Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-04-10 / 8. szám

II. Rákóczi Ferenc Kossuth Lajos téri szobránál koszorú­zást ünnepséget tartottak. Az Elnöki Tanács, a párt és a kormány vezetői, valamint a Hazafias Népfront képviselői helyezték el koszorúikat MTI — Petrovics László felvétele Rákóczi ünnepségek országszerte II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója alkal­mából a Minisztertanács, az Elnöki Tanács és a Hazafias Népfront emlékünnepséget rendezett az Erkel Színházban. Megnyitó beszédében Kállai Gyula elmondta, hogy Rákóczi neve és alakja történelmünk olyan korszakát jelképezi, amelynek a nemzeti függetlenség és szabadság, a társa­dalmi haladás és felemelkedés kivívása volt a harcba hívó zászlaja. Köpeczi Béla, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese, ünnepi beszédében arról szólt, hogy Rá­kóczi tevékenysége és személyisége a magyar köztudatban kortól és politikai irányzatoktól függően különböző meg­világításokba került. Rákóczi élete és harca példa min­den ember számára, aki igaz ügyért, hazája és az emberi­ség szabadságáért és haladásáért küzd — fejezte be Kö­peczi Béla. Kiállitás A Magyar Nemzeti Múzeumban Rákóczi-emlékkiállítást rendeztek. Több száz könyvet, okmányt, olajfestményt, réz­karcot, röpiratot, fegyvert, bútort, használati tárgyat mu­tatnak be az érdeklődőknek. Ünnepségsorozat az iskolákban A budapesti Rákóczi Gimnázium, előcsarnokában lelep­lezték II. Rákóczi Ferenc mellszobrát, és ezzel ünnepség­­sorozat kezdődött a Rákóczi nevét viselő iskolák részvéte­lével. Fock Jenő sajtóértekezlete Helsinkiben A Finn Szociáldemokrata Párt meghívására Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja Finnországba látogatott. Sajtótájékoztatóján egyebek közt elmondta, hogy Magyarország kész munkálkodni az európai bizton­sági és együttműködési értekezleten lefektetett elvek sike­res megvalósításáért. Magyar elnök a WFUNA élén Dr. Simái Mihály professzort, a Magyar ENSZ Társasá­gok főtitkárát választották meg az ENSZ Társaságok Vi­lágszövetsége (WFUNA) elnökévé a végrehajtó bizottság Genfben tartott ülésén. Aczél György miniszterel­nök-helyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja ACZÉL GYÖRGY: EGY ELMARADT VITA HELYETT (Részletek a XI. fejezetből) 1972-ben Alain Peyrefitte úr, az UDR akkori főtitkára vállalta, hogy nyilvános vitát folytat Aczél Györggyel, s ezt a televízió egyenes adásban közvetítette volna. A vitát azonban Alain Peyrefitte úr lemondta. Jacques de Bonis, a France Nouvelle cimű francia lap munkatársa a vita elmaradása után interjút készített Aczél Györggyel, s az interjú anyagából készült könyv egyidejűleg jelent meg fran­ciául és magyarul. Lapunk előző számában a X. fejezetből közöltünk részleteket, most a XI. fejezetből adunk szemelvényeket. KÉRDÉS: — összeegyez­tethető-e a szabadság a szocializmussal? Milyen az önök szabadságfelfogása? VÁLASZ: — Nemrég sé­relem érte a szabadságo­mat: szeretek gyorsan haj­tani, de országúti sebesség­­korlátozást vezettek be, hogy csökkentsék a balese­teket. Ezt a korlátozást tel­jesen jogosnak tartom, mert az én szabadságom nem valósulhat meg mások kárára. Nálunk senkinek sem szabad a szabadsággal visszaélnie, másokat ki­zsákmányolni, hatalmas­kodni. Anatole France egy­szer — ma már közhely — ironikusan beszélt arról, hogy mindenki „szabadon alhat a híd alatt”, de a milliomosok szívesebben alusznak másutt. És há­nyán leplezték le a hami­san értelmezett szabadság­­jogot és mennyi hamis fej­tegetés született már a fo­galom szabados értelmezé­séből! A szabadságjogok nálunk nagymértékben kiteljesed­tek és — ez meggyőződé­sem —, a jövőben gyara­podni és bővülni fognak. Ebben biztos vagyak. Szo­cialista rendszerben nincs ellentét a szabadság és rend között. A költő joggal óhajtotta: „Jöjj el szabad­ság, te szülj nekem ren­det!” A lényeg: tudni, hogy milyen rendről van szó. Ami bennünket illet, elő­ször a fasiszta rendet kel­lett szétzúznunk, azután emberibb