Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-07-31 / 16. szám

Montreal 1976, a XXI. Nyári Olimpiai Játékok ünnepélyes megnyitója Petrovics László felvétele ontreal a sikeres vi­lágkiállítás után most ismét az érdek­lődés középpontjába került. A létesítmények oly sok nehézség után, ha nem is az eredeti tervéknek meg­felelően, de időre elkészül­tek, és a színpompás meg­nyitó után ma már javában folynak a játékok. Az ókori játékok felújí­tása után kereken nyolcvan esztendővel, immár a XXI. Nyári Olimpiát rendezik Montrealban. Kanadában azt halljuk, tapasztaljuk, hogy a sport fogalmán ed­dig elsősorban a profi spor­tolókat: a jégkorongot, az amerikai futballt, s legfel­jebb a kosárlabdát értették. Éppen ezért meglepő az a hamisítatlan olimpiai láz, amely valósággal elkapta a várost. Tízezrek sétálnak az olimpiai létesítmények körül, s amire még soha sem volt példa, a tornászok a kötelező gyakorlatokat is zsúfolásig telt ház, négy részletben egyenként tizen­ötezer néző előtt mutatták be a Fórumban, a jégko­rong montreali otthoná­ban ... Nincs olyan zsúfolt lelá­tó, ahol ne bontanának ki legalább egy háromszínű magyar zászlót, ahol ne hangzana fel a „hajrá ma­gyarok”, vagy a „jól van, gyerekek”, a „mindent be­le, magyarok” biztatás. S a magyar sportolók boldogan, újabb erőt merítve integet­nek vissza, jól esik nekik a biztatás. A sajtóközpontot a Place des Arts közelében épült felhőkarcolóban, a Desjar­dins felső emeletén rendez­ték be. A jelentkezéseket és hivatalos formaságokat azonban még a földszinten kell elintézni. Amikor a téglavörös kosztümöt viselő hostessek egyike megtud­ta, hogy magyarok va­gyunk, egy pillanatra elné­zést kért, és — társnője már magyarul folytatta a beszélgetést. „Kérem a je­lentkezés visszaigazolásáról szóló levelet” — szólt tö­kéletes kiejtéssel. Pedig, mint utóbb kiderült, Mál­­nay Erzsiké már itt, Kana­dában született, de szülei­vel magyarul beszél, ma­gyar iskolába járt, s szeret­ne hamarosan ellátogatni szülei hazájába, hiszen ma­gyarnak vallja, érzi magát. Amikor édesapja foglalko­zása után érdeklődünk, oly kedvesen magyarázta, hogy a papája „masinisz­ta ...”. Otthon a mai tizen­évesek legfeljebb az óvodá­ban, vagy az iskolában ta­nult dalokból ismerik a hétköznapi beszédben e már ritkán használt kife­jezést. Az oimpia szolgálatában, az olimpia sikeres lebonyo­lítása érdekében, ki tudja hány Málnay Erzsébet dol­gozik a csaknem huszon­ötezer főt számláló óriási rendezőgárdában. Vannak közöttük — a kedves, mo­solygós Erzsikéhez hason­ló — hostessek éppúgy, mint az egyes sportágak rendezésében fő szerepet betöltő, kiváló szakembe­rek. A vízilabda, a torna sorsolásakor, és később, a mérkőzéseken például, a magyart akár hivatalos nyelvként is használhatták volna, nem is szólva arról, hogy a magyar válogatott mellett a mexikói, a kana­dai és a kubai csapatnak egyaránt magyar edzője van Markovits Kálmán, Lemhényi Dezső, illetve Laky Károly személyében. Mindez nem újdonság. A magyar sport tekintélye és jó híre alapján az edzők, a szakemberek világszerte