az ENSZ leszerelési bizottsága Genfben konvenciót fogadott el a környezet katonai célokból történő megváltoztatásának megtiltásáról s az egyezménytervezet a világszervezet plénuma elé kerül. Az ENSZ-Közgyűlés 24. ülésszaka az 1970—1980 közötti időszakot Leszerelési Évtizeddé nyilvánította. Ennek az évtizednek az első felében sikerrel zárult az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, rendszeressé váltak a szovjet—amerikai csúcstalálkozók, egész sor megállapodás született a fegyverkezési hajsza korlátozására, az atomháborús veszély csökkentésére. Helsinkiben természetesen szóba kerülnek a stratégiai fegyverrendszerek kérdései is, hiszen a SALT tárgyalásokon várakozásainkkal ellentétben az 1974-es vlagyivosztoki Brezsnyev—Ford találkozó óta nem történt lényeges előrehaladás. A delegátusok megvizsgálják az ABC (atom. biológiai és kémiai) fegyverek kérdéseit és szó lesz a bécsi közép-európai haderőcsökkentési tárgyalásról. Az európai szocialista országok véleménye szerint az Európában ténylegesen kialakult katonai erőviszonyokat nem lehet megváltoztatni. Tehát a tárgyalásokon olyan, kölcsönösen elfogadható döntésekre kell jutni, amelyek egyik fél biztonságát sem károsíthatják meg, azaz nem juttathatják egyoldalú katonai előnyhöz egyik államot, vagy államcsoportot sem. Az előkészítő konzultációk alapján a Némát Szövetségi Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a három Benelux ország, valamint Csehszlovákia és Lengyelország területére terjed ki majd a megállapodás, amelynek részesei lesznek a megjelölt térségben haderőket államásoztató államok is, tehát az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Kanada. Ennek a tizenegy országnak döntési joga lesz, de csakis egyhangú döntéseket hozhatnak. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon további nyolc ország — Bulgária, Dánia. Görögország. Magyarország, Norvégia, Olaszország, Románia és Törökország — döntési jog nélkül, úgynevezett különleges státusszal vesz részt: képviselőik felszólalhatnak, munikaokmányokat terjeszthetnek elő és köröztethetnek a tárgyalások résztvevői között. -A tárgyalásokon döntési joggal részt vevő négy szocialista ország — a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia — az alapelvek érintetlenül hagyása mellett, az elmúlt két évben új megközelítési módokat kezdeményezett, amelyek — az erőviszonyok változatlan fenntartásából kiindulva tekintetbe vették nyugati tárgyalópartnereik elképzeléseit is. A bácsi tárgyalások 1976-os eddigi fordulója élénkebb volt a korábbiaknál, a viták gyakorlatiasabb jelleggel folytak, ám a lényeges előrehaladás, a megegyezéshez vezető „frontáttörés’’ még várat magára. A helsinki tanácskozás célja az enyhülés folyamatának további előmozdítása, az enyhülés elmélyítése és visszafordíthatatlanná tétele. Ebben fontos szerepe van a nemzetiközi jogi formába öntött leszerelési megállapodásoknak és azok maradéktalan végrehajtásának. Mindez nem egyoldalú dolog: kölcsönösséget, sajátos politikai együttműködést feltételez nemcsak a közvetlenül érintett államok, hanem az egész emberiség érdekébem Pethő Tibor Nehéz esztendő Kétségtelenül nehéz évet zár december végén a magyar népgazdaság. Az V. ötéves terv induló évét számos kedvezőtlen tényező befolyásolta, köztük a tőkés országokban hullámzó infláció, valamint az egész európai szárazföldet sújtó aszályos nyár, amely a mezőgazdasági termelés területén egyes országokban katasztrofális méreteket öltött. A magyar mezőgazdaság is megsínylette a hathetes csapadékhiányt, különösen a zöldség- és gyümölcstermesztésben, viszont mezőgazdaságunk korszerű felkészülésének javára írhatjuk, hogy a szárazság fenyegette gabonatermést sikerült fél hónap alatt betakarítani, ezzel biztosítani az ország kenyerét. Az aszályt felváltó nyár végi esőzések azzal biztatnak, hogy a ka\pásnövények és a másodvetések kilátása javul, ezzel az ország téli ellátása terén enyhülnek a korábban fenyegető gondok. A tervgazdálkodás jellemző vonása, hogy az egyes tervidőszakok nem válnak el egymástól élesen, naptári határok közé szorítva, a IV. ötéves tervidőszak eredményei és nehézségei „átnőnek” az V. ötéves tervidőszak teendőibe, folyamatosan szolgálva a népgazdaság erősítésének és az életszínvonal emelésének célkitűzéseit, s további erőfeszítésekre ösztönözve. Az első fél év statisztikai mérlegelése arra enged következtetni, hogy az átmeneti nehézségek korántsem jelentenek megtorpanást, a fejlett szocialista társadalom felépítésén munkálkodó magyar nép változatlanul a gazdasági fejlődés állapotában van, hv-ez a fejlődés nem is mindig és minden területen egyenletes és egyértelműen célszerű. A közgazdászok azt vizsgálják, hogy a fejlődő gazdálkodásban milyen a mennyiség és a minőség aránya, s megállapítják, hogy a gazdasági helyzet mérlegelésében van egy harmadik tényező is, nevezetesen a fejlődési ütem gyorsasága, mert a gazdálkodás minőségi változásának ez a legfontosabb alapfeltétele. A gazdasági életben szerencsés jelenségnek tartják azt a mind erősebben kibontakozó szemléleti változást, amely ésszerű rendet teremt a mennyiség és a minőség viszonyában, s a mindenáron kihajszolt mennyiségi túlteljesítés helyébe a minőségi teljesítményt iktatja. Félreértés lenne azt hinni, hogy ezek a felismerések a gazdasági vezetés magasabb szintjein születtek és kerültek megvitatásra. A belpolitikai élet számos megnyilatkozása jelzi, hogy a gazdasági fejlődés, a nehéz esztendő ártalmainak leküzdése Magyarországon társadalmi ügynek számít, o gondok és feladatok megoldásának módozatai éppúgy érdeklik — és érintik — az „utca emberét”, mint a politikusokat, tudósokat, gazdasági vezetőket. A közfigyelem kitartóan irányul a gazdasági kérdésekre, s ha ebben a figyelemben szerepet is játszik a „mi kerül az asztalra” közös gondja, az sem tagadható, hogy a közvélemény ugyanilyen hőfokú érdeklődéssel boncolgatja a „honnan és mi módon” kérdéseket is. A közélet minden területén, falusi és városi népfront összejöveteleken, különböző szintű tanácskozásokon, üzemi értekezleteken mind erőteljesebben kitapintható egy sajátos jelenség, amely arra utal, hogy a szocialista társadalmat építő magyar nép nem kívülről szemléli a gazdálkodás gondjait, hanem azokkal azonosulva mind szélesebb körben keresi a megoldást, nyilvánítja tettekben is megnyilatkozó támogatását. Egyre kevesebb szó esik arról, hogy a világgazdaságban az elmúlt években kezdődött nyers-, anyaggondok, inflációs tünetek mennyire kedvezőt-Puja Frigyes külügyminiszter meghívására hivatalosan hazánkba látogatott Knut Frydenlund norvég külügyminiszter MTI — Tormai Andor felvétele * lenek a magyar népgazdaságra, sokkal több arról, milyen tennivalókat kell maradéktalanul elvégezni, hogy a kedvezőtlen hatásokat csökkenteni lehessen. Gazdasági életünk egyik legfontosabb ágazata a mezőgazdaság, a nehéz esztendő legnehezebb időszakában hatásos példával bizonyította, hogy képes megbirkózni olyan kiszámíthatatlan nehézségekkel is, mint az aszályos időjárás. Az idei versenyfutás a gabonaszemet aszaló, a termést elpergető hőséggel —, rendkívüli teljesítmény volt, biztató jel arra, hogy gazdasági életünkben megvannak azok a stratégiai tartalékok, amelyek más termelési ágazatokban, végső soron az egész népgazdaság területén bevetve alkalmasak arra, hogy a nehéz esztendőről a következő években múlt