rendet teremte­nünk, és végül az embe­ribb rend alapján .a sza­badságjogok kiszélesedését elősegítenünk. A szabadság mást jelentett közvetlenül a háború utáni évek, mást az 50-es évek elején, ami­kor bőven akadt torzulás, torzítás is, és mást jelen­tett 1957-ben, amikor a tervszerűen keltett zűrza­var után a munkáshatal­mat kellett megvédeni és helyreállítani. Ismét mást jelent ma. amikor társadalmi és poli­tikai viszonyaink jellemző­je az állampolgárok és a demokratikusan választott vezetők kölcsönös bizal­ma, a nép bizalma a Ma­gyar Szocialista Munkás­pártban, a fennálló társa­dalmi rendben. Ma, mint mondtam, a szabadság és a rend nem ellentétes fogal­mak, és az a gondunk, hogy minél több demokratikus garanciát építsünk be tör­vényhozásunkba, ügyészi ét bírói szervezetünkbe, az ál­lamigazgatásba, de az egész társadalmi életbe is, hogy az egyéni és közösségi jo­gok harmóniáját biztosít­suk. Ahhoz, hogy szabadnak érezzem magam, először is abban a helyzetben kell lennem, hogy megválaszt­hassam a munkámat, és ne kelljen félelemben élnem, mert munkahelyemről bár­mikor elküldhetnek. Biz­tosnak kell lennem abban, hogy betegség esetén ellát­nak, születésemtől halálo­mig. Hogy a gyermekeim jó oktatásra és nevelésre számíthatnak. Hogy emberi méltóságomat tiszteletben tartják. A szabadságfogalom szerves és meghatározó ré­sze az a lehetőség, hogy mindenki meghódíthassa az emberi értékek és emberi ismeretek egyre tágabb és gazdagabb területét. Nem elvont lehetőség, nem meghirdetett elv vagy kegyes óhaj kell: anyagi­­társadalmi feltételekre van szükség, hogy az ember szabadon élhessen jogaival. Bármiféle szabadságot könnyebb formálisan bizto­sítani, semmint megterem­teni a szabadságjogok gya­korlásának nélkülözhetet­len feltételeit. — Ilyen egyszerűen elin­tézik a vitatkozás jogát, annak lehetőségét, hogy bárki szólhasson akárki el­len, esetleg értelmetlenül is kifejezhesse elégedetlen­ségét? — Mazarin, a kardinális és miniszter valaha azt mondta a tüntetők kiálto­zásaitól megdöbbent ki­rálynőnek: „Hadd kiabál­janak: az a fontos, hogy fi­zessenek”. Azt hiszem, a kapitalista országokban megfogadták ennek az ügyes és cinikus bíboros­nak a bölcsességét. Amennyiben a szabad vállalkozás — vagyis a dol­gozók kizsákmányolásának — joga biztosítva van, esetleg meg lehet adni a morgás jogát is. Fejezhes­sék ki a dolgozók rossz hangulatukat, illő határok között, természetesen. Ott ez a kuktafazék gőze ... ön beszélgetésünk során néha még furcsállta is, hogy mi áremelések esetén mennyire vigyázunk. Csak akkor folyamodunk ehhez, ha nincs más választásunk, és akkor is csak az elke­rülhetetlenség mértékéig. Valahányszor pedig erre sor kerül, azokat, akiket legjobban érint, anyagi jut­tatással kártalanítjuk. — És a demokratikus örökség? — A múlt az alap, amelyre az új történelem épül: összetétele és súlya sokat számít egy nép szá­mára. Nekünk a felszaba­dulás után sok erőfeszítést kellett arra szentelni, hogy történelmi igazságtalansá­gokat orvosoljunk. Évszá­zados harcokat kellett be­fejezni, ősi bajokat orvo­solni. Lerakni a köztársa­ság alapjait, olyan ország­ban, ahol a királyság már csak formális volt ugyan, de ahol 1919 után mindent megtettek, hogy a köztár­sasági szellemet föld alá szorítsák. Ha valaki számon akarja kérni tőlünk a demokrati­kus magyar örökséget, vál­laljuk: nem tékozoltunk el belőle semmit. Ellenkező­leg! De őszintén el kell is­mernünk: nem volt oly gazdag ez az örökség, mint a franciáké. Ha elődeink többet tudtak volna elérni, ma már előbbre volnánk. — A szabadság, Önök nagyon jól tudják, kedvelt támadási felülete azoknak, akik elutasítják az Önök rendszerét. Ezzel kapcso­latban még azt is mondják — igyekezvén „megmagya­rázni" az Önök gazdasági fejlődését —, hogy a „szo­cialista piramisok” építése, ha nem is rabszolgákat, de felügyelet alatt álló állam­polgárokat követel. — Ezek a piramisok mértanilag igencsak fur­csák volnának, mivel az alapjuk a csúcs, hiszen a nép van a