Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-05-24 / 11. szám
KÖPECZI BÉLA: A TÁRSADALMI TUDAT FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON AZ UTÓBBI MÁSFÉL ÉVTIZEDBEN (Részlet a hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából az MTA tudományos emlékülésén elhangzott beszédből) Az utóbbi években a párt különösen nagy figyelmet fordított a tömegek tudatának, magatartásának, életmódjának alakítására. Ezt az irányvonalat erősítik meg a XI. kongresszus határozatai, amelyek fő feladatnak „a társadalom politikai egységére támaszkodva, a tömegek szocialista tudatának fejlesztését, a szocialista építés segítését tartja”. A világnézeti tényezők közül a szocialista hazafiság és internacionalizmus erősítését emelik ki. Az életmóddal kapcsolatban a polgári befolyás, a kispolgári szemlélet elleni fellépést hangsúlyozzák. Az a tény, hogy nemcsak tegnapi, de mai vitatémáink is a nacionalizmus, a kozmopolitizmus vagy a kispolgárság, azt mutatja, hogy olyan tudati elemekről van szó, amelyek rendkívül szívósak s képesek a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni. Az egyik reprezentatív felmérés szerint ma az emberek 30 százaléka jár templomba, de csak 10 százalékuk aktív hívő. Ez a szekularizáció köszönhető a művelődési szint emelkedésének és ezzel együtt a tudományos világnézet hatásának, de köszönhető annak is, hogy ma már nálunk a vallást magánügynek tekinthetjük és ellenzéki erők nem tudják felhasználni a szocializmus ellen politikai fegyverként. A vallás fennmaradásában nagy szerepet játszik a hagyomány, amely különösen a kis közösségekben és elsősorban falun hat. A lakosság egy részében megtaláljuk a kötődést a valláserkölcsi normákhoz is. Az értelmiség egyes köreiben a valláshoz fordulás irracionális filozófiák követésével jár együtt, de magyarázható az egyházak reformtörekvéseivel is, amelyek igyekeznek szakítani a retrográd politikai nézetekkel és keresik a tudomány és a vallás közötti egyeztetést. Széles körű és elsősorban a politikai tudatot meghatározó, erősen emocionális jellegű, köznapi tudati jelenség a nacionalizmus. A nacionalizmus jelentkezhet a nemzeti érzékenység túlhajtásaként a múlt és a hagyományok kritikátlan értékelésében, de jelentkezhet a régi paraszti miszticizmus maradványaként is. Bár a mezőgazdaságban végbement fejlődés és a falu életének átalakulása kihúzta a reális társadalmi alapot a népi-urbánus ellentét alól, az mégis jelentkezik, főleg az értelmiség körében, eszmei-politikai ellentmondások hamis ideologizálásaként. Teljesen természetesnek tartjuk a hazánk határain kívül élő magyar nemzetiség helyzete iránti érdeklődést, ebből is támadhat azonban torzulás, amikor mások nacionalizmusára némelyek nálunk ugyancsak nacionalizmussal akarnak válaszolni. Végül a nacionalizmusnak egyik forrása Magyarország nemzetközi helyének meg nem értése, a szocialista országokkal és főleg a Szovjetunióval való kapcsolatok eltorzítása, a szocialista integráció szükségszerűségének el nem ismerése. A gazdasági-társadalmi egyenlőség, a munkához való jog és életbiztonság, a közéletben való részvétel igénye jelentkezik a legszélesebb tömegekben, mint a szocialista társadalom tudati jellemzője. A köznapi tudatba behatolt a szocialista erkölcs számos eleme is, de társadalmi méretekben mindenekelőtt az új erkölcsi normákat érvénye-Köpeczi Béla akadémikus MTI — Tóth István felv. sítő igazságosság. A társadalmi fejlődéssel, a műveltségi szint emelkedésével, az eszmei harc eredményeként és a marxizmus—leninizmus eszmei hatása következtében jelentkezik az az igény is, hogy az emberek tudatosan alakítsák világnézetüket, magatartásukat és életmódjukat. Az