Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-12-20 / 26. szám
Az esztendő végén az ember átnézi jegyzeteit és nem minden lelkiismeretíurdalás nélkül fedezi fel, hogy néhány megírni valóra nem futotta az idejéből vagy a szufléjából. Itt van például a legtekintélyesebb francia irodalmi folyóiratnak, talán mindmáig a világ legtöbb helyén olvasott lapnak, a Nouvelle Revue Frangaise-nek az augusztusi száma. A folyóirat 126 oldalából majdnem ötven a magyar irodalomé. Az utóbbi három-négy évtizedben kezembe került a nyugati világ minden számottevő folyóirata, de nem emlékszem, hogy irodalmi lap ilyen érdeklődéssel és bőkezűen fordult volna a magyar írók és költők felé. Feljegyezhetünk ugyan néhány irodalmi sikert az utóbbi évtizedben a nyugati világban is: Karinthy Ferenc „Bösendorfer”-jét húsz amerikai színpad, televízióadó és rádióállomás játszotta. Az ő „Budapesti tavasz”-át tizenkét nyelvre fordították le, japánra is; Déry Tibor „G. A. úr X- ben” francia fordítása kritikusi nagy dijat nyert; Örkény István „Egyperces novellái” „Mini-mythes” címmel bejutott a francia irodalmi köztudatba is. A jelenkori magyar irodalom azonban francia folyóiratban gyakorlatilag nem jelent meg eddig az augusztusi számig. Már az is nagy lépés volna, ha csak néhány verset, vagy egy szál elbeszélést közölt volna ez az augusztusi szám, de több történt: gondos és átgondolt szerkesztői terv szerint van .toenné vers is, próza is; magyar irodalom is és a róla szóló ismertető értékelés is. A címlapon külön alcímként Poésie hongroise, amikor pedig felütöttem a számot, nem hittem a szememnek: az első oldalon nemcsak magyar név, Déryé, de magyar szó is: Füred. A szám „Egy reggel Füreden” címmel, „Elmélkedés novella helyett” alcímmel Déry egyik „egynapi hordalékát” közli. Nem filologizáltam utána, de terjedelméből következtetve nem is egy napé, hanem többé, de így, ahogy van, összefüggő hármas portrét ad. Egy fiatal-agg íróét, aki első mondatában felteszi a kérdést: kinek, minek használ, ha ír. Egy tájét, a Balatonét, a múltból a mába éppen átlépő embereivel, B. nénijeivel és agronómus fiaival. Egy népét, amely az irodalommal örökké afféle kérdés-feleletet játszik, de ez a játék életrehalálra, és újjászületésre megy. A lapban külön alcímmel szerepel a mai magyar költészet és ehhez Francois Gachot írt tanulmányt. Az, hogy a Nouvelle Revue Frangaise-nek, népszerű rövidítésén az NRF-nek ez a száma létrejöhetett, Gachotnak köszönhető. A most hetevnéves francia Gachot, aki Nizzában él, a magyar irodalomnak (és ha nem is ide tartozik, hozzáteszem: a magyar festészetnek) ötödik évtizede barátja, szerelmese, elkötelezettje, hírverője, fordítója, mindenese és apostola. A két háború közti időben, mint a budapesti francia követség kulturális tanácsosa és a Francia Intézet igazgatója élt Magyarországon. A felszabadulás után egy ideig ő volt De Gaulle első kormányának magyarországi megbízottja, majd a koholt perek idején eltanácsolták az országból, de ő továbbra is benne élt a magyar, irodalomban és a mai magyar írók és művészek szívében. Életre szóló megtiszteltetés számomra, hogy amikor hosszú távoliét után két évvel ezelőtt ismét vendégül láthattuk Budapesten, akkor átadhattam neki a Magyar PEN Klub elismerő díszoklevelét és emlékérmét, és a PEN Klub zsúfolt nagyterme