Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)

1975-05-10 / 10. szám

I

Csak magyar szavak alkotják a magyar nyelvet? Furcsa kérdés. S a felelet talán még furcsább. Nyilván senki sem kételkedik abban, hogy a magyar nyelv legősibb magva a finnugor szókészlet. Több ezer éves szavak ezek: hold, kéz, fej, hal, anya, ég stb. De ez csupán ezer szó. Honnan kaptuk a többi szavunkat?

A történelem állandóan fejleszti a világ népeinek a kapcsolatait, s ezek a kapcsolatok mindig gazdagodással járnak, nemcsak anyagi, kereskedelmi, hanem szellemi, műveltségi gyarapodással is. A honfoglalás előtti időszakot, amikor a magyarság különböző török törzsekkel állt kapcsolatban, számos török eredetű szó őrzi, hiszen akkor az életmódunk jelentősen változott, módosult. Az új ismeretekre csak török szavaink voltak. Búza, árpa, szőlő, bika, disznó, kecske stb. Ki mondhatja ezekre a szavakra, hogy nem szerves elemei a magyar nyelvnek?

A honfoglalás korából származik sok szláv jövevényszavunk: az itt lakó szláv népektől tanult intézmények és tisztségek nevei. Apát, barát, király, megye stb. Az egyház tevékenységével megszaporodtak a latin szavak is a magyar nyelvben: kórus, orgona, iskola, kréta, tábla, diák stb. Ki akarná kiakolbólitani ezeket a szavakat a magyar nyelvből? Még akkor is, ha egy-egy fogalom ma már csak történelmi emlék?

A német nyelv rengeteg szava is „polgárjogot” nyert nyelvünkben. A folyamat már a kalandozások korában elkezdődött s folytatódott évszázadokon át, jelezve azokat a művelődési kapcsolatokat és hatásokat, amelyek révén a magyar nyelv, a magyarság lépést tartott a történelmi fejlődéssel, a múlt században például a polgárosodással. Ostrom, mordály, céh, kontár, frakk, paróka, púder stb.

Hogyan hangzott a kérdésünk? Csak magyar szavak alkotják a magyar nyelvet? De hát hol vonhatjuk meg a határt az „idegen” és a „magyar” szó között? Külföldön élő honfitársaink aggódó szeretettel figyelik a magyar nyelvet, amely magától értetődően köti őket össze Magyarországgal. Sok levelet kaptunk már ebben a tárgykörben. Sokan kifogásolják a sok idegen szó használatát — még a Magyar Hírekben is. Akik évek óta távol

élnek hazájuktól, érthetően mélyen átérzik az anyanyelv ápolásának, a szép magyar nyelv megőrzésének a szükségét. Ám nyilvánvaló, hogy nem önthetjük ki a fürdővízzel a gyereket is: az idegen szó sokszor nemcsak hogy megengedhető, hanem szükséges is. A különböző témák, tárgykörök megszabják a szóhasználatot. Például filozófiai tanulmányokban léptennyomon találkozhatunk olyan „idegen” szavakkal, mint konkrét, absztrakt, dialektika, ideológia, sőt: filozófia. Felesleges és sziszifuszi munka lenne elvetni ezeket a szavakat és új, „magyar” szavakat kitalálni. A múlt századi nyelvújítási hév létrehozta például az éleny, göreb és más, ma már elfeledett tudományos szavakat. Ezeknek ma már legfeljebb korfestő stílusértékük van.

De ne tudományos, filozófiai példát vegyünk, hanem hétköznapit. Ha egy budapesti lakos egy napját le akarjuk írni, nem boldogulunk „idegen” szavak nélkül. Taxi (és nem: géperejű bérkocsi), telefon (és nem: távbeszélő), televízió, sőt tévé (és nem távolbalátó vevőkészülék). Folytathatnánk a sort. Minden nyelv tele van „idegen szavakkal”. És ez a természetes, ez jelzi az életképességüket. A nyelv addig él, addig eleven, amíg képes és mer kölcsönözni más nyelvekből, s aztán ezeket a szavakat magába öleli, befogadja. Magáénak tekinti. Édesgyermekének. Hozzáigazítja a nyelv általános törvényeihez és szelleméhez.

A magyar nyelv is éppen azzal bizonyítja életrevalóságát és erejét, ha a világ más népeinek az eredményeit — anyagiakat és műveltségbelieket — elfogadja és saját életére alkalmazza. így lett a latin scola-ból iskola és a metropolitan-ból metró. (A magyar nyelv szellemes, különbségtevő leleménye: a millenniumi kéregvasút megmaradt „földalatti”-nak, de az új, a korszerű technika eredménye már „metró” lett.)

Ne féljünk az idegen szavaktól. Inkább igényesen válogassunk közöttük, s csak akkor használjuk őket, ha a magyar nyelv nem alkotott rá megfelelő új szót. Az idegen szavak veszélyénél vagy vélt veszélyénél sokkal inkább kell ügyelnünk a nyelv szerkezetére, a szellemére.