egyenlőség utáni vágy mindenekelőtt a gazdasági, társadalmi különbségek megszüntetésére irányul. Ennek a régi törekvésnek a szocialista társadalom építése adott konkrét alapot, hiszen a kapitalista tulajdonviszonyok felszámolása, a kizsákmányolás megszüntetése, a társadalmi mobilitás biztosítása mind ezt szolgálták. Az egyenlőség érzetét erősítette a jövedelemkülönbségek lényeges csökkenése és ezzel együtt a fogyasztásban mutatkozó különbségek fokozatos megszűnése is. Ezt az igényt támasztotta alá végül a valóságos jogegyenlőség, a régi társadalmi hierarchia és magatartások felszámolása. A szocialista társadalmi rendszer fejlesztette ki az igazságosság követelményét, amely megkívánja, hogy mindenki egyenlő esélyekkel indulhasson az életben, tanulhasson, dolgozhasson. Egyenlőség és igazságosság szoros kölcsönhatásban állnak egymással, de az igazságosság erősebben kötődik az erkölcsi tudatformához. Az a tény, hogy a tömegek elutasítják a megkülönböztetést, a protekcionizmus továbbélését, a meg nem szolgált előnyök nyújtását, arra utal, hogy társadalmunkban az igazságosság mélyen begyökerezett követelmény. A társadalmi igazságosság egyik legfőbb érvényesülési területe a munka érdem szerinti megbecsülése. Ahhoz, hogy az embereket, magatartásukat, munkájukat igazságosan bírálják el, szükség van a szocialista demokrácia további kibontakoztatására. Csak az egyén és a kollektíva közötti harmonikus, de ugyanakkor nyílt kapcsolatok kialakulása lehet az igazságosság érvényesülésének eszköze. Társadalmunk nagy vívmánya, hogy megszűnt a munkanélküliség, s fel sem merül a gondolat, hogy bárki, aki dolgozni akar, kereset nélkül maradhatna. Ez a biztonságérzet rendkívül nagy erő, amely erősíti a szocialista társadalomban élő ember beilleszkedését és egyetértését a közösséggel. Ugyanakkor megkönnyíti mind az egyenlőség, mind az igazságosság elvének érvényesítését. Az új társadalom táplálja a közéleti részvétel igényét, amely ma még nem általános, de az utóbbi évek egyre erősödő jelensége. Kibontakozott a termelőszövetkezeti demokrácia, egyre szélesebbé és hatékonyabbá válik az üzemi demokrácia, megélénkült a társadalmi szervezetek tevékenysége. Igaz, találkozunk a magánéletbe való viszszahúzódás, a privatizálás, a közömbösség tömeges jelenségeivel is, az új azonban kétségtelenül a „kifelé fordulás” a demokratizmus igénylése. Olyan tudati elemeket emeltem ki, amelyek alkalmasak arra, hogy értelmileg és érzelmileg is meghatározzák az emberek szemléletét, hogy a szokásos gondolkozás részeivé váljanak, s ezzel együtt a társadalmi gyakorlat irányításában, az egyes emberek magatartásának és életmódjának formálásában döntő tényezőkként vegyenek részt. Ezek az elemek nem mindig teljes rendszerben lépnek fel, nem is tudnak olyan automatikusan hatni, mint ahogy a régi köznapi tudat. Jelentkezésük a politikai tudatban a legnyilvánvalóbb, de már befolyásolják — ha nem is egyforma mértékben — az erkölcsi tudatot is. Más tudatformákban áttételesebben és gyengébben érvényesülnek. Mindez utal arra, hogy a különféle tudatformák nem egyenlően fejlődnek és hogy a köznapi és a teoretikus tudat közötti összefüggések rendkívül bonyolultan jelentkeznek. Célunk az, hogy a társadalmi tudatban — annak teljességében — uralkodóvá váljék a szocializmus. (A párt eszmei harcának eddigi eredményei arra figyelmeztetnek, hogy a cél elérése szempontjából egyaránt tekintetbe kell venni az objektív és a szubjektív tényezőket.) A köznapi tudatot közvetlenül az a társadalmi valóság befolyásolja, amellyel a mindennapi életben az emberek szemben találják magukat. A szocialista társadalom gazdasági fejlődése, a termelés emelkedése, az