Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-08-02 / 17. szám
Magyar művészekkel Angliában BRISTOL, CROYDON Bristolba, e szép kis tengerparti városba este érkeztünk meg, s egyenesen az előadás színhelyére, az Arnoscourt Hotelba mentünk. A bristoli Magyarok Egyesülete részéről a bejáratnál három kedves házaspár fogadta a magyarországi művészcsoportot: Mészáros István elnökhelyettes és felesége, Huszlicska László titkár és felesége, Groszner Imre és felesége. Az asszonyokon látszott az izgalom. Huszlicska Lászlóné mondotta el, hogy egy hónapja készülnek erre az estére és — mégis tele van aggodalommal. Háromnapos holiday van éppen, és ugye az angol házastársaktól nem lehet kívánni, hogy eljöjjenek, s magyarázatul hozzátette: a bristoli s a környékbeli magyarok nagy része vegyes házasságra lépett, ahol mindkét házastárs magyar: alig tíz százalék — ráadásul a tavalyi műsorban túlságosan sok volt a vers és próza, pedig sokan inkább a zenés, énekes számokat kedvelik. Huszlicska László csak részben osztozott felesége aggályaiban. — Természetesen valamennyi egyesületnek megvannak a problémái. A mienk négy esztendeje működik, nagy hévvel fogtunk terveink megvalósításához és ha még nem is sikerült minden, egyet s mást azért elértünk, össze tudjuk hozni honfitársainkat — persze, ez csak a kezdet, de ez a legfontosabb. Pedig nincs is saját helyiségünk. Igaz, szerencsénk van a Top Coth-tal, ami ugyan éjjeli mulatóhely, de tulajdonosa alkalmanként bérbeadja. Egyébként is szívélyes ember, velünk mindjárt megbarátkozott, úgyszólván ingyen rendelkezésünkre bocsátotta a helyiséget. Természetesen az összejövetelek alkalmával a klubtagok fogyasztanak is, így mindkét fél jól jár. Egyébként is jó barátságban élünk a helybeliekkel. Én a repülőgépgyárban dolgozom több honfitársammal. Valamennyien megállják a helyüket, az angol kollégák kedvelik őket. Mari Roszner csatlakozott a beszélgetéshez. — Persze, mi örülünk a versnek meg a prózának is. De tavaly sok angol vendégünk volt, őket némi csalódás érte: keveset értettek az előadásból. A mi családjainkat egyébként leginkább az foglalkoztatja, hogyan élnek ma odahaza az emberek. Ezért várjuk annyira a Magyar Híreket is. Ez alkalommal senkit nem ért csalódás, sem honfitársainkat, sem a velük tartó angol családtagokat. Az egész műsort nagy szeretettel fogadták, s a „népdal-varázs” itt is megismétlődött. A hotel zsúfolásig megtelt különterme — mert mondanom sem kell, végül is szép számú közönség gyűlt egybe — magyar népdaloktól visszhangzott. Varga Ilona tanárnő, aki a bristoli magyar iskolában egy tucat gyereket s néhány felnőttet is tanít, az előadás szünetében, a két éve megtartott szombathelyi Anyanyelvi Konferenciáról beszélt, arról, hogy milyen sokat jelentett számára, hogy ott lehetett. Elmesélte, milyen módszerekkel oktatja magyarra a növendékeit, s milyen eredményeket ér el a Világszövetség által küldött tankönyvekkel. — Az, hogy tisztán beszéljenek magyarul, nem megy máról holnapra — mondta —, de nem is rekordot kívánunk felállítani. Azt szeretnénk, hogy egész lelkűkkel közük legyen a magyar nyelvhez és kultúrához. Amikor a magyar népdalokra került sor, a közönség — mint eddig mindenütt — itt is kórusban énekelt együtt Marczis Demeterrel s Felföldi Anikóval. Croydon a magyar művészek 1975. évi angliai vendégszereplésének utolsó állomása. A croydoni műsoros estet az tette mindannyiunk számára ünnepélyessé, hogy a Pannónia klub vezetői és tagsága, fennállásuk tizedik évfordulóját ünnepelték. Még a kezdés előtt megtudtam az egyesület titkárától, Szeri Leventénétől, aki „civil” foglalkozását tekintve mikrobiológus, s most, hogy pici gyereke miatt otthon maradt, többet vállal a közösségi ügyek intézéséből, és egyik kedves segítőtársától, dr. Yaksonnétól (ő a szegedi egyetem orvosi fakultására járt, ott ismerkedett meg férjével, akivel később Angliába ment), egyszóval tőlük hallottam, mi mindent igyekezett nyújtani tíz év folyamán a croydoni Pannónia Klub az ottani magyarságnak. A folyamatos teendőkről és a meg-megújuló eseményekről