Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-10-11 / 21. szám
Veszprém az ősi város Gábor Viktor (elvételei toni Vegyipari Vállalat szuperfoszfát üzemének rekonstrukciója. A harmadik, gyors ütemben fejlődő nehézipari ágazat Veszprém megyében a gépipar. A termelés elsősorban azoknál a gyártmányoknál növekedett, amelyek hosszú időn át biztonsággal értékesíthetők a világpiacon, így többek között a szovjet és lengyel gépkocsiiparral kötött együttműködési szerződések keretében gyártott gépalkatrészek termelése. A megye mezőgazdaságának termelési értéke esztendőnként körülbelül négymilliárd forint. A megművelt földterület az elmúlt időkben fokozatosan csökkent, ám a termelés ennek ellenére növekedett. Erre egyetlen magyarázatot találhatunk: a megye mezőgazdasági nagyüzemei korszerű technológiával dolgoznak, évről évre magasabbak a termésátlagok. Ezt a fejlődést és átalakulást befolyásolták és előmozdították a különböző beruházások. A hetvenes évek elején a megyében modern szarvasmarha- és sertéstenyésztő telepeket hoztak létre 15 000, illetve 53 000 férőhellyel. A növénytermelés hozamainak növekedése — a gépesítés, a korszerű műtrágya és gyomirtószerek használatán túl — elsősorban az intenzív fajták meghonosításával magyarázható. A megye mezőgazdaságának jelentős tényezője a szőlő és bortermelés. Ki ne hallott volna a badacsonyi Szürkebarátról, a füredi rizlingről, e nemes Balaton-vidéki nedűkről? Több mint tízezer hektáron termelnek szőlőt Veszprém megyében; a hetvenes évektől kezdődően az új telepítések termőre fordulása óta 15 százalékkal több a szőlőtermés, mint annak előtte. S ismét hangsúlyozni kívánjuk: nem akármilyen szőlőről és borról van szó. Tokaj nektárja mellett Veszprém megye adja az ország legnemesebb, legzamatosabb borait. A Bakony nagy kincse a fa, különösen korunkban, amikor az egész világon fogyóban vannak az erdőségek. Veszprém megye területének 28 százalékát — 142 000 hektár — erdő borítja, ebből több mint nyolcezer hektárt újonnan telepítettek. A megye legnagyobb erdőgazdasága közel háromezer embert foglalkoztat, és termelési értéke meghaladja a 400 millió forintot. Csodálatos erdőségek terülnek el a Bakony lankáin — ez még érintetlen világ. Megfordultunk egy idős embernél, bizonyos Schmidt Jánosnál, akinek magányos háza a rengeteg szélén áll, s éjszakánként kukoricaföldje védelmében vaddisznókkal és hatalmas szarvasbikákkal viaskodik. Itt él, Hárskút közelében több mint 40 esztendeje, gyermekei már felnőttek, feleségével kettesben maradt — és nem csábítja a nyüzsgő világ. A Bakonyban találni még ilyen embereket, akik megőrizték múltbeli életformájukat, s a természetszeretet eltéphetetlen szálakkal kötözi helyhez őket. Persze, ez az életmód csak keveseket csábít. Veszprém megyében — ugyanúgy, ahogy az ország más területein — belső áramlás indult meg, a népesség a városok, ipari centrumok felé húzódik. 420 ezer ember él itt, ebből hozzávetőleg 180 ezer a megye hat városában. A városok közül a székhely, Veszprém fejlődik a leggyorsabban. Régi „vetélytársa” Pápa, sajnos nem tart lépést vele. Mintha ez a kisváros, amely elsősorban kitűnő iskoláiról volt mindig nevezetes — Európa hírű elektromossági gyára és húsüzeme ellenére — kissé kiesne az általános fejlődésből, s önmagába süppedne. Miről ejtsünk még szót? Talán arról, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek dolgozóinak évi átlagkeresete több mint 30 ezer forint, az iparban dolgozóké pedig — havonta — közel háromezer. Tegyünk még előzetesen említést a megye idegenforgalmának fejlődéséről, a Bálaton-parton felépült korszerű szállodákról, s arról, hogy egy-egy idényben rengeteg külföldi fordul meg itt. Szót érdemel az is, hogy a megye felsőoktatási intézményeiben — a Veszprémi Vegyipari Egyetemen és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen — évről évre több száz fiatal szerez diplomát. A jelenről beszélve nyilvánvalóan szóltunk a jövőről is, hiszen Veszprém megye fejlődésének iránya meghatározott. Meghatározza az ipar struktúrája, a föld sokféle kincse, s a Balaton-part üdülővidék jellege. Az elkövetkező idők leglényegesebb feladata — hangsúlyozzák a megye vezetői — a kiemelt iparágak, a