Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-01-17 / 2. szám
Sulyok Mária A „MACSKAJATÉK” NÉMETÜL A KORONA CUKRÁSZDÁBAN Fenn a Várhegyen, a Mátyás templom s a Nemzeti Galéria szomszédságában áll a Korona cukrászda. A patinás cukrászdában működő mini-kamaraszínház művészei negyedik esztendeje tartanak kétnyelvű irodalmi esteket. Az „Anyanyelvűnk vendégszeretete” című angol—magyar nyelvű irodalmi összeállítás keretében például az angol irodalom gyöngyszemeit mutatták be. Jelentős eseménye volt az irodalmi cukrászdának, amikor pódiumán a kiváló francia költő, Eugene Guillevic fordításában adtak elő franciául József Attila, Radnóti Miklós, Illyés Gyula verseket. Az irodalmi estek háziasszonya, Mikes Lilla konferálta be, Örkény István világszerte bemutatott, s monodrámává átalakított Macskajáték című színművét. Az egyszemélyes darabot Sulyok Mária adja elő németül. A bemutatón a javarészt német anyanyelvű közönség lelkes tapssal köszönte meg az előadást. ^J^Mhsétr Jkérns HAZAI NAPLÓ RÉZVASÁRNAPI KIRÁNDULÁS Tudom jól, hogy a karácsony előtti nemhivatalos naptárban szerepel két olyan vasárnap, amely a nemesfémektől kölcsönzött előnevet: az utolsó vasárnap az ünnep előtt az aranyé, az utolsóelőtti az ezüsté. Bevallom, hogy a rézvasárnapot én találtam ki, egyelőre magánhasználatra. A család már tele van karácsonyi sejtelmekkel, az unokák már leveleket írnak a Jézuskának, Télapónak vagy egyszerűség okából a nagyapónak, aki volnék, és a nagyapók, nagyanyák, apák, anyák már listákkal a kezükben hajolnak össze és szaladgálnak az üzletekbe. Mármint ezüstvasárnapon és aranyvasárnapon. De a karácsony előtti harmadik vasárnap is igazán az ajándékozás és a család hangulatáé. Idén ráadásul olyan szép idő volt Magyarországon, amely becsületére vált volna április végének is. Az ég tiszta volt és párátlan, a nap sárgán sütött, s erről jutott eszembe, hogy elkeresztelem ezt a vasárnapot is. A két következő vasárnap úgyis szerteszéled a család a városba. A karácsonyi hangulatot egy időre átveszi a karácsonyi idegesség: ki. kinek, mit, mikor és hol vásároljon. Ezért rézvasárnapon felpakoltam a család kezem ügyébe eső részét: lányomat, vejemet és Agnes unokámat, aki az utókorba és a magyar meseirodalomba — mondom szerénytelenül — Tündér Viola néven van bevonulóban. „Hová megyünk?” — kérdezte Tündér Viola már a kocsiban, a Látóhegy alján. Toronyiránt, feleltem, és ezzel hűséges maradtam a mesék hangulatához, de természetesen nem a valót mondtam. Tündér Viola mindjárt vissza is kérdezte: „Milyen torony iránt?” — majd rámutatott a János-hegyi kilátóra, hogy már tudja. Ha az ember egész életében mindig elfojtotta, olykor sikertelenül, tanítóbácsis hajlamait, akkor igazán boldog nagyapa korpban szabadon eresztheti őket. Sejtelmem sem volt, hová megyünk, de mielőtt feleségem is megkérdezte volna, felhasználtam az alkalmat és elmagyaráztam Tündér Violának, honnan is származik és mit is jelent a „torony iránt”. Kiderült, hogy felnőtt gyermekeim ismerik ugyan a kifejezést, de csak lassankint jöttek rá, honnan is származik. Alföldi szó, már a budai hegyek közt sem alkalmazható. A „tenger sík vidéken” messziről látszik a templom tornya. Ha az ember a mezőről elindult és nem az utat nézte, hanem minél hamarabb akart a faluba érkezni, akkor torony iránt haladt. Hogy a gyerekek kedvébe járjak, először én is megcéloztam a János-hegy táját, a széles Budakeszi úton majdnem a Ságvári ligetig mentünk. És újra élveztem azt, hogy Budapesten az ember öt perc alatt az erdők világába juthat. Csak jól kell ügyelni, hogy az ember észrevegye az út bal oldalán a kis, kék jelzőnyilat, ott élesen balra fordul, szépen ápolt aszfaltúton gurul fölfelé egy kilométert, egy gyors hajtűkanyar jobb felé, bükkös erdők után tölgyek következnek, kétoldalt a rozsdavörös, de még át nem nedvesedéit falevelek perzsaszőnyege, aztán — meg kell állni. Jó ürügy, hogy a gyerek szeretne avart taposni, mert így utána mehetek egy darabon és