Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-07-05 / 14. szám
furán László között Schubert Eva és Sütő Irén Novotta Ferenc felvételei egy estén kell mindent megmutatni, mindent bebizonyítani. És bizonyítani kell, ezt várják az embertől. Sokkal, sokkal nagyobb a külföldi fellépések felelőssége. A közönség elsősorban az ismert verseket, dalokat kéri, azokat, amelyek régebben voltak „slágerek”. Ebben talán kicsit különbözik az itthonitól. De ha sikerül megszerettetni egy új verset, egy új dalt, annak úgy tudnak örülni, azt úgy tudják szeretni, hogy azt már önmagában is élményt ad. Emlékszem, egyszer elmondtam Kosztolányi: Hajnali részegség című versét. Ebben szerepel a Logodi utca is. Egy öreg nénike jött be utána az öltözőmbe. „Hát megvan még a Logodi utca? Áll még a négyes számú ház?” Nem tudtam válaszolni — de amint hazajöttem, lefényképeztem, és elküldtem neki. Pedig „csak” egy vers ébresztette fel benne mindezt. ..” Bárdy György: „Minden közönségnek megvan az érdeklődési köre: erre kell ráérezni, ezt kell kielégíteni. Én például egybeszerkesztem a drámai monológokat, verseket Karinthy írásaival, legújabb pesti kabaré-sikereimmel. Az itthoni és külföldi közönség egyaránt szeret elkomolyodni és szeret nevetni. A körülmények persze változók. Legutóbb Brüsszelben egy parányi színházban játszottunk, amely valóságos kis ékszerdoboz volt. Felépítése, technikája briliáns. Párizsban lényegesen szerényebb környezetben sokkal nagyobb sikert arattunk. Nem a színhely — az előadás teszi a hangulatot forróvá, ünnepivé...” S. P. 1. MIDDLESBROUGH Ez év májusában kiváló magyar művészekkel, Freymann Magda zongoraművésznővel, Felföldi Anikóval, a Fővárosi Operettszínház, Sólyom Ildikóval, a Nemzeti Színház tagjával, Antal Imrével, a Magyar Televízió főmunkatársával, Marczis Demeter operaénekessel, a Pécsi Nemzeti Színház operatársulatának tagjával, s Kibédy Ervinnel, a Vidám Színház tagjával felkereshettem Angliában élő honfitársainkat, és személyesen győződhettem meg róla mennyire várják külföldön élő honfitársaink művészeinket és a magyar szót. Most már személyes élményként őrizhetem egyegy vidéki vagy londoni vendégjáték hatását, az angliai egyesületek vezetőségeinek, tagságának kedvességét, az angliai magyar közönség és a hazai művészek találkozásának meleg légkörét. Tizenegy nap alatt művészeink hét különböző városban tartottak előadást. Kisérjük el őket útjukon. Hajnalban indulunk Londonból és délután érkezünk Middlesbroughba, azaz __ Teesside-ba, vagyis a Tees folyó széléhez, amint azt a minket fogadó Sólyom Zoltán, honfitársunk elmagyarázza. És mindjárt hozzáfűzi: mi azonban nem valaminek a szélére, hanem a közepébe, a szívébe érkeztünk, úgy várták már az előadást. Pedig nem könnyű „összefogni” a környékbeli magyarságot. Az ottani honfitársak 40—50 kilométeres körzetben szétszórtan élnek, őket igyekeztek a klub előadásaira összegyűjteni. Sólyom Zoltán, — még az előadás előtt — körbevisz a városban, megmutatja a nevezetességeket, köztük a kissé kopottas házacskát is a kikötő csücskében — The Settlement House-t — ahol a kultúrhelyiségük van. Itt jönnek össze meghatározott időszakonként. Sólyom Zoltán a klub egyik alapító tagja. Sajnos, a szíve már nem bírta a sok szaladgálást, — amivel a nagy vegyigyárban végzett napi munka mellett — a klub-élet szervezése járt. Most nyugdíjas, s az egyesület