Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-08-30 / 18. szám
X Helsinki után A Helsinkiben lezajlott európai biztonsági és együttműködési értekezlet utolsó aktusa, mint az már ismeretes, a záróokmányok — az úgynevezett zöld könyvben elfogadott elvek jóváhagyása és aláírása volt. A záróokmány öt fejezetből áll. Az első: Az európai biztonságra vonatkozó kérdések címet viseli. A második: Együttműködés a gazdaság, a tudomány, a technika és a környezetvédelem terén. A harmadik: A földközi-tengeri biztonsággal és együttműködéssel összefüggő kérdések. A negyedik: Együttműködés emberiességi és egyéb területeken. Az ötödik az értekezletet követő intézkedésekkel foglalkozik. Az első fejezet és az egész záróokmány alapvető politikai fontosságú része a „Nyilatkozat a részt vevő államok kapcsolatait szabályozó elvekről”, ennek előszavában „ünnepélyesen kinyilvánítják azt az eltökéltségüket, hogy mindegyik résztvevő állam valamennyi többivel fennálló kapcsolataiban tekintet nélkül politikai, gazdasági vagy szociális rendszerükre, továbbá nagyságukra, földrajzi helyzetükre vagy gazdasági fejlettségi szintjükre, tiszteletben tartja és megvalósítja az alábbi elveket, amelyek kölcsönös kapcsolataik szabályozásában elsődleges fontosságúak.”. Ezután következik a dokumentumban a „Tíz elv” kifejtése. Az első elv szerint a résztvevő államok (azaz a 33 európai állam, továbbá az Egyesült Államok és Kanada) tiszteletben tartják egymás szuverén egyenlőségét, a területi épséghez, szabadsághoz és politikai függetlenséghez való jogot, valamint a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rendszer szabad megválasztásának és fejlesztésének a jogát. Ez az elv arra is utal, hogy az államok határai a nemzetközi joggal összhangban, békés eszközökkel és megállapodással megváltoztathatók. A második elv alapján az államok egymás közötti és általában nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az erőszaktól, vagy az erőszakkal való fenyegetéstől bármely állam területi épsége, vagy politikai függetlensége ellen. A harmadik elv a határok sérthetetlenségét, a negyedik az államok területi épségének tiszteletben tartását mondja ki. Az ötödik elv a vitás kérdések tárgyalás, vizsgálat, közvetítés, békítés és döntőbíráskodás útján való békés rendezése, gyors és igazságos megoldása felől intézkedik. A hatodik elv szerint „a résztvevő államok, tekintet nélkül egymás közötti kapcsolataikra, tartózkodnak attól, hogy bármi módon, közvetlenül vagy közvetve, különkülön vagy együttesen beavatkozzanak egy másik résztvevő állam belső törvényhozásába tartozó belső vagy külső ügyekbe”. A hetedik elv rögzíti az emberi jogok tiszteletben tartását, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és meggyőződés szabadságát. __„ ___ . _ A nyolcadik elv a népek egyenjogúságát és önrendelkezési jogát fogalmazza meg. A kilencedik elv szerint a résztvevő államok vállalják, hogy az ENSZ alapokmányának céljaival és elveivel összhangban minden területen fejlesztik együttműködésüket egymással „és az összes többi állammal”. Ez az együttműködés a kölcsönös megértést és bizalmat, a baráti és jószomszédi kapcsolatokat, a nemzetközi békét, a biztonságot és az igazságosságot hivatott szolgálni. A tizedik elv a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítését írja elő. A tíz elv már számtalan két és többoldalú nemzetközi egyezményben szerepel, s talán egyetlen olyan aláírói állam sincs, amelyet a tíz elv vagy legalábbis annak többsége nemzetközi érvényű szerződésben ne kötne, ne kötelezne. Kétségtelen, s ezt valljuk mi is: