Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-04-24 / 9. szám

raiogyi József: Martinász (Magyar Nemzeti Galéria) művészeti kritikusoknak. Ká­rolyi Mihály budapesti szobra, Hatvani professzornak szen­telt, pátoszmentes emlékmű­ve a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem parkjában, vagy a salgótarjániak kedvelt Radnóti Miklós emlékműve egyaránt alacsony posztamen­­seken áll, és egyetlen vizuális­plasztikai gondolatot fejez ki, olyan átfogó igénnyel, hogy ez bravúrosan egybeesik az ábrá­zolt személy hűséges megje­lenítésével. És szóljunk a legaktuálisabb műfajról, amely nem közvet­lenül, hanem szellemében, anyagában és szerkezetében szólaltatja meg társadalmunk korszerű gondolatait, s egyben igényeit is kifejezi. A két ne­ves művésznek, Vili Tibornak és Kass Janóinak a fiatal, te­hetséges szobrásszal, Gulyás Gyulával előre gyártott beton­elemekből közösen készített plasztikáit a Beton- és Vasipa­ri Művek támogatásával és hozzájárulásával állították ki. Bemutatójuknak olyan nagy sikere volt, hogy műveik kö­zül jó néhányat nagy méretben álb'tanak fel az M 7-es autó­pályán, továbbá a Csepelen épülő új lakótelepen. Különösen nagy jelentősége van ezeknek a „maguktól szép" építőele­mekből komponált műveknek a nagy lakótelepeken, ahol a rideg egyhangúságot ellensú­lyozzák. A festészet és különösen a grafika, nem annyira témájá­ban, hanem inkább légköré­ben. áttételesen fejezi ki a tár­sadalmi realitásokat. A festé­szet keresi a megoldást a táb­lakép központúság és a murá­­lis feladatok között. Grafiká­ban a sokszorosító grafika hó­dít teret, a festészetben pedig a nagyméretű kompozíciók és pannók. amelyek egy-egy köz­épület vagy vállalat tanácster­mét. színháztermét hivatottak díszíteni. De a táblaképpiktú­­ráról sem mondhat le a ma­gyar képzőművészet, amely a vizuális gondolat kifejtésének kutatásának alapja. Az olyan öreg mesterek mellett, mint Bemáth Aurél, aki újabban a szociális körülményeket törté­nelmi távlatban kifejező fres­kókat alkotott, vagy a 85-ik életévén túl is szüntelen alko­tó Frank Frigyes, az idős al­földi festő: Tóth Menyhért, Kurucz D. István, Németh Jó­zsef és nem utolsósorban Bar­­csay Jenő egyaránt művelik a táblaképfestészetet és a mo­rális műfajokat. Piktúrájuk­­ban közvetlenül vagy áttétele­sen, de erőteljesen jelen van a munka és a munkát végző ember. A magyar képzőművészet magába szívja mindazokat az irányzatokat és áramlatokat, amelyek a világ minden részé­ből érik, ugyanakkor keresi az utat is, az új valóság, a társa­dalmunkat átható szocialista eszmék kifejezésére. % Csapó György az is, hogy a Magyar Nemzeti Galériában, a Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban, tehát a legnagyobb, legfontosabb ki­állítóhelyiségeinkben rendezik meg. Az elmúlt néhány esztendő köztéri szobrai körül nagy visszhangot keltett Somogyi József Szántó-Kovács János Hódmezővásárhelyen felállí­tott emlékműve. A három mé­ternél nagyobb bronzszobor hallatlan egyszerűen, mond­hatni statikus dinamikusság­­gal, tömören fejezi ki a gon­dolatot. a nyugalmat, az el­szántságot, s mindenekelőtt azt a hivalkodástól mentes bizton­ságot érzékelteti, amely a gon­dolkozó és közösségért dolgozó ■mber sajátja. Somogyi József­etek a kisplasztikája is jelen­tős, az Egy prés emlékei című t yrozata ősi szerkezeteket és lot mákat sugall, a meghittség korunkra jellemző érdes sajá­tosságával. S nem utolsósor­ban lírával. A líra kezdettől fogva jel­lemzője a magyar képzőművé­szetnek Barabástól Szinyei- M eraéri át. Rtppl-Rónaiig. Csontváriig. Szőnyiig. s hogy nagyot ugorjak: az új magyar művészet, sajnos fiatalon el­hunyt. nagy alakjáig. Kondor Béláig végigvonul ott bújkál. még az erősen racionális, a konstruktivista alkotásokban is. Igen jelegzetesen nyilvánul meg a mozaik műfajokban és a homlokzati plasztikákban, amelyeket újabban szívesen alkalmaznak modem épüle­teinkben. Igen nehéz bárkit is kiemel­ni a modernek és a legmoder­nebbek közül. Mégis említsük meg talán Blaski Jánost, aki egyaránt ügyel a közérthetőség és a korszerűség kettős köve­telményére. Sokan ezt megal­kuvásnak, felemás megoldás­nak tartják.de érzésem szerint Blaski igen hatásosan hidalja át azt a távolságot, amely a Budapesten és vidéki városok­ban látható nonfiguratív tér­plasztikák és a befogadó, a né­ző között esetleg fennáll. A Csepel Autógyár kultúrterme számára készült mozaikképe, a salgótarjáni művelődési ház­nak készített hatalmas mére­tű mozaikfala és a Honvédel­mi Minisztériumban elhelye­zett üvegablaka — kiváló mü­vek. A közterületen felállított szobrok közül Varga Imre al­kotásai egyaránt tetszenek a közvéleménynek és a szűkebb szakmának, valamint a képzó­Somogyi József: Mednyánsxky síremlék Blaski János: Üvegablak (Honvédelmi Minisztérium) Vili Tibor: Térforma

Next

/
Thumbnails
Contents