vegyivar, bauxitbányászat, alumíniumkohászat mellett — tovább kell fejleszteni a gépipart, a könnyű- és élelmiszeripart. Ugyanakkor gondoskodni kell a közművek, gyermek- és oktatási intézmények, egészségügyi és művelődésügyi létesítmények további fejlesztéséről. Ez hát a jövő útja, hasonló az egész ország jövőjéhez, ám ehhez hozzátehetjük; Veszprém megye nem csupán az ország legszebb, hanem legfejlettebb, legkültúráltabb vidékei közé tartozik. Kincsek a múltból a mának Régi tihanyi ház Zókonyi Ferenc 1952-től 1970-ig, tizennyolc évig a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője volt. Mondhatnánk, nem is túlságosan hosszú idő ez, ám erre a korszakra esett a magyarországi, elsősorban a balatoni idegenforgalom fellendülése. Zákonyi Ferencnek tagadhatatlanul és múlhatatlanul nagy érdemei vannak abban, hogy a táj természeti és művészeti kincsei nem mentek veszendőbe; a megye idegenforgalmával kapcsolatos tevékenysége minden időben összefüggött a természetvédelemmel és a műemlékvédelemmel, csak azzal együtt létezett. Kincseink óvása, legyen szó múltbeli építészeti emlékekről, vagy egy táj élővilágának harmóniájáról, számára a nemzeti öntudat és érzés egyik (kifejezője volt, az ma is. Talán ezért áldozta rá az életét. De beszéljen erről ő maga, az öt esztendeje nyugdíjba vonult idegenforgaűmi szakember, Veszprém megye s a Balaton-part egyik legavatottabb ismerője és történetkutatója, akit orvosai most sem tudnak visszatartani a munkától, a szüntelen tevékenységtől, s aki idős korára megőrizte ifjúságának lendületét és eszményeit, azt a szeretetet, amelyet ez a táj érlelt meg benne, ahonnan sem szóban, sem gondolatban, sem írásban, sem érzésben nem tud, mem akar elszakadni. — A Balaton számomra a bölcsőt jelenti. Siófokon születtem, ott is nőttem fél. Ifjúságomban jegyzőgyakomokként dolgoztam, majd a felszabadulás után Siófok népe hazavitt főjegyzőjének. A túlparti város akkor még Veszprém megyéhez tartozott. Az ötvenes évek legelején jöttem át Füredre, mert a szülőhelyem Somogyba került, én pedig — tudj’ isten miért — nagyon vonzódtam Veszprém megyéhez, a Balaton-felvidéki tájhoz. Egy esztendeig voltam az ország első megyei idegenforgalmi hivatalának vezetője, aztán felkerültem a fővárosba, a Tervhivatalhoz. Különös idők voltak azok. 1952-ben azt a feladatot kaprém megyében van, s annak jelentős része a Balaton felvidéken. — A másik szép feladat az — és erre, most, nyugdíjba vonulásom óta jut elegendő időm —, hogy az ember előássa az irattárak porából ezeknek 'az emlékeknek valódi történetét El kell mondanom azt, hogy az utóbbi években végzett kutatásaim során olyan adatokra bukkantam, amelyek figyelembevételével Balatoniüred minden egyes műemlékké nyilvánított épületének története korrigálásra, kiegészítésre szorul. Például nem régiben bogoztam ki a csodaszép füredi Horváth-ház igazi történetét. Kazinczy egyik írása alapján a ház építésének időpontját tévesen határozták meg; levéltári dokumentumok tanulmányozása során meghokkenve eszméltem erre a sok évtizedes tévedésre; az igazi dátum az iratok szerint: 1798 volt. És az írások nem hazudtak. Még 'aznap súrolókefével nekiestem a műemlék lépcaőzetértek, lesúroltam másfél évszázad „patináját”. S egyszeresük előbukkant az évszám a kőbe vésve: 1798. Az ilyesmi nagy öröm. — Most dolgozom Balaitonfüred monográfiáján. Hatalmas munka. Átlapoztam j aszerint minden újságot százötven évnyi időszakban, s megdöbbenve láttam, hogy a reformkorban; sőt az egész XIX. században a Balaton-felvidéken Füred a minden. Megértettem, ez nemcsak a gyönyörű táj, s a település hangulata miatt volt így; hanem elsősorban azért, merít Füredhez a nemzeti érzés kötődött. Költőktől, íróktól annyi dicséretet, mint ez a hely Magyarországon talán egyetlen település sem kapott. Kossuth, Széchenyi ittléte, Wesselényi rajongása, az első dunántúli magyar nyelvű színház adja mindennek a magyarázatát A balatoni szélben a szabadság és a humánum fuvalma lebegett Pálóczi Horváth Ádám itt fogalmazta meg — először a világon — a nők egyenjogúságáról szóló röpinaitát 1782-ben. Kossuth Lajos alkotta meg a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság alapszabályzatát, Széchenyi pedig gőzhajókat hozott a