Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-03-27 / 7. szám

* 1707. május 24-én vonult be II. Rákóczi Ferenc az önöd melletti körömi mezőn felvert országos táborba, nagy pampával, aminőt még az se látott, aki ott volt an­nak idején a gyerekkirály koronázásán Pozsonyban. Nem várt tovább a késlekedő megyei követekre, kimondta, hogy büntetésük nem marad el, hiszen május 1-ére hirdet­te meg az országgyűlést, és 31-éré már csak ide kellett, hogy érjenek, akármilyen árvizes idő járja. Mikor a fejedelmi elő­terjesztésének első pontját elébük adta, az ország sátorában hátuá szorongó katonák, hadi tisztek meg szegénynemesek tömegén hordozta végig a tekintetét. — Adjon az ország kétmilliót a hábo­rúra, katonák fizetésére. — Helyes — bólogattak a szenátorok meg a megy« követek —, telik az ország jövedelméből, bányákból, vámokból! — Ami onnét bejött, eddig se volt ele­gendő. — Mind elfolyik az a hamis lelkű sáfá­rok kezén! — zúgott hátul a tömeg. — Adja minden úr is a magáéból! — Fizesse be mindenki ti zed részét an­nak, mije vagyon! — hangzott a sátor vé­géből. — Vegyék vissza a hadi tisztektől a ju­talmul kapott javakat, aranyérmeket! Iszonyatos zaj keletkezett. Rákóczi hang­ja vágott a zűrzavarban rendet: — Adózzék úr, nemes, főtiszt, főpap, hivatalt, egyházi méltóságot viselő. Így igazságos. Viselje közösen az ország a ha­dakozás terheit. — A rézpénz mit sem ér, jószágot vá­sárolni, meg adósságot fizetni ne légyen szabad a libertással! — Miért ne, ha azzal fizetik a katoná­kat?! — jött tűzbe Bercsényi. Hallgattak az urak, csak a katonaság meg a szegénynemesség kiáltozott hango­san ellenük. Ezzel véget is ért a nap, s szombat lé­vén, azzal ment ki-ki szállására, hogy hétfőn folytatják. Csakhogy ezen a hétfői napon sehogy se akart megindulni a tár­gyalások rendje. Kerülgették a lényeget, mint macska a forró kását. Valaki még azt is kimondta, vizsgálják meg előbb, or­szággyűlésnek tekinthetik-e magukat. So­kan a kivezető kapukat nézték. Sok a ka­tona odakint, az ágyúk csövét az ország sátorára irányították. Turóc megye becs­telenséggel illeti a fejedelmet, mondván, hogy elviselhetetlen terhet rakott az or­szágra, itt a levele. — Ki merészelte?! Álljon elő, tegyen ta­núbizonyságot, aki ezt irta! — Rakovszky Menyhért, Turóc viceispánja erre beszélni kezdett, s Okoücsányi Kristóf, a megyei jegyző is széles gesztusokkal magyarázott valamit. De mert nagy volt a zaj, s hal­lani alig lehetett, a fejedelem magához intette őket. Itt megint elmondották: Rá­kóczi nagyobb zsarnok, mint a császár, s még hizonygaitták is igazukat. Döbbent csend támadt. Mindenki jól hallotta a fejedelem szavait: méltatlan és sértő, amit a turóciak mondanak, kéri az országgyűlést, szolgáltasson neki ezért elégtételt. „Cserbenhagytak” — villanhatott át Rá­kóczi gondolatain, s már nem tartóztatta semmi szívének keserűségét: — Édes nemzetem! Hát ezt érdemeltem MINDEN FEJEDELMEINEK, E S RESPUBLIKÁINAK, Úgy egyéb akarmdly, akanninrfmft ál­lapota beadtad. —eWwípú Tifztő