Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)

1975-01-18 / 2. szám

auoasaa rtimtsum nemim Kínom

A világsajtó számtalan cikkben elemzi a nyugati világ gazdasági problémáit, s ugyanakkor nem mulasztja el azt sem, hogy a szocialista országok, s köztünk hazánk gazdasági életéről ne közöljön a valóságos helyzetnek nem mindig megfelelő képet. Hazánk

gazdasági életének a vezetői a magyar sajtó hasábjain reális és alapos elemzését nyújtották mind az elmúlt év eredményeinek, mind pedig az előttünk álló feladatoknak. E nyilatkozatokból válogattunk ki hármat.

Az ötéves terv teljesítéséért

(—) Nem élünk kikötő nélküli szigeten, mezőgazdasági „műhelyeink” fölött nincs tető, vagyis gazdasági terveinkre külgazdasági és természeti tényezők is hatnak. Mégis alapvetően rajtunk múlik, hogy milyen mérleget készíthetünk majd az 1975-ben befejeződő negyedik ötéves terv eredményeiről. Jó munkával ellensúlyozhatjuk a tőkés gazdasági válság kedvezőtlen hatásainak nagyobb részét.

Miért állíthatjuk ezt, miért bízhatunk terveink teljesítésében?

Elsősorban azért, mert a magyar munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, egész dolgozó népünk nemegyszer adta tanúbizonyságát alkotókészségének, fegyelmezett munkájával kész valóra váltani pártunk politikáját. Népünk szorgalma nem új keletű, de soha sem volt a munkának olyan értelme és tisztelete, mint amilyen a szocialista társadalmi rendszerben van. A munka eredménye a közösség javát szolgálja, s népünk tudja, hogy csak az ország haladása nyújthat a közösség tagjainak jobb életet. Elegendő talán utalni az idei esztendő gazdasági eredményeire. Anyagellátási, szállítási, külkereskedelmi gondjaink nem voltak csekélyek, de terveinket mégis valóra váltottuk. Biztosítottuk az ország ellátását — az előző évinél magasabb színvonalon —, eleget tettünk külkereskedelmi, szállítási és fizetési kötelezettségeinknek, pedig árvíz és rendkívüli ősz is volt. Népünk munkája az alapja annak is, hogy 1975-re is megteremtettük a termelés folyamatos feltételeit.

Bizakodásunk másik forrása, hogy a szocialista tulajdonviszonyok, lehetővé teszik a megtermelt javak tervszerű, a nép érdekeinek megfelelő felhasználását. Eddig is éltünk azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a szocialista tulajdonviszonyok nyújtanak, s a jövőben még inkább élni fogunk velük. Az erőforrások átcsoportosításával, a gazdasági folyamatok központi és helyi szabályozásával, a gazdasági törvényszerűségek tudatos érvényesítésével a társadalom érdekeinek megfelelően fejlesztjük a népgazdaságot.

A magyar népgazdaság nem zárt gazdaság, sok ponton kapcsolódik a külgazdasághoz. Külkereskedelmi kapcsolatainkban a szocialista országok a meghatározók, ahol éppen úgy tervgazdaság van, mint nálunk. Ezek az országok — bár jelentékeny gazdasági-műszaki hátránnyal kezdték meg a szocialista gazdaság kiépítését — ma már a világgazdaság számottevő tényezői. Közöttük is hatalmas gazdasági potenciájával, világrésznyi kiterjedésével kiemelkedik a Szovjetunió, legnagyobb külkereskedelmi partnerünk.

Együttműködésünkre példák sorát említhetnénk a közös beruházásoktól, a Kalus és Leninváros között

1975-ben kezdődő termelési együttműködésen át az Orenburgtól határainkig épülő gázvezetékig. Terveink alakulásában tehát nagy jelentősége van a szocialista gazdaság világrendszerének, az internacionalista alapon fejlődő szocialista együttműködésnek.

