Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-05-22 / 11. szám
A BÉKE ÉS BARÁTSÁG HÓNAPJA 1945. május 9-én a feltétel nélküli fegyverletételről szóló okmány aláírásával Európában befejeződött a második világháború. A hitlerista Németország és a militarista Japán felett aratott győzelem nemcsak katonai, hanem politikai diadal is volt. A háborúban a fasizmus politikai rendszere és ideológiája is megbukott. Európát még romok borították, de mindenki bízott abban, hogy fel virrad az alkotó béke korszaka. Űj történelmi korszak kezdődött, amelyben a szocialista világrendszer egyre jelentősebb tényezővé válik. A szocialista világrendszer bontakoztatta ki a békés egymás mellett élés politikáját is, amely lehetővé tette, hogy a hidegháborút az enyhülés váltsa fel. E folyamat igen fontos területe éppen Európa. Kontinensünkön tavaly fejeződött be sikeresen az európai biztonsági és együttműködési konferencia, amelynek 35 állam- és kormányfő aláírásával szentesített záróokmánya alkalmas rá, hogy az enyhülés korszakának megfelelő biztonsági rendszert teremtsen Európában. A Magyar Népköztársaság is mindent elkövet az enyhülési politika folytatása érdekében. Síkra száll a Helsinkiben elfogadott alapelvék végrehajtásáért, külpolitikájában érvényesíti mindazt, amit a finn fővárosban aláírtak. Erejéhez mérten segíti a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttműködését, kész a hosszú távú egyezményekkel szabályozott gazdasági együttműködésre, híve és megvalósítója a valódi kulturális értékek cseréjének, s a Varsói Szerződés többi államával együtt a közép-európai haderő és fegyverzet csökkentésére törekszik az egyenlő biztonság alapján. Magyarország nemzetközi politikájának e fő vonásait az utóbbi hetek eseményei is erősítették. Április végén Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormányának elnöke Magyarországra látogatott, és tárgyalásokat folytatott a magyar vezetőkkel. Megállapodtak, hogy tovább fejlesztik a két ország közötti gazdasági együttműködést, felépítik a Gabéikovo—Nagymaros dunai vízlépcsőrendszert, s a két ország kormánya következetesen munkálkodik a Helsinkiben aláírt záróokmány maradéktalan végrehajtásán. Ugyancsak április végén látogatott hazánkba Hans- Dietrich. Genscher, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere. Púja Frigyes magyar külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseken áttekintették a helsinki záróokmányból adódó feladatokat, s kifejtették: mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a politikai enyhülést katonai enyhülés kövesse. Szóba került a KGST és a Közös Piac közötti kapcsolatfelvétel is. Az NSZK külügyminiszterét fogadta Kádár János a párt első titkára és lAzár György miniszterelnök. Elutazása előtt Hans- Dietrich Genscher kijelentette, hogy az NSZK fontos partnernek tekinti hazánkat: a két ország kapcsolatait problémamentesnek nevezte. Elismeréssel szólt a magyar kormány politikai törekvéseiről, ahogyan igyekeznek megvalósítani a helsinki ajánlásokat. A magyar—amerikai kapcsolatok is biztatóan fejlődnek. Szekér Gyula, miniszterelnökhelyettes Richardson amerikai kereskedelmi miniszter meghívására hivatalos látogatásra az Amerikai Egyesült Államokba utazott. Gerald Ford, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, május 4-én fogadta a magyar kormány elnökhelyettesét; a szívélyes légkörű beszélgetésen a magyar—amerikai 'kapcsolatok időszerű kérdéseiről volt szó. Szekér Gyula Butz mezőgazdasági és Simon pénzügyminiszterrel is tanácskozott a magyar—amerikai gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről. A Magyar Népköztársaság tehát a helsinki ajánlások megvalósításáért tevékeny külpolitikát folytat. A Béke és a barátság hónap rendezvényeinek középpontjában is ez a gondolat áll. Immár több mint egy évtizede hagyomány, hogy május 9-től, a győzelem napjától kezdődően egy hónapig a magyar közvélemény