Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-08-28 / 18. szám
«lean*. m a g y a r u l Készült az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége megbízásából a Pedagógiai Munkabizottság gondozásában. Összeállította: Frittmann Lászlóné Rajzolta: Urai F.rika A „Játsszunk magyarul!” sorozattal azokhoz a családokhoz kopogtatunk be — játékot, magyar szót kínálva — akik 2—6 éves gyermeket nevelnek és szívesen foglalkoznak velük magyarul. Néhány közismert verset, dalt elevenítünk fel a magyar nyelvtanítás céljából: megértetéséhez, tanításához, eljátszásához változatos lehetőségeket ajánlunk. Törekszünk egyszerű, mindenki által létrehozható helyzetet venni a tanítás alapjául, ez rendszerint mindennapos esemény vagy játék. A tanítás körülményeit képen mutatjuk be. Zoli és Bori személyében a kisfiúk és kislányok, 2—4 évesek foglalkoztatására nyújtunk egyfajta mintát. Az édesapa és az édesanya foglalkozik velük, mint ahogy a családban is történik. A képekről röviden leírjuk a lényeges látnivalót, ez egyben a folyamatos beszéd, a képről olvasás mintaszövege is. A szereplők — mint a kisgyermek általában — mindig csinálnak valamit, és közben beszélgetnek egymással. Beszélgetésük nyelve magyar. A szülő megérteti magát a beszélni tanuló gyermekkel. Szól hozzá, int neki, eljátssza a szavak jelentését. Aztán kiszűri a lényeget, amit megtaníthat, amire szavakkal is rávezetheti. A gyermek ezt látja — hallja, de tőle sokkal kevesebb beszédet várunk. Amit egyszer megtanult, azt hasonló helyzetek teremtésével alaposan begyakoroltatjuk, ismételjük, elmondatjuk vele. A gyermek tanulni valóját más betűtípussal jelöljük a szövegben, hogy szembe tűnjön a játékos foglalkozás nyelvi váza, gerince. Zoli és Bori játékait, a játék szövegét példának ajánljuk a szülőknek, s hogy sikerüljön végigvezetni a magyar foglalkozást, leírunk néhány mesterségbeli fogást, átadjuk a tanítás apró fortélyait. A jó tanácsokat pontokba szedve, részenként külön ismertetjük. Néhány általános érvényű szempontot azonban előre bocsátunk. Olvassuk el az egész anyagot egyszerre, hogy a részek összetartozását meglássuk. Jegyezzük fel, mit kell beszereznünk, mit kell előkészítenünk a foglalkozásra. Osszuk be a két hétre szánt anyagot, hogy elvégezzük, gyakoroljuk, ismételjük. Hasonlítsuk össze a leirt helyzetet, a mi lehetőségeinkkel, és igazítsuk a helyi körülményekhez. Tanuljuk meg előre a mondókákat. a dalokat, hogy segítség nélkül helyes hangsúlyozással mondjuk, és figyelmünket a versmondással kapcsolatos tevékenységre és a gyermek kiejtésére öszpontosithassuk. Játsszunk vidáman, foglalkozzunk a kicsikkel kedvesen, szeretettel:^j^qyarui 1. Áll a baba, áll 2. Csicsíja, babája 3. Jár a baba, jár Édesapa képeskönyvet lapoz, ölében ül Zolika, a kisfia. Apa mutatja a képeket, Zolika mond róluk valamit. Egyiknél azt mondja: u-u, a másiknál ezt: nyáú. Apa fordít egy lapot és kérdez: — Ki ez? — Ez egy kisfiú — tanítja Zolit, majd elmondatja a kicsivel is. — Ez a kisfiú Zolika — mondja. — Zoli — nevet