életszínvonal növekedése mind olyan tényezők, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az ember jól érezze magát ebben a társadalomban és perspektívát lásson maga előtt. „AZ ÖREGEDÉS OKAIT KUTATJUK...” Beszélgetés Verzár Frigyes akadémikussal A Magyar Tudományos Akadémia alapításának 150. évfordulóján a világ tudományos életének számos kiemelkedő képviselője érkezett Budapestre, köztük olyan világhírű tudósok is, mint Verzár Frigyes, az immár nyolcvankilenc esztendős Svájcban élő nagynevű gerontológus. A hárs-hegyi camping tőszomszédságában épült gyönyörű fekvésű Európa szállóban, szálláshelyén kerestem fel, ahol válaszolt a feltett kérdésekre. Tisztelettel és szeretettel köszöntőm Verzár Frigyes professzort, aki Akadémiánk alapításának 150. évfordulójára érkezett hazánkba, hogy részt vegyen az ünnepi tanácskozásokon. Talán először néhány szót benyomásairól. Mindenekelőtt boldoggá tett, hogy látogatóba jöhettem haza. Már idestova négy éve nem jártam itthon, részben betegségem miatt. Az első benyomásom: az országnak az a technikai fejlődése, amit már a vonatról is észlelni lehetett, de ez csak fokozódott itt, Budapesten. Az ülések pedig bámulatba ejtettek sokoldalú tematikájukkal és az előadók szavai nyomán kibontakoztak előttem azok a feltételek és keretek, amelyek között itthon az akadémiai munka folyik. Nehéz megfogalmazni egy akadémia feladatait, Verzár Frigyes de az itt folyó munka sokoldalúsága, azt hiszem sok akadémiának példaképül szolgálhatna. A természettudományok, közöttük a biológia, megkapja a méltó helyét, amint a kutatóintézetekről szóló beszámolókból hallhattuk. Engem mint biológust elsősorban a fiziológia érdekelt a legjobban és olyan irányú érdeklődésemet a hallottak ki is elégítették. Adódott lehetősége professzor úrnak meglátogatni az ön által alapított tihanyi kutatóintézetet is? Ezúttal nem, mert az én egykori munkatársaim, tanársegédeim, jelenleg éppen külföldön tartózkodnak, egyikük Amerikában, a másik Anconában, vagyis Olaszországban. Tihanyra mindig szívesen emlékezem, hiszen 1926-ban én nyitottam meg, mint első igazgató és 1938-ig vezettem. Kérem, beszéljen nekünk életének arról az időszakáról, mely oly meghatározó erővel bír. Gyerekkoráról, diákkoráról, tanárairól. Budapesten születtem, itt jártam gimnáziumba, a jónevű Evangélikus Gimnáziumba, ami akkor a Deák téren volt. A budapesti egyetemen végeztem és itt lettem először tanársegéd. 1912-ben ösztöndíjat kaptam, mely révén kijutottam Angliába, majd Németországba. 1914-ben tértem haza, de azonnal uniformist kellett húznom és közel ötévi katonáskodás következett. Ezután kezdhettem csak ismét hozzá a kutatáshoz, a tudományos munkához. A háború vége egyébként Debrecenben ért. Itt elsősorban az orvosi fakultás felépítésén dolgoztam — sikerrel. 1922-ben már taníthattunk élettant, fiziológiát és más orvosi tudományokat. Mikor került kapcsolatba jelenlegi kutatási témájával? Mikor lett gerontológus? Hiszen a gerontológia igen fiatal tudomány! Valóban sokáig semmi közöm nem volt a gerontológiához, már tudniillik amíg tanár voltam. 1956-ban töltöttem be a hetvenedik évemet és ekkor a svájci törvények szerint nyugdíjba kellett mennem. De én nem akartam semmittevéssel tölteni az időmet és ekkor kezdett közvetlenül foglalkoztatni ez az érdekes területe az orvostudománynak: az öregedés. Ekkor hoztuk létre az első kísérleti gerontológiai intézetet. Hetven esztendős koromban, 1956-ban kezdtem hozzá a gerontológiához. Professzor úr, nagyon sokan úgy beszélnek a rákról, mint egy öregedési betegségről. A rákkutatás és a gerontológia között van kapcsolat? Kétségtelenül az idősebb korban sokfajta betegség gyakorisága növekszik, mint köztudott, a ráké is. Ám sajnos a rákos megbetegedések nem szorítkoznak csak az öregekre. Hogy mi a rák oka, nem tudjuk. Intenzív kutatások folynak, főleg klinikai irányban, a gyógyítási metódusok területén. A sejtek burjánzásával kapcsolatos ismereteink korántsem kielégítőek. Én a rákkutatást nem tekintem direkt gerontológiai témának, inkább általános biológiai problémának. Professzor úr, van önnek kapcsolata magyar gerontológusokkal? Természetesen! Haranghy professzor régóta jó barátom. Több témában együtt dolgoztunk, sokat vitáztunk elméleti kérdésekről, igen nagyra becsülöm őt. Más magyar gerontológusokat is jól ismerek, például a magyar Gerontológiai Intézet munkatársait, elsősorban az Intézet mai vezetőjét, Beregi Editet, aki kiváló szakember, mind klinikai, mind experimentális téren. Az ön gerontológiai tevékenységét miben foglalhatná össze, laikus közönség számára is érthetően. Én teljes szívvel fiziológus, tehát az életjelenségeket kutató biológus vagyok. Az érdekel, hogy mi az oka annak, hogy élünk, vagy hogy megöregszünk, illetve nem élünk örökké, hanem meghalunk. Az én munkám elméleti jellegű és még mindig az alapkérdésnél tart: hogy miért öregszünk? Az öregedés okai lehetnek különböző betegségek, de tudjuk, hogy ezektől függetlenül is bizonyos tulajdonságaink megváltoznak az évek múlásával. Ezeket a változásokat próbáljuk megérteni. Kutatómunkánkhoz van egy nagyon egyszerű modellünk, amit állandóan használunk, az izmok, inak, a különböző ízületeknek az inai, ugyanis ezeknek a változásai okozzák azt a merevséget, azt az ügyefogyottságnak tűnő mozgást, ami az idős embereket jellemzi. Azért vizsgáljuk ezeket a jelenségeket, mert itt aránylag egyszerű faktorokról van szó. Ezeknek az anatómiai szerkezete egyszerű és ezért ígéretesnek tűnik a velük való foglalkozás. Nagyon fontos részét képezi munkánknak a központi idegrendszer öregedési jelenségeinek a kutatása. Itt sokkal komplikáltabb kérdésekkel állunk szemben, de ezek nagyon aktuális és talán megoldható problémák. Mivel ilyen szerteágazó, széles területen dolgozik a gerontológus kutató, mégis hogyan lehetne körülhatárolni e tudomány tárgykörét? Az öregedés biológiai okaival, illetve e kérdés elméleti alapjaival foglalkozik az experimentális, azaz a kísérletező gerontológus. Emellett sokkal gyakorlatiasabb kutatási területek is vannak, például az, hogy miként éljen, illeszkedjék be környezetébe, milyen élettevékenységet folytasson az idős ember. Ez a szociális gerontológia. E terület független a teoretikus gerontológiától. A harmadik terület az úgynevezett klinikai gerontológia, ami nem magával az öregedéssel, hanem az öregkori betegségek gyógyításával foglalkozik. Az én munkám az elsőnek említett területre, a kísérleti, elméleti jellegű gerontológiára korlátozódik. De azért az elméleti jellegű gerontológia nincsen mereven elválasztva a szociális és klinikai jellegű gerontológiától? Természetesen, hogy nincsenek merev határok, de mint minden tudományos problémakörben, itt is vannak alapvető kérdések, amelyekben ha előbbre jutunk, akkor minden területen előbbre léphetünk. Tekintettel arra, hogy a gerontológia terén hosszú távú programok várnak végrehajtásra, ehhez önnek mindenekelőtt egészséget és sok további munkasikert kívánunk. Nagyon kedves öntől, hogy ilyen kérdésekkel meglátogatott. Nagyon köszönöm az érdeklődést. Kívánom, hogy a magyar gerontológusok az új intézettel további jó eredményeket érjenek el. Külföldön élő magyarok is szép sikereket érnek el, büszkék vagyunk arra, hogy Magyarországon is jelentős eredményekkel járulnak hozzá e tudomány fejlesztéséhez. Kardos István a Magyar Televízió főmunkatársa
