Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)

1975-12-20 / 26. szám

Vörösmarty Mihály születésének 175. évfordulójára

A Széchenyi Könyvtár olvasótermének asztalán megsárgult Vörösmarty-kötetek, monográfiák, folyóiratok és régi újságok között az égjük nyitott könyvben Barabás Miklós közismert Vörösmarty-rézmetszete látható. Alatta sajátkezűleg írott önéletrajzának kezdő sorai: „Születésem történt nemes Fehér vármegye Nyék nevű helységében, 1800-iki december első napján. Atyám, Vörösmarty Mihály méltóságos gróf Nádasdy nyéki jószágában uradalmi tiszt volt tizenöt esztendeig, azután Velencén árendása lett. Csekély tehetsége szerint elég gondosan nevelt és taníttatott Fehérvárott négy esztendeig, az ötödikben már tanítgatásból éltem s élek mostan is."

Hogyan és miikor lett Vörösmarty Mihály költő?

Kortársai elmondják: már nagyon fiatalon, tizenegynéhány éves korában verseket faragott akkori kedvenc költője, Édes Gergely modorában. A börzsönyi ifjú házitanító mélyebb érdeklődését a komoly, .klasszikái” irodalom iránt két derék, haladó szellemű bonyhádi pap: Egyed Antal plébános és Teslér László káplán ébresztette fel. Egyed Antal Homérosz, Tasso és a költő Zrínyi eposzait, Teslér László Shakespeare, Schiller, Goethe, Mikes Kelemen és Kazinczy műveit adta kezébe. És megismertette vele koruk legsikeresebb magyar színpadi szerzőjének, Kisfaludy Károlynak színműveit.

Az ifjú ügyvéd egyéves, kötelező gyakorlatra Csehfalvy Ferenc Tolna vármegyei alispán keze alá került; vidám Tolna megyei nemesurak, s hozzá hasonló ifjú jurátusok körében tölti napjait. Szabad idejében pedig a költészet minden elképzelhető műfajával kísérletezik. Számra többet alkot, mint utána élete végéig. Közben a történelem eseményei felgyorsulnak: a nemesség haladó része, a reformkor kiemelkedő alakjai sürgetni kezdik a magyar nemzet politikai, gazdasági és alkotmányos függetlenségét. Vörösmarty ékkor írja „Zalán futása” című elbeszélő költeményét, amely egy csapásra országszerte ismertté, híres költővé avatja. Az eposz — a maga módján — segíteni kívánja a társadalmi haladást: „Párducos Árpád és hadrontó népe”

nagy tettei példájával akarja buzdítani a magyar népet.

Amikor műve megjelentetésére előjegyzéseket próbál gyűjteni, az egész országban csak 88 aláírója akad. Művének megjelenése előtt évekig barátainál lakik albérletben. Ám Vörösmarty nem tágít: huszonöt éves korábah eltökélte, író lesz, aki a tollából fog megélni. ír tovább: újabb eposzok, drámák születnek, s Vörösmarty érdeklődése egyre jobban a nép felé fordul. Megváltozik verseinek, eposzainak, drámáinak a stílusa. A '„Csongor és Tünde” című színművében már nyilvánvaló, hogy költői és emberi hitvallása a haza és az emberiség együttes szeretete.

Ez idő tájt válik valósággá ifjúkori álma: a Tudományos Gyűjtemény szerkesztője lesz, évi 800 váltóforint fizetéssel. Saját lakásba költözik és személye egyre inkább a magyar irodalmi élet központjává válik. 1830-ban rendes tagjává választja a Magyar Tudós Társaság, ez újabb évi 500 pengőforint javadalmazással jár. Szótárt, nyelvtant, helyesírási szabályzatot szerkeszt; munkájával nyelvünk megújulásának alapjait fekteti le.

1837-ben megindul az „Athenaeum” és a „Fegyelmező”: Bajza Józseffel együtt ő szerkeszti.

1839-ben beleszeret Bajza 18 éves sógornőjébe, Csajághy Laurába, akit 1843-ban elvesz feleségül. A családi boldogság nem akadályozza meg abban, hogy figyelme egyre inkább a politikai élet felé forduljon. Eszményeiről híven vall „Gondolatok a könyvtárban” című költeménye.

