Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-10-25 / 22. szám
Ortutay Gyula, Kossuth-díjas akadémikus megnyitja a kiállítást, mellette Szabó Júlia művészettör- A kiállítás egy részlete. A vendégek közt (jobbra) Jánossy Lajos Kossuth-díjas ténész és a múzeum igazgatója Gábor Viktor felvételei professzor, akadémikus Lesznai Anna kiállítása Különös kiállítás nyílt meg a Heves Megyei Múzeumok Igazgatósága és Hatvan város tanácsa rendezésében, a Hatvány Lajos Múzeumban. Különös kiállítás, amelyre ezen az őszi vasárnapon sorra érkeztek vasúton, gépkocsin a pesti vendégek, hajdani barátok, tanítványok. Bejöttek persze a megilletődött hatvaniak is, ismerkedni a városukban megtekinthető művekkel s alkotójukkal. Különös kiállítás, amely képes arra, hogy ebben a kicsiny, vidéki múzeumban megidézze a századforduló s a harmincas évek Magyarországát, az első világháborútól a másodikig ívelő évtizedeket, a hazai tájat, s a tengeren túlról visszahúzó vágyódást, és a szecesszió virágdíszei mögül előkandikáló fenyegetést, amelyet ugyan elfednek a pálmák, gránátalmák, tulipánok, de úgy fednek el, mint ahogyan az ember egy tarka függönyt húz össze, hogy ne lássa a felhős égboltot. Különös kiállítás, amelynek katalógusán a művész egyik verséből ez az idézet áll: „Előre nézek, s mégis visszalátok. / Jussom s hazám nekem a ti hazátok! / Mert szívós ám a száműzött kísértet: / ti elporladtok, de én hazajárok. S lám Lesznai Anna író, festő, iparművész, rajzoló, univerzális tehetségű művészasszony, többszörösen megtartotta szavát. Először 1919 után ment el, 'másodszor 1939-ben. Mindkét emigrációjából haza húzta a szíve, de közben nagy szellemi kalandozásaiban mindig is itthon járt, ha regényt, vagy verset írt éppen úgy, mintha a zempléni táj, a lesznai dombok, a körtvélyesi park növényvilágát elevenítette meg tussal, olajjal, temperával, vízfestékkel. Amint a tárlók üvege fölé hajol ag ember, megcsapja századunk első nagy nekilendüléseinek levegője: Ady- és Balázs Béla-kötetek, fedőlapjukon Lesznai Anna ilusztrációi az ezerkilencszáztízes évekből, Bartók zongoradarabok, kottaborítóin Lesznai Anna rajzai. Miféle rajzok ezek? Ügyszólván kizárólag virágok. A festő, és iparművész másik fele, az író, Edénkért és Kezdetben volt a kert című regénye él tovább a falakon, a képekben, mintha e regénybeli kertek virágait akarta volna átültetni egy másféle műfajba, egy másféle közlési, kifejezési rendszerbe. A korhoz kötött, emberi, társadalmi viszonylatokat, haladó szellemű küzdelmeket elbeszélő regényei eszmevilágából kilépve, a kert tovább burjánzik: átköltözik az időtlen mesék világába, harangvirágok, makkok, páfrányok, pillangólevelek, eperszemek népi ihletésű, dús színeibe. Lesznai Anna tanult Ferenczy Károlyiéi, a párizsi dekoráló művészettől, hatott rá Rippl-Rónai, de a mezőkövesdi hímző asszonyok munkáinak tündért tarkasága, díszítő kedvük gazdag bája is ott ragyog a sárga, kék, vörös kelyhekben, fürtökben, szirmokban, gyümölcskosarakban, virágvázákban. S ez a továbbélés, továbbburjánzás, az élet folyamatosságának és dacos derűjének ez a feltartóztathatatlan áradása valami kozmikus jelentést ad az „Ady-pámának”, a Bartók-kottaborítónak, a körtefának, s annak a kerek virágkompozíciónak, mely — önmagába visszatérve — végtelen, mint egy kis világegyetem. Mintha a mesebelien pompázó, mindent elborító virágok saját „virágnyelvükön” ugyanazt mondanák, amit Lesznai Anna barátai, a kor egymásra ható, egymást erősítő, s a jövő politikai, szellemi áramlatait művészi síkon megalapozó nagyjai: Ady, Balázs