Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-03-27 / 7. szám
ZELK ZOLTÁN A tölgyfa születésnapja Szia! Ne csodálkozz a köszönésen! Ügy köszöntünk Téged, ahogy a srácok Pesten és szerte az országban köszöntik egymást: tegezve, lezseren. Az együvé tartozás köszönésével. Talán tudod, hogy a magyar nyelvben régen a tegezés volt az egyedüli beszédforma. Tegezve szólították meg a királyokat, de még az imák is tegezve könyörögtek az istenhez. Parasztnak, úrnak egyaránt ez dukált. Főúrnak a „Tekegyelmed" járta — s később, ahogy ez a megszólítás lefelé haladt a társadalmi ranglétrán, egyre rövidebb lett: kélmed, kend. Ez utóbbi már csak a robotoló jobbágyot illette: úrnak sértés volt. Még Jókai is, mikor a márciusi országgyűlésen az egyik legradikálisabb képviselő a megszólítások tarkaságának eltörlését javasolta, így vágott vissza: Hallja kend, Táncsics! Néhány évtizeddel később a tegezés társadalmi összetartozást jelölt — főként a dzsentrik között. Az utóbbi néhány esztendőben általánossá vált a tegezés a fiatalok között. Bármikor, bárhol találkozzanak is fiatalok — az egészen hivatalos alkalmak kivételétől eltekintve — tegeződnek. Egy korosztály összetartozása ez — a miénk. Szia — így köszöntünk tehát, új rovatunk legelső megjelenése alkalmából. Mint látod, a rovat címe: Te és mi. Te, aki olvasod, és mi mindannyian, magyar fiatalok, országhatárokon belül élők, akik Hozzád szólunk. Ismerkedj meg velünk! Megmutatjuk Neked az életünket. Beszélünk munkánkról, szórakozásunkról, lelkesítő céljainkról és gondjainkról. Akik e rovatot szerkesztik, írják, rajzolják — többnyire fiatalok. Harminc éven aluliak. Nagyon sok közös megbeszélnivalónk van. Újságírónak, riportalanynak egyaránt. Egyformán a pályakezdés, az élet megalapozása foglalkoztat bennünket. Egyformán azon töprengünk, hogyan rendezzük be életünket, miben hasonlítsunk és miben különbözzünk szüléinktől. A stafétabot nemsokára a mi kezünkben lesz. Házasodunk, gyermekeink születnek, és ezzel egyidőben elkezdjük építeni saját gyermekeink jövő világát. Azt akarjuk, hogy az a világ szép, jó és könnyű legyen. Gond kevesebb, öröm több jusson a gyermekeinknek. S ha családunk megalapítása csak az elkövetkező évtized dolga is lesz, már ma arra készülünk. Azoknak, akik gyermekkorukban kerültek idegen országba, vagy már kint születtek, a magyar haza megismerni való fogalom. És ezt a fogalmat, amely számunkra élő valóság, nektek is érdemes megismernetek, konkrét tartalommal megtöltenetek. Ezen az oldalon ezentúl megpróbáljuk bemutatni, hogyan élünk, hogyan gondolkodunk, hogyan dolgozunk és szórakozunk. Saját ifjúságunk életvitelünk optikáján keresztül látjuk a tnlágot — és igy akarjuk látni. Hiszünk abban, hogy a mi optikánk jól mutat. Hiszünk abban, hogy megtaláljuk a közös hangot azokkal az idősebb korosztályokkal, emberekkel, akik a mi világunkat akarják jobbá, szebbé tenni. Hiszünk abban, hogy útját tudjuk állni a mi világunkat megrontani akaróknak. Te és mi — tudjuk, hogy távolság, szokások, nézetek és életmódok választhatnak el bennünket egymástól. De azt is tudjuk, hogy a jövőnk csak akkor épül fel, ha meg tudjuk találni a megértés közös hangját; ha életkorunkból, világszemléletünkből fakadóan megegyezünk az egyszerű, békés, jó élet akarásában. Te és mi — a generációs stafétabot várományosai vagyunk. Te és mi — barátok vagyunk. Sós Péter János Harmincéves vagyon — Kútvölgyi Erzsébet énekel MTI — Keleti Éva felvételei A híd a Dunán majdnem összeér (Harmincéves vagyok) Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról — jelenet az előadásból MTI — Benkő Imre felvétele Rock-operák Magyarországon _ POP-FESZTIVÁL A VÍGSZÍNHÁZBAN A Vígszínház 1973. tavasza óta sikerrel játssza a Déry Tibor kisregényéből Pós Sándor írta pop-musicalt, amelynek zenéjét Presser Gábor szerezte, dalszövegeit Adamis Anna írta. A darabot azóta több hazai és külföldi színház bemutatta^ — Néhány évvel ezelőtt a kezembe került egy csomó amerikai folyóirat — nyilatkozta Déry Tibor a bemutató előtt. — Az