beszéltek: magyar népi tánccsoportjukról, a március 15-i ünnepségekről, a magyar motívumokat bemutató kézimunka-kiállításról, a tavaszi iskolaszünet programjairól a tengerparton, ahol — az óhazai hagyományokat őrző játékok láttán — nevetve jegyzik meg a körülállók: „a magyarok gyermeknapot tartanak”... És a vidámság mellett mindent megtesznek, hogy a gyerekek megismerjék, a felnőttek megőrizzék a magyar kultúrát. Beszélgetés közben, futólag bemutattak egy mosolygó arcú, rugalmas léptű férfit: Mr. Mac Lean-t. Azért futólag, mert Mr. Mac Lean az öltöző felé sietett, tudniillik ő is fellépett az este folyamán. Angol, skót, belga fiatalemberekből szervezett magyar tánccsoportjával, amelynek neve: „Balaton” ... Az előadás megkezdése előtt Rosner Árpád, a Londoni Magyar Kultúrkör elnöke mondott beszédet, s rámutatott: minden évforduló alkalom arra, hogy az ember felmérje a megtett utat és a jövő feladatait. Számukra a legfontosabb volt, s lesz a jövőben is, hogy az idegen környezetben megtartsák magyarságukat. Szeri Leventéné, titkár, köszönetét mondott Hajagos József elnöknek, s a vezetőség tagjainak. Az ő érdemük, hogy az egyesület jól működik. 1967-ben léptek kapcsolatba a Magyarok Világszövetségével, s ez a kapcsolat egyre gyümölcsözőbbnek bizonyult — állapította meg Szeriné, s felsorolta, mi mindenben nyújtott segítséget a Világszövetség: küldött könyveket, filmeket, és előadóművészeket. 1968 óta sok egyesületi tag látogatott haza kedvezményes áron a szülőhazába. Az Anyanyelvi Konferencia s a Világszövetség által küldött tankönyvek nagy segítséget jelentenek gyerekeik oktatásában. Miután mindenért ismételten köszönetét fejezte ki, a Magyarok Világszövetségének titkára, Sipka Ferenc emelkedett szólásra, s méltatta a kölcsönös, eredményes kapcsolatot, majd a tízéves jubileum alkalmából a Világszövetség nevében, az egyesület számára egy szép emlékserleget adott át. Az est az ünnepi hangulathoz méltó előadással folytatódott, s művészeink lelkes, meleg légkörben búcsúztak el a croydoni, s egyúttal az angliai magyarságtól. De a búcsú a jövő esztendők új találkozásainak, élménylehetőségeinek reményét fejezte ki. viszontlátásra kedveseink! — mondták mindenfelől a \/ közönség soraiból, s a művészek visszaintegettek ’ a színpadról: — Viszontlátásra Magyarországon. Soós Magda HELYRÉIG AZÍT A S Lapunk 16-os számában A magyar művészekkel Angliában című cikk Worthingról szóló részének harmadik bekezdésében a mondat helyesen így hangzik: A rövid bensőséges hangú megnyitót Rosner Árpád, a Londoni Magyar Kultúrkör elnöke tartotta. A croydoni magyar tánccsoport tagjai üdvözlik a művészékét: Antal Imrét, Sólyom Ildikót, Kibédy Ervint, Felföldi Anikót, Marczis Demetert, Freymann Magdát Sipka Ferenc átadja a Magyarok Világszövetsége ajándékát Hajagos Józsefnek, a Croydoni Pannónia Klub elnökének Séta a kollégium előtt Lőrlncze Lajos professzor megnyitja a nyári iskolát Iskolanyitás Sárospatakon Sárospatakon megnyílt az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének szervezésében, a külföldön élő magyar fiatalok anyanyelvi nyári tanfolyama. Európa és Amerika sok országából érkeztek a tizenévesek a magyar neveléstudomány ősi fellegvárába, hogy gyakorolják szüleik anyanyelvét, s közben ismerkedjenek Magyarország történelmével, kultúrájával. Az ünnepi megnyitón, Tóth József, a helyi védnök üdvözölte a fiatalokat, majd Lőrincze Lajos professzor jó munkát, jó tanulást kívánt nekik és hangsúlyozta: az anyanyelv megtanulása nagyon fontos lépés az óhaza jobb megismeréséhez. A fiatalok a Tanítóképző Főiskola termeiben tanultak és egy közeli kollégiumban laktak. Néhány hétre sárospataki diákká váltak; a tanórákon kívül megismerkedtek a város, a diákság szokásaival is. A tanárok mellett „valódi” sárospataki diákok is segítettek nekik, hogy jobban megismerjék és megszeressék a patinás városka hangulatát, hagyományait. A tanfolyam végeztével vizsgáztak és országjáró körútra indultak. Novotta Ferenc felvételei S. P. J. Kalló Ilona Ausztráliából és Esszenszky Tünde az USA-ból Együtt a diáksereg
