Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-02-01 / 3. szám
► — Négyszáz éve itt laknak. Hányszor menekült el a család? — Azt én már megmondani nem tudom. Erről írásos följegyzés nem maradt. Bizonyára sokszor, a háborúk miatt. Mi is elmenekültünk innen a front idején, 1944- ben. Itt éjjel-nappal zengtek az ágyúk, a repülőgépek. Ezt a telket, amelyen a házam áll, nagyon régen vettem, tizennégy évig építettem a házamat, jött a háború, elmenekültem, a ház megrongálódott, de utána hazajöttem, kijavítottam, fölépítettem. A P. Szabók mindig hazajöttek. A P. Szabók hűek. — Az édesapám híres-neves csizmadia volt. 1876-ban lett önálló, dolgozott 1929-ig, jó ideig ő volt az egyetlen csizmadia Szigetszentmiklóson, a Rákóczi úton volt a műhelye, évente nyolcvan-százhúsz csizmát csinált főuraknak, kocsisoknak, vízimolnároknak. — Én építőmunkás lettem. 1910-től három éven át inas, tizenöt évig voltam segéd, huszonöt esztendeig önálló, s tizenegy évig a ráckevei járási tanács első műszaki előadója. Innen mentem azután nyugdíjba, néhány esztendeje. Végigépítette Budapestet, a Szigetet, Szigetszentmiklóst. S mindent gyűjtött, mindent mentett, amelyet nagy kataklizmák után menteni tudott, s amit menteni lehet. Mert az őrizők, a gyarapítók fajtájából való. A zsákutca utolsó háza előtt „...ha Serbia is belekeveredik” Két példát beszélek el. Mit mentett, hogyan mentett? —A szerb Ráckevének minden okmánya, irata megmaradt. Csak jött a háború, minden az udvarra került. Később az egyik altiszt behányta az összes iratot az udvarról az egyik kamrába, jók lesznek azok gyújtósnak. Én ebben a kamrában találtam meg a történelmi emlékeket. A botozások kiszabásáról szóló XVIII. századi büntető jegyzőkönyveket. Ezekből például tizenötöt mentettem meg, s adtam át a ráckevei múzeumnak. A sok közül említ egy másik példát is. Hogyan kerülhetett egy Habsburg főhercegnő levele egy kőműveshez Szigetszentmiklósra? (A Várban szolgált, hazakerült magyar katonától vette — bélyegekért.) — Ugye mi úgy tudtuk, úgy tanultuk, hogy Ferenc Ferdinánd, a szarajevói halálos merénylet miatt tört ki az első világháború. Van a gyűjteményemben egy levél, amely mást bizonyít. A levélnek borítékja nincs. A levélből megállapítható, hogy Mária, Habsburg főhercegnő, József, Habsburg főherceg testvére írta édesanyjának. A levél dátuma és keltezése: Alcsúth, 1913. 2. 5. Ebből másolom ki: „Ha csak Montenegro ellen lesz dolgunk, akkor két hadtest küldetik le, ez elég; de ha Serbia is bele keveredik, akkor 4 vagy 5 hadtestnek kell leindulni; és nincs kizárva, hogy a negyedik hadtest is kap indulási parancsot! de ez csakis ha Szerbia megy, ha Montenegro egyedül csatázik, a negyedik hadtest nem megy.” Szó szerint idéztem, a dátum is pontos: nem 14, hanem 13! A továbbiakban: „Édes jó kis Mamácskám, il nous faudra beaucoup de courage et de force, car les nuages sont bien noirs.” (Sok bátorságra és erőre lesz szükségünk, mert igen feketék a fellegek. — A szerk.) Van becsesebb emléke is: dedikált fénykép Bajcsy- Zsilinszkytől, s a gyűjteményben megtalálom Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormányának Nyilatkozatá-t, amelyet repülőgépek szórtak le 1944 végén. S vannak emlékei. Erdei Ferencről, aki édesapjával és Sándor testvérével 1939-ben a makói zaklatások elől ide menekült. Megvették P. Szabó sógorának az egyik lovát, három holdat béreltek ki, a szentmiklósi Leshegyen építettek egy tanyát és innen szekerezték be a zöldséget a csepeli piacokra. Erdei Ferenc édesapja lett azután a földigénylő bizottság elnöke 1945-ben. A bizottságnak P. Szabó is tagja volt. Magyarország bélyegeken Az őriző a hazáját is meg akarta őrizni, megőrizni bélyegeken. Alig akad ember ebben az országban, akinek hazai bélyegekből ilyen gyűjteménye volna. — Ez hogy történt? — kérdem meg végül. Kinyílik a szekrényajtó, elém teríti az irattartókat, fölnyitja ezt a bűvös kincstárat. — Volt egy barátom, iskolatársam, Kincse Józsi. Az első világháborúban dumdum golyót kapott, ideggyenge lett, s otthon ülő emberként kezdett bélyegeket gyűjteni. Tőle kaptam az első bélyegeket. Később néhányat, bosnyák, osztrák, vöröskeresztes bélyegek, a szomszédban lakó Vágó Aladár iskolaigazgatótól. Az első háború után, 1920-ban, mikor adagra ment a füstölnivaló, az apám elküldött dohányért. Két hadirokkantnak két trafikja volt itt Szigetszentmiklóson. Föl volt írva ám, ki tartozik