Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-09-13 / 19. szám
Táncház Madocsán Soproni László és Müller György (NSZK) A székesfehérvári táncosok zenekara — Soproni László feh FESZTIVÁL A MARCI BÁN Yl TÉREN -$.L£ J V ^ «*§,. m Mm's A sióagárdi népitáncosok Az utóbbi években szép hagyomány alakult ki: a Magyarok Világszövetsége segítségével nyaranta tánetanítók, tánccsoportok ismerkedtek meg a magyar néptánc alaplépéseivel, vagy éppen már felsőbb fokú, nehezebb figuráival. Idén az eddiginél lényegesen nagyobb arányú volt ez a „táncszezon”: Európa és Amerika több országából vagy kétszáz táncos érkezett Magyarországra, hogy új motívumokat tanuljon, megismerkedjen a legnevesebb, leggyakorlottabb itthoni együttesek módszereivel, stílusával. A „táncrend” Az itt-tartózkodás néhány hete alatt nagyon szoros, feszített program várta a táncosokat, csoportvezetőket egyaránt. Több kirándulás szerepelt a — stílszerűen szólva — „táncrenden”. E kirándulások végcélja elsősorban a különféle együttesekkel való megismerkedés volt, kitérőként a résztvevők megismerkedtek Martonvásár, Szekszárd, Székesfehérvár nevezetességeivel is. Együtteseket mondtunk, de ezek nem hivatásos, balettiskolát végzett táncosokból verbuválódtak: csupán táncolni, énekelni szerető fiúk-lányok találkoznak hetenként, készülnek előadásokra, bemutatókra — többnyire egy-egy hivatásos tánctanár, néprajzos szakértő segítségével. A megismert együttesek között volt olyan, amely egyegy falu fiatalj aiból-öregjeiből alakult. Az öregek maguk tanítgatják az ifjakat a lépésekre. Itt nincs megtervezett koreográfia, táncolnak a zenére, ugyanazt, amit apjuk, szépapjuk táncolt falusi mulatságokon. A külföldön élő magyar táncosok, így a néptánc ősi rétegeit ismerték meg: a forrást, ahonnan minden koreografált társastánc megszületik. Nemcsak ismerkedtek: alkotó munkára is bőven jutott alkalom. A hagyományoknak megfelelően a tanfolyam végén fesztivált rendeztek az ideérkező csoportok, hogy széles nyilvánosság előtt mutathassák meg tudásukat. Az élő zene varázsa A fesztiválon —< néhány fellépés között, után — mód nyílt arra is, hogy a résztvevők elmondják gondjaikat, itthoni tapasztalataikat Trebuss Mária (Regina, Kanada) alig fél esztendeje alakult tánckarral látogatott Budapestre és Debrecenbe. Az őket patronáló Reginai Magyar Kulturális és Társadalmi Egyesület segítségével tanulták heteken át a debreceni Hajdú Táncegyüttes vezetőitől. A szakszerű vezetés hatása már a fesztiválon is megmutatkozott: a kanadai csoport szellemes, jól koreografált műsorral mutatkozott be. (A koreográfia és betanítás Kardos László munkája.) A legtöbb csoportnál nem is a táncok megismerése, megtanulása gond, hanem a megfelelő zene hiánya. Az a gyakorlat alakult ki, hogy magnetofonról, jobb-rosszabb erősítés segítségével játsszák be a megfelelő kísérőzenét — ez azonban nem pótolja az élő zene varázsát. A csoportok elsősorban e téren kértek támogatást a Magyarok Világszövetségétől. — Nagyon sokan közülünk még nem láttak valódi magyar táncot — mondta a fesztivál szünetében az egyik német kislány, miközben a Bihari Táncegyüttes produkcióját várták. — A legnagyobb élmény a sióagárdi együttes volt — említette a párizsi Adorján Gyula —. Itt még valódi, eredeti módon táncolták a régi táncokat. És a kedvességük, vendégszeretetük felülmúlhatatlan. — Nagyszerű újítás a táncház — mondta Soproni László, aki a Német Szövetségi Köztársaságból érkezett —, valamilyen módon meg kellene próbálni nálunk is. A tubize-t (Bel: Pillantkép a tourcoingi táncosok műsorából Egy lendületes pillanat a grazi tánccsoport fellépéséből Szalmakalapban járták a párost a bécsiek csoportkép — feli 8