előtt tolmácsolhattam mindannyiunk szeretetét, barátságát és tiszteletét. Gachot visszavonult Nizzába és azóta nyugdíjas békességben, de fiatalos szenvedéllyel terjeszti a magyar irodalom jó hírét Franciaországban. Az ő ötletének és kitartásának köszönhető az NRF-nek ez a majdnem-különszáma, amelyhez a fordítani való anyagot és a szakmai tanácsot Gachot régi barátja (és e napló írójáé is), Dobossy László professzor, a párizsi Magyar Intézet igazgatója szolgáltatta. Kettőjük termékeny együttműködésének gyümölcse a mai magyar irodalomnak ez a behatolása a francia irodalmi köztudatba. Gachot a magyar líráról szóló bevezető tanulmányában nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy megértesse a franciákkal, miért fontos nekünk, miért olyan nagyon fontos, francia szemmel és mértékkel, olyan aránytalanul is, a líra, a vers. Petőfiből, a centenáriumból indul ki és a tíz-tizenötezres verseskötet példányszámokkal, majd az Arion-nal, ezzel a világon egyedülálló nemzetközi költői folyóirattal folytatja, aztán természetesen Illyéssel válaszol, méghozzá a magyar költő egy francia mondásával, amelyet a Nemzetközi Költői Napon a költészet mégha tár o-Karakas Cva MTI — Petrovits László felv. A 64 KOCKA KIRÁLYNŐJE Beszélgetés Karakas Éva magyar sakkbajnokkal Karakas Éva, a Magyar Népköztársaság Kiváló sportolója, többszörös magyar sakkbajnok, a Nemzetközi Mester cím birtokolója most hatodszor nyerte meg a magyar bajnokságot. — Világéletemben derűlátó voltam — kezdi a beszélgetést. — Pedig ifjúkoromban nem sok okom volt rá. Minden porcikámmal orvos szerettem volna lenni, de a negyvenes években nem vettek fel az egyetemre a származásom miatt. Mivel a fizikai munkától sohasem irtóztam, kitanultam a kalaposszakmát. — Azután a háború következett és a koncentrációs tábor. Auschwitzból egy szál papírnadrágban és egy vékony, csíkos zubbonyban érkeztem haza. Családomból egyedül éltem túl a háborút és a világon semmim sem maradt. Csak törhetetlen hitem, hogy érdemes élni, dolgozni és mindent újra kezdeni. Sorolni kezdi, mi mindennel foglalkozott azóta. — Voltam segédmunkás, üvegező, rövid ideig kalaposlány, alkalmi munkás, majd a Láng Gépgyárban lettem gyors- és gépirónö. 1946-ban férjhez mentem. A napi 8—10 órai munka után háztartást vezettem: mostam, főztem, takarítottam. — Hogyan került kapcsolatba a sakkal? — Gyermekkoromban a bátyám sakkozott a barátaival. Állandóan körülöttük tébláboltam, s szinte észrevétlenül megtanultam a lépéseket. Már férjes asszony voltam, 28— 29 éves, amikor valamilyen hivatalos ügyben meg kellett keresnem lakóházunk tömbbizalmiját. Amikor beléptem, fel sem nézett, elmerülten sakkozott. Egy darabig álldogáltam és figyeltem a játszmát. Amikor elhibázott egy lépést, türelmemet vesztve rászóltam: „Miért nem a lóval lépett?’’. A szomszéd meglepve pattant fel a sakktábla mellől és fél óra múlva már a férjemet kapacitálta, hogy nekem feltétlenül sakk-körben a helyem. Két nappal később a Kispesti Textilgyár sakk-csapatának igazolt tagja voltam. Emlékszem, hétfői napon léptem be és szombaton megnyertem a csapatversenyt. Életem eddigi menete azonban nem változott, dolgoztam a munkahelyemen és elláttam a háztartást is. Fél évvel később, életem első igazi versenyén, Budapest-bajnokságot nyertem. — Hadd mondjam el: a sakkozás öröme