egyikhez, meg a másikhoz, s aki az egyiknél megkapta az adagot, a másikhoz már nem mehetett. Amit aztán hoztak, egy óra alatt kiosztották. De volt ott ám lárma, tülekedés azért a heti egy pakli dohányért, vagy két szivarért vagy tíz cigarettáért. Hazahoztam az édesapám adagját, de eltökéltem, hogy ilyen áron nekem nem kell a dohány. Leszoktam. Amit dohányra költöttem volna, azon túl bélyegekre adtam ki. Mindene megvan, mindene megmaradt, az összes magyar bélyeg itt pihen a szekrényben, 1920-tól 1975-ig. S nagyon sok 1920 előttről. — Van néhány olyan példány, amelyekkel egyetlen katalógus sem foglalkozik. Itt van ez az 1916-os, 75 filléres bélyeg, amelyen a Parlament képe áll. A fillér-bői, tessék csak nagyítóval nézni, hiányzik az r betű. Van itt egy 1927-es bélyeg, megint csak nagyítóval, nincs rajta értékszám. A bélyeggyűjtő észrevesz minden szamárságot. Az inflációs időkben, a második világháború után nem tudták olyan gyorsan nyomni a bélyegeket, amilyen arányban a pénz elértéktelenedett. Volt mondjuk egy tízfilléres bélyeg, azt mindig a napi áron adták el, százezerért, vagy egymillióért. De rá volt nyomva, hogy TL. Tehát: távolsági levél. Az egyiken például a T betű hiányzik, a másikon az L. Egyedülálló példányok. Az egész életünk, a teljes sors leolvasható erről a több mint tízezer bélyegről. Külön vannak: sportbélyegek, légiposta, űrkutatás, népviselet, virág, bélyegnapok, állatok, bogarak, lepkék, munkásmozgalom, a történelem kiemelkedő alakjai, nagy tudósaink, a világ nagyjai. 1964- ben, Szigetszentmiklós alapításának hétszázéves fordulóján Erdei Ferenc nyitotta meg P. Szabó József nagy bélyegkiállítását Szigetszentmiklóson. Később Lenin születésének századik évfordulóján az új szigetszentmiklósi lakótelepen rendezett kiállításán P. Szabó bélyegeken mutatta be a teljes Magyarországot. A bélyeg gyűjtemény bői Szentmiklós őriző embere: P. Szabó József A régi nagy családi kép:' a Szabó-házaspár és a felnőtt gyerekek „Kél jó tehén ára " — Mit ér ez a gyűjtemény. Szabó bátyám? — Két jó tehén árát, szoktam mondani. Nem tudom. — Mennyit költhetett rá, talán így közelítsük meg? — Ha összeszámolnám, mai pénzben kifejezve ötvenöt év alatt, mondjuk húszezer forintot. — S honnan tudott minden új bélyeg megjelenéséről? — Eleinte Pestre jártam be Jászai Boriska bélyegüzletébe, a Klotild palotába. Később a kiadványokból tudtam meg. — S hogyan maradt meg mindez, ez a Magyarország bélyegeken sorozat, ez a teljes gyűjtemény? — Az a régi barát és iskolatárs, Kincse Józsi banktisztviselő lett. ö őrizte meg a bank egyik páncélszekrényében, a többit pedig itt a szomszédban, a malomtulajdonos egy másik páncélszekrényben. — S mi a célja ezzel a gyűjteménnyel? — Megőrizni és tovább adni az utánam valóknak. A kovácsoktól a rendelőintézetekig Van* az én Szabó bátyámnak egy hosszú kimutatása is, amelyet Szigetszentmiklós tanácsának a fölkérésére írt „Szigetszentmiklós nagyközség egészségügyi ellátásáról”. Minden orvos, régi bába neve benne van. A múlt is, meg a jelen is. — Mi volt itt a legtöbb eredmény az idők változása során? — A népbetegségek megszűnése, a fillérekbe kerülő gyógyszer, a rendelőintézetek, szülészetek, bölcsődék, óvodák, az ingyenes orvosi ellátás. Ennél nagyobbat nem tud említeni. — A múlt században, mikor itt még patika sem volt, a gyógyfű, a gyökér, a gyógyfüvekből, gyökerekből készített kenőcs volt az orvosság. Kórházi szülés csak 1930 után volt. A foghúzást 1900-ig falusi kovácsok végezték, azután pedig 1926-ig a szentmiklósi borbélyok. Most pedig a betegeket mentők szállítják, a nők kórházban szülnek, kórházi, szanatóriumi beutalás jár az arra rászorulóknak, s évenként tüdőszűrés van. Nincs nagyobb eredmény ennél. Megkérdezem tőle, az egészségügy krónikaírójától: ki volt ennek az óriás falunak a legjobb emlékezetű orvosa? Lengyel Lajos doktort említi, Szentmiklóson utcát is neveztek el róla. A régi lakása falán emléktábla hirdeti a munkásságát. Lengyel Lajos több, mint két évtizeden át volt Szigetszentmiklós orvosa. — Egyetlen példa az életéből, a munkásságáról. A háború alatt, 1944 végén ifj. Szabadi Mártonné szilánkot kapott a tüdejébe. A súlyosan, életveszélyesen megsebesült asszonyt Lengyel doktor 1945 márciusában, mikorra a harcok már megszűntek, négykerekű kis anyagszállító kocsin húzta be Szentmiklósról Pestre, a Rókus kórházig. / A hajnal első fogása. Gábor Viktor felvételei
