Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)

1975-08-02 / 17. szám

Magyar művészekkel Angliában BRISTOL, CROYDON Bristolba, e szép kis tengerparti városba este érkez­tünk meg, s egyenesen az előadás színhelyére, az Arnoscourt Hotelba mentünk. A bristoli Magyarok Egyesülete részéről a bejáratnál három kedves házaspár fogadta a magyarországi művészcsoportot: Mészáros Ist­ván elnökhelyettes és felesége, Huszlicska László titkár és felesége, Groszner Imre és felesége. Az asszonyokon látszott az izgalom. Huszlicska Lászlóné mondotta el, hogy egy hónapja készülnek erre az estére és — mégis tele van aggodalommal. Háromnapos holiday van éppen, és ugye az angol házastársaktól nem lehet kívánni, hogy eljöjjenek, s magyarázatul hozzátette: a bristoli s a kör­nyékbeli magyarok nagy része vegyes házasságra lépett, ahol mindkét házastárs magyar: alig tíz százalék — rá­adásul a tavalyi műsorban túlságosan sok volt a vers és próza, pedig sokan inkább a zenés, énekes számokat kedvelik. Huszlicska László csak részben osztozott felesége aggá­lyaiban. — Természetesen valamennyi egyesületnek megvannak a problémái. A mienk négy esztendeje működik, nagy hévvel fogtunk terveink megvalósításához és ha még nem is sikerült minden, egyet s mást azért elértünk, össze tudjuk hozni honfitársainkat — persze, ez csak a kezdet, de ez a legfontosabb. Pedig nincs is saját helyi­ségünk. Igaz, szerencsénk van a Top Coth-tal, ami ugyan éjjeli mulatóhely, de tulajdonosa alkalmanként bérbe­adja. Egyébként is szívélyes ember, velünk mindjárt meg­barátkozott, úgyszólván ingyen rendelkezésünkre bocsá­totta a helyiséget. Természetesen az összejövetelek alkal­mával a klubtagok fogyasztanak is, így mindkét fél jól jár. Egyébként is jó barátságban élünk a helybeliekkel. Én a repülőgépgyárban dolgozom több honfitársammal. Valamennyien megállják a helyüket, az angol kollégák kedvelik őket. Mari Roszner csatlakozott a beszélgetéshez. — Persze, mi örülünk a versnek meg a prózának is. De tavaly sok angol vendégünk volt, őket némi csalódás érte: keveset értettek az előadásból. A mi családjainkat egyébként leginkább az foglalkoztatja, hogyan élnek ma odahaza az emberek. Ezért várjuk annyira a Magyar Híreket is. Ez alkalommal senkit nem ért csalódás, sem honfitár­sainkat, sem a velük tartó angol családtagokat. Az egész műsort nagy szeretettel fogadták, s a „nép­dal-varázs” itt is megismétlődött. A hotel zsúfolásig meg­telt különterme — mert mondanom sem kell, végül is szép számú közönség gyűlt egybe — magyar népdaloktól visszhangzott. Varga Ilona tanárnő, aki a bristoli magyar iskolában egy tucat gyereket s néhány felnőttet is tanít, az előadás szünetében, a két éve megtartott szombathelyi Anya­nyelvi Konferenciáról beszélt, arról, hogy milyen sokat jelentett számára, hogy ott lehetett. Elmesélte, milyen módszerekkel oktatja magyarra a növendékeit, s milyen eredményeket ér el a Világszövetség által küldött tan­könyvekkel. — Az, hogy tisztán beszéljenek magyarul, nem megy máról holnapra — mondta —, de nem is rekordot kívá­nunk felállítani. Azt szeretnénk, hogy egész lelkűkkel közük legyen a magyar nyelvhez és kultúrához. Amikor a magyar népdalokra került sor, a közönség — mint eddig mindenütt — itt is kórusban énekelt együtt Marczis Demeterrel s Felföldi Anikóval. Croydon a magyar művészek 1975. évi angliai vendég­­szereplésének utolsó állomása. A croydoni műsoros estet az tette mindannyiunk számára ünnepélyessé, hogy a Pannónia klub vezetői és tagsága, fennállásuk tize­dik évfordulóját ünnepelték. Még a kezdés előtt megtudtam az egyesület titkárától, Szeri Leventénétől, aki „civil” foglalkozását tekintve mik­robiológus, s most, hogy pici gyereke miatt otthon ma­radt, többet vállal a közösségi ügyek intézéséből, és egyik kedves segítőtársától, dr. Yaksonnétól (ő a szegedi egye­tem orvosi fakultására járt, ott ismerkedett meg férjével, akivel később Angliába ment), egyszóval tőlük hallottam, mi mindent igyekezett nyújtani tíz év folyamán a croy­doni Pannónia Klub az ottani magyarságnak. A folya­matos teendőkről és a meg-megújuló eseményekről be­széltek: magyar népi tánccsoportjukról, a március 15-i ünnepségekről, a magyar motívumokat bemutató kézi­munka-kiállításról, a tavaszi iskolaszünet programjairól a tengerparton, ahol — az óhazai hagyományokat őrző játékok láttán — nevetve jegyzik meg a körülállók: „a magyarok gyermeknapot tartanak”... És a vidámság mellett mindent megtesznek, hogy a gyerekek megismer­jék, a felnőttek megőrizzék a magyar kultúrát. Beszélgetés közben, futólag bemutattak egy mosolygó arcú, rugalmas léptű férfit: Mr. Mac Lean-t. Azért futólag, mert Mr. Mac Lean az öltöző felé sietett, tudniillik ő is fellépett az este folyamán. Angol, skót, belga fiatalemberekből szervezett magyar tánccsoportjával, amelynek neve: „Balaton” ... Az előadás megkezdése előtt Rosner Árpád, a Londoni Magyar Kultúrkör elnöke mondott beszédet, s rámuta­tott: minden évforduló alkalom arra, hogy az ember fel­mérje a megtett utat és a jövő feladatait. Számukra a legfontosabb volt, s lesz a jövőben is, hogy az idegen környezetben megtartsák magyarságukat. Szeri Leventéné, titkár, köszönetét mondott Hajagos József elnöknek, s a vezetőség tagjainak. Az ő érdemük, hogy az egyesület jól működik. 1967-ben léptek kapcso­latba a Magyarok Világszövetségével, s ez a kapcsolat egyre gyümölcsözőbbnek bizonyult — állapította meg Szeriné, s felsorolta, mi mindenben nyújtott segítséget a Világszövetség: küldött könyveket, filmeket, és előadó­­művészeket. 1968 óta sok egyesületi tag látogatott haza kedvezményes áron a szülőhazába. Az Anyanyelvi Kon­ferencia s a Világszövetség által küldött tankönyvek nagy segítséget jelentenek gyerekeik oktatásában. Miután mindenért ismételten köszönetét fejezte ki, a Magyarok Világszövetségének titkára, Sipka Ferenc emel­kedett szólásra, s méltatta a kölcsönös, eredményes kap­csolatot, majd a tízéves jubileum alkalmából a Világ­­szövetség nevében, az egyesület számára egy szép emlék­serleget adott át. Az est az ünnepi hangulathoz méltó előadással foly­tatódott, s művészeink lelkes, meleg légkörben búcsúz­tak el a croydoni, s egyúttal az angliai magyarságtól. De a búcsú a jövő esztendők új találkozásainak, élménylehe­tőségeinek reményét fejezte ki. viszontlátásra kedveseink! — mondták mindenfelől a \/ közönség soraiból, s a művészek visszaintegettek ’ a színpadról: — Viszontlátásra Magyarországon. Soós Magda HELYRÉIG AZÍT A S Lapunk 16-os számában A magyar művészekkel Angliában című cikk Worthingról szóló részének harmadik bekezdésében a mon­dat helyesen így hangzik: A rövid bensőséges hangú megnyitót Rosner Árpád, a Londoni Magyar Kultúrkör elnöke tartotta. A croydoni magyar tánccsoport tagjai üdvözlik a művé­­székét: Antal Imrét, Sólyom Ildikót, Kibédy Ervint, Fel­földi Anikót, Marczis Demetert, Freymann Magdát Sipka Ferenc átadja a Magyarok Világszövetsége ajándékát Hajagos Józsefnek, a Croydoni Pannónia Klub elnökének Séta a kollégium előtt Lőrlncze Lajos professzor megnyitja a nyári iskolát Iskolanyitás Sárospatakon Sárospatakon megnyílt az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének szervezésében, a külföldön élő magyar fiatalok anyanyelvi nyári tanfolyama. Európa és Amerika sok országából érkeztek a tizenévesek a magyar nevelés­­tudomány ősi fellegvárába, hogy gyakorolják szüleik anya­nyelvét, s közben ismerkedjenek Magyarország történel­mével, kultúrájával. Az ünnepi megnyitón, Tóth József, a helyi védnök üdvözölte a fiatalokat, majd Lőrincze Lajos professzor jó munkát, jó tanulást kívánt nekik és hangsúlyozta: az anyanyelv megtanulása nagyon fontos lépés az óhaza jobb megismeréséhez. A fiatalok a Tanítóképző Főiskola termeiben tanultak és egy közeli kollégiumban laktak. Néhány hétre sáros­pataki diákká váltak; a tanórákon kívül megismerkedtek a város, a diákság szokásaival is. A tanárok mellett „való­di” sárospataki diákok is segítettek nekik, hogy jobban megismerjék és megszeressék a patinás városka hangula­tát, hagyományait. A tanfolyam végeztével vizsgáztak és országjáró körútra indultak. Novotta Ferenc felvételei S. P. J. Kalló Ilona Ausztráliából és Esszenszky Tünde az USA-ból Együtt a diáksereg

Next

/
Thumbnails
Contents