Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-08-28 / 18. szám
Bemutató oktatás. Az egyik asztalnál ülnek a diákok — a sárospataki tanfolyam résztvevői —, a másik asztalnál az tket Ügyelő pedagógusok és vendégek, akik Debrecenből látogattak át Patakra Széphalmi csoportkép. A debreceni nyári tanfolyam résztvevői elzarándokoltak Kazinczy Ferenc széphalmi emlékhelyére is Balaton Sárospatak MAGYAR NYELV ÉS Debrecen Az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének nyári táborai és nyelv wJhéF Fejelés közben zavartuk meg kérdéseinkkel a San Franciscó-i Pászti testvéreket. Miklós és Kristóf először magyarul tanultak meg beszélni, de amióta iskolába járnak, egymás között is angolul beszélnek. Patakon nemcsak felelevenítik magyar tudásukat, hanem bővítik is. Esténként ott ülnek a televízió előtt, nézik az olimpiát és az USA-nak, Angliának, Magyarországnak szurkolnak. „Azért — mondják — mert. mi amerikaiak vagyunk, mami angol, papi magyar.” T hangot nagyon sokféleképpen lehet mondani. Lehet keményen, szinte pattintva, lehet lágyan, behízelgően, ahogyan Dunántúlon mondják, lehet könnyedén, pici H-t belecsúsztatva miként az angolszász nyelvekben: szinte azt mondhatjuk, ebből az egyetlen hangból meg lehet állapítani, honnan is származik valaki, mi az anyanyelve. S -ha némi túlzás van is ehben a ímegállapításban, azért azt el kell ismernünk, hogy maguk a nyelvészeik is tucatnyi nevet találtak ki a sokféle T hang minél pontosabb meghatározására: palatális T, den tál is T, alveodentális T — és így tovább. Néhány milliméter a különbség csupán — annyi, hogy a nyelv ‘hol érinti a szájpadlást: a fogak fölött, mögött, vagy kissé hátrább — mégis, az eltérések biztosan meghatározhatók. S a magyar nyelv egyik nehézsége, hogy másképpen képzi a T hangot, mint a legtöbb európai, vagy angolszász nyelv. Mint ahogyan másképpen hangzik a K, az R, az S, az A, az Á, az O... folytathatnánk a teljes ábécén keresztül. Hogyan lesz az angolszász alveodentális T-;báI kemény, pattintott magyar T: ezt évről évre megfigyelhetjük. Csak a Balaton mellé, Sárospatakra, vagy Debrecenbe kell ellátogatnunk. Itt születnek újra évről évre azok a táborok, tanfolyamok amelyek az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége megbízásából nekiveselkednek a nagy feladatnak. Néhány tucat, vagy néhány száz magyar származású, de angol, német, francia, svéd, és még ki tudja hányféle nyelvű diák magyar tanításának. S velük párhuzamosain a magyar nyelvet tanító pedagógusok továbbképzésének. Ezt a hatalmas munkát minden esztendőben a legelején, azt mondhatnánk: a hangok megtanításánál kell kezdeni. Hiszen egészen máéképpen szól a „tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom” egy magyar tizenéves ajkán, mint egy párizsi, San Franciscó-i vagy stockholmi diák még kissé görcsös próbálkozásában. Igen ám, de a hangokat, majd később a szavakat, a magyaros mondatszerkesztést lehetetlen megtanulni csupán könyvekből, a lüktető, élő beszédkörnyezet nélkül. A nyelvtanulásban döntő az, hogy valaki el tud-e tölteni néhány hetet vagy hónapot abban a nyelvi közegben, amelyet el akar sajátítani. A nyelv, a beszéd élő valami, a lényegét csak akkor lehet „megfogni”, ha bizonyos időt szinte testközelségben töltünk vele. Az Anyanyelvi Konferenciák egyik legfontosabb felismerése és kezdeményezése, hogy lehetővé tették a magyar nyelv Magyarországon történő tanulását. A kezdeti esztendők kísérletezései után most már kialakult az a rendszer, ami biztos segítséget, megbízható támaszt jelent a magyar nyelvvel foglalkozóknak. Tankönyvek jelentek meg, amelyek kizárólag a külföldi magyar származású diákok számára íródtak; kialakult a pedagógusgárda, amely nemcsak lelkesedéssel, hanem szakmai tapasztalatokkal is fölvértezve kezdheti az oktató munkát; létrejöttek azok a tanári módszerek, amelyek elengedhetetlenül szükségesek az eredmények eléréséhez. net Min bala vev< is -„mu ségt M még nyel nélt mer vési szó^ tatn ben Ege ism ság Zrír De Kár Sza nen kell A szál mef az P hét méi ni i ni. nye tak A svédországi Kutlik Marian — talán ő beszél legjobban magyarul a kollégiumban — ősszel kezdi meg tanulmányait az egyetemen, pszichológia szakon. Magyarországon az tetszik neki, hogy „az ár az egy, egy tubus valami mindenütt 2,80, Svédországban pedig variálhatják.” Szilágyi Tamás még csak 15 éves, de* már másodszor van anyanyelvi táborban. Három évvel ezelőtt Balatonleilén kezdett el magyarul tanulni. Otthon, Franciaországban egy könyvből és „Apám segítségével” tanul A tanulás mellett bőven jut idő szórakozásra, játékra is. Ott jártunkkor éppen álarcosbált rendeztek a sárospatakiak. A jelmezverseny egyik győztes párja a képünkön éppen bemutatkozó Tarzan—June kettős volt
