Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-02-15 / 4. szám
Eger látképe Szenei Molnár Albertre emlékeztek a Német Szövetségi Köztársaságban Szenei Molnár Albert irodalmi tevékenységének javát több évtizedes németországi tartózkodása alatt fejtette ki. Német városokban jelentek meg legfontosabb művei: a Dictionarium Latino^ungaricum, Ungarico- Latinum, a Psalterium Ungaricum; a Novae Grammaticae Ungaricae stb. Az író születésének 400. évfordulója alkalmából a göttingai egyetem finnugor szemináriuma és a Südosteuropa — Gesellschaft helyi csoportja rendezésében előadássorozat és könyvkiállitás emlékeztetett Szenei Molnár Albert németországi működésére. Dr. Tárnái Andor, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének osztályvezetője Szenei Molnár német irodalmi kapcsolatairól tartott előadást, e sorok írója Szenei Molnár életét és műveit ismertette a szépszámú közönség előtt. Az első estét a Südosteurópa- Gesellschaft fogadása zárta be. Másnap délután az egyetemi könyvtárban megnyílt a Szenei Molnár Albert és Németország című kiállítás. A vitrinekben — az író számos művén kívül — a könyvtárban őrzött eredeti levelét tekinthették meg az érdeklődök. A kiállítás december végéig tartott nyitva. A program Dr. Balázs Jánosnak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető professzorának az előadásával zárult. Balázs professzor a német humanista nyelvtudomány Szenei Molnárra gyakorolt hatását elemezte. A következő napon a résztvevők egy csoportja Wolfenbüttelbe utazott a világhírű Herzog- August könyvtár megtekintésére. A vendégeket Paul Raabe, a könyvtár igazgatója kalauzolta. Elsősorban az ott őrzött magyar kincseket, így több Corvinát, valamint Szenei Molnár Albert képmását és műveit mutatva meg. A göttingai emléknapok után egyetemi intézetek és tudományos egyesületek rendezésében további előadások hangzottak el Hamburgban, Münchenben és Heidelbergben a négyszáz esztendős Szenei Molnár Albertról. Dr. Futaky István docens Göttingen FRANCIA PARLAMENTI DELEGÁCIÓ MAGYARORSZÁGON Francois le Douarecnek, a Francia Köztársaság nemzetgyűlése alelnökének vezetésével francia parlamenti küldöttség járt hazánkban hivatalos látogatáson. Tárgyalásokat folytattak a Péter János vezette magyar küldöttséggel a törvényhozó testületek munkájáról. A francia delegációt hivatalában fogadta Huszár István miniszterelnök-helyettes, és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. A tárgyalások és a gazdag országjáró program után Francois le Douarec a többi közt a következőket mondotta magyarországi benyomásairól: — Itt tartózkodásunk során nemcsak a magyar fővárossal ismerkedtünk. Miskolcon, Egerben és Debrecenben igen kedvező tapasztalatokat szereztünk a vidék gazdasági fejlődéséről. Borsod megyében tájékozódtunk a termelőszövetkezetek eredményeiről is. Debrecenben érdekes beszélgetéseket folytattunk a város egyetemének vezetőivel. Francois le Douarec elmondta, hogy a Francia Köztársaság nemzetgyűlésének francia—magyar parlamenti csoportja rövidesen magvar parlamenti küldöttséget lát vendégül Párizsban. MAGYAR-PORTUGÁL GAZDASÁGI EGYEZMÉNY Udvardi Sándor, külkereskedelmi miniszterhelyettes és dr. Jósé Eduardo Vera Jardim, külkereskedelmi és idegenforgalmi államtitkár gazdasági megállapodást írt alá Lisszabonban a két ország közötti árucseréről, valamint a gazdasági, műszaki, ipari együttműködés fejlesztéséről. Hazaérkezése után Udvardi Sándor, miniszterhelyettes többek között ezeket mondotta: — Az öt évre szóló megállapodás megerősíti, hogy a GATT (Általános Tarifa és Kereskedelmi Egyezmény) elvei alapján kölcsönösen, a legnagyobb kedvezmény elvét alkalmazzuk. Az egyezmény értelmében főként az autóbuszgyártásban, a színes fémkohászatban, a konfekcióipari gépek és kikötői berendezések gyártásában kínálkozik lehetőség az együttműködésre. Kossuth Lajos szülőháza Monokon Vámos László felvételei OJ EGYESÜLET AZ A Német Szövetségi Köztársaságban kulturális kapcsolataink ápolására 1973-„Tokaji-víz...” Nincs sajtóhiba a címben... De mi évszázadok óta olyan büszkék vagyunk a tokaji borra, hogy már kissé unjuk is, ám akár büszkék vagyunk, akár nem, úgy aszszociálódik a magyarhoz, mint az olaszhoz a spagetti, a franciához az apéritif — és mivel példában is három a magyar igazság —, mint a hollandushoz a fapapucs. Azért választottam ilyen köznapi hasonlatokat, mert azt szeretném kifejezni, hogy mi is büszkébbek vagyunk Liszt Ferencre, aki egyébként szerette a tokajit, és Bartókra, aki nem, ahogy az olaszoknak is jobban esnék, ha a pasta sciuta helyett Dantét vagy legalábbis Antonionit emlegetnők, a franciáknak a Dubonnet vagy a Pernod helyett