Egy újabb szellem kezd felküzdeni,

Egy új irány tör át a lelkeken:

A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözőbb eszméket oltani,

Hogy végre egymást szívben átkarolják,

S uralkodjék igazság, szeretet.

Hogy a legutolsó pór is kunyhajában Mondhassa bizton: nem vagyok magam! Testvérim, vannak, számos milliók,

Én védem őket, ők megvédenék engem.

1848 márciusának idusán elragadtatott hangú költeményben üdvözli a sajtószabadság megszületését. Politikai elvei most már egyértelműen népi érdekek szolgálatában állanak, elnöke lesz a Radicál Körnek. Báró Eötvös József egyetemi tanszéket ajánl fel neki, de Vörösmarty inkább a bácsalmási kerület képviselői mandátumát vállalja, mert így többet tehet a nép ügyéért az országgyűlésben. Amikor kirobban a szabadságharc, Kossuth oldalára áll s megy a kormánnyal Debrecenbe. Utolsó percig kitart a törvényes kormány mellett, ám Aradnál tovább nem követi az ország területét elhagyó Kossuthot, hiszen a Szózatban éppen ő jelentette ki:

A nagyvilágon e kívül

Nincsen számodra hely!

Áldjon vagy verjen sors keze;

Itt élned, halnod kell!

Bajzával együtt egy évig bujdosók, közben családja Pesten nyomorog. 1850-ben Fegyvemeken találkozik imádott Laurájával. Barátai tanácsára önként jelentkezik az osztrák hatóságoknál. A kegyetlenkedéseiért leváltott Haynau azonban váratlanul közkegyelemben részesít egy sereg körözött hazafit. Közöttük van Vörösmarty is, aki előbb Baracskára költözik családjával együtt, ahol Pázmándy Dénes kétholdas telket és egy puszta házat ajándékoz neki. Innen hamarosan Nylékre, szülőfalujába hurcoikodik át a súlyos beteg, lélekben összeroppant „költő király”.

Élete utolsó öt évében csupán három költeményt ír, ezek egyike a Vén cigány, az egyetemes magyar költészet remeke, amely a sors csapásaitól sokat szenvedett költő, az ember örök megújulását, hitét és optimizmusát fogalmazza meg:

Húzd, de mégse, — hagyj békét a húrnak, Lesz még egyszer ünnep a világon,

Majd ha elfárad a vész haragja,

S a viszály elvérzik a csatákon,

Akkor húzd meg újra lelkesedve Isteneknek teljék benne kedve.

Akkor vedd fel újra a vonót,

És derüljön zordon homlokod.

Szűd teljék meg az öröm borával,

Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.

Vörösmarty Mihály (Barabás Miklós egykorú rézmetszete)

Vörösmarty Mihály 1855. november 19-én halt meg ugyanabban a Váczi utcai Kappel-házban, ahol negyedszázaddal előbb Kisfaludy Károly. A Bach-korszak hatóságai nem engedélyezték, hogy a költő sírjánál gyászbeszédeket mondjanak. Vörösmartyt utolsó útjára mégis húszezer ember kíséri el. A Vasárnapi Újságban a tanítvány és hű barát, Jókai Mór így emlékszik meg a temetésről:

— ... Miért kíséri ót végnyugalma helyéig e húszezernyi nép? Ki ez a gazdag úr, ki ennyi örököst hagyott maga után? Egy árva költő az, akitől milliók kincset örököltek: kincset, mely annál nagyobb lesz, mentői több fele osztják: a haza szerelmét.

Hunyady József

BARTÓK BÉLA SVÁJCBAN

A könyv szerzője, Werner Fuchss Budapesten

Érdekes és kedves vendége volt az Erkel Ferenc könyvesbolt fogadóhelyiségének: Werner Fuchss úr, svájci diplomata. Nemrégen még mint Svájc magyarországi nagykövete tartózkodott hazánkban, ezúttal pedig, mint a hatalmas könyvtárnyi Bartók-irodalom legújabb kötetének szerzőjét üdvözölhettük Budapesten.