vezetésében is inkább csak segít, de ezt nagy odaadással teszi. Az előadást nemcsak a magyarok várták: esemény az angol lakosság számára is. És itt nemcsak a vegyes házasságok angol származású házastársaira, félangol gyerekekre gondolok, hanem a város hivatalos köreire is. A middlesbrough-d lakosság és a pár évtizede odatelepült magyarok közti jó kapcsolatról tanúskodik a tény, hogy a magyar előadásokat angolok is megtekintették, élükön a polgármesterrel. A polgármester úr, Mr. Gerard Burns és leánya ez alkalommal is szívélyesen fogadta a művészcsoportot, F. Ware Grosvenor tanácsos úr felköszöntötte őket, s elmondta, hogy a magyar művészek mindig magas színvonalú kulturális élményt nyújtanak, s a jó viszony ápolását szolgálják. Majd egy különösen kedves javaslatot tesz: szeretné — mondta — ha Middlesbrough-nak testvérvárosa lenne Magyarországon. Ezután baráti beszélgetéssel folytatódik a fogadás. A Műszaki Egyetem kultúrtermében már türelmetlenül várakozik a közönség. A kulisszák mögött pedig izgatottan futkos, és intézi az előadással kapcsolatos utolsó simításokat Tóth Sári, az egyesület kultúrtitkára és Leskó József, titkár. Aztán felmegy a függöny. Antal Imre derűs hangvételű konferansza mindjárt megteremti a jó hangulatot, amelyet aztán fokoz Erkel Bánk bánjából a Bordal, Marczis Demeter tolmácsolásában. A bonyolult szövésű — Ladányi Mihály és F. Nagy László — versek, Sólyom Ildikó előadásában éppenúgy, mint a virágénekek vagy cigánydalok, melyekbe Felföldi Anikó egész kedves lényét belesűríti, elragadják a közönséget. Kibédy fanyar humora is ellenállhatatlan. Az előadás után Tóth Sári tanár, aki az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének is tagja, szavaival megerősíti, amit átéltem: — Két nagy esemény jelentős számunkra egy évben — mondja — az előadóművészek és a népi zenekar szereplése. Erre a májusi előadásra március eleje óta készülünk, s aki csak tudott, eljött, még a 40 kilométerre fekvő Darlington-ból is. Ünnep ez mindnyájunknak. De az érdeklődést, a magyar nyelv iránti szeretetet, egyesületünk év közben, a szürke hétköznapokon is igyekszik ébren tartani, magyar filmekkel, hanglemezekkel, Magyarországot ismertető kiállításokkal, s nem utolsó sorban a magyar iskolával. Nagy segítségünkre van ebben a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Hírek. Odahaza magyartanár voltam, itt nemcsak a magyar fiatalokat tanítom magyar nyelvre, hanem az angol feleségeket is, esti iskolán. Sőt félangol gyerekek is résztvesznek az órákon, s az angól szülők — mióta a magyar házastársukkal néhányszor ellátogattak Magyarországra — egyetértenek gyerekük magyartanulásával, sőt szorgalmazzák. L] eskó József, titkár csatlakozik a beszélgetéshez, és a Magyar Nyelv Barátai Körének munkáját méltatja. Egy fiatal lány lép oda hozzánk, Tóth Sári gyöngéden átöleli a vállát, és bemutatja: — Pusztai Zsuzsa, a „pedagógiai utánpótlás”, ő tart hetenként magyarórát a gyerekeinknek. öt szeretnénk hazaküldeni a Debreceni Nyári Egyetemre. Egy fiatalasszony áll mellettünk. Balogh Lászlómé vagyuk — mutatkozik be. — Ügy örülök, hogy az előadáson közölték: „Egy kis hazai” címmel műsoros estet rendeznek számunkra Pesten, a Fővárosi Operettszínházban. A nyáron hazalátogatunk és feltétlenül megnézzük. Soós Magda Képek Middlesbrough-ból: Marczis Demeter, Felföldi Anikó, Sólyom Ildikó Kibédy Ervin
