Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-07-17 / 15. szám
\ Mmr •»«■ír fr *,/Wf* A régi városközpont Teljes üzem a konzervgyárban P§m§r 'j .. Száz évvel ezelőtt lett Nyíregyháza Szabolcs megye székhelye. A centenárium nem olyan hangos-rangos ünnep, mint a 600—800 éves alapítási évfordulók, amelyek megünneplésére ezekben az évtizedekben Magyarország településein megannyi alkalommal sor kerül. A nyírségi ünnep mindössze a megyeszékhely századik születésnapja, egyetlen évszázad Zabolch-vezér földjének történetéből. Ez a szerény idő azonban arra készteti a hazai események krónikását, hogy a rendelkezésére álló tapasztalatok és ismeretek birtokában megkísérelje fölvázolni Nyíregyháza sorsának alakulásét annak a táji és közigazgatási fogalomnak a keretében, amelyet Nyírségnek nevezünk. A krónikás szerencsés helyzetben van, mert a régi Nyírségről olyan irodalmi ábrázolás áll rendelkezésére, mint Krúdy Gyula életműve. A magyar széppróza sajátos hangú, magányos óriása, akinek második felfedezését és igazi megbecsülését, értékelését ez a kor hozta meg — Nyíregyházán született, életművében gerincvonulatként húzódik végig a nyíri táj, a nyíri ember, a századvég nyíri história ábrázolása. Nincs a magyar irodalomban még egy regényíró, novellista, aki nagy lélegzetű alkotásaiban és apró karcolataiban annyi szállód kötődne a szülőföldhöz, mint Krúdy, aki bár tizenhat éves korában betette maga mögött a szülői ház kapuját —, sohasem szakadt el a nyíri világtól. Hiábavaló és méltatlan vállalkozás lenne Krúdy műveiből idézgetve elmosódó fénymásolatot készíteni a megyeszékhellyé előlépett Nyíregyházáról, ahhoz az egész hatalmas Krúdy életművet ismerni kellene. De tisztában kell lennünk Krúdy sajátos írásművészetével, jelképrendszerével, hangulataival és azzal az ítélettel, amelyet a „búskomoly” hangú író szülőföldjéről, a szülőföld társadalmáról, az egész magyar dzsentri-világot megszemélyesítő nyíri uraságokról rajzolt. Nyíregyháza Krúdy születésének évében — 1878 — még egészen friss méltóságként viselte a megyeszékhely rangját. Ez a megyeszékhellyé előlépett kisváros egyike volt azoknak a magyar kisvárosoknak, amelyek a kiegyezés után friss levegőhöz jutottak, az emberi-társadalmi légkör felfrissülése azonban nem tartott sokáig, a levegő megáporodott, az életforma megkövesedett, s elkezdődött a pangás, a csöndes korhadás, amely Krúdy regényeiben kivetítve már jelezte, hogy a dzsentri-társadalom alatt megmozdult az ingoványos talaj. A fiatal Krúdy még Mikszáth hatása alatt csöndes iróniával rajzolgatta táj- és arcképeit a nyíri világról. Néhány évtized — és a főváros távlatából már nem festegetett, hanem kemény vonásokkal ábrázolta szülőföldjét. Krúdy Nyíregyházája és Nyírsége rejtelmes módon túlélte a magyar vidék porban fuldokló falvainak és elesett kisvárosainak a századfordulón elkezdődött lépésváltását. Magyarország felszabadulása azt a Nyíregyházát találta Szabolcs megye közepén, amelyet Krúdytól ismertünk. A negyvenes évek végén még nem volt ötvenezer lakosa a városnak, amely egy mezőgazdasági terület központjának számított, ipar és magasabbrendű művelődés nélkül. Nem is lehetett más olyan területen, amely a felszabadulás óta eltelt évtizedek hatalmas erőfeszítései és beruházásai ellenére még ma is Magyarország legkevésbé fejlett területének számít, ahol még 1970-ben is 65 000 ember élt külterületen, tanyákon és tanyabokrokban. Az utóbbi tíz év alatt 18 százalékkal csökkent a tanyai lakosok száma, de még napjainkban is 1100 tanyán élnek emberek. Vitathatatlan viszont, hogy a jellegzetes nyíri tanyabokrok mindinkább falvakká tömörülnek, s a fejlődésnek ez a lépcsőfoka lehetővé tette, hogy a Nyíregyházát körülölelő tanyabokrok-kisközségek területén a lakások 57 százalékában villany ég, a mélyfúrású kutak és törpevízművek jó ivóvizet adnak. A Nyírség egyedülálló településszerkezeti és társadalmi viszonyai félreérthetetlenül jelzik, hogy Nyíregyháza fejlődését — annak gondjaival és eredményeivel egyetemben — nem lehet elválasztani a Nyírségnek az utóbbi évtizedekben megkezdődött és ezekben az években kibontakozó fejlődésétől. Le kell azonban szögezni, hogy a Nyírség és a nyírségi városok felemelése sokkal nehezebb és bonyolultabb feladat, mint bárhol az országban. Ebben a gigantikus arányú munkában Nyíregyházának a felsőfokú központ szerepköre jutott. Nem csupán megyeszékhely, hanem közigazgatási, ipari, művelődési és kereskedelmi központ, ahol Krúdy álmatag kisvárosának omladozó alapjaira kellett egy korszerű város szerkezetét felépíteni. Részlet a papírgyárból