CS ICtSOlCgQ RENDEKNEK. m i felsó Vadast.i Rákóczi Ferencz, ISTENnek Kegyeimébül FEJEDELEM, Sairos Vármegyének TÓ-ISPaNNYa. Munkácsi ét Mako­­viczai HERCZEG . Sáro* - Patak­nak. Tokainak, Recécznek, Énednek, Somlyónak, Ledoiczénck, Sie- . rontsnek, Onadnafc . . ÖRÖKÖS URA. Rákóczi kiáltványának első két oldala 'JT Jabpuk mk emltknrtirr! I Efl-újtúlnak »’ ditfdfeéges MAGYAR NEMZET nck regi (ebei. csHaránk mcp,­____febesúir fzataasaeanak mo-ÜohThérzcl ennyi fc** enyhíttctctt Ich­­hetoe, mmcknuona alánomban cl báo-i ia(rai. Xl Atiftnat Háznak Illen _jl való birodalma atari. Jelevei: i ep Réftért-isrca hat a1 vecsé vc­___etem . fegyverrel kivan el vágat­•atni. El ámulnak fokainak elmejck. a* ncg-háborodott orízagnak vilzonrap­­tágos újságától meg-rettenveu. és hogy :?a* nteg-nem rontatoti, ditsóscggei s >e'p kies tJendefségtc* ennyi fok fzáz ffmndóktúl fogvan virigro cr fenn [Hó Nemzet, már idó folyásával gyá­ros változásban öltözik. midón a Vi­le tsudilija. fokán a* Király ellen aló hitetlenséggel. és támadót indító éle ízületen kívánsággal vádollyák. étkes vc'lekedéfsel, nem tudván a’dol­­okat. Áthatok cngedelmct igaz fajdal* ltunknak és panafzunknak. es egy ke­bazám ügye mellett való sok szives fárad­ságom után?! Életemet, véremet, minde­nemet érted szenteltem föl. Feleségemet, gyermekeimet, szerencsémet megvetettem. S rólam most azt hiszik, hazám kárával kincseket gyűjtök. Nem tehetek mást... Visszavonulok... Készebb vagyok meg­vonni magamat az ország egyik szögleté­ben, mint hogy zsarnoknak mondjanak. Pihenő kuruc katonák bográcsban főzik a vacsorát Nem tűröm! Nem szenvedem! Magammal koporsóba viszem. Igaz szívű vagyok, és privátumot nem kívánok! — Szemében könny, valahová messzire tekintett. — Édes hazám, ne szenvedd rajtam ezt a gyalázatot! — S indult kifelé. Bercsényi Miklós inagyszívű ember volt, hamar fölforrt berate a vér kis dolgokon is> hát még ha könnyezni, bújdosásba in­dulni látta azt, akit mindenkinél többre becsűit — Nem! — Nem! Jobb, ha mégha inak a gazemberek! — S megvillant kezében a kard. A kijáratnál tömeg gomolygott; Oko­­licsányi arra menekült Rakovszky össze­vagdalt teste a fejedelmi trónus előtt be­vert, s fölötte Károlyi próbálta elkapni Rákóczi tekintetét: — Én vertem fejbe a gazembert! Rákóczi a hadi tiszteket kereste. Pedig ott vigyázott, ott őrködött körülötte mind. — Menjenek a hadakhoz! Csillapítsák le a hadakat. Már tolulnak a sátorba be a palotások! Zúg az egész tábor! Nem egy­más ellen harcolunk. Előbb vissza a hü­velybe a véres kardokat! Csendben megszavazták aztán a közte­herviselést. Nem kivétel ezután sem a ne­mes, sem a gróf, sem az egyház vagyona, adót fizet a felséges fejedelem is. A réz­­pénzt pedig köteles ezután mindenki elfo­gadni, á hogy ne hamisíthassák, lebélyeg­zik a libertásokat Aztán Gönc szabadságáról hoztak vég­zést, egy akarattal. Nem ismernek ezentúl földesurat a gönci jobbágyok, élhetnek szabadon, hajdúvárosi kiváltsággá Hátra volt azonban még az a szabadság, amit az uralkodóval, a