Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-10-25 / 22. szám
Kisfalud! Strobl Zeigmond alkotása: részlet a Dobó szoborból Ezzel a magasépülettel fogadja az utast Gyöngyös Azóta őrzik Egerben a Törökországi levelek-et; napjainkban az Egri Érseki Könyvtár híres gyűjteményében. Az őrzés színhelyéről fölsétálok az egykori Kacsapart utcába. Világosra festett régi házaival olyan ez az utca, mintha minden épülete műemlék volna. A hegyre megy, s szinte belesimul, belevész a dombokba. Bródy András még Kacsapart utcaként említi, s elbeszéli, hogy édesapja, Bródy Sándor 1918-ban egyszer Pestről még visszament Egerbe megnézni a régi szülői házat. E ház előtt állok. Sokablakos, emeletes, világos színű, tizenhat szobás. Bródy Jakab egykori egri épületfa-kereskedő családi háza. A homlokzatán az emléktábla arról szól, hogy itt született Bródy Sándor, a huszadik század magyar irodalmának kiemelkedő alakja. Édesapjának tizennégy gyereke volt; Bródy Sándor volt a legkisebb. Az utca ma — Bródy Sándor utca. Az írói szomszédságokat fölidézve még elolvasom az író fiának egyik emlékezését: „Apámat minden érdekelte, ami Heves megyei, főképp egri. Szerinte a világ közepe Eger és minden földadta jó között a legjobb, az erről a tájról való!” Ezt az emlékezést is Hatvány Lajos gyűjtötte össze a Beszélő tájak-ban. De mi a legjobb e „földadta jó”-k közül? Ezt már Gyöngyösön vetem fel, a megye leghíresebb szőlőtudorának, Kecskés Péter tanár úrnak híres „irodalmi pincéjében”, a borosasztalon heverő és Kodály Zoltán, Tamási Áron, Károlyi Mihályné, Váci Mihály, Simon István emléksorait őrző emlékkönyv előtt. Szent István szobra Dobó István várában A „földadta jó” Kecskés Péter nemcsak magyartanár, nemzedékek nevelője, a bortudományok kimagasló embere, hanem egy személyben egy teljes intézmény. Kodály Zoltán mindig betért hozzá, ha erre járt, Tamási Áron sorai, amelyeket a borospince emlékkönyvébe írt, még kiadatlanok, pedig páratlan értékű vallomások ezek a „földadta jó”-ról. A híres irodalmi pincét a minap Károlyi Mihályné és egyik külföldi vendége kereste fel; a tanár úr egyedülálló kóstolót rendezett. Megkínálta őket hamburgi muskotólyszőlővel, majd pedig e onuskotályszőlőből 'készített sötétvörös borral, a muskotály aszúszemeiből készített „gyöngyösi aszúval”. A tanár úr kortalan és időtlen férfi; már az első világháborúban katona volt, de életkoráról nem szól. Hosszan az él, akinek „nincs kora”, feleli. Tizenöt évvel ezelőtt egy cikkben megemlítettem ifj. Kecskés Pétert, egyik diákfiát, aki filológiai színvonalon gyűjtötte össze a Gyöngyös környéki földrajzi neveket, és munkájával diákként pályázatot nyert. Az ifjabb Kecskés azóta a budapesti Néprajzi Múzeumban dolgozik és igen jeles néprajztudóssá vált. Mikor egy másik írásban emlegettem a tanár urat, az egész világból kapott leveleket a volt tanítványoktól — még Czigány Lóránt egyetemi tanár, az anyanyelvi konferencia védnökségének a tagja is hálatelt szívvel köszöntötte őt. Czigány is a tanítványa volt. Ízleljük a gyöngyösi aszút, és kóstolgatjuk alapanyagát, a megtöppedt szemű hamburgi muskotályszőlőt, s fölvetem, mi a gyöngyösi bor, s általában az egri, a hevesi borok egyedülálló zamaténak a magyarázata? — A napfény, a déli lanka, a vulkanikus talaj — feleli a tanár úr. Egerből jöttem, mikor betértem hozzá Gyöngyösre, s megemlítem azt az egri bikavért, amelyet messze földön is a leginkább ismernek a hevesi borok közül. Az egri bikavér három fajtából készül, háromféle vörösbor az alapanyaga. A Kadarka, a Nagyburgundi és a Medoc noir. E három fajta teremti meg fűszeres ízét, a Nagyburgundi alakítja ki a sötétvörös színt, a Medoc noir lopja be a tüzet a bor cseppjei közé. Amint parolázunk, borok színét csodáljuk és a lángjaival ismerkedünk, s e Bródy