behatóan és rendszeresen foglalkozik 'a szocialista országok nemzetközi feladataival és a béke időszerű kérdéseivel. A magyar társadalom a Béke és a barátsági hónap keretében a Hazafias Népfront nemzeti programja mellett is állást foglal. A népfrontmozgalom segíti azt a politikát, amelynek célja a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének gyakorlati megvalósítása, az európai béke, biztonság és együttműködés megszilárdítása. A magyar békemozgalom nagyra értékeli és támogatja a Béke-világtanács felhívását, amely százmilliók érdekeit kifejezve követeli a fegyverkezési hajsza megállítását, s szolidaritást vállal a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért küzdő népekkel. A magyar nép a világ népeivel együtt a győzelem 31. évfordulóján azokra gondol, akik életüket adták a szabadságért, s ez az élő emlékezet a biztosíték arra, hogy Európa, a világ népei sohasem engedik visszaforgatni a történelem kerekét, és mindent elkövetnek a béke, biztonság és együttműködés korszakának a megteremtéséért. Pethő Tibor A Magyar Országgyűlés meghívására holland parlamenti küldöttség látogatott hazánkba. A képen Theodor L. M. Thurlings, a Holland Parlament I. kamarájának elnöke (balról) és Apró Antal, az Országgyűlés elnöke MTI — Tormai Andor felvétele Aczél György miniszterelnök-helyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja ACZÉL GYÖRGY: EGY ELMARADT VITA HELYETT (Részletek a XIII. fejezetből) 1972-ben Alain Peyrefitte úr, az UDR akkori főtitkára vállalta, hogy nyilvános vitát folytat Aczél Györggyel, s ezt a televízió egyenes adásban közvetítette volna. A vitát azonban Alain Peyrefitte úr lemondta. Jacques de Bonis, a France Nouvelle című francia lap munkatársa a vita elmaradása után interjút készített Aczél Györggyel, s az interjú anyagából készült könyv egyidejűleg jelent meg franciául és magyarul. Lapunk előző számában a XII. fejezetből közöltünk részleteket, most — befejezésül — a XIII. fejezetből adunk szemelvényeket. Kérdés: 25 éve beszélnek Önöknél a szocializmus építéséről; mikor fejeződik be? Mikor mondhatják, hogy már felépült a szocializmus? Válasz: A szocializmust meg kell teremteni, nem csupán téglából, betonból, gépekből felépíteni. Persze az életszínvonal emelése, az anyagi gondok feloldása és az is, hogy minden ember élvezheti munkájának gyümölcsét, a kizsákmányolás megszüntetése szerves része a szocializmusnak. Az alapokat már leraktuk, új társadalomban élünk. Intézményeiben, jellemző emberi viszonyaiban társadalmunk már szocialista, de többet akarunk, mert a szocializmus állandó fejlődés. Magasabb fokra szeretnénk érni, szokott meghatározásunk szerint a fejlett szocialista társadalom fokára. És a fiatalok? ők ma mindenütt a világon másként gondolkodnak, mint szüleik, vagy különösen nagyszüleik. Sokan ezt általános tünetnek vélik, önöknél is mások a mai fiatalok, mint a tegnapiak? Illyés Gyula a háború előtti években tanyasi gyerekeket kérdezgetett: ki mi szeretne lenni, ha „nagy” lesz. Az egyik art mondta: asszony, hogy kenyeret adjon a gyerekeknek, a másik azt, hogy gazdag ember, mert akkor jóllakhat, a harmadik rendőr akart lenni, mert annak sok a pénze, a negyedik katona, mert az elmegy messze háborúba ... Alig tizennégy éves korukban többségük már a munkanélküliségtől, a jövő bizonytalanságától félt. A hasonló korú mai gyerekeknek mások a vágyaik. Nem azon gondolkodnak, hogy gazdagok lesznek-e, vagy szegények. Az egyik mérnök akar lenni, feltaláló a másik, orvos a harmadik, szerelő a negyedik; természetes számukra, hogy jövőjük biztosított, felelősséget követelnek, a tevékenység és alkotás vonzza őket. Ebben látom a lényeges különbséget a tegnapi és a mai fiatalok között. Vannak szavak, amelyeket a mai fiatalok más értelemben használnak, mint a háború előtti fiatal generációk. „Munkanélküli” — ennek a szónak már pejoratív hangsúlya van minálunk; munkakerülőt