Végül meg kell említeni azt is, hogy munkánk évek óta a termelési szerkezet folyamatos korszerűsítésére irányul. Ennek célja az, hogy vállalataink gazdaságos, minden piacon értékesíthető minőségű és kiváló műszaki ismérvei alapján versenyképes termékeket gyártanak. t\z üzem- és munkaszervezés korszerűsítése is azt célozza, hogy csökkenjenek a termelési ráfordítások, növekedjék a versenyképesség. A korszerű termelés kialakításához tehát nem most látunk hozzá. Az eddigi eredmények segítik e folyamat felgyorsítását.

Az említettek alapján a siker tudatában nézhetünk az 1975. évi, egyáltalán nem könnyű gazdasági feladatok teljesítése elé. A feladatok döntő hányada nem új, de mások, nehezebbek a megvalósítás körülményei. (—)

(—) Pártunk politikája, hogy az életszínvonal — gazdasági lehetőségeinkkel összhangban — rendszeresen emelkedjék. Ezt célozza az idei terv is, amely a reáljövedelmek, a reálbér emelkedése mellett nagy figyelmet fordít az életszínvonal alakulásának olyan fontos tényezőire is, mint a munkakörülmények alakulása, az egészségügyi és kulturális ellátás fejlesztése, a kereskedelem, illetve a szolgáltatás bővítése és a nagy befektetésekkel járó lakásépítés. Folytatjuk a munkaidőcsökkentést, emeljük az alacsony nyugdíjakat, tovább fejlesztjük a gyermekjóléti ellátást. 1975 végére például az öt év előttinél 80 ezerrel több kisgyereket helyezhetünk majd el óvodában. Az előző ötéves tervhez képest több mint 500 új orvosi körzet áll a lakosság rendelkezésére. A negyedik ötéves terv idején mintegy 4000 új általános iskolai tanterem épült, illetve épül még 1975-ben. Az örvendetes országos tényeket hoszszan sorolhatnánk, de mindenki tudja ezt saját környezetének látható eredményei alapján.

Az állami költségvetés a külföldi áremelkedéseket nagyrészt átvállalja, de esetenként elkerülhetetlen azoknak érvényesítése a fogyasztói árakban is. Fennálló nehézségeink ellenére sem emelkedik a lakosság ellátása szempontjából alapvető élelmiszerek és szolgáltatások ára.

Fenntartjuk az elmúlt években elért magas lakásépítési színvonalat, a terv mintegy 90 ezer lakás megépítésével számol. (—)

(—) Marad még bőven lakásgond. Terveink teljesítése alapján ez év végén mégis, jóleső érzéssel vehetjük majd számba, hogy 1971—1975 között minden hatodik család új lakásba költözött Magyarországon, öt év alatt mintegy másfél millió ember új, korszerű otthonhoz jutott.

(Részlet Németh Károly, az MSZMP KB tagja, a Politikai Bizottság titkára cikkéből, megjelent a Népszabadság 1974. december 25-i számában.)

A villamosenergia> ipar f eladafaí

(—) A vi Uamosenergiia-igények kielégítése 1975-ben a hazai energiarendszerre fokozott megterhelést jelent. A hazai erőműveknek mintegy 12 százalékkal több villamos energiát kell termelniük, mint 1974 évben. Ennek biztosításához a Dunamenti hőerőműben újabb két 215 megawattos blokk üzembe helyezését kell megvalósítani és egy harmadik 215 megawattos blokknak a próbaüzemét kell megkezdeni. Az Inotai Gázturbinás Csúcserőműben üzembe kell helyezni a második 100 megawattos egységet és ezzel e nagy jelentőségű beruházás befejezést nyer.