Werner Fuchss úr elmondta, hogy itt-tartózkodása idején baráti szálak fűzték sok magyar zeneművészhez. Sokat járt hangversenyre, $ valami sajátos rokonérzés támadt benne Bartók művei iránt. Kapcsolatba lépett a Bartók-archivummal, a világhírű Bartók-kutatóval, Denis Dilié-jel, s az intézet több munkatársával. A Bartók életével & műveivel foglalkozás folyamán kibontakozott előtte egy szinte kézenfekvő téma: Bartók kapcsolatai Svájccal.

— Kezdetben csak személyes érdeklődésből szedtem össze azokat az adatokat, amelyek Bartók és Svájc kapcsolatairól vallottak Hazatérve Svájcba, magammal vittem a könyv tervét és alapanyagát. Bartókot sajnos nem ismertem személyesen, de sok személyes ismerősét felkerestem itt is, Svájcban is. így született a könyv.

A kötet az UNESCO égisze alatt és a Zeneműkiadó gondozásában jelent meg a zeneszerző születésnapjának 90. évfordulója tiszteletére. Rengeteg dokumentumot tartalmaz arról, hogy Bartókot milyen szoros kötelékek fűzték Svájchoz. 1908-ban utazott először oda, hogy magyar kolleganőjét, Freund Etelkát meglátogassa, akivel közös tanáruk volt Thomán István a főiskolán. Később svájci zeneművészekkel folytatott levelezést. Levélváltása Jacques Erhart karmesterrel s Volkmar Andree-val, s még sok más fontos levél fakszimiléje

megtalálható a kötetben. Amikor az Allgemeiner Deutscher Musikverein 46. zürichi ünnepségeire elfogadták zongora-zenekari rapszódiáját, Bartók részt vett a próbákon. Honegger, a világhírű svájci zeneszerző, a zürichi Konzervatórium akkor még fiatal növendéke feljegyezte a próbák után: „Rögtön magával ragadott e partitúra nagy, újszerű színgazdagsága". S beszámolt „a finom arcú, fénylő tekintetű, karcsú termetű úrról”, aki mellette ült, s figyelte a zenekar munkáját. Látjuk a könyvben a zürichi Tonhalle műsorát 1929-ből, amely Bartók II. zongoraversenyét hirdeti. Látjuk Bartókot 1927-ben, davosi nyaralása idején, arcán szokatlan derű, s látjuk évekket később Paul Sacher társaságában. És végül Bartók utolsó európai utazása során — mintegy búcsúként a kontinenstől — ismét érintette Svájcot, mielőtt Amerikába távozott. Werner Fuchss

könyvét olvasva tanúi lehetünk, hogyan kapta Bartók a megrendelést és baráti ösztönzést a baseli karmestertől, Paul Sachertől új művek komponálására, s hogyan született svájci felkérésre három remekműve, a Zene húros és ütőhangszerekre, a Divertimentó és a Kétzongorás Szonáta.

A rendkívül érdekes és eddig ismeretlen képeket, leveleket is közlő kötetből

WERNER FUCHSS

BARTÓK BÉLA SVÁJCBAN

w %‘fy nn •r*’?

■■■

^■/BuasasBBSB-;>sr.' -a ei <i >. > gy '

‘£SL « a J —• i-it i r

ZENEMŰKIADÓ

Dr. Werner Fuchss, (jobbra), ban Dr. Maller Sándorral, bizottságának főtitkárával.

kitűnik, hogy abban a súlyos történelmi korszakban, a meg nem értés gyötrő légkörében ez a kis alpesi ország milyen gyönaz Erkel Ferenc könyvesboltaz UNESCO magyarországi

géd figyelmet tanúsított a század egyik legnagyobb zeneszerzője, a magyar Bartók Béla iránt.

Soós Magda

BARTÓK-EMLÉKTÁBLA SVÁJCBAN

Bartók Béla halálának 30. évfordulója alkalmából Varsányi György, hazánk berni nagykövete a svájci Sanen- Gstadban, az Aellen villán emléktáblát leplezett le. 1939- ben ebben a svájci városban töltött néhány hetet Bartók Béla.

