Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-10-11 / 21. szám
AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELFOGADTA ÉS JÓVÁHAGYTA A KORMÁNY MUNKAPROGRAMJÁT 1975. szeptember 25-én és 26-án a Parlamentben az országgyűlés megtartotta kétnapos őszi ülésszakát. Állami életünk vezetőinek a beszámolóiból, felszólalásaiból idézünk néhány fontos részletet. Az állam és a párt vezetői az országgyűlésen MTI — Szebellédy Géza felv. LÁZÁR GYÖRGY: Biztonságban élünk és dolgozunk Itthon és külföldön egyaránt ismert és elismert tény, hogy a magyar nép egyre javuló feltételek között, biztonságban él és dolgozik szépülő, gazdagodó hazájában. Népi rendszerünk erős és szüntelenül fejlődik. A Magyar Népköztársaságban alkotmányos rend, szocialista törvényesség van. Szilárd a közbiztonság, az állampolgárok jogai maradéktalanul érvényre jutnak. A kormányzati munka színvonalának növelése elengedhetetlen feltétel, de önmagában kevés ahhoz, hogy sikerrel oldjuk meg a ma és a holnap bonyolult feladatait. Az élet által feltett új kérdésekre csak akkor tudunk helyes választ adni, ha döntéseink előkészítésében és végrehajtásában igényeljük és felhasználjuk az országgyűlés, a képviselőik, az állampolgárok, a dolgozó emberek mindennapi tapasztalatait, bíráló megjegyzéseit és kezdeményező javaslatait; ha minden alkotó erő öszszefog; ha mint eddig, a jövőben is számíthatunk a tudomány és a gyakorlat legjobb művelőinek segítő közreműködésére, munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, egész népünk támogatására. Országépítő munkánk kézzelfogható eredményei meggyőzően bizonyítják, hogy erőfeszítéseink nem voltak hiábavalóak, népünk büszke léh-et elért sikereire. Eredményeink mellett azonban gondjaink és nehézségeink is vannak. Ezek egy része természetes velejárója annak, hogy a fejlettség magasabb fokára jutottunk. A növekedés korábbi — könnyebben hozzáférhető — forrásait nagyrészt kimerítettük, s a nemzeti jövedelem tartós növelését már csak a hatékonyság emelésével tudjuk biztosítaná. Eközben egyre szigorúbb, minőségileg új és összetettebb követelményekkel találjuk magunkat szembe, ezek kielégítése pedig nem könynyű feladat Gondjainkat növeli, nehézségeinket fokozza a megváltozott világgazdasági helyzet. Különösen terhes számunkra, hogy a tőkésországofcban bekövetkezett nagyméretű infláció megváltoztatta külkereskedelmünk cserearányait, és ez a népgazdaságunknak jelentős veszteségeket okozott. Nehézségeink más része munkánk elkerülhető gyengeségeiből fakad. Abból, hogy szocialista Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának a tagja, Szabolcs-Szatmár megye 2. választókerületének képviselője a XI. kongresszus és az idei választások utáni tennivalókról^valamint a kormányzati program feladatairól beszélt, majd ezeket mondta: Azt már az előzetes adatok is megmutatják, hogy sikeresen teljesítjük negyedik ötéves tervünket. Tudjuk, hogy a külső gazdasági feltételeknek időközben bekövetkezett váratlan változásai nem csekély mértékben megnehezítették tervszerű munkánkat. A népgazdaság fejlesztésére fordítható anyagi forrásaink tekintélyes részét felemészti, illetve felemésztette a cserearányromlás. Ezek a nehézségek lassították ugyan gazdasági növekedésünk tempóját, de nem okoztak törést sem gazdasági fejlődésünkben, sem az életszínvonal alakulásában. Ez mindenekelőtt munkásosztályunk, népünk helytállásának köszönhető. Nem kevésbé fontos azonban. hogy a követelményeket a gazdasági munka minden felelős tényezője, minden munkahely kollektívája, minden brigád és minden egyes dolgozó tisztán lássa. Arra van szükség, hogy minden szinten elmélyülten elemezzék a gazdálkodás helyi feltételeit, a termelés és a hatékonyság fejlesztésének a lehetőgazdaságunk sok tartalékát kihasználatlanul hagyjuk, nem vagyunk elég következetesek gazdaságpolitikai elveinkhez, gyakran késlekedünk a már felismert és elhatározott feladatok végrehajtásával, a Szükségesnél és a lehetségesnél lassabban reagálunk, a világpiacon végbemenő változásokra. Külső piaci feltételek és munkánk gyengeségeinek együttes hatása a népgazdaság egyensúlyi viszonyainak romlásában mutatkozik meg, de ez mind ez ideig úgyszólván kizárólag a külkereskedelmi mérlegben és az államháztartásban vált érzékelhetővé. A világpiaci árak emelkedését a költségvetésből folyósított állami támogatással csaknem teljesen ellensúlyoztuk. Mivel a terheket a költségvetés viselte, a vállalati gazdálkodásban és a lakosság életfeltételeinek alakulásában nem, vagy csak kismértékben mutatkoz tak meg a nehezebbé vált helyzet következményei. Sőt nemcsak teljesítettük, hanem jelentősen túlteljesítettük az életszínvonal és a beruházások múlt évi előirányzatait, és amint ismert, nagy méreteiket öltött az anyagkészletek felhalmozása is. Mindezek láttán sokakban olyan érzet keletkezett, hogy eltúlozzuk a világpiac bennünket érő, kedvezőtlen hatásait, mások éppen ellenkezőleg, úgy vélekednek, hogy lekicsinyeljük azokat. Szeretném hangsúlyozni, hogy sem az egyik, sem a másik nem áll szándékunkban, és e végleteket a jövőben is el akarjuk kerülni. A Világgazdaság oldaláról bennünket érő kedvezőtlen hatások természetesen nem ingatták meg népgazdaságunk szilárdságát. Fejlődésünk folyamatos, és meg vagyunk győződve, hogy ha jól dolgozunk, az is marad. De hiba lenne, ha (terveinkben, fejlesztési elhatározásainkban figyelmen kívül hagynánk a megváltozott közgazdasági viszonyokat. Ez megnehezítené az egyensúly helyreállítását, rossz orientációt adna a vállalatok gazdálkodásának, keresztezné a hatékonyság javítására irányuló törekvéseinket, végső soron fejlődésünk ütemét fékezné. Számításba kell vennünk, hogy a KGST-országok egymás közötti forgalmában is emelkednek az áraik. Ez közös elhatározásunkon 'alapul, és az az indítéka, hogy a világpiac megváltoségeit. Nem utolsósorban pedig arra van szükség, hogy a politikai és a gazdasági vezető szervek őszintén beszéljék meg a dolgozókkal ezeket a kérdéseket és az eddiginél is jobban támaszkodjanak segítőkészségükre. Ez annál is inkább nélkülözhetetlen erőforrás, mert ha azt akiarjuk, hogy a munkaprogramban is felvázolt terveink valóra váljanak, még többet kell tennünk a gazdaságunkban rejlő tartalékok, lehetőségek feltárásáért és hasznosításáért. Meggyőződésünk, hogy ezek a tartalékok és lehetőségek még a tervezettnél is nagyobb fejlődést tesznek lehetővé számunkra! Nemcsak gazdasági, hanem fontos társadalompolitikai kérdés is, hogy csökkentsük, szüntessük meg az elosztásban még tapasztalható aránytalanságokat. Már évek óta visszatérően hangoztatjuk, hogy nem engedhetjük meg a nem munkából származó, illetőleg a végzett munkával nem arányos jövedelmek szerzését. Ügy vélem, jogos követelmény, hogy az eddigi intézkedéseket újak is kövessék, s eltömjük az ilyen jövedelmeknek forrásait; egyben a személyes anyagi érdekeltségnek megfelelően, tovább ösztönözzünk a jobb munkára. Ha ezt megteszszük, ettől is nagyobb becsülete lesz a munkánknak, a jól megszolgált jövedelemnek. zott viszonyai között is fenn kívánjuk tartani, sőt növelni akarjuk a kölcsönös érdekeltséget az együttműködés fokozásában. A szocialista építés alapelve, minden erőfeszítésünk lényege, értelme la dolgozó ember életkörülményeinek javítása, életszínvonalának emelése. A tervező munkában a XI. kongresszuson elfogadott életszínvonal-politikai célokat tekintjük irányadónak. A növekedés mértékét természetesen hozzá kell igazítanunk munkánk várható eredményeihez. Számításba véve azokat a tényezőket, amelyek korlátozzák a belföldi célokra fordítható nemzeti jövedelem növelését, a következő két évre csak szerény és az öt év egészére is az eddiginél néhány százalékkal mérsékeltebb, de biztosított reálbér- és reáljövedelem-emelést tervezünk. Bér- és jövedelempolitikai terveinkben számolunk azzal, hogy a következő években is emelnünk kell a fogyasztói árak színvonalát. Ezt szívesen elkerülnénk, de nem tehetjük meg, hogy a fogyasztói árakat teljes mértékben mentesítsük a termelői és az importárak színvonalában és arányaiban előálló változásoktól. Elhatározott szándékunk viszont, hogy a fogyasztói árakat az állam eszközeivel továbbra is szigorúan ellenőrizzük, az árszínvonal 'növekedését a tervezett keretek között tartjuk és ezzel együtt olyan jövedelempolitikát folytatunk, amely kellő biztosítékot nyújt arra, hogy valamennyi társadalmi réteg életszínvonala rendszeresen emelkedjen. Az állami munka hatékonyságának fokozása és a szocialista demokrácia fejlesztése két egymással szorosan összefüggő féladat Mi most és a következő években különös jelentőséget tulajdonítunk az üzemi, munkahelyi demokrácia fejlesztésének. A munkahelyi—üzemi, szövetkezeti — demokrácia növeli a dolgozók felelősségérzetét, megteremti a lehetőségeket arra, hogy aktívan bekapcsolódjanak a vállalati és a közügyek intézésébe, segíti a munka alkotó jellegének kibontakozását és fontos eszköz a vezetők és a beosztottak szocialista viszonyának formálásában. A kormány mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy fejlődésünk e fontos emelőjét tovább erősítse. Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja Faluvégi Lajos, pénzügyminiszter BISZKU BÉLA: „A tartalékok és lehetőségek még a tervezettnél is nagyobb fejlődést tesznek lehetővé számunkra” Lázár György, a Minisztertanács elnöke MTI — Petrovits László felvételei Púja Frigyes, külügyminiszter PÚJA FRIGYES: „A Magyar Népköztársaság hiánytalanul teljesíteni fogja vállalt kötelezettségeit” A külügyminiszter emlékeztetett rá, hogy a nemzetközi életben a legutóbbi években történt kedvező fejlődésre az európai biztonsági (konferencia sikeres befejezése, 35 ország legmagasabb rangú vezetőinek a találkozása, a záróokmány aláírása tette fel a koronát. Ezek és más eredmények jelzik, hogy a nemzetközi élet új szakaszához érkezett. — Mi úgy véljük: a következő hónapok és évek egyik leglényegesebb nemzetközi feladata az lesz, hogy a biztonsági értekezleten képviselt országok kormányai közösen átültessék az életbe mindazt, amit Helsinkiben elfogadtak. Az, hogy a nemzetközi biztonsági értekezlet milyen mértékben segíti elő a béke és a biztonság megszilárdítását, elsősorban attól függ, hogy a résztvevő országok miképpen hajtják végre a záróokmányban foglaltakat. A Magyar Népköztársaság hiánytalanul teljesíteni fogja vállalt kötelezettségeit. Kormányunk máris intézkedéseket tett a záróokmány rendelkezéseinek végrehajtására. A záróokmányban foglaltak végrehajtásáról is különös véleményeket lehet hallani Nyugaton. Egyesek szerint a szocialista országok a záróokmány harmadik fejezetének, azaz a kulturális és oktatási kapcsolatokra, az információk cseréjére és az úgynevezett emberi kapcsolatokra vonatkozó rendelkezéseiknek a hiánytalan végrehajtásával bizonyíthatják majd, hogy őszintén akarják-e az enyhülést. Mintha a szocialista országoknak bizonyításra lenne szükségük! Azt, hogy a szocialista országok az enyhülés, a békés egymás mellett élés hívei, egész eddigi politikájuk cáfolhatatlanui igazolja: eiZt a nyugati politikusok egy részéről bizony nem lehet elmondani. A szocialista országok — köztük hazánk — természetesen végrehajtják majd a záróokmány harmadik fejezetét is. Nem árt azonban emlékeztetni arra, hogy a biztonsági értekezlet záróokmánya nemcsak egy fejezetből áll, abban van első és második fejezet is, s ezek legalább olyan fontosak, mint a harmadik. A mi felfogásunk szerint a biztonsági értekezlet záróokmánya egységes egészet alkot, senki sem válogathatja ki a neki tetsző pontokat, és nem veheti semmibe azokat, amelyek valamiért nem nyerték meg tetszését — Tovább kell harcolni azért, hogy a politikai enyhülés katonai enyhüléssel egészüljön ki. A fegyverkezési verseny megállítása vagy ütemének csökkentése jótékonyan befolyásolná az enyhülési folyamatot, és lehetővé tenné, hogy az egyes országok kormányai anyagi eszközöket szabadítsanak fel a békés építésre és más országok megsegítésére. Kormányunk egyetért minden ésszerű leszerelési indítvánnyal. FALUVÉGI LAJOS: „Folytatjuk a bevált gazdaságpolitikát” — Az 1974. évi gazdálkodás tapasztalatai alapján három fontos követelmény áll iparvállalataink előtt — Először: a gyártmányszerkezetet gyorsabban kell korszerűsíteni; a világgazdaságban végbemenő tartós változásokhoz a hazai gazdálkodás minden területén okosan igazodni kell. — Másodszor: az anyag- és energiatakarékosságban az intézkedési terveket mindenütt következetesen végre kell hajtani. Az ésszerű takarékosságra való serkentés, továbbá az importanyagok és energiahordozók külpiaci áremelkedése miatt 1976-ban emelni fogják az energiahordozók és a villamos energia, az üzemanyagok, egyes építőanyagok, vegyipari cikkek termelői árait, s rendezik az áruszállítási tarifákat. — A harmadik követelmény: a jövőben azokat a technológiai változásokat kell előnyben részesíteni, amelyek egyszerre anyag- és munkaerő-megtakarítást is eredményeznek és javítják a vállalat pénzügyi eredményeit is. 3