Alapvető és nagyon fontos népgazdasági feladata 1975. évben a villamosenergia-iparnak a tüzelőanyag-gazdálkodás további javítása. Ez nemcsak azt jelenti, hogy 1975-ben (az előző évihez hasonlóan) 1,5—1,7 százalékkal kell csökkenteni az 1 kilowattóra előállításához szükséges tüzelőanyagmennyiséget, hanem azt is, hogy a világon kialakult energiahelyzetnek megfelelően kell gazdálkodni, (takarékoskodni az erőművi olajfelhasználással. Ennek érdekében - ez év egyik igen fontos feladata, hogy megkezdjük azokat a rekonstrukciós munkákat a szénerőműveknél, amelyek biztosíthatják, hogy ezek az erőművek még hosszabb ideig teljes terheléssel működni tudjanak és csökkenthessék a népgazdaságunk-/ nak devizaterhet jelentő olaj fogyasztást. A Magyar Szénbányászati Tröszttel együttműködve kidolgoztuk azokat a terveket, amelyek biztosítják, hogy szén erőműveink a lehetséges maximális mértékben termeljenek.

Ugyancsak igen szigorú gazdálkodást, és nagyon hatékony munkát kell végeznünk a beruházások területén is. 1975- ben a viliamosenergia-ipar részére a népgazdaság által biztosítható beruházások volumene lényegében ugyanakkora lesz, mint 1974 évben. Ebből egyrészt biztosítani kell az inotai és Duna menti hőerőművi üzembe helyezéseket, de ezen túlmenően igen fontos feladat a paksi első magyar atomerőmű technológiai építésének megkezdése. 1975-ben ugyanis elkezdődnek a főépület építésének munkái.

Igen komoly szervezést és építési organizációt kíván meg a hálózatépítés területén az első 750 kilovoltos távvezeték és a hozzá tartozó 400 kilovoltos hálózat építésének megindítása. Ezek együttesen mintegy 5 milliárd forint beruházási volument jelentenek, amelyet döntő mértékben- 1978-ig be kell fejezni. Ezek első elemeinek építésére — beleértve a 750 kilovoltos távvezeték első szakaszának építését is — már 1975-ben sor kerül. Nagy feladatot jelent az elosztóhálózatok létesítése ás. A népgazdaság erőforrásai az idén e területen korlátozottaibban állnak rendelkezésre, mint tavaly/—)

A villamos energiával való gazdálkodási tevékenység megjavítása az iparban, a lakosságnál az ésszerű takarékoskodás népgazdasági szinten 1975-ben százmillió nagyságrendű megtakarítást jelenthet. Ez jelentős mértékben olajmegtakarítást eredményez, ami a népgazdaság devizakihatásait is tehermentesíti. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem „zsugorgató” takarékosságra van szükség, hanem olyan ésszerű gazdálkodásra, amely a felesleges, hasznot nem hozó energiafogyasztások megszüntetésével ér el megtakarításokat.

(Részlet Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes cikkéből, Magyar Nemzet, 1975. január 1.)

\

Két kérdés a külkereskedelmi miniszterhez

KÖVETELMÉNY: AZ IGAZODÁS KAPCSOLATOK, KONFLIKTUSOK

— Mi természetesen a világgazdasági folyamatokat aligha befolyásolhatjuk, csak jobb igazodásra törekedhetünk. De mit jelent ez az igazodás a valóságban? Hogyan enyhíthető a sorsokat érintő ellentmondás, hogy az igazodás szerkezeti átrendeződésre kényszerít, az pedig tevékenységek, vállalatok, életpályák átrendezését is jelenti? Hogyan kell itt és ebben, politikát, gazdasági mércét egyeztetni?

— Külkereskedelmünk részesedése a világkereskedelemben 0,7—0,8 százalék, természetes tehát, hogy a világfolyamatokat nem befolyásolhatjuk, de igazodnunk hozzájuk korunkban történelmi sorskérdés. Az a választás perszé nem reális alternatíva, hogy növeljük-e bekapcsolódásunkat a nemzetközi munkamegosztásba vagy sem, hiszen fejlődésünk, gyarapodásunk elemi feltétele e kapcsolatrendszer erősítése.

— A világgazdaság természetesen hat a mi belső fejlődésünkre, az igazodás mozzanata ezzel függ össze. A népgazdaság szerkezetének átalakulása azonban tartós, hosszú folyamat, amit körültekintően, gondos politikai elemzéssel kell végrehajtani. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveire kell erről szóval utalnom, amelyek körvonalazzák — sok esetben konkrétan is meghatározzák — teendőinket, rámutatva, hogy korszerűsítenünk kell a termelés szerkezetét, differenciáltabban fejlesztve az ipar egyes ágait, szűkítve a gyártmányszerkezetet.

