Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-02-15 / 4. szám
A századforduló Budapestjének panorámaképe és korabeli polgárasszonyok ruhaviselete A kivándorlás emlékanyagának egy része 1909-ből Faddi parasztszoba 1890-ből D. Erdőkürti Zsuzsanna felvételei A Csonka János tervezte autó 1909-ből Kivándorlók Fiúméban, a hajó fedélzetén Karáth József felvételei magyarorszAg BARANGOLÁS A A SZÁZADFORDULÓN A Magyar ÄJ DMT< Nemzeti Múzeum kiállítása A Magyar Nemzeti Múzeumban immár hosszú évek óta nagy érdeklődés kíséri a „Magyarország története a honfoglalástól 1849-ig” című álűandó kiállítást. A siker arra késztette a Múzeum újkori osztályát, hogy új — egyelőre időszaki — kiállítással folytassa az állandó tárlatot. A Budapest egyesítésének centenáriuma alkalmából rendezett ünnepségek, a televíziós és rádiós sorozatok, a dualizmus korával foglalkozó tudományos viták, ráirányították a figyelmet a századforduló korára. A Nemzeti Múzeum új kiállítása ezért az 1880-as évektől az 1910-ig eltelt mintegy három évtizedet állította a középpontba. A kiállítás rendezői, Berta István, F. Dózsa Katalin, dr. Vigh Károly a Nemzeti Múzeum gazdag gyűjteményéből kiindulva a társmúzeumok segítségével, széleskörűen tárták a látogatók elé a magyar történelem e korszakának legfontosabb eseményeit. A múzeum kupolatermében érdekes látvány fogadja a látogatót: az 1909-ben készült első magyar autó, Csonka János alkotása. Egy városligeti gázlámpa és egy korabeli selyemruhát viselő hölgy-bábu teszi teljessé a képet. A díszteremben Budapest századfordulójának panoráma képe tárul elénk. Előtte különböző bábukon a kor társadalmi osztályainak és rétegeinek jellegzetes viselete: főúri díszruha, huszártiszti egyenruha, frakk, polgárok, polgárasszonyok ruhája, kubikos- és bányászruha, paraszti öltözet. Ma is működik az a zenegép, amely annak idején a Kugler, illetve Gerbaud cukrászdában muzsikált, most a kor romantikáját idézi fel. A tárlókban a századforduló szecessziós női viselet tárgyai: táskák, csattok, kalaptűk, fésűk. A központi vitrinből Kossuth hangja hallható, amelyet 1890-ben vettek fel. Ez már a ferencjózsefi „boldog békekorszak” hamis felszínére utal, a társadalmi problémákra és a magyar függetlenség kérdéseire. A parlamenti obstrukciós küzdelmek emlékanyaga, a 48-as függetlenségi és más ellenzéki pártok vezető személyiségeinek az emléktárgyai, Tisza István házelnöki csengője és személyes tárgyai, valamint olyan kuriózumok, mint Erzsébet királyné ruhadereka, szintén beszédes tanúi a kornak. A politika eseményeit segítenek megérteni a korabeli vicclap, a Borsszem Jankó remekbesikerült karikatúrái is. Felvonulnak előttünk az 1896-os ezredévi ünnepségek eseményei, a kor nagy alkotásai: a földalatti vasút, a Duna-hidak, a nagykörút, a királyi vár és más jellegzetes szecessziós épületek. De képet kaphatunk az 1890-es évek orosházi, battonyai, békéscsabai és hódmezővásárhelyi agrárproletár-megmozdulásairól, valamint az 1905- ös és 1907-es nagy budapesti munkástüntetésekről is. Ebben a korban, az 1880- és 1913 közötti három évtizedben, több mint kétmillió, főként magyar, szlovák, ruszin paraszt fogott vándorbotot és települt át az Atlanti-óceán túlsó partjára. A kiállítás szemléletesen érzékelteti ennek a népáradatnak az útját és életét, az úgynevezett kivándorló láda, útlevél és más dokumentumok, valamint a különféle amerikai magyar érdekvédelmi szervezetek jegyzőkönyveinek, zászlóinak, kiadványainak, emlékanyagának a