Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-12-06 / 25. szám
Tiszámén ti Vegyiművek MTI — Mező Sándor felvétele MTI — Hadas János felvétele Szolnoki építkezések If j. Futász Dezső felvételei Baráti Qéia - fíuffy Péter-Kristóf Attila SZOLNOK Utolérni a kort A közel félmillió lakost számláló Szolnok megye az észak-alföldi gazdasági körzetek közül a legfejlettebbek közé tartozik, de szakemberek becslése szerint ez a „fejlettségi szint” az országos átlagtól ma még 15—20 esztendővel elmarad. Tulajdoniképpen a hatvanas évektől számíthatjuk azt az időt, amikor a Jászság és a Nagykunság elzárt vidékén, a Közép-Tissaatájcm megkezdődött az a változás, amely először a gazdasági életet, később az embersorsokat is átformálta. A dinamikus iparfejlesztés következtében a megye addigi egyoldalú gazdasági szerkezete arányosabbá, kiegyensúlyozottabbá vált, és az országos átlagnál lényegesen gyorsabban nőtt az életszínvonal. Erre a gyorsaságra valóban nagy szükség volt, hiszen ez a táj a huszadik század első felében még a középkor nyomait viselte emberi szokásaiban, élettörvényeiben. Nincstelen cselédek, zsellérek éltek itt, sivár sorsuk kalodájába zárva — reménytelenül. Utalnunk kellett a múltra, csak azért, hogy jobban megérthessük a jelent. A hatvanas évek második felében a megye ipari termelése 59,8 százalékkal növekedett, és 1970-re megszűnt a mezőgazdasági népesség túlsúlya. A városok, nagyobb települések arculata máról holnapra megváltozott, hatalmas üzemek épültek; említsük meg itt elsősorban a Tiszamenti Vegyiműveket és a Jászberényi Hűtőgépgyárat Az 1971—74 közötti időszakban 15 milliárd forintot fordítottak Szolnok megyében beruházásokra. Ekkor kezdte meg a termelést a Tiszamenti Vegyiművek porfesték és kénsavgyára, a Cukorgyár több rekonstrukciós létesítménye, a kunszentmártoni Sentab üzem, a mezőtúri textilipari fakellék és fémtömegdikfcgyár, a MEZŐGÉP Vállalat vasszerkezeti üzeme és a jászkiséri MÁV építő gépjavító üzeme. Több gyártmányból az országos termelés jelentős hányadát a megye iparvállalatai adják. Itt készül az országvalamennyi hűtőszekrénye, a kónsav 80 százaléka, a szuperfoszfát 51 százaléka. A változásról szólva meg kell említenünk, hogy a megye iparának technikai-műszaki szintje még nem érte el az országos átlagot. Ez alól csupán az élelmiszeripar kivétel. Az ország művelés alá vont földterületének hét százaléka Szolnok megyében van. A Jászság és Nagykunság mezőgazdasági termékei közül a legfontosabb a kenyérgabona és a rizs. A termésátlagok az elmúlt esztendőkben, a korszerű agrotechnikai módszerek eredményeként, rohamosan nőttek. 1973-as adatok szerint, a megye mezőgazdasági termelési értéke öt esztendő alatt 24,1 százalékkal növekedett. Ebben az időszakban a Jászság és Nagykunság vidékén 67 ezer hektáron folyt öntözéses gazdálkodás. Szolnok megyében nevelik az ország szarvasmarha állományának halt, sertésállományának hét százalékát. Korszerű állattenyésztő telepek épültek; az állami gazdaságokban jelenleg már a tehénállomány felét szakosított telepeken tudják elhelyezni. A megye gazdasági struktúrájának átalakulása a falvak és városok életében is változást hozott. A munkalehetőségek bővültek, a munkakörülmények főkről fokra javulnak. A dolgozó nők száma — az építőipar és a mezőgazdaság 'kivételével — minden gazdasági ágazatban növekedett, de arányában még így is a legalacsonyabb az ország megyéi között, a lakosság jövedelme nem éri el az országos átlagot. Minden változás formálja a megyében élő emberek sorsát, szociális és kulturális körülményeit. Az elmúlt időkben javult a lakosság iskolai végzettségének színvonala, gazdagodtak a gyermekintézmények. Különös örömmel említhetjük az anya- és csecsemővédelem eredményeit: a csecsemőhalandóság arányszáma Szolnak megyében lényegesen kedvezőbb az országos átlagnál. Ugyanígy jó a közművelődés helyzete is. A városi és községi tanácsok jelentős összegekkel támogatják a kultúrházak, művelődési centrumok munkáját. Jellemző