Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-07-31 / 16. szám

(Jgy mondják: az erdő szélső fáinak dolga — őrizni az erdő titkát

a partok kanyarulatait, hogy másutt lerakva hordalékterhüket, zátonyokat építsenek. A folyamszabályozás nagyszabású munkája — amely az ezernyolcszázas évek második felére esik — alakította ki a vidék mai formáját, végérvényesen pedig az árvédelmi töltések kiépítése, megerősítése tett pontot a táj alakulásának folyamatára.

Az egykori mocsárvilágnak ma már nyoma sincs. A Duna új mederben folyik, amelyet már az ember jelöli ki. Sárköz egykori lápjai helyén jó szántók terülnek el, amelyek gazdagon fizetnek. Gemenc tulajdonképpen ennek a természetátalakításrmk köszönheti jelenét. A ma is létező göröndök. tokok, morotvák nevei azonban arról tanúskodnak, hogy ezen a vidéken századokkal ezelőtt is mozgalmas élet volt. A Csillagtéri rakodó, a Halászok nyiladéka vagy a Malomtelelő a ma emberének legfeljebb érdekes csengésű név, önmagában nem sokat mond el a régmúlt idők életéről, embereiről. Gemenc is tulajdonképpen valamikor egy kis «időrész volt, erről illetve egy vadászházról kapta a nevét, amely most is kánt áll a Duna-parton, nem messze a Sió-toroktól. Ma mór a mintegy harminchatezer holdas vadirezervátumot jelöljük ezzel a névvel. A mai Cemencet északon a Sió, keleten a Duna, nyugaton az árvédelmi töltés határolja, délnek pedig a bátai erdőségekig nyúlik.

Gemenc nevének hallatára a vadásznak csodálatos gímszarvas-agancsok és még csodálatosabb vadászatok jutnak az eszébe.

Ez az a terület, amely Európa szívében még őrzi az ősisóget, az Ös-Duna jellegzetességeit.

(Részlet a fotóművész „Gemenc" című könyvéből. Gondolat Könyvkiadó,

Budapest 1976)

egyenként is néprajzi érdekességek

Fehéren virít a „Háló utca" a rezéti tanyán