jelent, dologtalant. — ön talán nem is gondolt arra, talán nem is tudja, hogy a „paraszt” szó régen szidalmat jelentett és a tudatlanság szinonimáját. Ma büszke, akinek a szülei parasztok voltak, akit munkáscsalád nevelt fel. Mégis, akár szocializmus, akár nem, továbbra is dolgozni kell és a halálé az utolsó szó. Én ebben a beszélgetésben az életnek, az új, szocialista jövőnek adnám meg az utolsó szót. A halál előtt is, a halállal szemben is. A szocializmus ott is többet, újat ad az embernek. Nagy alkotóknak, íróknak, tudósoknak, művészeknek, építőknek, politikusoknak, államférfiaknak és gondolkodóknak látszólag könnyebb a dolguk. Goethe Faustjával mondhatják az időről, visszapillantva életük művére: „Maradj még, olyan szépséges vagy!” A szocializmus a mindennapi embernek, az egyénnek adja meg azt a lehetőséget, azt az életre szóló és a halál előtt is érvényes, mindennap megújuló lehetőséget, hogy mindennap úgy érezze, nem élt hiába. Megtanított valakit egy szerszám jobb fogására; előbbre vitt egy gondolatot; tanítványai idézik egy találó mondását; munkatársai emlékeznek egy jó szavára. Az öreg paraszt a mesében diófát ültet, pedig tudja, hogy őmár nem eszik annak terméséből. Mi, szocialista emberek, mind diófaültetők vagyunk, de nem a mesében, hanem a való életben, s büszkék vagyunk, hogy osztályunk, népünk, nemzetünk már életében élvezi a szocialista társadalom gyümölcseit. Mi ilyen értelemben valóban gyakran beszélünk jövő időben, ahogy azt ön az előbb mondta. De a mi jövő időnknek etikai hitelt ad a jelen idő valósága: az elmúlt korszakban szavaink nem különböztek tetteinktől és tetteink megfeleltek szavainknak. Ha a jövőről van szó, a francia sajtóban is divatos kifejezés a futurológia. Mi ezt a szót nem használjuk, mert nincs rá szükségünk. Csak annak a „futurológiának” van hitele, amely a múlt eredményeire támaszkodva a jelenből szervesen nő ki. Ez pedig — és legyen ez az utolsó szó mostani beszélgetésünkben — a szocializmus. De még egy szót, ha megengedi. Hogy érintette önt, örömmel, vagy sajnálkozással vette tudomásul a francia—magyar televíziós párbeszéd és vita elhalasztását, Peyrefitte úr huzavonáját, a kitűzött időpontnak előbb március 28-ról április 25-re halasztását, majd a már kétszer meghirdetett vitának a vita előtt néhány nappal való lemondását? Sok mindenről beszélhettünk volna abban az elmaradt vitában. Minden eleven kérdést érintettünk és megvitattunk volna és a beszélgetés gondolkodást, kíváncsiságot ébreszthetett volna. S ez a lényeg. Meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élés politikájába — amit mi képviselünk elsősorban — beletartozik, hogy vezetőink találkozzanak egymással, törekedjenek — s mi ténylegesen törekszünk — az egyetértésre az emberiség nagy kérdéseiben. Ha a békés egymás mellett élés politikájának alapján országaink vezetői találkoznak és mindent megteszünk, hogy egyetértsenek az emberiség nagy kérdéseiben, akkor az is fontos, hogy az embereket a lehető legalaposabban tájékoztassák ne csak a találkozókról, de a vitákról is. Röviden: egy ilyen vita, a megállapodott feltételek mellett, lehetővé tette volna, hogy mindkét fél ismertesse elgondolásait, eszményeit és levonja a konfrontáció eredményeit, őszintén megmondom, hogy mi ettől nem félünk. Tudjuk, nekünk igazunk van. Kádár János, a Magyar Szocialista Mnnkáspárt Központi Bizottságának első titkára fogadta a hivatalos látogatásra hazankba érkezett Hans-Dietrich Genschert, a Német Szövetségi Köztársaság alkancellárját és külügyminiszterét. Hans-Dietrich Genscher tárgyalásokat folytatott Lázár Györggyel, a Minisztertanács elnökével és Faja Frigyes külügyminiszterrel. Áttekintették a nemzetközi politikai helyzetet és megvitatták a két ország közötti gazdasági kapcsolatok bővítésének lehetőségét. Képünkön Hans-Dietrich Genscher (bal oldalon) és Kádár János MTI — Vigovszki Ferenc felvétele 3