bemutatásával. A kiállítás bemutatja a nagy magyar feltalálók Bánki, Bláthy, Csonka, Déri, Eötvös, Kandó, Puskás, Zippemovszky portréit és alkotásait. Megismerkedhetünk a világhírűvé vált Fodor Józseffel, a magyar közegészségügy megszervezőjével, akit a századfordulón a cambridge-i egyetem — a kiállításon látható vörös talárban — avatott díszdoktorrá. A képzőművészetet Benczúr, Munkácsy, Rippl-Rónai, Lechner, Ybl és mások emléktárgyai, valamint alkotásai képviselik. A korszak irodalmának egyik legjellegzetesebb figurája Mikszáth Kálmán, akit nem csupán legfontosabb alkotásaival, hanem a legkedveltebb és legszemélyesebb tárgyaival hoztak közel a látogatókhoz a kiállítás rendezői. A huszadik század első évtizedében bontakoznak ki Magyarországon a haladás olyan nagy egyéniségei mint Ady Endre s az ifjú Bartók Béla. Ady íróasztala, Bartók fonográfja, a kor nagy színészeinek: Blaha Lujzának. Jászai Marinak, Varsányi Irénnek, .Újházi Edének, Szacsvay Imrének stb. személyes tárgyai; a nagybányai festőiskola, a „nyolcak” egy-egy reprezentatív alkotása, a Nyugat, a Huszadik Század, a Társadalomtudományi Társaság kiadványai jelzik egy korszak végét, s a nagy történelmi, társadalmi változások kezdeteit. Vigh Károly A Magyarország felfedezése című sorozat legújabb kötete Molnár Géza: Külvárosi barangolás. A sorozat szociográfiai, de Molnár Géza írása legalább annyira irodalom, mint szociográfia. A könyvet szépírói készség, írói látás jellemzi, s különösen vonzóvá és személyessé teszi az az érzelmi töltés, az a Urai fény, amely beragyogja Pesterzsébetnek, a hajdani Erzsébetfalvának, a főváros XX. kerületének réöreg ház — öreg villamos gi, málladozó, kopott házait és új, sokemeletes, modern lakónegyedeit; az egyszerű, szürke embereket és a közülük kinőtt jelentős személyiségeket. Az író tizenkét éves korában került „Erzsébet”-re a szüleivel. Idekötik gyerekkori emlékei, az ifjúvá, a férfivá érés élményei. Ott találkozott a munkásmozgalommal, ott ismerkedett és barátkozott össze Subicz Balázzsal, a szikár kőművessel, aki emberi magatartásban is életre szóló példát mutatott neki és akinek leánya az író felesége lett. Ott élte át a háborút befejező iszonyú időket és ott vett részt az újjáépítésben. Szülei és a Subicz család tagjai ma is erzsébeti lakosok, ezért joggal mondja: „Tizenkét éves koromtól máig visszajáróan élem lakosságának gondjait és örömeit, aggodalmait és keserveit, kifosztottságát és újjászületését, reményeit s vágyakozásait.” Sorra veszi homályba merülő gyermekkori emlékeit, s amikor adatokká alakítja az emlékeket, meglepetten látja a memória tévedéseit. Az adatok végül hitelessé keményednek: „Erzsébet felszabadulása után a termelés azonnal megkezdődött — a munkások bére fél kiló kenyér és fél kiló rizs. Az anyagkészlet elfogyott, a gyáros nyugatra ment...” — írja a hajdani Lehr gyár történetében. A gyárat később államosították, majd összevonták a Habselyem Kötöttárugyár keretében más hasonló üzemekkel. Néhány mai adat: „... hazánkban először ők alkalmaztak szintetikus fonalat lánchurkoló gépeken női fehérnemű gyártására. A vezetők jelentős része több, mint tíz éve dolgozik a vállalatnál, a dolgozók nyolcvan százaléka, a vezetők hetven százaléka nő. A munkások ötven százaléka harminc éven aluli. A gyár négyszeres élüzem ...” Az erzsébeti régvolt gyárak sorsát líraian kommentálja: „Ezek a régi gyárak engem valamiképpen a régi várkastélyokra emlékeztetnek. Hajdani uraik s jobbágyaik — munkásaik — eltűntek, elhaltak az emberi élet hangjai, éneklések és káromkodások, kihunytak a szenvedélyek, szerelmek parazsa kihűlt, dühök-gyűlölködések viharai elvonultak, a régi lakóknak csontjai is elporladtak, helyükre új és új emberrajok léptek.. Budapest mai XX. kerületéről sokáig úgy tudták, hogy még az 1848—49-es szabadságharc idején sem lakták. Az 1933- ban meginduló régészeti ásatások beszámolóiból és leleteiből azonban kiderült, hogy a legrégebbi időktől kezdve, végig az egész középkorban falutelepülés volt ott. A könyv a tudományos adatokból és az emlékezésekből építi fel Erzsébet történetét, amelyet elsősorban emberek történetévé személyesít. Gyárak és emberek sorsa, verejtékes munkában töltött életek sorjáznak a könyv lapjain. Az erzsébeti munkásotthon története szinte önálló monográfiaként tárja fel a két háború közötti eseményeket, a kis és nagy hőstetteket, a sok-sok szenvedést, kockázatvállalást. A munkásotthon ma már Művelődési Otthon, ahol változatos ismeretterjesztő munka folyik, élénk a klubélet, nyelvtanfolyamokat tartanak, sőt orosz és német nyelvű óvoda is működik. A könyv legjobban megírt oldalai munkásportrék, amelyekből a múlt és a jelen összefonódása, az emlékeket számontartó, az új eredményekre büszke ember kedves dicsekvése szólal meg. Egy magát állandóan művelő, mégis a munkapadnál megmaradó munkás anyjáról így ír: „Papp György édesanyja a felszabadulás előtt takarítónő volt — s néhány éve gyógyszeripari technikusként ment nyugdíjba ... Amerikában egy ötlettel, olajfor-Erzsébet „Champs Élysée”-je: a Kosuti Molnár Edit felvételei rást rejtő telekkel mesés vagyonokat lehet felhalmozni, cipőtisztítóból milliomossá válni. Pappné életútja nekem megragadóbb. Magasabb hegyet mászott meg, mint ami a cipőtisztítót a milliomostól elválasztja. Takarítónő a háború előtt, s gyógyszeripari technikus, amikor nyugdíjba ment; — ehhez kevés egy briliáns ötlet, egy olajforrás a telken. Ehhez vegytant, kémiát, fizikát, algebrát kell tanulni. Az egyszerű takarítónőnek nyelvekkel és képletekkel kell megbirkóznia, vizsgák tömegén átküzdenie magát, s közben gyermekét emberré nevelni." Nem ez az egyetlen „karrier-történet”. Az egészséges lokálpatriotizmus büszkeségével sorolja az erzsébeti pályafutásokat: a vasmunkást, aki miniszterként ment nyugdíjba; a kőművest, akiből tröszt-vezérigazgató; a textilmunkásnőt, akiből miniszter lett. És mint mondja, lehetetlen felsorolni a vállalati igazgatókat, főosztályvezetőket, tanácselnököket, akik az erzsébeti munkásvilágból kerültek vezető posztra. Mindez persze nem erzsébeti sajátosság, hiszen éppen az a könyv egyik értéke, hogy viszonylag kis településről szólva az egész ország története hangzik belőle: „Ezek a munkások emberfeletti erőfeszítéssel, a szó igaz értelmében éjt nappallá téve vették kézbe a kifosztott, lerombolt, elpusztult ország újjáépítésének iszonyatos terhét, küszködték hittel az első néhány esztendőt, s dolgoztak tovább kétségek és ingadozások, a politika viharai között is ...” Szeretettel és megbecsüléssel jeleníti meg azokat az „egyszerű" embereket is, akik nem kerültek a közélet reflektorfényébe, csupán becsülettel megállták a helyüket. „Hősök mítoszok nélkül” — mondja róluk az író. Érdekes szociográfia és jó olvasmány Molnár Géza könyve. A régi és mai erzsébeti lakosok portréiból megannyi érdekfeszítő novella, vagy éppen regény kerekedhetne. Az író talán újra tallózni fog a sorsok között, immár szépirodalmi céllal is. M. Kállai Magda