Apostol András

ANYANYELVŰNK ÜNNEPI HETE

„Korunk fő nyelvművelő feladata a nyelv gazdagítása és védelme mellett egyre inkább az, hogy a dolgozók milliói az anyanyelvet biztosan és jól használják az élet minden területén. Mindannyian azért dolgozunk, hogy a nyelv, a beszéd hatalma ne csak kevesek kiváltsága legyen” — mondotta Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, a magyar nyelv hetének megnyitó ünnepségén, a debreceni Csokonai Színházban. Az április 14—19. között megrendezett eseménysorozat, amelyre a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szervezésében immár kilencedszer került sor, a nyitóbeszéd szellemében zajlott. Programjai mindenkihez szóltak: gyárban és TIT-klubban, falun és városon sok ezer emberrel találkoztak legkiválóbb nyelvészeink, s a rádió és a sajtó jóvoltából az anyanyelv ápolásának ügye országos érdeklődés középpontjába került.

A rendezvény sokszínűségét példázza a következő ízelítő: Nyelvrokonság és nyelvi tudat — dr. Hajdú Péter akadémikus, a Nyelvtudományi Intézet igazgatójának előadása a Csepel Művek munkásotthonában; Közéleti, hivatali nyelvünk múltja, jelene, jövője — műsor a rádióban; Szaknyelv és műhelyzsargon — Wacha Imre tudományos kutató előadása a Csepel Művek műszaki klubjában; Van-e eredménye a nyelvművelésnek? — dr. Grétsy Lászlót a TIT Kossuth Klubjában hallgathattuk; a záróülésen, Balmazújváros művelődési központjában dr. Görömbey András adjunktus Veres Péter és a magyar nyelv címmel tartott előadást.

Közben a rádió, az ünnepi hétre szánt műsorok mellett nyelvművelő programjait is sugározta, azokat, amelyeket már sok éve hétről hétre szívesen hallgatunk: így Lőrincze Lajos tanulságos fejtegetéseit, az „Édes anyanyelvűnk”-et,

Grétsy László Magyarán szólva... rovatát, benne a pesti és vidéki nyelvművelők versenyét a „szópárba jt”, meg a „nyelvőrködést”, azaz a rádióhallgatók nyelvi viszszásságokat kipellengérező leveleit. A Hazafias Népfront napilapja, a Magyar Nemzet rendszeresen egy teljes oldalon közöl cikkösszeállítást Anyanyelvűnk címmel. Nyelv és Élet: népszerű hetilapunk, az Élet és Tudomány állandó rovata. Gyakorlati stilisztika: Kolozsvári Grandpierre Emil elemzései a Kritika című folyóiratban jelennek meg. A beszédtől a szónoklásig: a József Attila Szabadegyetem tanfolyama. „Kazinczy" Szépkiejtési Verseny: a diákvetélkedő döntője a napokban volt Győrött.

Korántsem teljes e második felsorolás, de talán érzékelteti, hogy a magyar nyelv hete azért lehetett sikeres, azért volt ünnepi hét, mert megelőzték, átszőtték és követik a nyelvművelő ismeretterjesztés hétköznapjai. g j

A Csepeli Munkásotthonból közvetítette a Magyar Rádió Donizetti Szerelmi bájital című operájának koncertszerű előadását. A Rádió ének- és zenekarát Pál Tamás vezényelte. Köreműködtek: Kalmár Magda, Gáti István, Gregor József, Kelen Péter

Mezey Béla felvétele

SÁROSPATAKI NYÁRI KOLLÉGIUM

1975. július 17—augusztus 16.

Kilátás a Sárospataki várból

Vámos László felvétele

A Rákóczink ősi városa és az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége 1975. július 17.— augusztus 16. között ismét nyári tanfolyamot szervez a külföldön élő magyar származású 15—18 éves fiatalok részére, akik el akarják mélyíteni magyar nyelvi ismereteiket, és tájékozódni kívánnak a magyar művelődés kérdéseiben.

A tanfolyam helye: Erdélyi János Kollégium.

Sárospatak, József Attila u.

9.

Részvételi díj: (tandíj, szállás, ellátás, kirándulás, országjárás, belépődíjak, útiköltség Budapestről Sárospatakra stb.) 180 US dollár.

A részvételi díjat bankcsekken az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége címére kérjük 1975. június 1-ig megküldeni: Anyanyelvi Konferencia Védnöksége.

1905 Budapest, Benczúr u. 15.

Szeretettel várunk minden jelentkező fiatalt!