emlegettte „földadta jók” sorát vizsgáljuk, fölvetem a kérdést, vajon mióta van egri bikavér, miről nevezték el, honnan származik ez a világszerte ismert név? Kecskés Péter szerint a szín volt a döntő; e borfajta színéhez igazodott, abból keletkezett az elnevezés. A magyar borászat alapkönyve, Katona József és Dömötör József híres bormorfológiája két legendát emleget. Mind a kettő a törökvilághoz kötődik, s igen valószínű, hogy az egri magyar—török harcok óta beszélünk és írunk egri bikavérről. Az egyik legenda szerint Ahmed pasa, Eger alá érkezve, a Vadaskertben ütötte föl a főhadiszállását, s itt, egy régi csárdában gyűjtötte össze a Temesvárról rabolt kincseit és itt helyezte el a magával hozott rabnőit és a háremébe szánt egri menyecskéket. A csaplárosné finom sültekkel tartotta, s az egyik sült vad vörös leve különösen ízlett a pasának. A csaplárosné erre azt ajánlotta, hogy igyék a pasa egy kupából külön levet, s rendre szállítani kezdte a pecsenye vadas levét. A pasa elbódult tőle, s míg lerészegedett, a magyar rabnők mind megszökdöstek. Ahmed a csaplárosnét felelősségre vonta ugyan azért, hogy valamely gyaur itallal elhódította őt, de a csaplárosné meggyőzte Ahmedet arról, hogy nem bor volt az, amit ivott, hanem bikavér, ő minden sülthpz bikavért használ, attól olyan ízes az étel. A másik legenda Egervár ostroma idején keletkezett. Már harmincnégy napja folyt a küzdelem az ostromló török és a várvédő magyar sereg közt, mikor Dobó István várkapitány, hogy további kitartásra és ellenállásra buzdítsa a várnépet, katonáit és a várba szorult nőket, megnyittatta az egri vár borospincéit. A vörösbor vérszínűre festette a várvédők ruháit, arcát, szakállát, s a törökök közt elterjedt a hír, hogy a magyarok azért harcolnak olyan rettenthetetlenül, a magyar nők azért küzdenek olyan bátran, forró vízzel és szurokkal pusztítva a várfalakra kapaszkodó ellenséget, mert földöntúli erőt kölcsönöz nekik a bikavér, amelyet isznak. Nem valószínű, hogy már akkor három fajta borból, Kadarkából, Nagyburgundiból és Medoc noirból készült volna az egri vörösbor, mindenesetre vérszínűen vörös volt, a bika vérére emlékeztetett. Azóta terjedt el az egri bikavér elnevezés, amely tehát már több, mint négyszáz éves. Egy régi tűzfegyver Ez a megye annyira át van szőve, át van itatva történelemmel, történelmi hangulattal, hogy itt az embernek még az ipari termelésről, még az egri olajról is Az egri csillagok, Egervár ostroma jut az eszébe. Mielőtt Egerre, a megyeszékhelyre beértem, a varos előtt, a domboldalon föltűntek előttem a szúnyog formájú alajkutak. S ezekről a kutakról, ezekről a himbákról az Eger-Demjén-i olaj feltárói, Kertai György, Csiky Gábor, Molnár József geológusok jutottak az eszembe. Az olajfeltárókat az Egri csillagok vezették ide. Pontosabban a Gárdonyi-regény néhány megállapítása. A megyeszékhelyen föl jegyeztem a megyei statisztikák jellemző adatait, azután visszapergettem magamban a néhány esztendeje elhunyt Kossuth-díjas főgeológus, Kertai György történelemmel átszövődött különös oiajfeitánási munkáját, az Egri csillagok-ban emlegetett „pokoltűz”, „lapta”, „szurkos csepű”, e sajátos tűzfegyyer történetét. A megyei statisztikáknak van egy igen fénylő számadata. Hevesben háromszáznegyvenezer ember éL A lakosság harminckét százaléka a megye három városában, Hatvanban, Gyöngyösön és az ötvenkétezer lakosú Eger megyeszékhelyen. A megye lakásainak száma 115 000, s a lakások ötvenegy százaléka a felszabadulás után épült. A statisztika fényét így értettem. Egy fénysugár esik egy másik számadatra is: a lakásoknak már a fele három, három és fél szobával épül. Az ember világszerte törekszik és árad a városok felé. Ez a világtünet Hevesben úgy jelentkezik, hogy a lakosság tíz százalékkal