feledtetni tudta velem az el nem kezdett orvosegyetemet, a háborúban elkallódott ifjúságomat. Már elmúltam harmincéves, amikor először jutottam be a világbajnoki döntőbe, mégis olyan lámpalázas voltam, mint egy fiatal orvos életének legelső műtétje előtt. Aztán megkezdtük a játszmát. Már az első lépések után csodálatos nyugalom ereszkedett a szívemre és — nyertem. — Úgyszólván attól a perctől kezdve, amikor elkezdtem sakkozni, tanítok is. 1952-ben a Vörös Meteor versenyzője lettem és nem sokkal később megalakítottam az egyesület női sakk-csapatát. 1968-ban átmentem az MTK- ba, s ott is megszerveztem a női sakk-csapatot. A két sportkör idén januárban egyesült, így mindkét női csapatnak én lettem az edzője. A legfiatalabb tanítványom hatéves. Naponta négy órát foglalkozom vele és remélem, ugyanolyan jó sakkozó válik idővel belőle, mint Ivánka Máriából, aki szintén az én felfedezettem. El ne feledjem, több mint öt éven át sakk-tanfölyamot vezettem a Televízióban. — Órájára pillant és felpattan: — Elnézését kérem, de edzésre kell mennem! Hegedűs Mária zásaként kiáltott oda a világnak: „Défi au désespoir!”, s minthogy nem magyarul mondta, most hála Gachotnak és a Nouvelle Revue Frangaise-nek, Illyést fordíthatok magyarra: Kihívás a reménytelenség ellen. Gachot a teljes magyar lírai költészetet ilyen kihívásnak, mégpedig sikeresnek, érdekesnek, megismerésre méltónak tartja. S hogy milyen jól ismeri, nemcsak líránkat, de egész irodalmunkat, nemcsak a műveket, de azok világát is, fényeit és árnyait, a tanulmányban a tavaly tavaszi újjáélesztett népi-urbánus vitát is idézi és Illyés nevezetes Népszabadság-beli cikkével teszi a helyére. A tanulmány után egy kis antológia: Illyéstől, Vastól, Devecseritől, Somlyótól két-két verset fordított Gachot, Simontól egyet, de a leghosszabbat. Mindegyik költőt tízsoros, lexikonszerű ismertetés vezet be. Hibátlan mind, érdekes volna, ha az Irodalmi Lexikon esetleges új kiadásánál e tömör meghatározás-epigrammákra gondolna valaki. Illyéstől két újabb keletű verset választott, a Kháron ladikján ihletéséből. Vas Istvántól azt a szép Nászdal-t szemelte ki, amely Horátius idézetet visel .menyasszonyi koszorúként, és egy nagy Vas-verset, a Süketnéma kislányt, a reménységnek ezt a könyörtelen himnuszát Devecserit jól jellemzi a kulcslyukon átbúvó Hermész-verse, Somlyó két Mesé-je a sok jó fordítás közül is a leghívebb. Simon István Orgonák-ja azt fejezi ki, amit Gachot kis bevezetőjében róla írt: a szülőföld ihletéséből fakadó humanista sóhajtás és sóvárgás. Már ennyi is elegendő lenne egy „magyar számhoz”, de még több is van: kritika Déry Kedves Bópeer-jének francia kiadásáról, Guy Rohou tollából, és főhajtás a nyolcvanéves Déry előtt. Ezt is — természetesen — Gachot írta. KÖLCSÖNZÉSI DÍJAK Típus Kmdíj Napi díj Heti díj Havi dij Zsiguli 1300 Ft 1,95 195,—1268,-5265,— $0,10 9,60 62,10 258,Zsiguli 1500 Ft 2,00 210,-1365,-5670,— $ 0,13 10,30 66,90 273,VW Passat Ft 2,70 270,-1753,-7290,-8 0,13 13,20 86,—357,-VW Passat F't 2,90 300,-1950,— 8100,aut $-0,14 14,70 95,50 397,— VW Clipper Ft 3,25 350,-2275,— 9450,— 8 0,16 17,10 111,40 463,— BMW 520 Ft 3,-330,— 2145,— 8910,— 8 0,15 16,10 105,-436,-Az US 8-ban megadott bérleti dijak tájékoztató jellegűek. KÖNYVÚJDONSÁGAINK #• A MAGYAR NÉP BOTORAI A MAGYAR NÉPMŰVÉSZET sorozat