újabb két és többoldalú egyezményekre van szükség. Az „Együttműködés az emberiességi és egyéb területen” témájáról az aláírt zárónyilatkozatban a következőket olvashatjuk: „A résztvevő államok célul tűzik maguk elé, hogy megkönnyítsék az államok polgárai, intézményei és szervezetei közötti szabadabb mozgást és kapcsolattartást, akár egyéni, akár kollektív, akár magán vagy hivatalos alapon jönnek létre ...” Ugyanennek a szakasznak az utazásokkal kapcsolatos rendelkezése kimondja: „A résztvevő államok fokozatosan egyszerűsítik és rugalmasan alkalmazzák a ki- és beutazással kapcsolatos eljárásokat.” Nos, a magyar állampolgárok kiutazását — szinte kizárólag valutáris okok korlátozzák. Mindenki megértheti, hogy a világgazdaság jelenlegi nehézségei közepette a magyar államnak is rendkívül takarékosan kell gazdálkodnia a rendelkezésre álló konvertibilis fizetőeszközökkel. És mi a helyzet a beutazásokkal, a vízumokkal? Aki már járt nálunk, az tudja, hogy a vízumot negyvennyolc óra alatt megkaphatja az illetékes külképviseletünknél, de ha erről megfeledkezett, a vízumot átveheti bármelyik határállomáson, illetve a Ferihegyi repülőtéren. Bár meglenne számunkra is ez a lehetőség, ha nyugati országba utazunk! Nekünk azonban az egyes országok gyakorlatától függően hosszú heteket kell vámunk a vízumra. Megállapíthatjuk, tehát, hogy Magyarország már a Helsinkiben aláírt zárónyilatkozat előtt megvalósította az okmány erre vonatkozó elveit. Hasonlókat állapíthatunk meg az információk terjesztése, hozzáférhetősége és cseréje ügyében intézkedő pontról is. Hadd említsem a filmeket. Az 1975 augusztus 14—20-ig terjedő héten a budapesti mozikban 146 filmet vetítettek, ezek közül 65 volt nyugati, tehát amerikai (18 film!), angol, francia, olasz, NSZK-beli, svéd, dán, japán és belga. Beszélhetünk a televíziós műsorokról is. Minden statisztika kimutatja, hogy a szocialista országok kétszer annyi nyugati tv-programot sugároznak, mint a nyugati országok a szocialista országok tv-filmjeit. Aki Budapest utcáin jár, s megáll a könyvesboltok előtt, világos képet kaphat a nálunk — állami segítséggel — megjelentetett nyugati művek lenyűgöző mennyiségéről. Senki sem gondol arra, hogy ugyanennyi magyar művet adjanak ki Nyugaton. De a számbeli különbségnek nem volna szabad ekkorának lennie. A magyar országgyűlés külügyi bizottsága külön állásfoglalásban fejtette ki nézeteit az európai biztonsági és együttműködési értekezletről, s megállapította, hogy a Magyar Népköztársaság vezető szerveinek több állásfoglalása és széles körű nemzetközi tevékenysége is hozzájárult a biztonsági értekezlet eredményeihez. Küldöttségünk következetesen képviselte hazánk álláspontját, és munkájával hozzájárult az értekezlet zárószakaszának eredményességéhez. A külügyi bizottság hangsúlyozta, hogy a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítása további állhatatos erőfeszítéseket követel. A Magyar Népköztársaság folytatja bevált külpolitikáját, mindent megtesz az európai béke és biztonság megszilárdítása, az európai együttműködés szélesítése érdekében, s következetesen megvalósítja az értekezlet záróokmányában foglaltakat. A Helsinki után következő szakaszban az enyhülés elvét egyre jobban meg kell tölteni konkrét tartalommal, az alapelveket át kell ültetni a gyakorlatba. Pethő Tibor Dr. Bognár József akadémikus a megnyitó beszédét mondja. Mellette balról jobbra Rossmy Rudolf (Ausztria), Kolossváry Béla (USA), Lőrincze Lajos. A kép előterében Ortutay Gyula, akadémikus Gosztonyi János, oktatási államtitkár. Az elnökségiasztalnál