Béla, Bartók, Kodály is mondottak. A társadalmi harcokat végig kell harcolni, s megteremteni a békét, a boldogságot, a kertet. És a kert — Lesznai Anna ma már társadalmi méretekben kiszélesedő „kertje” — egy pülanatra átlép jelkép-mivoltából a valóságba: a teremőr minden vendégnek átnyújt búcsúzóul egy frissen vágott, bíborszínű dáliát. Különös kiállítás. S. M. A SZÜLŐFALU KRÓNIKÁSA Bemutatjuk dr. Nagy Miklóst, a Szülőföldünk pályázatának nyertesét A Szülőföldünk rádióadás és a Magyarok Világszövetsége idei rejtvényversenyén nyelvtani-nyelvhelyességi kérdéseket tett föl hallgatóinak. A három elsödíjas között volt dr. Nagy Miklós vegyészmérnök is, a Német Szövetségi Köztársaságból. Így aztán idén kétszer is hazalátogatott; nyáron feleségével és kislányával, majd másodízben szeptemberben járt itthon, kéthetes jutalomúton. A rejtvény egyik feladványa olyan szavakat és szókapcsolatokat kért, amelyek mást jelentenek külön- és mást egybeírva, például drága kő — drágakő. — Két-három oldalnyit írtam össze ilyen szópárakból — meséli dr. Nagy Miklós. — Ezt könnyű kérdésnek találtam. De egy másik feladvány fogósabb volt. Rokonértelmű szavak használatbeli különbségét kellett érzékeltetni, s többek között én azt írtam, hogy bár a hentes és a mészáros rokon fogalmak, mégsem mondjuk, hogy mészároslegény, csak azt, hogy henteslegény. Aztán otthon, a József Attila-kötetet lapozgatva egyszercsak találkoztam a mészároslegény szóval... — Rendszeresen olvas magyar szerzőktől? — Igen, sok magyar könyvem van. Nemcsak magyar nyelven, német fordításban is. Ugyanis a feleségem német születésű. Egyébként kitűnően beszél már magyarul, csak hát az olvasás még nehezebben megy. A Bánhidi—Jókai-féle nyelvkönyvből tanítom. Itthon, a rokonokkal, ismerősökkel már jól megérteti magát. — Kislánya is követi az anyuka példáját? — Lányom hároméves. Én csak magyarul beszélek vele, feleségem csak németül. Egyelőre ott tartunk, hogy mindent megért, amit magyarul mondok neki, de németül válaszol. — Hogyan telik idei, második magyarországi látogatása? — A levéltárat bújom. Ugyanis elhatároztam, hogy megírom szülőfalum, Acsalag történetét. Acsalag aprócska falu a Hanság szélén, a Rábaközben, alig ezren lakják. Nem túl régi település. Eddigi kutatásaim szerint egy 1680-ból származó irat említi először. Most a levéltárban régi adóösszeírásokat böngészek. Hasznos dokumentumok a helytörténész számára, sok mindent elárulnak a régmúlt időkről. — Sikerült-e megfejteni a község nevének jelentését? — Valószínű egy Ácsa nevű család birtoka volt a falu, így lett Acsalak. Ki tudja miért, az idők folyamán a „k”-betű „g”-re változott. — Mettől meddig kívánja nyomon követni Acsalag történetét? — A legrégibb időktől egészen napjainkig. A legutóbbi évtizedek krónikájába már belefoglalhatom saját élményeimet is. Gyerekkoromban csak négy-öt cserepes ház volt a faluban. A többi vályogból készült, nádtetővel. Hamarosan az utolsó is csákány alá kerül. Bár örülök szülőfalum fejlődésének, mégis azt mondom, sajnos ... mert egy régi házat igazán meghagyhatnának emlékeztetőül... Emlékszem arra is, hogy ökörrel szántottunk, kaszával arattunk. Ma már persze ez is a múlté. Otthon sokat beszélgetek az öregekkel. Feljegyzem a hagyományokat, a lassan feledésbe merülő szokásokat. — Elmondana néhányat? — Leírtam például, hogyan készítették valamikor a szaladóst, ezt a jellegzetes hansági ételt. Rozsot csíráztattak, majd péppé dolgozták és cseréptálakba rakták. Nádszálakat szúrtak bele, hogy a csöveken keresztül a gázok eltávozzanak. Vagy — magam is emlékszem — akkor lett legény a kamaszból, ha lekaszált egy hold földet. „Cserebogárjárás, bíróválasztás!” — mondogatták mifelénk, mivel a cserebogarak háromévenként kelnek szárnyra, s a bíróválasztás is háromévente volt. Elmesélték az öregek azt is, hogy a szolgának Szent György napjától járt az uzsonna, ugyanis akkortájt már hosszabbak a napok... — Olvashatjuk-e majd helytörténeti dolgozatát? — A község vezetői megígérték, hogy segítenek munkám kinyomatásában. — Gratulálunk az anyanyelvi rejtvényverseny első díjához. Sok sikert és jó egészséget kívánunk szülőfaluja krónikájának megírásához. Kíváncsian várjuk Acsalag történetét! Kép és szöveg: Balázs István Dr. Nagy Miklós, a pályázat győztese Reményik Zsigmond író, aki évekig élt Dél-Amerikában, az idén lett volna 75 éves. 1962. december 30-án halt meg 15 ÉVE HALT MEG tímár József Nem volt nagyobb, mint a többi nagyok. Am esténként nem csupán szelleme lépett a színre, ámde jelleme is (szemérmesen) véle ballagott: kissé mögötte, kissé benne, kissé jobbra tőle, vagy a bal-szegleten megállt e jellem (majd’ hogy félszegen) s mégis oly gőggel, hogy szinte kliséként zörrent a partner (még a jobbak is) s lehetett szerep, „paukolás” hamis; (hány rossz szerző! hány silány rendező!) ő mellőzvést minden nagy-áriái — látszólag kisujjból kirázott mágiák: — EZ volt! 8 ebben volt: utol-nem-érhető. (Részlet Simonyi Imre Rekviem Timár Józsefért Halála tizenötödik esztendejében című verséből) 250 éve született Gvadényi József A magyar irodalom múltjából villan elénk a 250 évvel ezelőtt, 1725. október 16-án, Rudabányán született, és 1801-ben, Szakolcán elhúnyt Gvadányi József író alakja. A Magyarországra bevándorolt olasz ősöktől származó író mindmáig legmaraiandóbb müvében, az Egy falusi nótáriusnak budai utazása című szatirikus elbeszélő költeményében a hazafias érzést, a nemzeti öntudatot ébresztgeti, hirde.ti a magyar nyelv, magyar öltözet, magyar szokások jogosságát. Főhősét, az egész országon végiglovagló nótáriust, jegyzőt, — alakját állítólag Becsky Györgyről, Nagy- Peleske földesuráról mintázta meg — vidéken mulatságos kalandok érik, bajaiból mindig az egyszerű emberek mentik ki. Budára érkezve, a korábban csetlő-botló figura kegyetlen szatirikussá lesz. „Véltem, fogom látni nemzetemnek fényét; / Magyar öltözetnek kiválasztott kényét, / Bíbornak, bársonynak, skárlátnak a színjét, / Szibériából jött nyusziját és gerinyét. / Véltem: mente, dolmány takarja testeket, Skófiumból szőtt őv keríti ezeket, / Borítja hogy hosszú nadrág szemérmeket, [ Dísze siti nyusztos kalpag a fejeket...” Petőfi Sándor és Arany János is kedvelte Gvadányi írásait; a tiszta magyarság, a népies hang megszólaltatását dicsérték munkáiban. Fordított is, a többi között Voltaire-nek XII. Károlyról írott történelmi életrajzát ültette át magyar nyelvre, amelynek címe a mű megírásakor, 1792-ben, így hangzott: „Tizenkettődik Károly Svétzia ország királlyának élete...” Balra: Gvadányi József BEREGI OSZKÁR EMLÉKEZETÉRE Tíz évvel ezelőtt, 1965. október 18-án hunyt el Hollywoodban, néhány hónappal 90. születésnapja előtt Beregi Oszkár, a magyar színjátszás egyik nagy alakja. Utolsó vágya teljesülését, hogy hazajöhessen, a halál meggátolta; már csak hamvait fogadhatta magába az anyaföld; a Kerepesi temető művészparcellájában pihen, a Fővárosi Tanács által adományozott díszsírhelyen. Elevenítsük fel a délceg, csodálatos orgánumú, mindig magas hőfokon izzó művész alakját Pap Károly drámai játékában, Dávid király maszkjában.. . A jobb oldali képen: Beregi Oszkár Gábor Viktor reprodukciói