magyar tengerre. — Ha az ember lemerül a múlt mély kútjába, rengeteg érdekességre bukkan. Egy alkalommal megjelent nálam egy fiatalember, s közölte: nagyon sajnálatos, hogy egyik könyvemből kimaradt a dédapja neve. Mert' a dédapja, Molnár Aladár volt az első magyar gőzhajós kapitány. Ezzel kapcsolatban felmutatott egy kézzel írt levelet, Széchenyi István aláírásával. Ez az értékes dokumentum egy bakonyszentlászlói ház padlásáról került elő. Szóval, a2 ember nyugdíjba vonulása után ilyen szívének kedves dolgokkal foglalkozik. — Arról kérdez, mit tartok életem legsikerültebb munkájának? Talán azf hogy 1964-ben nyolc hónap alatt sikerült kiépíteni a balatoni kempinghálózatot. Büszke vagyok, hogy ebben, mint a Balatoni Intéző Bizottság tagja, részt vettem. Harmincezer férőhelyet hoztunk létre hihetetlenül rövid idő alatt. Ennek nagy szerepe volt a balatoni idegenforgalom fellendülésében, megalapozta azt, ami most van. Ebben az évben kilenc millió külföldi fordult meg Magyarországon, ebből nagyon sok a Balaton partján. Az, hogy ez a táj őrzi kivételes szépségét, s falvai, települései különös, gyönyörködtető hangulatukkal vonzanak, a nemzeti jóérzés forrása is. Műemlékeink, amelyről az előbb beszéltem, a jelenben is hasznos szerepet töltenek be. A Horváthházban nyári idényben bányászok üdülnek, télen pedig a füredi szívkórházhoz tartozik. A krónikás utolsó kérdése: elégedett-e Zákonyi Ferenc, hogy mindennek részese volt, elégedett-e mostani „csendesebb” életével? — Mit feleljek? Ez a tevékenység és életmód nyugodt boldogsággal tölt él. A Balaton partján Zákonyi Ferenc Balra: A Veszprémi Vegyipari Egyetem tűk: dolgozzunk ki egy tervet, amely lehetővé teszi, hogy a Balatonon egymillió ember üdülhessen egyszerre, a nyári idényben. Kitűnő szakemberek dolgoztak ennek a lehetetlen ábrándnak az előkészítésén, s a végén, mint minden irreális gondolat, ez is füstbe ment. Én akkor visszatértem ide Füredre, a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatalhoz, ahol legelső tevékenységem a műemlék- és természetvédelem megszervezése volt. Egy méltatlanul elfelejtett nevet, Kenyeres Lajos nevét kell említenem; tulajdonképpen ő volt az, aki a magyar természetvédelem alapjait megvette. Húsz esztendeig vezető beosztásban dolgozott az Országos Természetvédelmá Hivatalnál, ő védte meg — többek között — Badacsonyt és Gulácsot a környék „falánkságától”, s az ilyen érdemek örökérvényűek. Tihany lett az ország első természetvédelmi körzete, óriási természeti kincsek kerültek védettség alá. — A másik dolog amiről beszélnünk kell, a műemlékvédelem. Állítom, hogy ami Magyarországon az elmúlt húsz esztendőben e téren végbement, az páratlan Európában. (Szót sem ejt arról, hogy több mint húsz esztendeje Veszprém megyében kezdődött ez a „páratlanság”, önmagát sincs kedve említeni.) 1953-ban fogtunk hozzá a nagyvázsonyi vár helyreállításához. Tízezer köbméter törmeléket kellett eltávolítani. Hihetetlen társadalmi segítséget kaptunk, rengeteg ember dolgozott ott fizetség nélkül, elérzékenyítő lelkesedéssel. Nagyvázsonyban 1961-ben fejeződött be az építkezés. Utána a sümegi vár következett 1963-ban, majd Szigliget 1964- ben Közben rengeteg értékes templomromot állítottunk helyre a Balaton-felvidéken; ez a munka tíz esztendeig tartott. — ön nyugdíjba vonulása óta milyen minőségben foglallalkozik műemlékvédelemmel ? — Tagja vagyok a Balatonfüredi Városi Műemlék Bizottságnak és az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség engedélyével az ország egész területén kutathatok, tevékenykedhetem, javaslatokat tehetek egy-egy műemlékkel kapcsolatban. Véleményem szerint a legtöbb gond a népi műemlékekkel van, a magántulajdonban lévő gyönyörű, tiszta stílusú parasztházakkal. A tulajdonosok ugyanis néha nem nemzeti kincsként, hanem saját jussukként bánnak ezekkel az épületekkel, s a modernizálás során nem csupán a belső teret, hanem a külső formát is megbontják. Ennek szép ellenpéldája Tihany, ahol a belül tökéletesen korszerű épületek megőrizték az eredeti stílust, az érintetlen formát, s úgy kerül a látogató tekintete elé a 'falu, mint valamely múltból felbukkanó csoda. Az ország népi építészeti műemlék állományának eCTyharmada Veszp