az ismerős nevet hallva. — Hogy hívnak? — kérdezi apa a kisfiút és Zolika megmondja a nevét. Fordít egyet az édesapa és most egy tárgyat látnak. — Mi ez? — Ez ágy — mondja Zolikának, majd oda viszi Zolit az ágyához, és rámutatva ismét megkérdi „Mi ez?” — Ki van a kiságyban? — kérdezi, amikor bele teszi Zolit, aki cseppet sem örül ennek. — Zoli — feleli a gyermek. Az apa tovább nézegeti vele a kedves képeskönyvet. — Mit csinál ez a kisfiú? — Ez a kisfiú áll. — Es ez a kisfiú? — Ez fekszik — mondja apuka. __ I—4 ----fc-----1--^-----£-------4 ÁH a ba- ba, áll.mint a gyertya - szál. Anyuka kimegy a szobából, Zoli nyugtalankodik. Apa odalép hozzá és beszélget vele. — Hol a mama? — kérdezi, és Zoli az ajtóra mutat. — Hívd be a mamát! — és integetnek a mamának. Egyszer csak bejön anyuka, és apa megkérdezi Zolit: — Ki van ott? — mutat a mamára. — Mama, mama! — mondja Zoli. A mama felveszi Zolikát és úgy kérdezi: — Hol a mama? — Itt a mama! — öleli meg Zoli az édesanyját. Anyuka leül egy székre és forgatja a képeskönyvet. Apuka beszélget Zolival, tat. és így szól: Először egy kislány képére mu— Itt van egy kislány. — Ki van itt? — kérdezi apa. — Egy kislány — mondja a kisfiú. — Hogy hívják? — kérdezi apa Zolitól, aki a testvérére gondol és így elnevezi: — Legyen Bori! — mondja. — Itt van egy szék — mutat a képre. — Mi van itt? — Szék. — Hol van szék? — kérdezi és szétnéz a szobában. Zoli követi a tekintetét. Itt is szék, ott is szék, mutatják sorban a tárgyakat. — Ki ül itt? — mutat apa székére. — Apa — szól Zoli. — Ki ül itt? — kérdezi a saját székére mutatva. — Mama — mondja a kisfiú. — Hol ül Zolika? — Itt! — bújik a mamához a kisfiú. A mama halkan énekel egy dalt, Zoli csendben figyeli: — Itt egy lámpa. — mondja apa. — Mi van itt? — kérdezi Zolitól. — Lámpa. — válaszolja a kisfiú. — Ez a lámpa Borié — szól apu. — Kié a lámpa? — kérdezi. — Borié — ismétli Zolika. Apa végig kérdezi az ismerős tárgyakról: — „Kié ez?” Kié az?” stb. Egy játékbabát vesz kezébe Zolika. — Ez Borié — mondja, és jártatják a babát apával. — Ez jár — mondja apa, amikor elindul a baba. — Mit csinál ez? — Jár — feleli Zolika, és a babával együtt lépeget. A babát is, Zolit is egy dallal bíztatja apa. Zolika is tanulgatja lépegetés közben. Csi-csí ba - bá - ja, nincs itt-hon a ma-má - ja El - menta vá-sár-ha. hoz ne-ki pi - ros csizmát, (ci-pőt) 0 Játsszuk végig az édesapa és kisfia beszélgetését. Vegyük magunk mellé a gyermeket meg az újság képét Bökjünk a képre, a kicsi ujját is igazítsuk oda. Kérdéseinkre magunk válaszoljunk, hangsúlyozva azt a szót, amit a gyermekkel elmondatunk. Ismételjük el a kérdést és a kiemelt szót (kifejezést), mondassuk el a gyermekkel. A képen látható személyeket, tárgyakat a valóságban — környezetünkben is — mutassuk meg. Mutasson rá a gyermek, fogja is meg vagy simogassa meg! (Itt a Zolika. Ez a kiságy.) Állítsuk fel a kicsit, mondogassuk, hogy most „áll” a gyermek. Állítsuk az ölünkbe, az ágyba, a székre és döncikézzük jobbra-balra életkoruk szerint, majd egy biztonságos pillanatban engedjük egyedül állni. Fektessük karunkra és mondjuk, hogy most „fekszik”. # Amíg hóna alatt fogjuk a gyermeket, állítgatjuk, énekeljünk többször is dalt. Utánozza a kicsi hamarosan a mi nyílt kerek á-nkat, majd a dalt is. A nagyobb gyermekek a macit, a babát állítgassák és azoknak daloljanak. % Rajzoljunk egy ákom-bákom kisfiút és beszéltessük róla a gyermeket. A nagyobb gyermekek önállóan is rajzoljanak, munka közben mondogassák: „Itt van egy kisfiú". „A kisfiú áll.” stb. Rajzoljunk álló vonalakból álló tárgyat. (A vonal is áll.) Rajzolhatunk, vagy pálcikából kirakhatunk kis ágyat, pálcika babával. a ba-ba. mint egy Icisma - dár. őcsi-ké-nek lá-bá-ra. # Beszélgessünk a képekről a gyermekkel. Rajzoljuk körül ujjunkkal a néni arcát, húzza körül a gyermek is a fej vonalát! Amíg a képen van az ujja, mondogassuk vele együtt: — Itt van egy néni. Ez a mama. Az anyuka arcát is simogassuk meg többször is. — Itt a mama. Bökjünk a képen látható székre kissé keményen. Mutassa a gyermek is a tárgyat és mondogassa közben a szék nevét. Fogja meg a mama székét, a saját kisszékét. Kopogtasson rajta. Fogja meg a széklábat. Simogassa meg tenyerével az ülőkét és üljön az egyikre. így játsszuk el azt, hogy hol ülünk, hol ül a gyermek. Mindig a legegyszerűbb választ hangsúlyozzuk és azt ismételjük együtt. Végül üljön az ölünkbe és énekeljük el a dalt. (Csicsíja, babája.) A nagyobb gyerekeknek babát, mackót adjunk a karjukba és azt ringassák. Ringatás közben énekeljék a dalt velünk együtt, míg meg nem tanulják. Sok „CS” hangot hallunk a dalban, ügyeljünk a hang tiszta ejtésére. Gyakoroljuk a helyes szájformálást az „A” és az „A” hang ejtésekor is. # Rajzoljunk vagy rakjunk ki pálcikából széket. Különféle alakú széket formázzunk és beszéljünk róla! — Ez is szék, ez is, az is. — Itt ül az apa. — Itt ül az anyu. — Itt ül Zolika. Ültessen rá pici játékbabát, mondja: „Csüccs!" — amikor lehuppan a székre. # Beszélgessünk a képekről, ahogy apuka beszélget Zolival. Simogassuk meg Bori képét, „Szeretjük Bori babát”, és mondogassuk a kicsivel együtt: — ez a kislány. A kislányokkal mondassuk el: — Bori is kislány, én is kislány vagyok. Vegyük a gyermek mellé a testvérkét is, használjuk az eddig tanult megkülönböztető szavakat: „Te kisfiú vagy, te kislány vagy. Én ... # Simogassuk meg a kicsi arcát is, engedjük, hogy ő is körbe cirókálja a testvérét. A babát magához ölelheti, játszhat vele. Rakosgassuk a baba lábát, hogy lépkedjen. Utánozzuk a baba merev lábmozgását a mutató és a 'középső ujj „lépegetésével”. Mondjuk közben a verset is: Ütemenként egyet lép az egyik lábbal, egyet a másikkal. így mondogassuk a versikét lépegetés közben. Az „a” és az „á” hangok képzésére ügyeljünk. A gyermek lépegetését figyeljük, biztassuk az egyenes testtartásra, hogy „úgy lépkedjen, mint a kiskirály”. # Rajzoljunk lámpát, állólámpát és csillárt. Sorolja el, melyik „kié”, vagy „hol van” (itt — ott). Rakjunk ki pálcikából kislányt, esetleg többet is. Nevezze el őket 11
