Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-08-14 / 17. szám
J L rryrryrr»1 Is** mm• • • ,'V > y 1 _m . , rr Megértés, szolidaritás, béke A közelgő Alkotmány ünnepe alkalmából felkerestük KÁDÁR LÁSZLÓ veszprémi püspököt, és arra kértük nyilatkozzék a Magyar Hírek olvasói számára az augusztus 20-i kettős ünnep jelentőségéről, Szent István király történelmi alakjáról és az Alkotmány kihirdetésének évfordulójáról, valamint az augusztus első hetében Philadelphiában megrendezendő 41. Eucharisztikus Kongresszusról, amelyen a magyar katolikus egyházi küldöttség tagjaként vesz részt. — Szent István és a mai magyar állam történelmi kapcsolatát szemlélve mindenekelőtt azt kell mondanunk, hogy amikor a mai Alkotmányról beszélünk, akkor országalapító első királyunkról is szólunk, aki törvényeinek megalkotásával a honfoglalás után kalandozó magyar nép számára megteremtette az államiságot, és elindította a nemzetté válás folyamatát. Az emlékezés több oldalról közelíthet egy kimagasló történelmi személyiséghez. Szent István alakjáról, megjelenéséről nincs hiteles ábrázolásunk. Gondolatai, Imre fiához intézett intelmei nem maradtak fenn írásban, a pogányság ellen vivott küzdelmeit legendák őrzik, de fennmaradtak törvényei, amelyek az első magyar államot megalkották. Minden közösségnek törvényekre van szüksége. Szent István király legjelentősebb törvényei megszüntették a háborút, segítették a kalandozó nép beilleszkedését az európai nemzetek közé. Szent István törvényei nem terjednek ki az élet minden területére, ő a közösség életében jelentkező új fogalmakat foglalta törvénybe, ily módon az ő törvényei biztosították a nemzet fönnmaradását'és önálló életét évszázadokon át. — Alkotmányunk a fölszabadulás után a mai magyar nemzet számára alkotott törvényt, s ebben összefoglalta az emberi élet közösségi szabályait, biztosította az állampolgárok jogát a békés munkához, a megélhetéshez, de a szabad vallásgyakorlathoz is. A mai hivő tehát ezért tudja összeegyeztetni a szocialista Magyarország Alkotmányát a lelkiismeretével. Az Alkotmány ünnepéhez kapcsolódó új kenyér gondolatának gyökerei is elvezethetők Szent István államalkotó törvényeihez, mert azokban fogalmazódott meg először a békés termelő munka legszebb eredménye, a kenyér, amely hosszú évszázadokon át egyet jelentett a nép megélhetésével. A kenyér a lelki-szellemi táplálékot is jelenti, így a mi új kenyér ünnepünk összecsendül a 41. Eucharisztikus Kongresszus alapgondolatával. — A Kongresszus megrendezésére augusztus 1—8-a között kerül sor Philadelphiában, ahol a most kétszáz éves Egyesült Államok alapgondolata megszületett. A kongresszusra ötmillió vendéget várnak, a házigazda szerepét Krol philadelphiai bíboros érsek tölti be, aki a Kongresszus Írott dokumentumaiban félreérthetetlenül hangsúlyozza a Kongresszus alapeszméjét, amelyet így lehet magyarra fordítani: Az emberi család éhsége. Krol bíborosnak a Kongresszus zárófogadására szóló meghívója is arra emlékeztet, a fogadás az alapgondolat jegyében a legegyszerűbb lesz. Az emberi család éhsége a sok százmillió testi éhségtől gyötört emberen kivül azokról is beszél, akiknek pillanatnyi fizikai léte ugyan biztosítva van, de éheznek a megértésre, a szolidaritásra és a békére. — A Kongresszus alkalmából püspök úr és a magyar egyházi küldöttség minden bizonnyal találkozik Amerikában élő katolikus magyarokkal. — Igen. Augusztus 7-ét az Amerikában élő nemzetek napjává nyilvánították. Ezen a napon az amerikai magyar hívők számára Lékai László esztergomi bíboros érsek úr mond misét és prédikációt. Az istentisztelet után küldöttségünk találkozik az Amerikában élő magyar hívőkkel. Beszélgetésünk végén arra kértük Kádár püspök urat, mondja