mindjárt visszafiatalodom ötven évvel. Akkoriban, harmadikos vagy negyedikes gimnazista koromban jártam először a budai erdőt, a piarista cserkészcsapattal; innen ereszkedtünk le a Hárs-hegy felé, átvágva még egyszer a Budakeszi úton, és eljutottunk a Sztrilich-család százéves kúriájába, kedvenc „vadászterületünkre”. Megnyugtatom Tündér Violát, hogy nem vadásztunk állatra, még csak lepkét se fogtunk, azután viszsza a kocsiba, egy kanyar a torony körül, elénk tárulnak a pilisi hegyek, az a mély és lankás katlan, amely Budakeszi és Zsámbék felé visz. Arra megyünk, mondom. Budakeszin majdnem otthon vagyok. Közelebb van lakásomhoz, mint a Belváros, ezért ide járok autómmal, ha a motor köhög, vagy koccantam és a sárhányó bánja. A Széchenyi utcában Kónya Lajos mester másnapra kikalapálja, harmadnapra legitteli, negyednapra festi és fényezi. Le is térünk a főutcáról, megmutatom a gyermekeimnek azt a két-három szép barokk lakóházat, amelyet még nem ért utol a modern kor, a szélesebb ablak, a fürdőszobás lakás, a hűtőszekrényes kamra, szóval mindaz, amivel jó élni, mégis sajnálom ezeket a fehérre meszelt házakat. Keskenyebbik felük néz az utcára, az oromzat alatt koszorúba fonva az építtető neve és az évszám. Mondom, otthonos vagyok Budakeszin, tudom is, hogy temploma a barokk építészet egyik figyelemreméltó alkotása, de a rézvasárnapi kirándulás kellett ahhoz, hogy be is térjek megnézni freskóit és fafaragásait. Ha nem itt állna a főváros határában ,hanem az Alföldön vagy a pannon dombvidéken, elhoznák ide a külföldieket megcsodálni a kétévszázados freskókat, Falkoner Sámuel műveit. Harsányabb színekkel festett mint kor társa, Maulbertsch; hiányzik is belőle az ő színeinek áttetsző bája, de élvezetesen és mulatságosan játszik a perspektívával. A mellékoltár fafaragása az a falusi barokk, ami csak Magyarországon található. Nincs meg bennük, szerencsére, a bajor és az osztrák barokk faragások édeskéssége, ennek fejében kecsességük is tenyeres-talpasabb, de annál kedvesebb. Ha most tovább mennék egyenesen, mindjárt eljutnánk Zsámbékra, de itt már sokszor jártam. A templom mögött élesen jobbra fordulunk, nézzük meg, miről is nevezetes Páty. Nem találomra indulunk neki, hanem természetesen elővesszük a „sárga Radót", azt a legjobb magyar útikönyvet és autóatlaszt, amelynek dicséretét ebben a naplóban már sokszor zengtem. Páty nevezetessége az 1825-ből származó Splényi-kúria szép, klasszicista homlokzata; vakolatára ráférne itt-ott egy kis javítás, de szerencsére kerítése még mindig a régi: országos ritkaság. Háromszázötven múlt századbeli puskacsőből állították össze. Tündér Viola mindenáron azt szeretné tudni, lehet-e még ezekből a puskacsövekből lőni. És amikor megnyugtatom, hogy nem, akkor másfél évszázad távolából üdvözletét küldi annak a Splényi úrnak, aki ilyen szelíd célra használta föl fegyvereit. A téli nap ferdén vetíti sugarait át az erdőn, minden egyszerre világos és sejtelmes, a fák törzse és koronája lombtalanul szigorúbb, de elegánsabb is. Kétoldalt vadászterület, megállni tilos, az útjelző tábla ugró szarvast jelez. Tündér Viola természetesen felfohászkodik, hogy de jó lenne igazit látni. Rézvasárnapon teljesülnek a tündérek és a violák óhajtásai, mert a következő percben, száz méterre tőlünk, egy szarvastehén négy borjával tör elő az út jobb oldaláról, átvág az országúton és eltűnik a bal oldali erdőben. Tündér Viola bizonyosra veszi, hogy az ő kívánsága csalta őket elő és ebben a hitében meghagyjuk. Zsámbékon fogunk ebédelni, határozom el, amikor egy kanyarulatban feltűnik egy új tábla: Patkó-csárda, balra 50 m. Megállunk, betérünk. Hogy mit láttunk, mit ettünk és ittunk, és mit szólt mindehhez Tündér Viola, azt majd legközelebb mesélem el. A világegyetemtől a matematikáig Nagy emberek — kis történetek KENTNER LAJOS Értékes ismeretterjesztő kötettel gazdagodott a tudományos érdeklődésű olvasók könyvtára. A Gondolat Kiadó bővített formában ismét meg-Természettudományi