keresettek, és kiváló mun­kával hálálják meg a bizal­mat. Károly Béla, maros­vásárhelyi testnevelőtanár például, az olimpiai baj-M O nökságot nyert Nadia Co­maneci mestere, áki a montreali „The Gazette” megállapítása szerint kiér­demelné az „év edzője” el­ismerést. Az egykori kézi­labda játékosból és atlétá­ból lett edző fáradhatatlan tehetségkutató munkával fedezte fel ezt a kedves ro­mán kislányt, aki tökéle­­letes, csodálatos gyakorla­taival meghódította Mont­reali S Károly Béla csak egy a sók közül... Folytathatnánk a sort a versenyzők által csak Mr. Alex-ként emlegetett edző­vel, aki minden hivatalos okmányában a Ferenczy Sándor nevet viseli. Az egykori szolnoki sportem­ber nagy hozzáértéssel, cél­tudatos munkával Mexikó után immár második alka­lommal irányítja az olim­pián az Egyesült Államok női atléta csapatát. A kívülről csak félig kész képet mutató, de be­lülről igazán pazar olimpiai stadion küzdőterén rende­zett ünnepélyes felvonulás során nemcsak a magyar zászló alatt vonultak fel magyar sportolók, sportve­zetők. Más országok csapa­taiban is sokan voltak. A lelátón helyetfoglaló és a televízió képernyői előtt fi­gyelő magyarok szíve azon­ban mégiscsak akkor dob­bant meg igazán, amikor az ötödik olimpiáján sze­replő dr. Kamuti Jenő a magasra emelt zászlóval belépett a stadionba, s utá­na jöttek a csinos lányok, fiatalasszonyok meggypiros kosztümben, majd a fiúk sötétkékben. Jókedvük, vi­dám arcuk bizakodást, ön­bizalmat tükrözött. Jogo­san, hiszen jól tudjuk, az előkészületek idejében min­dent megtettek a sikeres szereplés érdekében. E sorok írása közben még csak az első napok versenyei fejeződtek be Az olimpiai faluban Papp László edzést tart Pákozdi Lászlóval, Badari Tiborral és Ja­kab Józseffel MTI Külföldi Képszolgálat — Petrovics László felvétele Montrealban. S mire ezek a sorok az olvasókhoz jut­nak, addigra már véget is ér az olimpia. így a tel­jesség igénye nélkül az el­ső magyar érem megszerzé­sének, a súlyemelő Kőszegi György második helyezé­sének történetét elevenítjük fel. Július 18. vasárnap, a XXI. Nyári Olimpiai Játé­kok első versenynapja. A St. Michel arénában gyü­lekeztek az 52 kilós lepke­súlyú emelők. Minden idők legrangosabb mezőnyében a két olimpiai bajnok, a lengyel Smalcerz és az irá­ni Nassiri, valamint a vi­lágcsúcstartó szovjet Voro­­nyin mellett két magyar is meghajolt a bemutatáskor a tomboló — és elsősorban Nassirit éltető — szurko­lók előtt. Két óra alatt le­zajlott a viadal, s a két olimpiai bajnok álmai nem váltak valóra. Smalcerz, a müncheni győztes kiesett, Nassiri pedig, aki korábban sok borsot tört Földi Imre orra alá, csak a bronzére­mig jutott el. Nassirit a szovjet Voronyinon kívül Kőszegi, az a magyar súly­emelő előzte meg, akiről 1974 elején még vajmi ke­veset tudott a világ. Kőszegi esélyes volt a montreali dobogóra. De mennyi izgalomban volt ré­szünk míg átvehette az ezüstöt: szakítás után azt reméltük, talán az arany is az övé lesz, azután iz­gultunk, legalább az ezüst megmaradjon. Kőszegi 237,5 kilós új országos csúcsai