el, milyen gondolatokkal szemléli az ősi veszprémi vár lakója a város újjászületését. — Veszprém a szerencsés városok közé tartozik. A török hódoltság után egységes városmag épült a székesegyház körül s ez a törekvés szabta meg a vár újjáépítésének irányvonalait is. A székesegyházból egyébként a legutóbbi időben olyan falmaradványok kerültek elő, amelyek arra utalnak, hogy itt a veszprémi várhegyen már a honfoglalás korában templom állott. Veszprém napjainkban végbemenő újjászületése valóban lenyűgöző folyamat. Az egyetem megalapítása nemcsak azt jelenti, hogy a város az egyetemi város rangjára emelkedett, hanem azt is, hogy pezsgő szellemi élet költözött azok közé az ódon falak közé, amelyek az egyetem alapításakor még álltak, de azóta eltűntek, hogy átadják helyüket sok ezer lakásnak, közintézményeknek, üzleti negyednek. Megnyugtató azonban, hogy mindez a hagyományokhoz való ragaszkodás jegyében történt. Ami értékes volt a régi Veszprémben, azt sok gonddal és szeretettel őrizték meg az utókor számára. Olyan városkép jött létre, amely szerény véleményem szerint egyedülálló Magyarországon, s hozzá kell tennem, hogy ezt a lélegzetállító városrekonstrukciót a szellemi tartalom megújhodása követte. Ügy gondolom, Veszprém az a magyar város, amely legméltóbb módon fejezi ki azt a történelmi fordulatot, amely a korábban elöregedő, magyar városok sorsában bekövetkezett. Baróti Géza Alkotmány, haza, emberiség A napokban fejeződött be a XXI. Nyári Olimpia, amelyen tanúi lehettünk, hogyan szárnyalja túl teljesítőképességének határait az ember. Század másodpercek, centiméterek döntötték el, ki nyeri az aranyérmet. Az akaraterő és a küzdenitudás diadala volt ez az olimpia. Miközben a földgolyó fiatalságának színpompás seregszemléjében gyönyörködhettünk, önkéntelenül is feltettük a kérdést: meddig fejlesztheti még önmagát az ember? Van-e, lesz-e határa az ember fizikai teljesítőképességének? Nyilvánvaló, hogy egyre több edzéssel és munkával módosíthatjuk biológiai adottságainkat, de a századmásodpercek és centiméterek, az idő és tér érthető módon megszabják lehetőségeinket. Az „emberi nemzetségnek” azonban vannak korlátlan lehetőségekkel kecsegtető távlatai is, hiszen igazi célja nem biológiai, hanem társadalmi jellegű. Társadalmi lényünket kell mind tökéletesebbé tennünk, hogy mindjobban megtaláljuk helyünket a világban, a Földön és a világegyetemben. Ha majd az emberiség felismeri önnön lehetőségeit, akkor kezdődik el csak igazi történelme. Akkor teremti meg majd a tökéletes egyensúlyt a társadalom és az egyén között. Tudjuk jól, ez hosszú történelmi korszak eredményeként jön létre. Ám vaknak vagy elvakultnak kell lenni ahhoz, hogy ne vegyük észre a jelenben is a jövő távlatait. A Magyar Népköztársaság alkotmánya, amelynek most ünnepeljük 27. születésnapját, a jelen eredményeit és a jövő távlatait fogalmazza meg: országunk, népünk létezési módját, azt, hogy az egész dolgozó nép gyakorolja a hatalmat, azt, hogy az új társadalom felépítése az egész nép érdeke, s hogy ebben az építésben alkotó módon vesz részt az egész nép. Vajon alkotmányunk csak az egész népé? Első pillanatban talán meghökkentő ez a kérdés. Hiszen lehet-e egyetemesebb egy alkotmány érvénye, mint ha egy ország egész lakosságára, az egész népre terjed ki? Ha az alkotmányban megfogalmazott jogokat és kötelességeket nézzük, azok példamutatását és szellemi vonzását, akkor alkotmányunkat minden bizonnyal ennél is egyetemesebb érvényűnek tekinthetjük, hiszen hazánk határain kívül élő honfitársaink, akik rendszeresen hazalátogatnak, olvassák a hazai irodalom újdonságait, a magyar újságokat, folyóiratokat, megnézik a legújabb magyar filmeket, színdarabokat, a főváros és a