adat; egy esztendő alatt több mint száz képzőművészeti kiállítást, tárlatot rendeztek Szolnok megyében. öregek békés, nyugodt élete MTI — Molnár Edit felvétele Ezen a tájon sok a város, de a városok elhelyezkedése aránytalan. A sűrűn lakott területek kis népességű vidékekkel váltakoznak, jó néhány falu és tanyakörzet — még ma is — szinte el van szigetelve a gyorsabban fejlődő, munkalehetőséget kínáló, műveltségvágyat ébresztő városi központoktól. Éppen ezért a megye vezetői a jövő fontos feladatának tartják, hogy a nagyobb települések — Szolnok, Jászberény, Karcag, Mezőtúr, Tiszafüred-, Kisújszállás, Törökszentmiklós, Túrkeve, Abádszalók, Kunszentmárton, Martfű és Tiszaföldvár — „hatósugara” kiterjedjen, befolyásolva a falvak és 'tanyák népének életkörülményeit, gondolkodásmódját, javítva szociális, egészségügyi és kulturális viszonyait. Szolnok megye az elmúlt harminc évben sok évtized elmaradását hozta be, vagy csökkentette. Nyilvánvaló, hogy ez a változás, amelynek tanúi vagyunk, tovább folytatódik majd, a Jászság és Nagykunság népe végérvényesen kilábal a múltból, utoléri az időt, a kort, amelyhez tartozik. Rőtfényü este Változóban van az élet, fogyóban varinak a tanyák. Most mégis keresünk egy olyan embert, iaki emlékszik a múltra, jobban mondva keresünk egy olyan embert, aki a tűnt idők fakiflt képeit a jelenbe vetítheti, nemcsak emlékeiben, hanem való sorsában. így találkozunk egy öreg juhásszal, Tiszaug közelében a pusztán. A tanya udvarán áll, csupasz, gyér fűvel borított térségen. Kopott kucsmát, ormótlan bakancsot visel. Lábánál loboncos kutya acsaikodik. A nap alacsonyan jár már, sötétedik, nyúlnák az árnyaik, a vidéket rőt fény vonja be. Ott áll az öreg az udvar közepén, nem csinál semmit, csak bámulja a jól ismert föld dudorait és repedéseit. A fehér vályogház, vaksi ablakaival, várja az estét. A juhász csitítja a kutyát, átvezeti a vendéget a pitvaron, aztán a konyhán. Az apró, homályos szobában az ahlak mellett öreg asszony ÜL A szeme fénytelen, megszokta a korai sötétséget, villany nincs a tanyán. Tapasztott kemence áll a sarokban, a falak mellett az idő érintésétől megfeketedett bútorok. így kezdi történetét az öregember. — A régi öregek úgy gondolták, minek tanuljon a cseléd gyereke, úgy sem lesz belőle úr, vagy bíró. Ez volt a gondolata az én szüleimnek is. Bn semmiféle iskolát nem végeztem, talán ha egyetlen télen befogott a tanító. Később azért megtanultam írni-olvasni, több mint ötven esztendős fejjel, a második háború után. Mire emlékszem? Milyen volt itt az élet? Kilenc esztendős koromban nyári pásztornak szegődtem, úgy volt az minálunk szokás. Nem tudok arról -az időről a kevésnél többet mondani. Tettem a kötelességemet, aszerint, ahogy utasítottak. Tizennégy-* ben katonának Vittek, szolgáltam négy esztendőt, nem ért golyó, épségben 'hazatértem. A háború után megnősültem, épp eljött az ideje, aztán elszegődtem Soós László uradalmára, Pusztabábockára cselédnek. Tizenhat mázsa gabona és harminc -pengő volt a bérem egy esztendőben. De nem jutottunk semmire, mert sok gyerekünk született, és mindent feléltünk. Pedig jó gazda volt a méltóságos úr, külön szobában laktunk, a bábockai tanyán, míg másutt négy család főzött egy tűzhelyen. — Úgy ám — szólal meg az asszony —, jó ember volt a méltóságos úr. Isten a tudója. — Tizenhét évig szolgáltam Bábockán, elégedettek voltaik velem. Azért jöttünk el onnan harmincnyolcban, mert gyenge volt a bér. — Házat örököltünk apámtól — mondja az asszony —, de aztán az a ház is elment semmiért. — A szentmar tani gőzmalmos, Csenz Kálmán, ő hozott el a birtokára, Tiszakürtre, mert tudta, hogy jó cseléd vagyok. Hat béres szolgált nála, én lettem az első kocsis. — Azt mondja jó cseléd volt? — Azt. Mindig tudtam a dolgomat. Meg is becsült a nagyságos úr. Első kocsisnak tett meg engem. — Gondolt-e arra valamikor, miért van maguk között ekkora különbség? A cibakház! termelőszövetkezet Öntözőberendezése MTI — Fehérváry Ferenc felvétele