dr. Wojatsek Károly (Kanada) Az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének kibővített ülése Augusztus 11. és 15. között, a budapesti Hotel Európa különtermében, az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége kibővített ülésen értékelte az anyanyelvi mozgalom eddigi eredményeit, különös tekintettel a szombathelyi konferencia óta eltelt két év munkájára, s megbeszélte a további feladatokat. A hazai és külföldi felszólalók beszámoltak az eredményekről és a gondokról, s a nyílt, őszinte hangú megbeszélések során jóleső érzéssel állapították meg: az elmúlt öt esztendő eredményei bebizonyították, hogy helyes és időszerű volt a két anyanyelvi konferencia megtartása, mert hatásukra a külföldön élő magyarok körében fokozódott az érdeklődés a magyar nyelv, a magyar kultúra, a mai Magyarország iránt. Kiszélesedtek a magyar nyelv oktatásának és a magyar kultúra megismertetésének a szervezeti keretei, javultak a munka lehetőségei, személyi és tárgyi feltételei, a külföldi magyarság tekintélyes részének erősödtek a Magyarországhoz fűződő kapcsolatai. Mint Bognár József akadémikus, a Magyarok Világszövetsége -elnöke, a -tanácskozást megnyitó előadásában megállapította: dinamikusan változó világunkban minden kapcsolatunkat bővítenünk kell, s a kedvezően változó világpolitikai helyzetben az óhaza és a diaszpóra kapcsolatai egyre bővülnek. A Védnökség tagjai örömmel vették tudomásul, hogy a tanácskozás iránt a hazai sajtó, rádió és televízió megkülönböztetett érdeklődést tanúsít. A felszólalók egyetértettek abban, hogy az anyanyelvi konferenciák jelentős segítséget nyújtottak a magyar nyelv külföldi oktatásában, és eredményesebbé tették a magyar kultúra megismertetését. Szentessy Ferenc (Ausztrália) elmondta, hogy Victoria állam hivatalosan is elismerte a magyar nyelv oktatását. Vörös Márton (Svédország) arról tájékoztatta a konferencia résztvevőit, hogy Svédországban a magyar nyelv mint harmadik, választható nyelv szerepel a gimnáziumi oktatásban. Tölly Ernő (Ausztria) a burgenlandi magyar nyelvoktatás sikereiről számolt be. A felszólalók kifejtették, hogy az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége messzemenően gondoskodott arról, hogy a különféle szervezetek, iskolák, az egyes családok és magánszemélyek oktatási és kulturális ismeretterjesztő segédanyagokat kapjanak. A még kiaknázásra váró lehetőségeket taglalta Tóth Sára (Anglia). Az eddig kéziratjellegű nyelvkönyvek sorra megjelennek átdolgozott, kibővített formában — már a külföldi tapasztalatokat is figyelembe véve és hasznosítva. Az elmúlt két esztendőben sok más kiadvány is megjelent: ezek mind segítik a nyelvoktatást és a kulturális ismeretterjesztést. Az eredményekről és a tervekről beszélt dr. Lőrincze Lajos, a Védnökség ügyvezető elnöke. Tankönyveink külföldi fogadtatásáról dr. Wojatsek Károly (Kanada) tájékoztatta a hallgatóságot. A tanácskozáson sok szó esett a nyelvoktatással egybekötött balatoni gyermeknyaraltatásról, a Sárospataki Nyári Kollégiumról és az idén megindult Debreceni Pedagógus Továbbképző Tanfolyamról. A felszólalók, akik mint előadók, vagy mint látogatók vettek részt e tanfolyamok munkájában — többek között dr. Frittmann Lászlóné, dr. Ginter Károly, dr. Szende Aladár, dr. Nagy Károly (USA) — leszögezték, hogy mindez nagymértékben elősegítette és elősegíti az anyanyelvi konferenciákon megfogalmazott célok elérését. Dr. Kálmán Béla az egyes tanfolyamok összekapcsolásáról beszélt, hogy a balatoni táborokban nyaraló fiatalok — tanulmányaik folytatásaképpen — majd részt vehetnek a sárospataki