Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-05-08 / 10. szám
/itAj&ris - QtiÁOrw ILLYÉS GYULA: Május első vasárnapján a gyermekek köszöntötték az édesanyákat, a legszebb tavaszi hónap utolsó piros betűs napján pedig a szülők, a felnőttek társadalma köszönti a legifjabb állampolgárokat, a gyermekeket. Kedves hagyomány, hogy ilyenkor megajándékozzák őket. Gazdag mesekincsünkből mi egy magyar népmesét nyújtunk át nékik. Kürthy Hanna rajza NYAKIGLÁB, CSUPAHÁJ MEG MÁLÉSZÁJ ILLYÉS GYULA HÉT MeG HŐT MdGyaR NéPMese MÓRA Volt egyszer egy szegény ember, annak volt három fia. A legnagyobbikát Nyakiglábnak, a másodikat Csupahájnak, a legkisebbiket Málészójnak hívták. Ezek annyit tudtak enni, hogy az apjuk még kenyérből sem tudott nekik eleget adni. Egyszer azt mondja nekik, hogy menjenek szolgálni, keressék meg a maguk kenyerét. Kiették mór őt mindenéből! Elindult a legnagyobbik, Nyakigláb. Ment, ment soká. Találkozott egy öregemberrel, az felfogadta szolgának egy esztendőre. Ahogy elmúlt az esztendő, az öreg azt mondja neki: — Adok neked egy asztalt, amiért jól szolgáltál. Ennek csak azt kell mondanod: „Teríts, teríts asztalkám!”, és lesz rajta mindenféle! Elfogadod? — Azt? Aki a hegyet megette volna kenyérrel? El, el! Nyakigláb alig várta, hogy kiérjen a faluból. Egy bokor mellett előveszi az asztalt, s mondja tüstént neki: — Teríts, teríts asztalkám! Hát lett azon minden, ennivaló, innivaló, hogy Nyakigláb szeme-szája is elállt a csodálkozástól. Jól is lakott mindjárt, de úgy, hogy majd kirepedt. Azzal indult hazafelé. Talált útjában egy kocsmát, oda be is tért. Bement mindjárt egy szobába. Téríttetett az asztallal. Jóllakott, aztán kért egy pohár bort. De amíg bent volt, a kocsmáros megleste, hogy mit csinál. Látta, hogy milyen asztala van ennek a legénynek. Hű, ha az ő kocsmájában olyan volna! Ahogy este lett, lefeküdtek. Nyakigláb is jó mélyen elaludt. A kocsmáros meg csak belopódzott, és a csodaasztalt kicserélte egy másikkal, amelyik pontosan olyan volt, mint Nyakiglábé. Másnap reggel Nyakigláb újra elindult. Addig imént, míg haza nem ért. Otthon eldicsekedett, hogy milyen asztala van őneki. — Na, lássuk! — azt mondják. — Épp jó éhesek vagyunk, mint mindig! Mondta szegény Nyakigláb az asztalnak, hogy „Teríts, teríts, asztalkám”, de biz az nem terített. Az egész család meg már várta, hogy jóllakjanak. Hogy Nyakigláb így becsapta őket, még üresebbnek érezték a hasukat. Kapták magukat, jól elverték Nyakiglábot. Elindult most már a második gyerek, a Csupaháj. Az is ahhoz az öreghez érkezett, akinél Nyakigláb szolgált. Öt is megfogadták egy esztendőre. Mikor kitelt az idő, az öreg őt is magához ihívta. — Fiam, a szolgálatodért neked is adok valamit. Itt van egy szamár! Ennek csak azt kell mondani: „Tüsszents, tüsszents, csacsikám!”, s annyi aranyat tüsszent neked, amennyit akarsz! Elfogadod? — Egy ilyen jószágot? Csupaháj nagyon megörült a szamárnak. El is indult vele hazafelé. Űtközben ő is betért a kocsmába. Evett-ivott, amennyi a bőrébe fért, és azt mondta, hogy majd csak reggel fizet. De a szamarat magával vitte a szobájába. Ahogy este lett, odaállította maga elé, és azt mondta neki: — Tüsszents, tüsszents, csacsiként! A csacsi hegyezte a fülét, aztán 'elkezdett tüsszenteni. Tüsszentett is egyvégből olyan sokat, hogy Csupaháj már alig fért a sok aranytól. Felszedte az aranyat, és lefeküdt. De a kocsmáros a kulcslyukon ezt is megleste. Mikor észrevette, hogy Csupaháj már alszik, bement a szobába hozzá, és a szamarat is felcserélte egy másikkal. Csupaháj vitte haza a csacsit, ő is nagyra volt vele, hogy mit