Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)

1975-03-01 / 5. szám

„Jókai egy egész boldog világ, tele millió alakkal, színnel, ragyogással,

naiv és ellenállhatatlan varázzsal. ” Móricz Zsigmond

RafflHflHKfl És WAÉfáÉa,

Bevallom: még ma is nagyon szeretem Jókait. Nem mintha ezt a tényt szégyelleni kellene, de a romantikus kalandok és vadregényes tájak mégiscsak a kamaszképzelet örök igényének felelnek meg elsősorban. Ma is szívesen belelapozok az évekkel, évtizedekkel ezelőtt olvasott regényekbe, amelyek annak idején egyszerre alakították ki hősideáljaimat, hősideáljainkat — főképpen az 1848—49-es szabadságharc és forradalom valamint az utánakövetkező korszak eseményeinek, figuráinak élvezetes megformálásával — Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, És mégis mozog a Föld — s keltették fel érdeklődésemet a tudomány vonzó és mindig újabb csodákat kínáló hatalma iránt.

Jókai ízig-vérig romantikus volt. Teremtő és csapongó képzelete térben és időben messzeragadta. Szerb Antal így idézi Jókai önvallomását: „Elbeszéléseim játszanak a tengereken és azok szigetein, Észak- és Dél-Amerikában, a régi és új Egyiptomban, a Caesarok Rómájában s a forradalmi Rómában, Párisban, Londonban, Szent- Pétervárott (itt különös előszeretettel), Lengyelországban; azután az orosz sivatagokon, Szibériában, Kamcsatkában. Törökország története, Kelet meséi, Sztambul, nagy tért foglalnak el regényeimben, hozzájárul a Krim, a Kaukázus; .továbbá Perzsia, Palmyra, Afganisztán, China, az Amurvidék; visszatérve Szicília, az egész olasz paradicsom, Raguza, Bosznia; azután Poroszország, megállapodva a régi Bécsben. Azonkívül még szárnyára eresztve uratlan, léttelen régiókba; az elsüllyedt világrészbe, Óczeániába, az eltemetett Leaotungba, a hozzájárulhatatlan északi pólus alá, s a jövő század álomországába, sőt a pliocene özönvízelőtti világába.”

Ám bármilyen távoli világba ragadja az írót romantikus elvágyódása, figurái rendszerint összetalálkoznak egy-egy idegenben élő magyarral, mint például az utópisztikus „Ahol a pénz nem isten” Capitanójával. A magyar figurák mindenüttjelenvalósága, a XIX. század Magyarországának tündéri, mesés lebegése a hősi múlt glóriás legendájában, a makulátlan jellemű hősök emberfelettisége, a magyar táj, a Sárga rózsa pusztájának

vadregényes romantikája és átplántálása vadidegen környezetekbe — mindez, akkor, Jókai korában egyértelműen lelkesített, ösztönzött, ápolta a hazafiságot, igaz és gyönyörű volt, mert az egész társadalom és benne minden egyén érdekeit fogalmazta meg. A romantika a reménytelen történelmi helyzet és reménytelen egyéni sorsok mentsvára volt. Csak fel kellett tenni a romantika varázsszemüvegét, s a délibábos ábrándok segítettek elviselni a gyötrelmeket, s elhessegetni a levert és eltiport 48 árnyait. A romantika átsegített a történelmi zsákutca szorongásos álmain.

A kiegyezés világából Jókai romantikájának a szárnyán szabadultak ki a haza sorsáért aggódók gondolatai s az egzotikus kalandok révén az olvasók újra átélhették 48 hősiességének emlékképeit.

Ám a kiegyezés korszaka lezárult, az Osztrák—Magyar Monarchia természetes alkotóelemeire bomlott, s a huszadik század nagy társadalmi átalakulásai Magyarországot kiemelték a „puszta, csikós, fokos, gulyás” romantika délibábjából. Eltűnt Jókai világának a történelmi környezete, s maradt maga a mese, a cselekmény, amely — mint minden nagy romantikus regényírónál, Dumas-nál, Hugónál — ma is leköti az olvasó figyelmét és képzeletét. (Nem csoda, ha napjainkban annyi Jókai-regényt filmesítenek meg: a cselekmény bő áradása szinte kínálja a képszerű megfogalmazást.)