Habsburg királlyal próbáltak dűlőre vinni a kurucok, hol fegyverrel, hol tárgyalásokkal. — Az utolsó béketárgyalásokon — mon­dotta Rákóczi — bebizonyosodott az auszt­riai ház csalárd álnoksága. Ígéreteik ho­mokon épülnek, a király szavára nem le­het adni. Józsefnek nincs joga a magyar koronára! — Eb ura fakó! — kiáltotta Bercsényi. — Mai naptól József nem királyunk! — zúgott az egész sátor. XIV. Lajos francia király eddig azért nem kötött a kuruc Magyarországgal szö­vetséget, mert volt törvényes királya az országnak. Bár ígérte, de ezután sem ál­lott nyíltan Rákóczi mellé. De mintha a fejedelem külpolitikája is megváltozott volna. Barátsága jeléül a havasalföldi vaj­dának aranyérmet küldött. Bercsényi pe­dig nagy jelentőségű megbízatással Var­sóba ment 1707 őszén szövetséget kötöttek Nagy Péterrel, Oroszország cárjával. (Részlet a Két pogány között című kö­tetből. Képes Történelem, Móra Könyv­kiadó.) R. Várkonyi Agnes MAGYAR POSTA 4n n. Rákóczi Ferenc születésének 3tt. évfor­dulója elnevezésű bélyegsorozatot bocsá­tott forgalomba a magyar posta. Varga Pál grafikusművész keretrajzával. A 6* filléres bélyegen levő festmény a Hadtör­ténelmi Múzeumban, az 1,— Ft-os bélye­gen levő festmény a Parlamentben, a többi bélyegen bemutatott festmény a Magyar Nemzeti Múzeumban látható IDŐRENDI TÁBLÁZAT dei távolából is — Újházi képviselte, az vitathatatlan. Levelezésükből csak egy részletet idé­zünk; Kossuth a többi között arra kérte, hogy puhatolódzék egy nagyobb szabású amerikai kölcsön irányába is, amellyel a felújítandó harcot finanszírozni lehetne. Erre válaszolja Újházi: „Meg fogsz bocsájtani barátom, hogy e részben semmit se teheték. Leveledet és utasításodat vettem, midőn már itt valék letelepedve a távol nyugotban, messze a politicus mozgalom és pénzügyek színteré­től. Számos családom iránti kötelességem lecsapolta földhöz, mely nekünk értelmet adand. Pénzbeli segedelmet hazámból egy fillért sem kaphatnék, és csak az amerikai nép jótékonysága segített fel annyiban, hogy kisszerű gazdaságomat megkezdhe­­tém. Távol embereket és vidékeket felke­resni tehát képtelen valék. De megismer­kedvén az itteni szellemmel, hasztalan is lett volna minden fáradtságom. Az ütem democratia is csak a közép, nem tehetős rendben van —, s ezek képesek az áldo­zatra, ha vérökkel is kellene áldozni —, de mivel pénzzel nem bírnak, azt nem ad­hatják. A gazdag mindenütt önzésteli, és legnagyobb fokban Amerikában. Nem te­kint a cél nemességére, egyedül a naqp és biztos kamatokat számítja lelkében — és bizonytalan spekulációra nem áldoz fel egy szivar árát. Az európai viszonyok is mind inkább hanyatlóban lévén, semmi biztatást nem nyújtottak volna a pénz-lelkeknek. Egyedül az európai események némi for­dulata és a te személyes jelenléted, hired, neved tehetne némi változást és vethetne nyomatékot az aranyat mérő serpenyőjé­be. Erről tehát majd csak azután, ha sze­rencsésen eljövendesz. Azt szeretném, hogyha több magyar te­lepednék itten, s képeznénk egy kis