kevesebb, mint 1949-ben volt. A városokba tódulás, a nagy elvándorlás — Budapest! — miatt. Az ipari munkások száma nő, a mezőgazdaságból élő lakosságé pedig folyamatosan csökken. Nagy gond az öregedés; az elöregedés. Megváltozott a lakosság korosztályok szerinti összetétele. Csökkent a 14 éven aluliak, s a 15—39 évesek aránya, s nőtt a 40—59 éveseké, és a 60 éven felülieké. A mezőgazdasági termelésre az jellemző, hogy eltolódik a jól gépesíthető művelés felé. Egyre több a gép, éppen ezért egyre nő a gabonafélék területe, és csökken a géppel már nehezebben művelhető szőlőké és gyümölcsösöké. Heves hazánkban az ércbányászat egyik jelentős megyéje s az ötvenes évek közepe óta az olaj, az olajbányászat is szerepet játszik a megye életében. Jó tizenöt évvel ezelőtt Vadász Elemér Kossuth-díjas akadémikusunk azt írta nekem, hogy már nemcsak Zalában (akkor még nem tárták fel a Szeged környéki olajat), hanem Eger környékén is van olajunk, már a századik kútból termelünk. Ha többet akarok tudni, keressem föl Kertai Györgyöt, a Kőolajipari Tröszt Kossuth-díjas főgeológusát. A néhány éve tragikus szívroham következtében elhunyt Kertai, aki az egyetemen kőolajföldtant adott elő, az olajtröszt főgeológusa volt és a magyar olajipar „utazó diplomatája” — igen kedvelte, sokszor is elolvasta az Egri csillagok-at. Ez a férfi a magyar történelem eleven vonzásában élt; a történelmi regények voltak legvonzóbb olvasmányai. Gyermekkora óta foglalkoztatta Dobó István, Bornemissza Gergely, az egri hősök alakja, s az, hogy mi is volt az híres egri „lapta”, „szurkos csepű”, ez a magyar tűzszerszám, amely „lángot 16, égő olajat pökdös”, s amely végül — az emberek hősies-Gárdonyi titkosírásából: mellényzseb-notesz lap. Legalsó sorának megfejtése: „Micsoda jogon ülsz te bírói székbe s vezetteted magad elé delikvensként az írót?” (A Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelent Gárdonyi Géza Titkosnapló című könyve nyomán) Gábor Viktor felvételei sége mellett — a mi javunkra döntötte el az 1552-es egri küzdelmet. Már főgeológusként nyomozni kezdett e régi tűzszerszám után. Gárdonyi a művében elbeszéli, hogy Bornemissza Gergely a harc előtt a kistályai meg a makiári kőbányákban köveket gyűjtött. Az Egri csiilagok-ban egyszer azt kérdezi valaki: „Van-e még szurok a pincében?” Már most azt a kérdés, miféle szurok volt ez? Fából égették, úgy, hogy a faszénégető boksa alatt egy gödörbe csurgott a fa zsíros-nedves része, a szurok? Ezt az eljárást ismerte a török is, mégsem ismerte Bornemissza „pokoltüzét”. Talán fenyőfából égették volna, s a pokoltűz a lobbanékony gyanta volt? Kertai szerint ez a föltevés is megdőlt, mert a XVI. században Eger környékén nem volt fenyő. Ha lett volna, Mikszáth Kálmán egri „Kis prímás”-a Hyppolit, nem a messzi Máramarosból hozatott volna fenyőgerendákat a székesegyház újjáépítéséhez. Miután fenyőszurok sem lehetett, maradt az utolsó föltevés: a külszíni nyomokból származó, kövekbe ágyazódott, szikladarabokból szivárgó olaj volt a Bomemiszsza pokoltüze. Párád vidékén, a Mátra vulkáni tufáiból, ha rásüt a nap, ma is olaj csurog. A recski ércbánya repedéseiben petróleum van. A nagybátonyi felszíni andezitdarabkákból olaj szivárog elő. Egri olajmező Az egri Bródy-ház A Hatvanyak egykori kastélya Hatvanban Mikor megindult az egri olaj kutatása, a régi gyerekkori érdeklődés lobbant fel Kertai Györgyben. Párhuzamosan haladt az olaj kibúvások keresése és a Gárdonyi által fölvetett történelmi titkok faggatása. Az Egri csillagok és a Titkosnapló írója történelmünkről, s a természet világáról nem keveset tudott. S volt egy kései, rajongó olvasója, aki megértette, s megfejtette Gárdonyi Gézának a tűzgolyóbisokról küldött üzenetét. Nagyon röviden elbeszélve, ennyi az egri olaj története. ! 7
