Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-09-13 / 19. szám
A Duna Tolna megye határán Épülő lakótelep Pakson. Lent: a Hotel Gemenc királyát, a síneken fürgén átkocogó vadmalacokat, a limányos tavakon ringatózó vízi madaraikat. Világszerte kétségbeesett küzdelem folyik az elveszett paradicsom, a természet megőrzéséért. Gemencen még lábon áll és sérthetetlen nyugalomban él fa és állat — az ember gondozásában, aki okosan tudja, milyen fontosak ezek a foltok. A gemenci erdő a felszabadulás előtt egyházi birtok volt, a kalocsai érsekség fennhatósága alá tartozott, kívülálló ember nem tehette be a lábát, jószerivel azt sem tudta, hogy van az ország közepe táján egy erdő, ahol a természet csodálatos összhangja uralkodik. Hány ilyen titok lappangott a régi Magyarországon? Légvonalban néhány kilométerre van innen az alföldi homokdűnék közt elfekvő Szelidi tó, amelyet az utóbbi tíz évben fedezett fel a természet közelségére áhítozó ember. A Szelidi tavat 1944-ig a térképre sem engedték rárajzolni, nehogy közrendű ember tévedjen a gyógyító-üdítő víz partjára. Gemenc re még nagyobb buzgalommal vigyáztak. Az idő leteltével a kisvasút visszakanyarodik a keselyűsi kapuhoz — valamikor saskeselyűk is fészkeltek az őserdőben — a kishajó pedig kiköt a Siótoroki kikötőben, a látogató lassan ocsúdik magához, mintha a természettörténet őskorában járt volna a modem kor egyszerű eszközei segítségével. A szekszárdi vörös A szekszárdi vörösbor termelés a múlt században az összes magyar borvidéBaráti Qéza- fiuffy Péter-Kristóf Attila v TOLNA MEGYE Haladjunk az erdei kisvasú ton, amelynek jókedvű zakatolása korántsem zavarja a vadat, hozzászokott a csörömpölő lármához, annál inkább az emberi beszéd. Leszáltou a szellős kocsikról akkor sem szabad, ha a mozdonyvezető lefékezi a szerelvényt, hogy a látogató megszemlélhesse a sűrűből feltápászkodó szarvasbiikát, a rengeteg Magyarország 1526-os sorsfordulójának a színterét évtizedek óta muzeológusok kutatják, lefelé haladva a löszös-agyagos talajban, félmásfél méter mélységben pihenő csontvázakat tárva fel kegyeletes kézzel. Húszemeletes magasságok és félméteres mélységek, e két véglet között fekszik Tolna megye, amelyet sorozatunkban most bemutatunk, azzal az elhatározott szándékkal, hogy a tolnai táj, a tolnai népesség sorsának alakulását e két történelmi sarkpont látószögéből szemléljük, s megkíséreljük felvázolni ennek a sajátos szépségű vidéknek elhelyezkedését a mai Magyarország térképén. Mohács után Tolna és a szerény mezővároska szintjén éldegélő székhelye: Szekszárd ama „népek országújának” egyik állomása lett, amely a Duna folyását követte, s Budáról Isztambulba vezetett. Érzelmes historikusok a könnyek országújának is nevezték az utat, mert erre hajtották török fogságba a magyar vitézek javát. Történelmi tény, hogy ezeknek a népes utaknak a környéke elnéptelenedett, a lakosság kipusztult vagy elmenekült, Tolna újranépesedése csak a török uralom összeomlása után következett be. Természetes következmény, hogy Szekszárd is csak a XVIII. század derekán öltözött ismét a városi lét rangosabb viseletébe, de a század végén, 1794-ben tűzvész tört ki, s az egész város elhamvadt. A XIX. század Tolna megye jellegzetes mezőgazdasági terület, természetesen a nagybirtok uralma alatt létezett. Majdnem kétszáz nagybirtokos család élt a megye területén, s gazdálkodott negyedmillió hold jó termőföldön. Közel kilencezer .gazdasági cseléd és húszezer földnélküli napszámos szolgáltatta a munkaérőt, s ez az állapot voltaképpen másfél évszázadig tartott, amikor Magyarország felszabadulása és a nagybirtokrendszer felszámolása új korszakot nyitott Tolnában is. Présházak és szőlők 1945 tavaszán huszonhatezer föld nélküli paraszt jutott földhöz, s a, dombokhegyek védelmében, roppant uradalmi puszták mélyén meghúzódó falvakban, majorságokban is megindult a fejlődés. Jellemző adat: 1945 előtt a nagybirtokon dolgozó cselédség csak kis töredéke végezte el az általános iskola 3—4 osztályát, írástudatlanság, babonás sötétség, nyomor uralkodott a szép Tolnában, mert az ipart mindössze kisebb manufaktúrák jelentették, annál több volt az „egyszemélyes üzem”, vagyis az olyan kisiparos, aki egyedül dolgozott. E kismesterek száma Tolnában az országos átlag legmagasabb mércéjét érte el. Aki manapság Tolna régi vonalvezetésű útjait járja, a vénségtől elgörcsösült eperfák között kanyarog. Ezek az útmenti szegélysorok azt a kort idézik, amikor Tolna volt a magyarországi selyemgubótenyésztés és a kézimunkára alapozott selyemgombolyítás központja. Olasz Selyemszövők, német klumpakészítők, magyar agyagpdpaégetők alkották Tolna iparát, s a bonyhádi zománcedénygyár — a kapitalizmus legviharosabb múltú gyárüzeme — már tekintélyes ipari létesítménynek számított, Simontomya bőrgyára pedig úttörő szerepet játszott. A szűkszavú összefoglalóból is kiviláglik, hogy Tolna lakossága a közművelődés mélypontján húzódott meg csaknem százötven évig. 1938-ban a megye 237 elemi iskolája közül 19 volt az állami, a többi egyházi, s ebben az évben alig 1300 gyerek végezte el az elemi iskola nyolcadik osztályát. 1938-ban a megyében 6331 rádióelőfizető hallgatta a budapesti adót, számuk napjainkban már túlhaladta a százezret. Gemenc Több mint negyvenezer hektár, amelyet a Duna holtágai szabdalnak szigetekre és félszigetekre, s ahol ősi természeti környezetben él a kontinens legnagyobb nemes vadja, a gímszarvas, de ott legelnek az őzek, túrnak a vaddisznók, oson a róka és a borz, kemény teleken felüvölt a Dráván túlról bemerészkedő farkas, fészkel a világritkaságnak számító fekete gólya, költenek .az ékkő színezetű vadkacsák. Gemenc korántsem csak vadászparadicsom, sokkal inkább egy tudományos gonddal vezetett vadmegóvó műhely, ahol a tudományos módszereket egy őserdő ingoványos sűrűje rejtegeti. Lépjünk be a Keselyűsnek nevezett kapun, amely mint valami erődítmény védi a rezervátumot. Közel van a Sió torkolata, ahol a múlt évben fejeződött be a zsiliprendszer építése, ezáltal a Balatonból érkező folyó vizét szabályozni lehet, s a magas dunai vízállások alkalmával meg lehet akadályozni a ritka és veszedelmes természeti csapást, amikor egy fölyó vize viszszafelé áramlik. Az egyszerű látogató, akit sem a vadász, sem a tudós szenvedélye nem űz, a nyári hónapokban keskeny nyomtávú erdei kisvasúton, vagy sekély merülésű kishajón tehet körutazást a mesék birodalmában. Természetes, hogy a látogatást a nyári hónapokra korlátozza az erdőigazgastóság bölcsessége, mert hiszen a nemes vadat sem az utódnevelés gyöngéd gondjai közepette, sem a „szerelmi láz” időszakában nem szabad zavarni. A Budapestről Pécsre vezető országúinak arról a pontjáról, ahol a tábla Toina megye határát jelzi, még látni lehet Dunaújváros gyárkéményeit, amelyek váltakozó színű füstcsíkokkal az őszi égre festik e Duna-parti tájon már jelenlevő, s a táj életmódját megváltoztató ipart. A megye déli határa albba a szelíd lapályba simul, amelyet mohácsi síknak nevez a földrajz és a történelem, s ahol a középkori A szekszárdi régi temető Az őstermészet