szolgált. De amikor rászólt a szamárra, hogy tüsszentsen, az bizony egyetlen aranyat sem tüsszentett a padlóra, hiába várták. Csupaháj se vitte el szárazon, őt is jól elverték. Szegény apjuk már kétségbe volt esve, hogy egyik gyereke sem tud rajta segíteni. Elindította a legkisebb fiát is, Málészájt. Ez is elvetődött az öregemberhez. Öt is felfogadták egy esztendőre szolgának. Mikor letelt a szolgálata, azt 'mondja neki az öreg: — Fiam, jutalom nélkül téged sem eresztelek el. Itt van egy zsák, ebben van egy furkó. Ennek csak azt kell mondani: „Ki a zsákból furkócskám!”, s akkor a fur-kó kiugrik, s azt verhetsz meg vele, akit akarsz. Málészáj a hóna alá vette a furkót, és indult vele hazafelé. Neki is útjába esett a kocsma. Már nagyon éhes és szomjas volt. Bement. Evett-ivott, amennyi jólesett. A kocsmáros kérte tőle az árát, de Málészáj nem tudott fizetni, mert egy fillérje sem volt. A kocsmáros elkezdett lármázni, hogy ő bizony elveszi Málészáj gúnyáját, ha nem fizet, vagy pedig becsukatja. Erre Málészájt is elfutotta a méreg, elővette a zsákot, és azt mondta: — Ki a zsákból, furkócskám! Verd meg a kocsmarost! A furkó csak kiugrott a zsákból, neki a kocsmárosnak, és csihi-puhi, elkezdte porolni. A kocsmárosnak hamar elege lett a verésből, elkezdett jajgatni: — Jaj, jaj! Hagyd abba a verést, barátom, visszaadok mindent, amit a bátyáidtól elloptam! Málészáj csak nagyot nézett. — Mit lopott el kend az én bátyáimtól? — Hát a teríts-asztalt meg az arany-tüsszentő szamarat! De a furkó még folyvást ütötte a kocsmárost ezalatt is. Azt mondja Málészáj: — Jó, ha visszaadod az asztalt meg a szamarat, A mesekönyv Kondor Lajos grafikusművész színes rajzaival jelent meg akkor nem bántlak! Viszsza, vissza, furkócskám, a zsákba! A furkó visszament, a kocsmáros meg 'behozta az asztalt meg a szamarat, és odaadta Málészáj nak. Málészáj hazament. Otthon elmondta a testvéreinek, hogyan szerezte vissza az asztalt is, meg a szamarat is. Volt már mit enni ímeg inni, volt pénz is, amennyit akartak. A szegény ember családja így aztán nagyon boldog lett. A „Clara”... szalon bemutatóit mindig a különleges anyagok jellemzik. Most is. Az első modell máris ezt példázza: esóköpeny, vízhatlan lakkozott batisztból, teveszőr béléssel. A bemondó az új tavaszi-nyári divatot így határozta meg: természetes vállvonal, egyenes ingszabás, laza bőséggel, kétoldalt hosszú hasíték, a szoknya hossza mindig fedi a térdet. De ahogyan múlik az idő, késő délutánra és estére hosszabbodik a szoknya. Nappalra a sportos, klasszikus, estére pedig a romantikus stílus a divat. A tavasz divatos anyagai a teniszcsíkos flanell, a tweed, a finom gabardin. A nyár legdivatosabb anyagai a batiszt, a kreppdesin, a marokén, a zsorzset, a selyem emprimé, a pamut, a selyem shantung és a selyemtrikó. Délutáni ruhát apró mintás batisztból láttunk, esti ruhát zsorzsettből és selyemtrikóból. „Romantikus az anyag és romantikus a forma is; ovális kivágás, fodor, smokkolás, finom megoldásokban szerepel. Fahéjbama selyemtrikóból készült a legszebbik estélyi ruha, gazdag aranyhímzéssel díszítve a vállán és az elején. Üj ötletek: a beállított glokni a szoknya alján, a térd alatt, kétoldalt magas hasíték (például sötétkék klasszikus vonalú tavaszikabáton, amely alatt a selyem emprimé ruha elöl és kétoldalt hasítékkal készül). Az első képen bemutatjuk a zöld shantung kétrészes ruhát, amelynek a felsőrésze buggyos, (a régi módi tér vissza ezzel a divattal). A blúz bőségét széles tűzéssel díszített pánt fogja ősze. Hasonló a blúz ujjúnak a megoldása is. Érdekes a félköralakú kivágásból kibújó gallér. A