Dr. Bárczi Géza a Védnökség elnöke Dr. Üjszászi Kálmán helyi védnök Tóth József helyi védnök

A TANFOLYAM PROGRAMJA:

I. Heti öt napon át délelőtt napi négy órában előadások, délutánonként sport és kulturális foglalkozások. A délelőtti programból három órát a magyar nyelv tanulásával, gyakorlásával töltenek a résztvevők nyelvi ismereteiknek megfelelő (kezdő, középfokú és haladó csoportban, egy tanóra anyaga a

magyarság-ismeret. Ez az összetett „tantárgy" képet ad Magyarország földrajzáról, történelméről, a magyar irodalomról, népművészetről, műalkotásokról és zenéről. E sokirányú ismeretet a történelem fogja össze.

II. Hétvégi kirándulások (Szerencs, Tapolca, Tokaj, Debrecen, Hortobágy stb.)

III. Országjárás (augusztus

12-től 16-ig.) (Miskolc, Székesfehérvár, Veszprém, Balaton.)

Az I. pontban jelzett anyag módosulhat a résztvevők érdeklődési köre szerint. A tanítást kötetlen formában, szemléletesen, képekkel, zenével és filmmel illusztrálva szervezzük meg angol vagy magyar nyelven.

13

<ÖÁRBZSn

A közelmúltban jelent meg a párizsi Editions Subervie kiadásában Paul A. Loffler könyve: Journal de Paris d’un exilé (1924—1939), azaz Egy párizsi magyar író visszanéz a múltjára. A Franciaországi Magyar Szó 1975. áprilisi számában Koltai Kovács Béla ismertette a könyvet és szerzőjét.

Loffler A. Pálnak már több könyve jelent meg franciául, egyebek között Petőfi lírikus életrajza. A Journal de Paris a húszas-harmincas évek franciaországi magyar emigrációját mutatja be: azt a korszakot, amikor a hazai irodalmi, politikai eseményeket, valamint a párizsi hétköznapok történéseit mind fenyegetőbben árnyékolta be a hitleri hatalomátvétel és a közeledő háború.

A napló izgalmas olvasmány, hiteles kordokumentum. Érdemes néhány részletét felidéznünk.

„1925. márc. 10. Bölöni Györgyhöz megyek, aki a Nemzeti Könyvtár szomszédságában lakik.

1925. jún. 28. A Bois Colombes-ba megyek, hogy interjút készítsek Károlyival.

1929. nov. 9. A Citroen háromezer munkást bocsátott el.

1931. okt. 31. A gazdasági válság a tetőpontjára hágott.

1932. júl. 2. Kassáktól megkaptam az anyagot a proletárirodalom kiállításhoz.

1933. jan. 30. A világ arca megváltozott, eltorzult. Egy nagy ország, Németország, Goethe népe, a banditák csizmája alá került. ... Hitler, ez a béke vége.

1935. máj. 5. A Pápa (André Breton, francia költő — A szerk.) forradalmi irodalmat akar, de ugyanakkor tagadja a proletárirodalmat. Hogyan képzeli el a forradalmi irodalmat a proletariátus nélkül?

1935. okt. 2. Az abesszíniái háború ugyanolyan félelmet ébreszt bennem, mint az a

^#UPLÓ

háború, amely 1914-ben tört ki. Még csak kisgyermek voltam, de éreztem, hogy valami fullaszt, s valami rettenetes közeledtét sejtettem, ami jön, felénk hömpölyög, egyre gyorsabban, hogy eltemessen bennünket.

1936. júl. 25. Németország és Olaszország Franco segítségére siet.

1937. okt 12. Most olvasom Magyar Lajos afrikai úti kalandjait... Szeretnék utazni, világot látni (az ember mindig ott szeretne lenni, ahol éppen nincs). De nem akarnám örökre otthagyni Budapestet.

1938. márc. 1. Végzetes hír. A rádió bejelentette, hogy Schussnig elhagyta a helyét és a hitleristák bevonultak Ausztriába. Most úgy érzem, a háború máris itt van. 1938. márc. 15. Párizs falai tele vannak háborúellenes plakátokkal.

1938. szept. 14. A déli lapok közölték, hogy Németország hamarosan megszállja a Szudéta-vidéket.

1938. szept. 27. A háborús pszichózis növekszik. A férfiak elvesztik a fejüket, az asszonyok egész nap sírnak.

1938. okt. 1. Tegnap Münchenben a négy lator megegyezett. A világtörténelem még nem látott ekkora árulást.

1938. nov. 7. Ma este megszavaztuk a párizsi magyar írók szövetségének a megalakulását.

1939. jan. 23. Az Ady-kérdés megismétlése a Petőfi kérdésnek. A hatóságok és az irigyek megpróbálták eltüntetni a forradalmi költészetet a két nagy magyar poéta életművéből, és csak a szerelmi lírát akarták meghagyni.

1939. szept. 4. A háború! Tudtam, hogy ki fog tömi. A Minotaurosz nekiindult, s ki lesz majd Thézeusz, akit meggyilkol?... A bulvárok homályosak, A »fény városára« fekete árnyak borulnak. Tengeralatti városban vagyunk.”

A. A.