érdeklődésemet egy pop-fesztiválról szóló nagy képes riport keltette föl. A popfesztivál Woodstockban zajlott le. Könyvem, a Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról nem a megtörtént eseményt dolgozta fel, az csak inspirációt adott. A drámai konfliktus voltaképpen a fiatalok társadalomból való „kilépés”vágya Amerikában, illetve a két magyar főszereplő, József és Eszter történetében a hontalanság, annak minden következményével. Presser Gábor az egyik legsikeresebb magyar rockegyüttes, a Locomotív GT vezetője — s az együttes az előadás átütő sikerének egyik részese. Mit jelent az együttes életében a színházi munka? — erről kérdezzük Presser Gábort: — Hosszú ideig dolgoztunk a muzsikán a próbák megkezdése előtt is, de valójában a zene nagy része a próbák alatt a közös munkában született meg. Az együttesnek is érdeke a színházi munka. A színpadi „élő”-ben muzsikálás idején erősödött meg bennünk az elhatározás, hogy a Locomotív GT műsorát a színpadi mozgással, a színpadi produkciójelleg erősítésével tesszük színesebbé. • Magyarország felszabadulásának harmincéves évfordulóját köszöntötte a Vígszínház ünnepi produkciója, a Harmincéves vagyok című dokumentum-musical. Az előadás alkotói saját nemzedékük nevében kívánják bizonyítani: a mai harmincévesek érzik-tudják-őrzik-tisztelik az igaz hagyományokat. A szerzők, Bereményi Géza, Kern András, Marton László, Radnóti Zsuzsa, a dalszövegíró Adamis Anna, a zeneszerző Presser Gábor, a rendező Marton László. Két év — két rock-musical a Vígszínházban. Mi a véleménye erről a zeneszerzőnek, Presser Gábornak? — Véleményem szerint nem lehet a két musicalt vagy akárcsak a két zenei világot összehasonlítani, önálló művek, amelyeket csak önmagukban lehet értékelni, élvezni vagy nem szeretni. Ami azonban ennél fontosabb, hogy nagyon érdekes és tanulságos volt együtt dolgozni a színpadi alkotókkal, hiszen ebben az esetben a szöveg és a zene párhuzamosan született. Talán ezért érezték meg a fiatalok, hogy a mű — igazán hozzájuk szól. Róna Katalin Az erdő közepén állott az öreg tölgyfa, ö volt az erdő legtiszteletreméltóbb lakója, ha a madaraknak kalapjuk lett volna, bizonyára megemelték volna, mielőtt rászállnak. Mert többet tudott ö a madarak életéről, mint maguk a rigók és mátyásmadarak. Hiszen száz év alatt ezer és ezer fészket ringatott az ágain, ezer és ezer madárfióka röppent először világgá a lombjai közül. Egyik nap a bagoly elővette falevelekből készült kalendáriumát, és kiszámította, hogy másnap lesz a tölgyfa születésnapja, össze is hívta a madarakat, és azt indítványozta, hogy lepjék meg valami ajándékkal a jóságos tölgyfát. Persze mindnyájan örültek a bagoly indítványának s annak, hogy a tudós madárnak kalendáriuma van, s így megünnepelhetik a tölgyfa születésnapját. Törték is fejüket, hogy mi n\X\\| / /, . .. f , > » .4, , i> . y/r.i)«. * '- ; > lenne a legalkalmasabb ajándék, de a bagoly ezt is tudta: — Mi lenne más, mint valami szép dal? Madarak vagytok, hát énekelni fogtok a tölgyfának. De nem akárhogyan! Megalakítjuk az első erdei dalárdát, tanulunk valami szép dalt, és egyszerre elénekeljük holnap hajnalban. Megkezdődött a tanulás, de bizony nem sokra mentek vele. A rigó csak fújta, hogy „tillió”, a szarka csak azt, hogy „csörgőcsörgő”, a varjú csak azt, hogy „kár Pál, kár Pál”. Végül össze is vesztek, s elszálltak, ki merre látott. De azért másnap hajnalban odalopóztak a tölgyfa ágaira, és mind elfújta külön-külön a maga nótáját. így is volt jó ez, mert így tetszett a százéves tölgyfának, s meghatottságában azt ígérte, hogy még száz évig fogja ringatni a rigó-, szarka, meg harkályfészkeket. X y// Csigabiga Zelk Zoltán legújabb gyerekkönyve — Kass János illusztrációival Zelk Zoltán kötetéből: A tölgyfa születésnapja SZABÓ LŐRINC Napos mohán melegszik a botszemű kis csigabiga: Kürthy Hanna rajza korán kibújt s most vár, pihen, fél és örül, mint a szívem, nem tudva: itt van-e a tél, vagy új tavaszt hoz már a szél; nem tudja még, mi a világ: ibolya? vagy csak hóvirág?