HOGYAN MŰKÖDIK AZ IRODALMI ALAP?

Beszélgetés László Gyulával

László Gyula 1915 októberében született Budapesten. 1933-ban költőként kezdte írói pályafutását. Költeményei, elbeszélései, kitűnő szociográfiai tanulmányai különféle lapokban és antológiákban láttak napvilágot: „Egy fiú elindul” című regénye jelent meg 1965-ben.

— Az Irodalmi Lexikon adataiból ítélve ön rend-László Gyula író

kívül sokat tett a közjó érdekében.

Hogyan kezdődött az írótársak érdekeinek szolgálata?

— A felszabadulás előtt munkásíró-csoportot szerveztem és részt vettem a Gondolat című folyóirat szerkesztésében. 1945 után egy ideig a Magyar írók Szövetségének vidéki titkáraként dolgoztam. 1970 óta a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának irodalmi igazgató-helyetteséként tevékenykedem. Az Irodalmi Alap 1950 óta működik, s feladata, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel segítse elő az irodalmi alkotások létrejöttét.

— Ez milyen formában történik?

— Előlegeket, tanulmányi segélyeket, ösztöndíjakat adunk az íróknak, hogy anyagi gondoktól mentesen, csak az Írásnak szentelhessék minden idejüket. Hogy valaki az Alap tagja lehessen, legalább egy önálló művet kell megjelentetnie. Az Alap keretében két különálló bizottság működik A Vezetőség dönt a havonta befutó előleg-kérelmek ügyében. Az írók — a könyvkiadóktól kapott, törvénymegszabta előlegen kívül — munkájuk nagyságrendjétől függően, fél évig vagy egy évig is rendszeres és kamatmentes előleget kaphatnak tőlünk, havi részletekben. Ezt az előleget csak művük megjelenése után vonjuk le tőlük. A levonás összege sohasem több a művük tiszteletdíjaként járó összeg 50 százalékánál. Jelentős segítséget nyújtunk az elmélyült írói munkához azáltal is, hogy életre hívtuk az Alkotó Házak rendszerét Például a szigligeti, volt Esrterházy-kastélyban 26 szoba áll íróink rendelkezésére jutányos térítésért Az Alkotóházban több ezer kötetes könyvtár, sok szótár, szépen berendezett nagy társalgó, pingpongterem, tévészoba és étterem szolgálja teljes kényelmüket Szigligeten kívül az ország más vidékeire is, például Galyatetőre, Kecskemétre, Hódmezővásárhelyre, Zsenyére vagy Nagymarosra is elmehetnek az írók alkotni.

— Hogyan támogatják még más módon az írói alkotó munkát?

— Évente tíz írónak ítéljük oda a Móricz Zsigmonri ösztöndíjat arr|i azí jelenti, hogy egy évig havonta 3000 forintot kap. Más ösztöndíjakat különben a megyei és városi tanácsok egymással vetélkedve adnak azoknak az íróknak, akik a megyék, városok történelmének, jelenének megörökítésére vállalkoznak. És ez még nem minden. Évente egyszer 15 000 forintos jutalmat adunk egy arra érdemes idősebb írónak Az elsőkötetes írók és költők közül heten kapnak minden esztendőben 7—7 000 forint jutalmat

— Hogyan dolgozik a Segélyezési Bizottság?

— Az alap valamennyi tagja, mint minden állampolgár, ingyenes orvosi ellátásra és kórházi kezelésre jogosult Ha megbetegszik, akkor — évi írói jövedelmének arányában — betegsége tartamára táppénzt kap. Tagságunknak mintegy negyedrésze öregségi nyugdíjat kap. Aíki pedig kiadónál dolgozott és havi jövedelme nem érd el a havi 6000 forintot, az nyugdíjkiegészítésben részesül. Elhunyt íróink hátramaradt hozzátartozóiintik özvegyi nyugdíjat és árvasági segélyt folyósítunk.

— Írói tervei?

— Hamarosan nyugdíjba megyek, s akkor lesz időm összegyűjteni verseimet, elbeszéléseimet. Folytatni szeretném trilógiának szánt regényemet.

Irta és fényképezte Hunyady József

13