Aragont, vagy Dubuffet-t, a hollandoknak a papucs helyett a Delta tengerkiszárítási művet. De hiába, ilyenek a nemzeti sztereotípiák. És ha már így van, akkor vállaljuk, hogy híres a tokajink, és jó a többi borunk is. De csak a borunk? Most az UNESCO hívja fel a figyelmet a — „tokaji vízre". Az UNESCO egyik legnépszerűbb és legtöbbet olvasott kéthetes angol— francia kiadványa, kőnyomatos újságja, amelyet a földkerekség minden újságjának szerkesztőségében olvasnak, átvesznek, felhasználnak. Ez a „Features-Informations” külön számot adott ki „Magyarország arcai” címmel, és ebben az egyik cikk arról szól, hogy a víz, ugyanúgy mint a tokaji bor, magyar különlegesség. Persze kiderül, hogy nem az ivóvízről van szó, vagy legalábbis a magyar specialitás végén válik a víz ivóvízzé. Az UNESCO tanulmánya arról ír, hogy Magyarország hidrológiában a világ egyik legfejlettebb állama. Tréfásan azzal szoktunk dicsekedni, hogy kis ország vagyunk, de nagyhatalom a zenében és a matematikában, és íme, az UNESCO az eszünkbe juttatja, hogy magyar vízügyi szakemberek dolgoznak a világon mindenütt: Indiától Egyiptomon át Tanzániáig, Japántól Jemenig és — Budapesttől Záhonyig. Mi tudjuk ugyan, hogy a magyar vízügyi tudomány alapjait is Széchenyi vetette meg, de most az egész világ megtudhatja. Csaknem másfél évszázaddal ezelőtt az 6 vízügyi mérnöke, Vásárhelyi Pál szabályozta Európa legkanyargósabb folyóját, a Tiszát. A „Magyarország arcai" úgy állította össze az anyagot, hogy az UNESCO 134 tagállamában az olvasóknak Magyarországról ne csak a tokaji bor jusson eszükbe, de még csak nem is a viz, hanem egy régi ország és benne egy új, változó társadalom. Arra is gondoltak, hogy 1975. a Nemzetközi Nőév, és ezért a magyar nők változó helyzetéről és szerepéről érdekes és őszinte beszélgetés olvasható Jóboru Magdával, a Széchényi Könyvtár főigazgatójával, aki egyébként az UNESCO legutóbbi közgyűlésének elnöke — az első női elnök. A magyar olvasó számára is érdekes megfigyelni, hogy az UNESCO lapjának munkatársai mit vettek észre nálunk. Elmentek egy faluba, és ahogy a cikk címe mondja, megvizsgálták a falusi iskolát az elektronika korszakában. A magyar falu a nemzetközi köztudatban még mindig mint a „puszta”, a gémeskutak helye, vad csikósok hazája szerepel — a cikkből kiderül, hogy számos falusi iskolában modern audiovizuális eszközökkel tanítanak. Az egész szám legkedvesebb cikkének a címe: „Szereti ön Webert?” Ez utalás Frangoise Sagan egy nem nagyon jó, de igen népszerű regényére, a „Szereti ön Brahms-ot?”ra. De ebben a finoman megírt riportban csak zenéről van szó, a Magyar Rádió kedvelt, mindennapos, déli fejtörőjéről. a „Ki nyer ma?”-ról. Ennyi zenekedvelő és zeneértő „civil” sehol a világon nincs, állapítja meg az UNESCO lapja, és ajánlja a többi rádiótársaságnak, hogy ők is vezessenek be valami hasonlót. Egy másik cikk a szentendrei skanzent, a szabadtéri falumúzeumot mutatja be, egy harmadik a budavári ásatásokat. így jelenik meg a régmúlt, a jelen és — az iskolásokkal — a jövő „Magyarország arcán". De majdnem kifelejtettem; nemcsak a vízről van szó, hanem a sóról is, ha nem is arról, amit az asztalra teszünk, hanem a föld sójáról, a Biblia szavával. A szódás, szikes talajok problémájáról, amelyben Magyarország szintén a fejlődő világ számos tudósa és gyakorlati embere számára igen magas szinten tanítja a szikes talajok termékennyé tételének tudományát és művészetét. Az ókorban az a barbár szokás uralkodott, hogy a legyőzött városok helyét sóval hintették be. A mai magyar tudomány — állapítják meg az UNESCO-ban — nemzetközi segédlettel és érdeklődés mellett ennek éppen az ellenkezőjét teszi: ahol a talajban sok a só, kivonják és termékennyé változtatják. ban, Kölnben Baráti Társaság alakult. Az egyesület elnöke Egon-Arthur Schmidt, titkára Balázs Ferenc lett. Az Egyesület 1973-ban megemlékezett Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójáról, aminek elismeréseként megkapták a Petőfi emlékplakettet. 1974-ben „Arany Toll” néven irodalmi díjat alapítottak, amely évenként kerül kiosztásra. A díjat Magyarországon és az NSZK- ban egyaránt azok az újságírók, rádió-, televíziószerkesztők és munkatársak nyerhetik el, akik műveikben a két ország közötti kulturális kapcsolatok ápolásán és erősítésén munkálkodnak. Az újonnan alapított díjat először dr. Heinz Verführtnek, a Kölner Stadt-Anzeiger szerkesztőjének ítélték oda. További munkásságukhoz Az 1974-ben alapított spk sikert kívánunk. „Arany Toll” díj Vass Tamás, a Baráti Társaság elnökhelyettese (a kép jobb oldalán) átadja a díjat dr. Heinz Verführt lapszerkesztőnek. (copyright by Thomas Rimpel) » ~ ^7 mM