com­pact coloniát. Különösen teád is számolok; de azért oly hajlammal és ragaszkodással vagyok irántad, hogy ha más derék vidékre kívánnál költözni, mégegyszer életemben kész vagyok tova indulni... Ha jössz An­gol országon keresztül, hozd el kérlek ma­gaddal az ottani magyarokat! Ózd ki onnan őket, ne legyenek járdataposók, ne múljon szét por-izekre a magyar emigratio. Gyűl­jenek össze a szabad országban és imád­ván a természetet a függetlenségben, mi­xeljék a jó anyaföldet, mely senkit meg nem csal, ki híven őt míveli! Én büszke vagyok most a nevezetre, hogy paraszt va­gyok. Egykoron Lafayette állása iránt kér­­deztetvén, a törvényszéknek ékképen fe­leli: Je suis paysan et deputé — paraszt vagyok és képviselő! Nekem csak emlé­kem maradt a másodikról és csak az első vagyok immár.. A postamester háza körül a flamingók — akár a gólyák odahaza — féllábra áll­nak, s tűnődnek: itt a helyünk? Másutt? Várják a Főnököt, aki a raj élére áll, hogy számysuhogását követve, a régi hazába vissza, vagy még újabb hazába el, tovább­röpülhessenek... Nélküle apátlanok, nél­küle tanácstalanok: „Egy határozatban azonban mindnyájam egyesülünk: állandó lábra nem akarjuk magunkat mindaddig helyezni, míg Kossuth el nem jön, mert akkor vagy ó csatlakozik hozzánk, vagy, ha 6 másutt kívánna nagyobb szerű telepet alapítani, akkor hajlandók leszünk vele együtt tovább költözni...” Almok, vágyak, tervek és remények; New Budán a postamester szorgalmasan levelez: talán még minden jóra válhat... 1851. október 6-án azonban Üjháziné Vá­­rady Szakmáry Teréz visszaadja megfáradt testét a földnek, engedelmes lelkét a Te­remtőnek. A posta haláleset miatt zárva. • (Folytatjuk) Bogát! Péter 11*1. II. 11. Rákóczi XIV. Lajostól Habsburg-el­­lenes összeesküvésük támogatásit kirí 17«. IV. 17. Rákóczit nagy sáros! kastélyában a császáriak letartóztatják 17«. XI. *. Rákóczi a bécsújhelyi börtönből Len­gyelországba szökik 17«. x—XII. 1 Lipót császár rendeletéi a fran­ciák ellen harcba indítandó magyar katonák to­borzásáról és a szegénylegények erőszakos boso­­rozásáról 17*9. ül Rsze Tansás és Kis Albert a begyek kö­zé vonul. A tiszahátiak követeket küldenek Rá­kóczihoz 17«. V. «. A brezánl kiáltvány 17*3. V. II. Felkelés s Tisza háton, zászlóbontás Várin. Tarpán, Beregszászon 17«. VI. 7. Kurucvereség Dolhánál 17«. VL 14. Esze Tamás Rákóczi olé vezeti a ti­szaháti felkelőket 17«. VL 1*. Rákóczi bejön Magyarországra 17«. VI. 2*. A munkácsi harc rm VIL 7—X. Iá. Rákóczi tiszántúli hadjárata 17«. VII. lt. A tisza becsi harc -17«. VIL 2t. Debrecen megnyitja kapuit 17«. VIL 27. Eesed várában kuruc hadimustra 1703. VII. 29. Kálló ostroma és megvétele 1709. YBL I. A várad—olaszt harc 1103. IX. 2a. A szentben edeki csata 1700. IX. 27. A vetési pátens. BikáétI a katoná­nak állott jobbágyokat mentesíti a földesúri szol­gálat alól 1709. XI—XJU. Bercsényi felvidéki hadjárata 1700. XL 15. A zólyomi párviadal 170*. L Kiáltvány a világ népetbez: „Bceru des­cant... vulnera” 170*. L 28. A holdvilág! csata 170*. I. 19—m.