hatalmon. Az el­képzelés persze nem fur­csább, mint maga az állí­tás, amely ha emlékezetem nem csal, Léon Blumtől származik. Nem ártana egy kis jó­zanság és kevesebb rossz­hiszeműség. Rabszolgák? Kiskorú, éretlen állampol­gárok? Voltak és lehetnek a szocializmusnak torzulá­sai, de megvalósult szocia­lizmus nem létezhet a tö­megek alkotó és kezdemé­nyező erejének felszabadí­tása nélkül. Ahol a munkásosztály hatalomra jutott, minde­nütt felszabadította a „rab­szolgákat”. A földet a pa­rasztoknak adta, segítette őket szövetkezetekbe tömö­rülni és felszerelni mező­­gazdasági eszközökkel. Megszüntette a kulturális válaszfalakat, visszaadta a dolgozók emberi méltósá­gát. A szocializmus csak szabad emberek akaratából jöhet létre. Bartók Béláné koncertje Emlékezetes és jelentős koncertnek volt tanúja Bécs zenerajongó közönsége. Bartók Béláné, Pásztory Ditta zongoraművésznő Commensoli Mária társaságában előadta Bartók egyik kétzongorás művét és a Mikrokozmoszt. A Bartók-művek után modern magyar zenét tolmácsoltak: Geszler György Négy Vasarely-kép című alkotását. Két új vidéki szálloda Mátrafüreden megnyitották az Avar-szállót, amely egy­szerre 250 vendéget tud fogadni. Hévízen felavatták a 385 ágyas Thermál-szállót. Az új hotel lehetővé teszi, hogy Hévízen hosszabb legyen a gyógyüdülési szezon. BÚCSÚZUNK Kilencvenhét éves korában elhunyt Farkas Imre. Több sikeres operett írója és zeneszerzője volt, évekig szerkesz­tette a Színházi Élet „Farkas Imre lelkiklinikája’’ című ro­vatát. Az elmúlt években a Ludas Matyiban láthattuk de­rűs írásait. A Bartók Színház bemutatta Száraz György: „II. Rákóczi Ferenc” című drámáját MTI — Keleti Éva felvétele Egyházi hírek Dr. Lékai László eszter­gomi érsek Rómába uta­zott. Részt vett a Vatikán nevelésügyi konferenciáján. A vatikáni palotában VI. Pál pápa fogadta dr. Lékai László érseket, abból az al­kalomból, hogy február 12- én esztergomi érsekké ne­vezte ki. A Magyarországi Egy­házak ökumenikus Taná­csának meghívására a szo­cialista országok egyházi vezetői közösen értékelték az Egyházak Világtanácsa múlt évi nagygyűlésének fontosabb tapasztalatait, és meghatározták az ezzel kapcsolatos feladatokat. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése A IV. ötéves terv teljesítéséről március 28-án tették közzé a KSH jelentését, amely többek között rámutat arra, hogy a termelés a tervezettnél gyorsabban emelkedett, a foglalkoztatottság teljes kö­rű volt, emelkedett a termelés műszaki színvonala, a termelés szerkezete pedig korszerűsödött. Javult a termékek minő­sége és választéka, bővültek nemzetközi gazdasági kapcsolataink s fokozódott rész­vételünk a szocialista nemzetközi gazda­sági integrációban. A gazdasági fejlődéssel együtt a lakos­ság életszínvonala rendszeresen és jelen­tősen emelkedett, a reálbérek és reáljöve­delmek a tervezett mértékben növeked­tek. A munkavégzésből származó jövedel­mek folyamatos emelkedése mellett nagy­mértékben nőttek — mindenekelőtt a pénzbeli — a társadalmi juttatások. A né­pesedéspolitikai intézkedések és demográ­fiai tényezők hatására a népszaporodás meggyorsult. Javultak a lakosság egész­ségügyi és kulturális körülményei. A la­kosság vásárlóereje és az árualapok lé­nyegében összhangban növekedtek. A külkereskedelem egyensúlyi helyzete, elsősorban külső tényezők hatására, a tervidőszak második felében a tervezettől eltérően kedvezőtlenül alakult. Az állami költségvetés mérsékelte a termelésre és a fogyasztásra gyakorolt kedvezőtlen hatást. A népgazdaság fejlődése a tőkés világ gazdasági válságának kedvezőtlen hatásai ellenére töretlen volt. Részletek a Nemzeti Múzeumban megnyílt Rákóczi-emlékkiállításról MTI — Tóth István felvétele Sass Sylvia operaénekesnő kapta a Szé­kely Mihály-emlékplakettet. A rangos alapítvánnyal évenként olyan művészeket tüntetnek ki, akik az elmúlt időszakban vívták ki a szakemberek és a közönség el­ismerését MTI — Benkő Imre felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents