Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-09-11 / 19. szám
- i > :*' i-'.-.-v 4,- . ' ''X, .... ■ . ül ■ • * >„,/ • • ;i*?%**i** h á%-*£wi A hazalátogatók megkoszorúzták Washington szobrát a Városligetben A William Penn Magyarországon Megérkezés a Ferihegyi repülőtérre: Dankó István és Kertész Albert igazgatók Az első üdvözletek: dr. Szabó Zoltán, az MVSZ főtitkára, Charles Flemér, a William Penn Egyesület Központi elnöke, és Molnár István, az MVSZ főtitkár-helyettese Tudósítások egy utazásról Nehéz zökkenéssel fékeznek az autóbuszok. Négy Ikrus áll a Duna-kanyarban az út szélén. Az egyik ajtaja kinyílik — egy asszony száll ki belőle. Kezében apró műanyag zacskó. Leszalad a Duna partjára, kezével beletúr a nedves, kavicsos földbe. Amikor visszatér, a zacskó tele sötét Duna-földdel. Kavicsos is, porhanyós is, vizes is — de az asszony büszkén, mint valamiféle győzelmi jelvényt mutatja a többieknek. Tapsvihar a válasz. A néhány dekás ereklye bekerül a bőröndbe, s majd megkezdi világkörüli útját — emlék lesz belőle egy amerikai kis lakásban. Rög az anya-földből. A buszok lomha sóhajjal indulnak tovább. Útirány: Esztergom, Győr, Szombathely, Pannonhalma, Balaton, Székesfehérvár... Valóban ez volna? Valóban csak városok nevei fémjeleznék ennek a Magyarországon töltött néhány napnak a céljait? Azt hiszem, ennél sokkal több. A William Penn Egyesület — fennállásának kilencvenedik, az Amerikai Egyesült Államok létének kétszázadik esztendejé^>en — nagy vállalkozásba kezdett: nagyszabású utazást szervezett Magyarországra. Mintegy száznyolcvan egyesületi tag, szinte a teljes vezetőség áldozott időt, pénzt, fáradságot rá, hogy átélje azt a megható, mindig megismétlődő és mégis egyszeri pillanatot, amikor a gép leereszkedik a repülőtéri betonra, s olvashatóvá válik a Ferihegyi repülőtér színes felirata: Budapest. Szinte mindenkinek mást jelent ez a név. Van, aki innen indult el évtizedekkel ezelőtt. Van, aki egész életében ide vágyakozott, s előbb látta meg New York, London, Párizs házrengetegeit, mint a budai, pesti kupolákat. Van, aki Kalifornia napja, Ohio felhői alatt nevelkedvén, csak meséket, színes, talán-igaz-sem-volt történeteket hallott egy városról, ahol „képzeld — mindenki magyarul beszél”. S van, aki eddig még csak a kíváncsiságot érlelte meg: mi lehet ez a távoli, titokzatos város, amelyért szülők, nagyszülők szeme néha könnyel telik meg. És -most itt van. A teraszon integető, kiáltozó rokonok, a kezek virágot szorongatnak, a Magyarok Világszövetsége vezetői az egyesületet üdvözlik. Azután autóbuszok, szállodák, az első vacsora, az első éjszaka egy — még — ismeretlen városban, s másnap reggel Indulás az „ismeretlenbe”: út Magyarország felfedezésére... Tizenhárom bányász. Az öreg Pálinkás Mihálynak sikerűit rábeszélni őket, -hogy egy (!) dollárt megkockáztassanak, egyetlen dollárt egymás megsegítésére. Az eset Hazleton ban (Pa.) történt, 1886. február 21-én. Egy beteg bányászt a háziasszonya ágyastul kitett az esőre, mivel az nem tudott fizetni. Pálinkás Mihály szemtanúja volt mindennek. Befogadta a