élete legjobb formá­ját mutatta, de a mindössze 142 centi magas Voronyin ezen az estén legyőzhetet­len volt. — Nagyon örülök az ezüstnek is — mondotta boldogan a verseny után Kőszegi György. — Jutott már nekem az előző évek­ben világbajnoki aranyból, európa-bajnoki ezüstből, de nem kétséges, ez az olim­piai ezüst a gyűjtemény legszebb darabja. Az első magyar montre­ali érmes ma 27 esztendős, kora felől a négy év múl­va sorrakerülő, moszkvai olimpián is dobogóra ke­rülhet. — A következő olimpián is ott akarok lenni, s addig is, ott is hasonló sikert sze­retnék elérni — mondta. — Azt hiszem klubtársam, az ugyancsak a Leninváro­­si MTK-ban sportoló Hor­­nyák Ferenc lesz majd a nagy ellenfelem, aki június elején Lengyelországban if­júsági világbajnokságot nyert, s a világcsúcsot is ő tartja. E A L Bár Kőszegit követően a korábbi „magyaros súly­csoport”, a légsúly ezúttal nem szolgált éremmel, hadd szóljak még a súlyemelők­ről, pontosabban a 38 éves Földi Imréről, a'ki immár ötödik olimpiáján szere­pelt. Földi Montrealban 5. lett s ezzel egyedülálló vi­lágcsúcsot állított fel súly­emelésben. Nemcsak azzal, hogy öt olimpián vett részt, hanem azzal is, hogy va­lamennyin szerzett pontot — Rómától Montrealig hú­szat —, s az első és az utol­só olimpia kivételével ér­met is nyert. Méltán mondogatta min­denki a St. Michel aréná­ban, amikor lelkesen ünne­pelték Földi Imrét: egyik legnagyobb, példamutató egyénisége a súlyemelő sportnak! A teljes olimpiai beszá­molóval következő szá­munkban jelentkezünk. Kőszegi György Vad Dezső Földi Imre Nyári olimpiai helyezéseink 1896—1972 I.II. III. IV. V. VI. Pontszám Athén 18% 2 1 2 1— _ 30 Párizs 1900 1 2 3 3 3— 44 St. Louis 1904 2 1 1 1— — 26 London 1908 3 4 1 5 1 2 64 Stockholm 1912 3 2 3 3 1 2 56 Párizs 1924 2 3 4 2 5 4 65 Amszterdam 1928 4 5— 3 3 3 71 Los Angeles 1932 6 4 5 3 5 2 103 Berlin 1936 10 1 5 7 6 4 132 London 1948 10 5 12 10 8 2 191 Helsinki 1952 16 10 16 6 6 7 263 Melbourne 1956 9 10 7 10 10 6 197 Róma I960 6 8 7 9 6 4 153 Tokió 1964 10 7 5 7 14 6 180 Mexikóváros 1968 10 10 12 4€ 2 194 München 1972 6 13 16 9 9 10 226 ÖSSZESEN: 100 86«9 83 83 54 1995 Művészeti versenyek I.11. III. IV. V. VI. Pontszám Párizs 1924 _1 — _ _ — 5 Amszterdam 1928 1 7 Los Angeles1932 —1 — — — — 5 London 1948 —— 1 — — — 4 összesen: 1 2 1 — — —21 A LÓSPORT VILÁGÁBÓL A Jugoszláv Derbyben nagy sikert arattak a magyar lo­vasok. Az első négy helyezett nyergében magyar lovas HU. A nyerő Sonny Boyt (Casanova-Sibilla II.) Boros József lovagolta, aki három futamban is győztesként haladt át a célon. » * » » Visszavágtak az osztrákok a Bécsben megrendezett Ausztria—Magyarország ügető mérkőzésen. Zeusz (Ta­­lent-Scout-Papagena) magyar rekordot javított ugyan 1.19.2-es idejével, az osztrák Dolla Million Baby mégis megelőzte. * * * * Csoportelsőséget szereztek a magyar lovasok a Horto­bágyi nemzetközi lovasnapokon és a lovasversenyeken kí­vül fogathajtás, fogat karusszel és sok más látványos lo­vasbemutatóval szórakoztatták a közönséget. Sz. L. 15 \

Next

/
Thumbnails
Contents