vidék kiállításait, tárlatait, meghallgatják zenei életünk kiemelkedő bemutatóit, akár itthon, akár külföldön, leveleznek családjukkal, figyelemmel kísérik Magyarország fejlődését, eredményeit, — naponta bizonyítják, hogy részt vesznek hétköznapjainkban, ünnepeinkben, s ezáltal naponta tapasztalhatják alkotmányunk gyakorlatát. És így tanúi és megismerői az ember társadalmi fejlődését kibontakoztató szorgalomnak és nemes erőfeszítésnek, amely centimétereknél és századmásodperceknél sokszorosan lenyűgözőbb nagyságrendű léptékekben hozza felszínre az emberben, az emberiségben rejlő végtelen tartalékokat és lehetőségeket. Apostol András Egy évvel Helsinki után Interjú Nagy János külügyminiszter-helyettessel 1975. augusztus 1-én Helsinkiben 33 európai ország, valamint az Amerikai Egyesült Államok és Kanada vezetői aláírták az európai biztonsági és együttműködési záróokmányt. Az évforduló alkalmából Nagy János külügyminiszter-helyettessel beszélgetett Halász György, a Magyar Hírlap munkatársa. Az interjúból néhány részletet közlünk. — Az évforduló szinte magától értetődően kínálja a kérdést: milyen mérleget vonhatunk az eltelt egy esztendőről? — A mérlegvonás olyan történelmi eseménnyel kapcsolatban, mint az európai biztonsági értekezlet, nem mozoghat merev időbeli határok között. A konferencia egy folyamat fontos állomása, nem pedig kezdete vagy vége. A mérleghez nemcsak az tartozik, ami Helsinkit követte, hanem az is, ami megelőzte. Az értekezlet előtti kelet-nyugati párbeszéd, régóta vajúdó problémák megoldása pozitívan befolyásolta az európai helyzetet. Igaz, viszont az is, hogy Helsinki új helyzetet teremtett a békés egymás mellett élésért, a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolatainak elmélyítéséért folytatott küzdelemben. Az elmúlt esztendő eseményei szemléletesen bizonyították, hogy az értekezlet kedvező hatást gyakorolt kontinensünkre: felgyorsultak a szocialista és a tőkés országok közötti eszmecserék, érintkezések. Számos egyezmény jelzi, hogy megkezdődött a záróokmány elveinek átültetése a gyakorlatba. Hangsúlyozni kell azonban, hogy itt nem valami rövid távú programról van szó. A záróokmány végrehajtása, az együttműködés új vonásainak kimunkálása hosszú, türelmet igénylő feladat. — Hogyan érvényesült Helsinki szelleme a szocialista országok diplomáciájában? — Gyakorlati példák sorozatával bizonyítható, hogy az elmúlt esztendőben főként a szocialista országok léptek fel aktívan a záróokmány végrehajtásáért. A különböző konkrét lépések, kezdeményezések jól ismertek; tételes felsorolásuk helyett inkább azt kell hangsúlyozni, hogy a szocialista országok a helsinki dokumentum maradéktalan végrehajtásával is a nemzetközi enyhülés megszilárdítására, a népek közötti bizalom erősítésére törekednek. — Hogyan érvényesül a záróokmány szelleme és betűje hq^éilk külpolitikai tevékenységében? — Hazánkra is érvényes az a megállapítás, hogy felgyorsult és magasabb szintre emelkedett a tőkés országokkal folytatott eszmecsere. Az elmúlt évben 15 nyugateurópai és észak-amerikai országgal bonyolítottunk le kormányfői, miniszterelnökhelyettesi vagy külügyminiszteri találkozót. E találkozók napirendjén mindig nagy súllyal szerepeltek a záróokmány végrehajtásának kérdései. Számos egyezmény tükrözi, hogy az egyes tőkés országokkal meddig jutottunk, s hogyan képzeljük a jövőben a záróokmány átültetését a kétoldalú kapcsolatok gyakorlatába. Legszemléletesebben ez a magyar—olasz kormányfői találkozón aláírt nyilatkozatban látható. — A Magyar Népköztársaság egyoldalú lépéseket is tett a záróokmány megvalósításáért. Kedvező a helyzetünk; törvényeink és gyakorlatunk összhangban van a záróokmány rendelkezéseivel. ? :s-' * i üI 3