Jókai azonban nemcsak térben terjesztette ki a XIX. század Magyarországának képzeletbeli határait, mert hőseit eljuttatta a távoli jövőbe, azaz a huszadik századba is. A jövő század regénye lenyűgöző látomás, a próféciák minden lángoló lelkesedésével és túlzásaival, a romantika buktatóival és korlátáival. Tatrangi Dávid Otthon állama — Fourier és a többi utópista nyomán — Jókai szerint: az ideális társadalmi berendezkedés modellje. Jókai hitt a természettudomány erejének a mindenhatóságában: az ichor, a hajlékony üveg feltalálása, a légjáró, a repülőgép megalkotása szerinte megváltoztatja a történelmet. „Hét év egy olyan találmány után, minő a repülőgépek rendszere, az egész világot képes volt átalakítani. A legelső hatás az volt, hogy

Jókai Mór budai házának kertjében

AwßUdctaiC

minden nagy államnak le kellett tenni a hadkészülődésről ... Csupán Európában egyszerre négymillió katona lett hazabocsátva. Négymillió munkáskéz egyszerre visszaadva az iparnak és a földművelésnek! Nem volt többé hiány munkáskézben és szellemi tehetségben... A másik hatása az lett, hogy a hadi készülődés megszűntével négymilliárdnyi évi kiadás lett kitörülve csak az európai államok budgetéből, amibe eddig évenkénti fegyverkezésük került. Négyezer millióval könynyebbült meg az államok évi kiadása, négyezer millióval kevesebbet pusztított el az örökké éhes Moloch a nép verejtékén szerzett falatjaiból. Négyezer millióval kevesbült évenkint az államháztartási deficit. Négyezer millióval több jutott a népnevelésre, népboldogításra!”

A béke, a háború nélküli világ megteremtése még ma is időszerű történelmi feladat. De nem a romantika receptje szerint. Jókainál a történelem statikus, ő még „Habsburg Árpádot” képzelt el a huszadik század végére is. Mi, akik eljutottunk 1975-ig, tudjuk, hogy a millennium talmi csillogása, a glóriás királytisztelet a múlté. A történelem nem a romantikus regények receptje szerint fejlődik: a társadalmat formálják a tudomány és technika eredményei, de elsősorban a társadalmi viszonyok belső törvényszerűségei alakítják át. S a világbéke sem kozmikus jelek és új bolygó feltűnésével kísért misztikus „örökbéke”, és nem a légj árók monopóliuma hozza létre, hanem a társadalmak igazJókainé, Laborfalvy Róza színházi kosztümben

EGY KIS STATISZTIKA

Az elmúlt harminc évben Jókai művei számtalan kiadást értek meg. Azelőtt is sokan olvasták a regényeit, elbeszéléseit, de ezeket a legutóbbi kiadásokat mindenekelőtt az óriási példányszám különbözteti meg a régi sorozatoktól. Csak egy példa: tíz, legnagyobb példányszámban megjelent műve összesen több mint négy és félmillió példányban látott napvilágot hazánkban. S közülük legnépszerűbb regényei: több mint félmillió példányban. A Kárpáti Zoltán 627 ezer, Az aranyember 648 ezer, s A kőszívű ember fiai 818 ezer példányban.

át

A század, első napjaiban nagy öröm érte az öreg Jókait. Amerikai kiadója, öszszes művei angol nyelvű jogainak birtokosa: a Doobleday and Mac C.lure cég értesítette, hogy Szegény gazdagok című regényének fordítása — magyar eredetiből — elkészült. Jelezte azt is, hogy a mű The poor plutocrats címen, gyönyörű papíron, gondos nyomással, díszes kötésben hamarosan megjelenik.