negyedik kötete a magyar népi bútorformákról, a magyar lakásrend múltjáról és a bútordíszitő stílusokról nyújt áttekintést. Végigvezeti az olvasót a parasztbútorok kialakulásának történetén, rámutat az európai összefüggésekre, az antik, középkori és reneszánsz előzményekre, illetve az idegenből érkező hatások elmagyarosodásának folyamatára. A kötetet 30 magyarázó rajz, 19 színes és 37 fekete-fehér fénykép illusztrálja. Fűzve, 120 oldal, 28,— Ft ZSOLNAY A gyár és a család története 1863—1948. Irta: Zsolnay Teréz és M. Zsolnay Margit A gyár története 1948—1973 Irta: Sikota Győző Az emlékiratok tárgya egy méltán világhírű gyár, a pécsi Zsolnay-gyár története, művészete. A szerzők a Zsolnaycsalád tagjai; levéltári adatok, vázlat- és formakönyvek, elbeszélések, valamint saját emlékeik alapján kíséreltek meg képet adni arról a gyárról, amely oly szorosan összefonódott életükkeL írásuk egyaránt forrásértékű a korszakot kutató történész és a művészettörténész számára. A gyár utolsó 25 évének fejlődéséről Sikota Győző ad rövid összefoglalást. A regénynek is izgalmas gyártörténetet 43 fekete-fehér, 18 színes kép és számtalan rajz illusztrálja. Fűzve, 292 oldal, 98,— Ft Fodor Ilona: SZEMBESÍTÉS Illyés Gyula életútja Párizsig Fodor Ilona tartalmas esszéje nem írói pályakép, nem életrajz, s nem is monográfia. Sokkal inkább egy nagyon egyedi, személyes és szuverén vállalkozás: talán leginkább alkotáslélektani elemzésnek tekinthető. A valóságos életrajzi és történelmi eseményeket, meghatározó motívumokat kapcsolja össze az életművel. A kötetet 48 fekete-fehér felvétel illusztrálja. Fűzve, 404 oldal, 43,— Ft R. Várkonyi Agnes: KÉT POGÁNY KÖZT A Rákóczi-szabadságharc története A Képes Történelem-sorozat átfogó és szemléletes képet ad a történelem legjelentősebb korszakairól, eseményeiről, embereiről, életkörülményeikről, munkájukról, kultúrájukróL Jelen kötetünk a magyar történelem egyik legszínesebb, ellentmondásoktól terhes, tragikus eseményét idézi fel. A kötetet több mint 200 fénykép és rajz 11L 7 színes felvétel illusztrálja. Fűzve, 160 oldal (a kötetben szereplő legfontosabb fényképek kiemelhető mellékletével kiegészítve), 33,— Ft Bercsényi Dezső: ROMAN KORI ÉPÍTÉSZET MAGYARORSZÁGON Részlet a kötet bevezetőjéből: „Hálás feladat lenne felvázolni, miként fejlődött a nemzetiségi társadalomban élő honfoglaló magyarság, ez a félig nomád nép, a feudalizmus keretei között középkori állammá, s ez a fejlődés miként tükröződik a magyarországi román stílus ránk maradt emlékanyagán, amelynek javát itt egy kötetbe gyűjtve kapja az olvasó...” Az album 167 fekete-fehér fényképet és számos alaprajzot tartalmaz. Fűzve, 126 oldal, vászonkötésben 1-75,— Ft Passuth László: EMLÉK ÉS FOLYTATÁS A szerző könyvéről: „Mindent, ami a regényben mint légkör, helyszín, külső világkép helyei kap, úgy ábrázoltam, ahogyan megőrizte az emlékezet. Vizuális memóriám — remélem — nem hagyott cserben. Talán vissza tudtam idézni az 1945—47-es Budapestet, a maga hömpölygésében, szinte ellenállhatatlan sodrásával, materiális szegénységében, ám szellemi virágzásában...” Fűzve, 400 oldal, 48,— Ft A felsorolt köteteket megrendelheti a magyar könyvek terjesztésével foglalkozó külföldi cégeknél, vagy közvetlenül az alábbi címen: KULTŰRA Külkereskedelmi Vállalat H—1389 Budapest, Pf. 149.