időben beszélhessünk. B. G. A Mátravölgyi szőlészetben megkezdődött a borszőlő szüretelése MTI — Erezi K. Gyula felvétele John Bardeen kétszeres Nobeldíjas amerikai fizikus, az Akadémia Tudós Klubjában találkozott magyar kollégáival. Képünkön John Bardeen, Pál Lénárd és Kovács István akadémikusok MTI — Molnár Edit felvétele A BÁNYÁSZÁT JÖVŐJE Dr. Kapolyi László, nehézipari miniszterhelyettes cikkéből közlünk részleteket, amely a XXVI. bányásznap alkalmából a Magyar Hírlap hasábjain jelent meg. Hazánk szakembereinek, gazdaságpolitikusainak állásfoglalásai alapján világossá vált, hogy népgazdaságunk növekedési modelljében is meghatározó tényező a nyersanyag és energiaellátás. Az ötödik ötéves tervtörvény szerint fokozott gondot kell fordítani az energia- és a nyers-, valamint az alapanyagtermelés gazdaságos fejlesztésére, az ezekre vonatkozó programokat központi, állami eszközökkel kell megalapozni. Ezt szolgálja a kormány bauxit-, alumínium és földgázprogramja is. E célkitűzések időszerűségét alátámasztja, hogy a hazai bányászat fejlődési üteme az elmúlt évtizedekben elmaradt népgazdaságunk egészének fejlődési ütemétől. A bányászat és a feldolgozó ágazatok eltérő fejlődésének következménye, hogy 1950-ben ásványi nyersanyagszükségletünknek 75 százalékát hazai forrásból egészítettük ki. 1975- ben viszont ez az arány már csak 50 százalék volt. A változó követelmények felismerésének hatására elsőként a geológiai kutatások ütemét kellett fokozni. Az új lendülettel indult kutatások eddigi eredménye, hogy a IV. ötéves terv időszakában a kutatások — az építőanyagokat is beleértve — 2,3 millliárd tonna értékesíthető ásványvagyont tártak fel az eddig ismert készleteken felül, aminek értéke megközelítően 100 milliárd forint. Oj szén- és ércbányák épülnek, folytatódik a kőolaj és földgáz kutatásának programja, bővül az építőipari nyersanyagok termelése és a bauxitbányászat. A feladatok nagyságára elegendő egyetlen példával utalni: az iparágban egyedülállóan rövid idő alatt a jelenlegi kapacitás felét elérő bányanyitási programot kell megvalósítani Észak-Dunántúlon. Ezt követően pedig nagy kiterjedésű lignitkülfejtések megnyitása a feladat, valamint további mélyművelési kapacitások várnak előkészítésre — elsősorban a további új hőerőművek ellátására. A vázolt feladatok teljesítése közben figyelemmel kell lenni az ország munkaerő-ellátásának és anyagi erőforrásainak ismert korlátáira is. Az újból dinamikusan fejlődő bányászatnak ugyanis nem az a feladata, hogy a világpiaci áremelkedések miatt megdrágult import nyersanyagokat drága sok élőmunka-felhasználással termelt hazai nyersanyagokkal váltsa fel, hanem hogy lehetőleg mentesítse az országot a nemzetközi cserearányok változásának számunkra kedvezőtlen hatásaitól, a magas műszaki színvonalú, a tudomány legújabb vívmányait is felhasználó hatékony hazai munkával. Ez csak úgy érhető el, ha a már működő és az újonnan épülő bányákban fokozódó mértékben alkalmazzuk a magas színvonalú, korszerű technológiát. Az ásványi nyersanyagok hazai termelésének hatékony fejlesztésén kívül fokozott hangsúlyt kap az értékesebbé vált anyagok feldolgozási technológiájának korszerűsítése. .Nagy gondot kell fordítani a felhasználási hatásfok javítására, a nyersanyag-takarékosságra ösztönző megoldásokra, természetesen a környezetvédelmi követelmények figyelembevételével. A megnövekedett követelményeket szükségképp arányosan követnie kell a bányászok jövedelmének is. A bányászok mindennapi munkájukkal igazolhatják a gyakorlatban a hazai bányászat fejlesztési elképzeléseinek realitását, mert a föld mélyének kincsei csak holt tőkét jelentenek az ember, a bányász nélkül.