— Az igazodás, a szerkezeti átalakítás azt követeli, hogy a nagy összegű beruházásokkal létrehozott termelőkapacitások megfeleljenek a külgazdasági igényeknek, amit elsősorban központi fejlesztési programjaink teljesítenek. Nyilvánvaló, hogy nemcsak a fejlesztés, hanem a visszafejlesztés mozzanatában is vannak teendőink, hiszen marxisták számára nem újszerű felismerés a születésnek és az elhalásnak ez a dialektikája. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy határozottan érvényt kell szereznünk a nem gazdaságos termelést viszszaszorító intézkedéseinknek, gyorsítva a hatékonyabb gazdálkodáshoz lehetőséget nyújtó országos és vállalati struktúra kialakítását. A világgazdaság folyamatai egyszersmind az energiahordozókkal, a nyersanyagokkal való takarékos, ésszerű gazdálkodást követelik.

— Mindez nagy társadalmi-gazdasági mozgásokat feltételez, de nálunk a szerkezeti átalakulás természetesen népi járhat együtt munkanélküliséggel, létbizonytalansággal. A nem korszerű, nem gazdaságosan működő üzemekből felszabaduló munkaerőt tervszerűen kell átirányítanunk más munkahelyekre, és e változás terheit, költségeit nem az érintett dolgozókkal, munkásokkal fizettetjük meg, ebben egész társadalmunk segít. A probléma megoldása mégsem egyszerű és tervszerű központi elhatározásokat feltételez. Természetes, hogy mindezt elsősorban politikusként tartom fontosnak.

— Gazdaságunk bizonyos gondjai a külkereskedelemben tükröződnek, pedig ott ezeket a folyamatokat nem lehetséges mindig pontosan befolyásolni, ön negyed százada külkereskedő, több mint egy évtizede a miniszter felelős posztján — okozott ez a kettősség személyes gondokat a miniszternek?

— Természetesen okozott, s ebben nincs semmi rendellenes. Országunk igényei és gazdasági adottságai szükségképp ütköznek, s bár ez okozhat gondokat, egyszersmind ez a fejlődés egyik mozgató ereje.

— A lényeges, hogy végül is milyen mércével minősíthető a mi tevékenységünk. Ez csak a népgazdaság tervszerű fejlődése lehet, s ha ezt támasztjuk alá, jól dolgoztunk, ha nem, akkor rosszul. A köznapi gyakorlat persze korántsem ennyire tisztultan idillikus, a külkereskedelem irányító apparátusára sokszor hárulnak nem éppen népszerű feladatok, amikor a termelő ágazatok törekvéseit kell az ország külkereskedelmi érdekeivel összehangolni. Adódnak itt ütközések, amelyek

feloldására nincs recept. Annyi bizonyos, hogy az érdekösszeütközéseket alapvetően a tervezési szakaszban kell egyeztetni.

— Ebben az összehangoltságban előbbre léptünk az utóbbi években. Ez még akkor is igaz, ha sok a gondunk, sok a megoldásra váró feladatunk. S ha már az előbbre lépésről, a feladatokról szóltam, megjegyezhetem, még többet kell tennünk abban a szférában, amely — úgy tűnhet — csak lazán kötődik a külkereskedelemhez. Olyan tényezőkre gondolok, mint a feladatok és a gondok nyílt elemzése, az agitáció hatékony módszerei, a határozatok gyors végrehajtása. Az egész népgazdaság, benne a külkereskedelem nagy tartalékainak forrásai is ezek. Társadalmunk tartalékai szinte kimeríthetetlenek, elég, példaként, az árvíz elleni védekezésre, a betakarítással kapcsolatos társadalmi mozgalomra emlékeztetnem.

(Részlet Tábori Andrásnak dr. Bíró József külkereskedelmi miniszterrel folytatott interjújából. Megjelent a Magyar Hírlap 1974, december 25-i számában.)

6

t