Ez volt az öröm. És az volt a bosszúság, mikor a gyönyörű papíron, finom metszésű betűkkel nyomott, A Borsod megyei Tardonán levő ház. Itt rejtőzött az író díszesen bekötött amerikai a szabadságharc leverése után könyv megérkezett. Nem a

fordítással volt baj, abba éppen csak beleolvasott az író: az első, ami megütötte a szemét, a gazdag aranyozásé címtábla volt.

Ugyanis a címtáblába, pompás színnyomattal, egy hatalmas kétfejű sas volt belesajtolva. Múltakra borított fátyol, kiegyezés, Osztrák—Magyar Monarchia, királyi kegy, trónörökösi barátság — az öregúrnak mindennek ellenére fejébe szállt a vér. Hogy az ő művét külországban, tengerentúl, az osztrák császári címermadárral reklamírozzák...! Ez több a soknál!

ságos berendezkedésén alapuló békeakarat, az egész világ minden népének az összefogása.

1974-ben volt hetven éve, hogy meghalt, s idén ünnepeljük születésének 150. évfordulóját. Műveit soha ilyen sokszor, és soha ilyen nagy példányszámban nem adták ki, mint az elmúlt

harminc év alatt. Soha enynyien nem olvasták, mint most. De az adatokon és a számokon túl a legfontosabb: szeretjük és olvassuk Jókait, regényei a klasszikus magyar irodalom legolvasottabb művei, s azok is maradnak. És ez méltó tiszteletadás a 150 éves Jókai előtt.

A faluhoz közellevő óriásfa. Ide menekült az író, ha a faluba császári csapatok érkeztek

K 1

Ä-1

1

•;' " ,v ■

>•*.

Jókai — a nőkről

Ugyanazon férfi az egyik asszony mellett gyáva bölcs, a másik mellett eszeveszett hős.

Minden elkövetett hőstett s minden elmulasztott hőstett asszony munkája volt.

*

Mert ilyen a bajadér: anyád, ha beteg vagy, kedvesed, ha örömöd órája van; szolgálód, ha éhezel; éber őröd, ha alszol, siratód, ha meghalsz.

•

Az asszonyszívbe nem lehet annyi özön keserűséget önteni, hogy ami egyszer édes volt,' keresztül ne érezzék rajta.

*

Találd ki, mi az: ami ha nagyon kevés, akkor sokfelé elosztható, ha nagyon sok, eloszthatatlan? — A szerelem!

*

Nem robot, nem az asszonyi nem megalázása a tűzhely — annak, aki érti —, trónus az, amelyről a világot kormányozza.

Az asszonyok mindenre képesek. Még arra is, hogy férjükbe beleszeressenek.

(Gondolatok a szerelemről — Kriterion Könyvkiadó)

Hirtelen kuruc-rohamban levelet írt az amerikai cégnek, és megkérdezte, hogyan és miképpen jut ő, a magyar író, ehhez az osztrák emblémához. Mert hát ő ezt nem vállalja, és határozottan kéri, hogy ilyesmi a jövőben ne forduljon elő.

A Doobleday and Mac Clure cég igazgatója postafordultával válaszolt. Mélységes sajnálkozását fejezte ki a történtek felett, s egyben megmagyarázta, hogy mi történt. A cég egy kiváló könyvdíszítő művészt bízott meg a címtáblát ékesítő jelvény elkészítésével. A művész ellátogatott az Osztrák—Magyar Monarchia nagykövetségére, s ott minden zászlón, nyomtatványon, zománctáblán s egyebütt kétfejű sasmadarakat látott. Ügy vélte, nagy tisztességet szerez az írónak, ha államának címermadarával emeli műve külsejének ünnepélyességét. Különben tudomásul veszik Mr. Jókai tiltakozását, csak éppen nem tudják, hogy mi a sérelem, ami ellen tiltakozik. Mivelhogy szorgos utánjárással sem sikerült ez ideig az Osztrák—Magyar Monarchia másmilyen