tanfolyamon, azután a Debreceni Nyári Egyetemen és a pedagógus továbbképző tanfolyamon, s idővel a magyar nyelv tanulóiból a magyar nyelv tanítóivá válhatnak. A külföldi egyetemeken is hasznosan folyik a magyar nyelv oktatása, erről a témáról dr. Beöthy Erzsébet (Hollandia) tartott értékes beszámolót. Az ösztöndíjak kapcsolatteremtő erejéről dr. Böszörményi István (USA) beszélt. A felszólalók beszámoltak arról a rendszeres segítségről; amelyet a Védnökség nyújtott a külföldön működő magyar kulturális csoportoknak. A külföldi magyar néptáncoktatók és a néptánccsoportok kétévenként továbbképző tanfolyamon és fesztiválon fejleszthették tovább tudásukat. A Védnökség kulturális munkájáról Maróti Gyula tartott részletes tájékoztatót. A kulturális eredményeket kiegészítette és jól szolgálta az oktatási és kulturális szakemberek, tudósok, művészek, művészcsoportok külföldi szereplése, a személyes kapcsolatok erősödése és kiszélesedése. Erről beszélt dr. Czine Mihály, aki 1974-ben hosszabb észak-amerikai körúton tartott nagysikerű előadásokat a klasszikus és mai magyar irodalomról. Dr. Imre Samu a Nyelvünk és Kultúránk-ról, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének negyedévenként megjelenő folyóiratáról, annak megújuló köntöséről, gazdagabb tartalmáról, de változatlan célkitűzéseiről számolt be. A négynapos tanácskozáson — a tanácskozások közben pihentetőül a konferencia résztvevői egynapos kirándulást tettek a Duna-kanyarban — számos felszólalás és javaslat hangzott el. Lapunk hasábjain a jegyzőkönyv hiteles szövege alapján még részletesen visszatérünk a felszólalásokra. A tanácskozás résztvevői egyöntetűen javasolták, hogy az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége lehetőleg 1977- ben hívja össze a Harmadik Anyanyelvi Konferenciát. A Védnökség titkársága készítsen javaslatot a Harmadik Anyanyelvi Konferencia idejére, helyére és részletes programjára, s a javaslatot véleményezésre küldje meg a Védnökség tagjainak. A Harmadik Anyanyelvi Konferencián hangozzanak el beszámolók az addig végzett munkáról, s a konferencia résztvevői vitassák meg a magyar nyelv külföldi oktatásában és a magyar kultúra megismertetésében szerzett tapasztalatokat. A konferencián vegyenek részt a magyar nyelvi nevelés, valamint a kulturális tevékenység külföldi és hazai szakemberei, továbbá mindazok a külföldi és hazai intézmények, társadalmi és egyházi szervezetek képviselői, akik részt kívánnak venni az Anyanyelvi Konferencia munkájában és annak céljaival egyetértenek. A tanácskozás résztvevői javasolták, hogy a Védnökség folytassa a már eddig is bevált oktatási és kulturális programokat, s törekedjék azok kiszélesítésére és még jobb koordinálására. Javasolták továbbá, hogy a Védnökség a jövőben még jobban bővítse az anyanyelvi nevelés szervezeti kereteit, formáit, módszertani eljárásait, valamint a magyar kultúra, a mai Magyarország megismertetésének a munkáját. Valamennyi felszólaló hangoztatta, hogy egyre fontosabbá válik a szülők minél szélesebb körének a megnyerése, mert a magyar szó, a magyar származástudat megőrzéséért a családi környezet tehet a legtöbbet. Munkánk feltételei, keretei megvannak, s mint elnöki zárszavában dr. Bárczi Géza megállapította: a mai nemzetközi helyzet kedvező feltételeket teremt az anyanyelvi konferencia nemes céljainak az eléréséhez. Dr. Szabó Zoltán, a Magyarok Világszövetsége főtitkára üdvözli a konferencia résztvevőit. Mellette balról jobbra: dr. Wojatsek Károly (Kanada), Lőrincze Lajos professzor, Bárczi Géza akadémikus Novotta Ferenc felvételei r l