-3. Rákóczi Miskolcon megszerve­zi s felszabadított országrészeken a gazdasági élet rendjét; elhatározása réz pénz kibocsátásáról 170*. n. 12. A szatmári császári őrség kitőr a várbői, és szétszórja a kuruc ostromzárat 170*. II. 1*. Ráday Pál követségbe Indul Lengyel­­országba és a svéd királyhoz 179*. n. lt. Munkács várát feladja a császárt őrség 170*. IV. 2. Bercsényi Miklós pátense a fegyvert io§u*t /omnijoK frfigMiMifiiiniiBrni 170*. V. 29. A szoznolányi csata 170*. VL 13. A körönről csata 170*. VL 15—VUL lt. Rákóczi bácskai hadjárata ns*. vn. 7—12. Ország gyúlés Gyulafehérvár ott, Rákóczit erdélyi fejedelemmé választják 170«. VUL 13. A bőcbstádU csata 170L X. Béketárgyalások Selmecbányán; Boty­tyán a császáriak fogságából Rákóczihoz szökik 17«. X. 2*. Kassa felszabadítása 170*. XI. lg. Bottyán elfoglalja az érsekújvári várat 170L m 20. A nagyszombati csata 1705. VL Bottyán harcai Ilmádnál 1705. VIL 3. Rákóczi gvömrői beszéde 17«. IX. 12—X. 1. A szécsényi országgyűlés 1705. X. 29—1700. L 31. Béketárgyslások Nsgy­­szombaton 1105. XL *. Bottyán átkel a Dunántúlra 1705. XI. 11. A zslból csata; Bottyán elfoglalja Simontornya, Tata, Pápa várát 1700. IX—X- Esze Tamás Erdélyben 170*. V. 10—VII. 25. Fegyverszünet 17«. VIII. 5. Megkezdődik Rákóczi őszi hadjá­rata 17S0. IX. 14. Rákárzl elfoglalja Esztergomot. 17«. IX. 29—X. 11. Esze Tamás megvédi Kassát 1700. A „Szegénylegények beszélgetése” cfmü kuruc ének keletkezése 1700—17«. Bottyán dunántúli hadjárata 17«. IV. 5—21. A marosvásárhelyl országgyűlés, amelyen Rákóczit beiktatták az erdélyi fejedel­mi székbe 17«. IV. 19. Esze Tamás kinevezése brlgadéroe­­sá 17«. V. 24—VL 2«. Az ónodi országgyűlés 17«. VL 23. Az országgyűlés kimondta, bogy L József nem királya Magyarországnak 17«. IX- 1*. Rákóczi szövetséget köt L Péter orosz cárral Varsóban 1700. n. 15. Bornemissza János elfogta a magyar- I országi császárt Star­bemberg Miksát 1700. IL 29. Pozsonyban megnyílik a labanc or­szággyűlés 1708. in. 2«. Rákóczi nemesség« adományoz Esze Tamásnak és — -ssajs—». 1780. V. 27. Esze Tamás 1708. VUL 3. A Irenes ént csata 1708. Vm. 25. Rákóczi bajdúvárost kiváltságot ftd Tárnának 17881 IX. 2. A kötesd! bare, Bért Balogh Adám győzelme 1788. XIL 4—17. A sárospataki országgyűlés 17«. VI—VIL A császáriak előtörése a Dunántú-17«. IX. 28. Bottyán János halála 1718. L L Jávorka Adám elfogta az áruld Ócs­ka yt 1710. L 22. A romhányt csata 1711- IL £. Bért Balogh« a császáriak elfog­ják és klvégzlk ITU. IL 20. Rákóczi «hagyja hazáját 171L V. L A szatmári béke, fegyverletét« Nagy­­raajténynál 171L VL 15. : rtek 1711. Vm—DL Rákóczi tárgyalásai L Péter cár­ral 1713—14. Rákóczi Franciaországban 17M. ÜL 17. Francia« szág és Ausztria békét kőt Rastattban 171*. Czetder Orbán kuruc bt szervez, elfogják és klvégzlk 1728. A bujdosók letelepednek Rodostóban 1735. IV. 9. Rákóczi halál*; a bék észzen tané parasztok és a szerb határőrök felkelése ő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents