Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-10-25 / 22. szám
mm A Hal-tér az 1860-as években (MTI felvétele) Nyári Bartók-szeminárium a főiskolán. Bartók zenei örökségének közvetítője: Kadosa Pál, Kossuth-díjas, a főiskola tanára, a növendék Pét» Donohos Angliából (MTI — Molnár Edit felv.) Kovács Dénes és egyik tanítványa. (MTI — Molnár Edit Kocsis Zoltán felv.) Lent: Bánki Dezső és (MTI — Keleti Éva felv.) M&i JJ tdüL 1969 tavason Lutz Besch, a brémai televízió munkatársa interjút készített Kodály Zoltánnal, s e rendkívül izgalmas 'beszélgetések utóbb könyv alakban is megjelentek. Lutz Besch egy helyen az iránt érdeklődik, milyen szerepet játszott a Mester alkotásaiban a preklasszikus zene. Kodály válasza: „Bach zongoraművei nálunk kötelezők voltak. Másrészt egyet nem szabad elfelejtem: az én tanulmányaim idején még Liszt Ferenc szelleme hatott ...” Az ő idején? De hiszen valamilyen közvetett módon, lappangva, áttételesen hat ma is. Mindaz, ami nagy és fontos volt, valamilyen módon „benne van” az új művekben. Lisztet mindenki ismerte, Koesslert már csak a beavatottak, de a Zeneakadémia régi növendékeinek tudatában és művészi gyakorlatában már ő is „benne van”. Kodály mondja néhány mondattal arráfob, ugyancsak a „beszél-XVIII. század első felében már hazai nyomra is bukkanunk. Az első zeneiskola 1727-ben nyílt meg Budán, Pesten pedig 100 évvel később Pestvárosi énekiskola néven. Az ország legrégibb, hivatalos zenei oktatási intézménye a Nemzeti Zenede. Fennállását 1840-től számítjuk, mert ebben az évben tett alapítványt Liszt Ferenc a Nemzeti Zenede elődjének, a Pest-Budai Hangászegylet iskolájának bővítésére. Liszt akkoriban Párizstól Szentpétervárig járta Európa hangversenytermeit és csak a Nemzeti Zenede 25. évfordulójára — 1865-ben — jött el Pestre, hogy az ünnepségsorozat keretében maga vezényelje „Szent Erzsébet-legenda” című oratóriumának ősbemutatóját. Talán ez volt az a pillanat, amikor a hazai szellemi élet fejlesztésén munkálkodók rádöbbentek: állami költségen felállítandó Zeneakadémiára van szükség, amelynek falai Liszt Ferenc (MTI — Herczegh István reprodukciója) Erkel Ferenc (MTI — Fényes Tamás rep getésekben”: „...az bizonyos, hogy Koessler segítette elő, hogy a kórusmuzsika iránti szeretetem még csak erősödött”. A MÚLT A Waldeckenben, 1853-ban született Koessler, a drezdai konzervatórium egykori karének- és elmélettanára, a kölni színház karmestere, 1882-ben került Budapestre, mint a Zeneakadémia orgona- és karénektanára. Majd 1883-ban a zeneszerzés tanítását is átvette. És Koesslemek a budapesti Zeneakadémián növendéke volt Dohnányi Ernő, tanítványa volt Bartók Béla s zeneszerzés tanszakon az ő előadásait hallgatta Weiner Leó. És — Kodály Zoltán is. Évek múltán maguk álltak be a sorba, nemcsak mint későbbi világhírű alkotóművészek, hanem mint a zenei élet következő, tehetséges generációjának nevelői. Ennek a nemzedéknek a tagjai ma büszkén emlékeznek rá, hogy Bartók, Kodály vagy Weiner volt a tanáruk a Zeneművészeti Főiskolán. A szellemi staféta, a harmónia továbbadásának s továbbhordozásának e láncolata nem is olyan régen: mindössze 100 esztendeje, Liszttel kezdődött. Az ő kezdetei persze máshova nyúlnak vissza; neki még Bécsben meg Párizsban kellett tanulnia, Czernynél, Salierinél, Paernél, Reichanál. Nálunk szerencsésebb történelmű országok a zenei műveltség ápolásában jócskán megelőztek minket. 1600 körül már mindegyik észak- és közép-itáliai városban nyíltak zeneiskolák. A között a magyar zenei tehetségeket avatott mesterek európai színvonalú művészekké képezhetik. Akkoriban mindig az a város volt a zenei központ, ahol Liszt éppen tartózkodott s lángeszével s egyéni varázsával pezsgő zenei életet teremtett. Az országgyűlés 1871- ben tárgyalta a javaslatot s midőn négy évi huzavona után eljutott a megvalósításig, kézenfekvő volt a gondolat, hogy az új intézmény vezetésével Liszt Ferencet bízzák meg. 1875. március 21-én Liszt az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia elnöke lett, az Akadémia igazgatója pedig Erkel Ferenc. Liszt csak a következő évben foglalta el az „állást” és ettől kezdődően minden esztendőben karácsonytól húsvétig Pesten tanított s betöltötte a Zeneakadémia elnöki tisztségét, haláláig. Haláláig? De hát nem élt-e tovább tanítványai előadóművészetében, kompozícióiban? Sőt, csodálatos módon ott élt még az épület falaiban, termeiben is, jóllehet, e falak közt fizikai mivoltában soha meg nem jelenhetett, hiszen a Zeneakadémia először Liszt Hal téri otthonában, majd egy Andrássy úti (akkor még Sugár úti) bérházban kapott helyet. Bár a szervezett oktatási keretektől és e kereteknek tartalmat adó Liszt, Erkel, Wolkmann Róbert, Popper Dávid, Hubay Jenő, Mihalovich Ödön tevékenységétől a zenei élet rohamos fejlődésnek indult, a magas szintű zeneoktatás megfelelő méretű és méltó otthona csak 1907-ben készült el a Gyár utcában, a mai Liszt Ferenc téren. Az építtetők arra törekedtek, hogy az épület minden ízében új, friss szellemet és művészi szépséget árasszon. Kétoldalt, ablakkoronázó díszként láthatjuk Kodály-módszerrel tanainak szolmizációt a különböző országokból érkezett fiatal zeneművész (MTI — Molnár EÜit fel' \