kisenciklopédia GONDOLA) jelentette a Természettudományi Kisenciklopédiát, amely bemutatja a világegyetemet, a Földet, az élő szervezetet, a fizika, a kémia, és a matematika birodalmát. A kötet az 1971-ben Lipcsében megjelent, átdolgozott kiadás fordítása, amely magyar vonatkozású adatokkal is kiegészíti az egyes fejezeteket. A több mint 800 oldalas, grafikonokkal, fényképekkel illusztrált kötetet név- és tárgymutató egészíti ki és közli a természettudományok történetének fontosabb dátumait. A budapesti Zeneakadémián tanult, és mesterei — Kodály Zoltán és Weiner Leó — már egészen fiatal korában felismerik rendkívüli képességeit, öntudatos és magabiztos művészként adja első önálló koncertjeit, és élénken tiltakozik, hogy csodagyerekként emlegessék vagy kezeljék. 17 esztendős, amikor első ízben ad külföldön koncertet. Bemutatkozását a zenei világ elragadtatással fogadja; már nem kell tiltakoznia a számára rosszízű megjelölés ellen: a 17 éves fiatalember érett művész, aki elindul világot hódító útjára. Tiszteletdíj A világhírű magyar zongoraművészről, Kentner Lajosról mesélték el ezt a kis történetet. Egyik angliai kisvárosban pihent egy nagyobb turné után. Délutáni nyugalmát kíméletlen csengetés zavarja meg. A háziasszony tiltakozik, de a tiltakozás reménytelen: a városka egyik közismerten túlságosan rátarti, cseppet sem tipikusan angol pénzmágnása nem az az ember, akit vissza lehet tartani valamitől. Már benn is van a szobában; hangos és kellemetlen. Kentner persze nincs elragadtatva a látogatástól, még kevésbé a látogatótól, de legkevésbé a modorától, ennek ellenére udvarias és előzékeny. — Nagyon örülnék — harsog a gyáros, egyetlen széles mozdulattal utasítva vissza a fölkínált helyet —, ha zongorázna nálam. Ugyanis vacsorát adok, és azt szeretném, ha a vendégeim kapnának egy kis jó muzsikát! Ért engem, ugye? Kentner igyekszik udvariasan elutasítani. Fáradtságra hivatkozik, arra, hogy a körülmények kissé szokatlanok, de a gyáros félbeszakítja. — Értem én, értem! — harsog a gyáros. — Maga attól fél, hogy én ezt csak úgy, ingyen kívánom. Hát ettől ne féljen, mert én, természetesen, megfizetem. — Diadalmasan vágja oda. — Kap százötven fontot! Na?! Kentner még mindig udvarias, de azért közli a gyárossal, hogy megszokott koncert-honoráriuma kétszáz font, ha elvállalja, természetesen; ennél kevesebbért nem teszi. A gyáros azonban erőteljes érvvel hozakodik elő. — Hohó, kedves művész úr, csakhogy én nem veszem magát igénybe egész estére, ön zongorázik, és elmehet! A vacsorára már nem marad ott, így tehát az általam ajánlott összeg... Kentner közbevág, de a hangja most is udvarias. — Pardon, pardon, így persze egészen más a helyzet. Ha nem kell az ön vendégeivel egy asztalhoz ülnöm, akkor elvállalom 120 fontért is! Miért nem ezzel kezdte, tisztelt uram?!... Bródy Imre Újévi A SZÉP KÖNYVEK KEDVELŐINEK könyvajánlatunk Marosi Ernő MAGYAR FALUSI TEMPLOMOK Építészeti hagyományok sorozat Fűzve, 136 oldal 86 fekete-fehér fényképpel és számos rajzzal illusztrálva, 50,— Ft Bálint Sándor SZEGED RENSZANSZ KORI MŰVELTSÉGE Humanizmus és reformáció 5. Fűzve, 186 oldal, 44,— Ft Fehér Géza TÖRÖK MINIATÜRÄK a magyarországi hódoltság koráról Fűzve, 146 oldal, 51 színes képtáblával az album ára vászönkötésben 300,— Ft nyl-kötésben 400,— Ft E. H. Gombrich A MŰVÉSZET TÖRTÉNETE Fűzve, 526 oldal, 38 színes és 358 fekete-fehér fényképpel illusztrálva, 160,— Ft Dr. Tlldy Zoltán PRO NATURA fotó-album Fűzve, 128 oldal, 20 színes és 266 fekete-fehér képtáblával ill. fényképpel, 130.— Ft Czeizing Lajos A FEKETE-ERDÖTÖL a FEKETE-TENGERIG fotó-album Fűzve, 124 oldal, 34 színes és 110 fekete-fehér képtáblával, ill. fényképpel 255,— Ft A felsorolt kötetek megrendelhetők a magyar könyvek terjesztésével foglalkozó külföldi cégeknél, vagy közvetlenül az alábbi címen: KULTŰRA Külkereskedelmi Vállalat H—1389 Budapest Pf. 149. HUMANIZMUS REFORMÁCIÓ Szeged reneszánsz kori műveltsége AKADÉMIAI KIADÓ-BUDAPEST ATURA I r _ ' í*? k »1