szoknya mély szembehajtással bővül. A második kép tojáshéjfehér selyem shantung nadrágszoknyás ruha. A felső részén, féloldalasán nagy arany gombokkal csukódik. A szalon művészeti tanácsadója Rotschild Klára, tervezője Sugár Márta. A szép kollekcióért őket illeti dicséret. (f. b.) MTI felvételei Receptek TÖLTÖTT PARADICSOM TEJSZÍNES BURGONYÁVAL. Hozzávalók: személyenként 2 érett paradicsom, s 6 paradicsomhoz a következők: 10 deka champion gomba, kis zöldpetrezselyem, só, törött bors, 10 deka sonka, 25 deka szitán áttört főtt burgonya, 5 deka vaj, a burgonyához, 1 deci tejszín. A tál kivajazásához 1 deci olvasztott vaj, két evőkanál tejföl, 3 deka reszelt sajt. — A megmosott paradicsomok csutkás részén egyujjnyit levágunk, magvát kiszedjük és megtöltjük a következő keverékkel: egy kis vajon megpirítjuk a finomra vagdalt gombát zöld petrezselyemmel, gyöngén megsózzuk, majd összekeverjük a finomra vágott sonkával. Ezzel a keverékkel megtöltjük a paradicsomokat háromnegyed részig és a következő burgonyake verőkkel díszítjük: a szitán áttört burgonyát kicsit megsózzuk, majd a vajjal és tejszínnel összekeverjük, nyomózsákba tesszük és ezzel a megtöltött paradicsomokra rózsákat nyomunk. Reszelt sajttal meghintve, tűzálló tálban, bő vajban, középmeleg sütőben sütjük 20 percig. A burgonya tetején levő sajtnak aranysárgának kell lennie. KARFIOLFELFŰJT. Hozzávalók: fél kiló karfiol, 5 tojás, 5 evőkanál tejföl, 5 kávéskanál liszt, 5 deka vaj, 3 deka morzsa, egy késhegynyi só. — A karfiolt megmossuk és sós vízben, egészben hagyva megfőzzük, levét lecsurgatjuk és apró rózsákra szétszedjük. Az 5 tojás sárgáját, 5 evőkanál tejföllel, 5 kávéskanál grízesliszttel összekeverjük és közétesz-ANYÁK NAPJÁN Jankovich Ferenc verse Egy fényes kis madár torkát megnyitotta. Halljátok, így dalol a kis madár torka. Nap támadt az égen kékellő magasban, fény susog az ágon, tavasz van, tavasz van. Kicsiny bimbóikat pólyázgatják a fák, ringatják, dajkálják, mint jó édesanyák. Ti is, mint tavasszal bimbóikat a fák, úgy ringattok minket kedves édesanyák. A mi életünket munkálja szívetek, mint az égen a nap a szép kikeletet. Köszönjük a tavaszt, mit tőletek kaptunk, ne haragudjatok, hogyha rosszalkodtunk. Kedves édesanyák, ígérjük a nyárra tiszta ötöst hozunk a bizonyítványba’. Tanulunk, mert tudjuk: ki mint vet, úgy arat — Munkálja a tavasz a jövendő nyarat. Egy csokor színes szó, mint egy csokor virág: fogadjátok tőlünk, kedves édesanyák. Rejtvény gyermekeknek KÖZMONDÁS A kör betűiben egy közmondást rejtettünk el. Ha a megfelelő betűiből indultok ki és minden harmadik betűt mellé olvassátok, megkapjátok a közmondást. Zala József rejtvénye szűk az 5 tojás fehérjének keményre vert habját. Belerakjuk a szétszedett karfiol felét. Kikent, morzsával behintett pudingformában 1 óráig gőzben főzzük. Ha készen van, tálra borítva forró vajjal leöntjük és a megmaradt karfiollal körítjük. Tetejét pirított morzsával leszórjuk és azonnal tálaljuk. SÜLT PONTY MÁRTÁSSAL. Hozzávalók: 1 és fél kilós ponty, kevés só, törött bors, 6—8 deka vaj, 3 deci tejföl, 1 citrom héja, 10 szem kapri, 3 deka zsemlemorzsa. — Egy nagy pontyot megtisztítunk, hosszában bevágjuk, úgy, hogy a hal egészben maradjon: kievés törölt borsot sóval összekeverünk, ezzel besózzuk, olvasztott vajjal bekenjük és rostélyon megsütjük. Ha jói megsült, tűzálló tálba teszszük, néhány darabka vajat teszünk rá, 3 deci tejföllel leöntjük. Egy egész citromnak a levét, apróra vágott citromhéjat, kevés kaprit, egy marék zsemlemorzsát és néhány darabka írósvajat adunk hozzá, jól felfőzzük és az asztalra adjuk.
