Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-30 / 7. szám
. Szakemb» Örökké tervező, mindig töprengő fiatal szakemberrel. Heged ű s Ágostonnal járjuk a hatalmas növényházat: ,,Egy-két esztendei kísérlet után rádöbbentünk, hogy nem rózsát, hanem szegfűt érdemes itt termeszteni. Az ember mindig újít és állandóan számol. Jó iskolám volt, hiszen feleségemmel együtt Bulgáriában, a nagy zöldség-központban, a rózsák völgyének kísérleti üvegházaiban, Plovdivban jártunk egyetemre. Az ott töltött idő, a bolgár kertésznemzedékek évszázados gyakorlata jó indítást adott." Hogyan alapít családot, illetve hogyan teremt lehetőséget maga és családja számára egy fiatal mérnök-házaspár? A lakás Cegléden is gond! „Amikor a szövetkezet felépítette ezt a hatalmas növényházat, arra is gondoltak, lesznek ifjak, kezdők, akik eleinte egy szobában is szívesen meghúzzák magukat. A növényház szomszédságában berendezett kis kényelmes otthonok várják azokat, akik itt kezdik a szakmát, itt kezdik az életet." A szövetkezet elnökének tömör mondatai jutnak eszembe: „Minden esztendőben tíz-tizenöt főiskolát, egyetemet végzett kezdő mérnök, szakmérnök indul el nálunk. Körülbelül egyesztendős próbaidő után eldöntik: maradnak-e vagy máshol folytatják. Minden harag nélkül. Világos, hogy nem tudunk minden szakembernek, aki nálunk jelentkezett, egész életre munkát adni. Bár érdemes összehasonlítást tenni: a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben annyi egyetemet végzett szakember található, mint amenynyi Cegléden a kórházban az orvos. Itatás Nagyon nagy szó! Ifjú embereket, régi ismerősöket keresek. Például S á rk ö z i Ferenc hová lett? Felesleges sokáig kérdezősködni, most már a törteti Arany Kalász Termelőszövetkezet főagronómusa. Itt kezdte, ez a szövetkezet indította útnak, de nagyobb tervek, merészebb elképzelések irányították életét. Egyedül próbálkozni ott, ahol kevesebb még a szakember, ahol talán fontosabb a segítség. Jó barátsággal távozott, azóta is minden próbálkozás, új kezdés alapjait itt keresi, itt. kutatja, szinte hazajár tanulni, tapasztalni, máskor meg csak azért, hogy lássa, hogyan boldogul a szomszéd, ahol maga is kezdte. Hogyan kerülnek ide az ifjak? A szövetkezet írott anyagai között ilyen feljegyzésekre bukkanok: várjuk két államvizsgám készülő egyetemi hallgatónkat, lakás, elhelyezés — s mögötte ott a felkiáltójel —, tudniillik, az itt töltött idő alatt a szövetkezetben gondoskodnak róluk. A legrátermettebb emberek mégis ittmaradnak? — teszem fel a kérdést. De érzem kicsit sántít a megfogalmazás, nem egészen erről van szó. Azok maradnak, akik létalapjukat, életük értelmét megtalálták, akiket magába fogad az a hatalmas tervező, alkotó, irányító közösség, amely emberi megélhetési teremtett és teremt száz meg száz családnak. Azok maradnak, akik megszeretik ezt a nem hétköznapi életet. Hiszen ahogyan a múltba ások, ilyeneket találok: két ember elkezdett egyszer álmodozni, itt ez és az lesz, oda ilyen vagy olyan épületet kell emelni, aztán az álmok valóra váltak. Igen, mert nem álom volt ez, a jövőt tervezték. A mezőgazdaság Kényelmes otthonok a fiatal szakembereknek jövőjét. Zárt termelési rendszerekben, iparszerűen dolgozni mást jelent, mint régi — igaz, hogy járt utat járni, de mégis kicsit leragadni a tegnapokban. A valóság igazolta az álmokat, és a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet üzletei, üzemrészei, behálózzák a várost, ott van-A fóliatelep reofonikus és quaűroíonikus rádiók, magnók, lemezjátszók. Ebben a versenyben csak tökéletes hangdobozok jöhettek számításba, s azok, amelyek csak az emberi fül által hallható teljes rezgésszámot közvetítették, az ócskapiacra kerültek. A VIDEOTON alaposan felkészült a versenyre: „süketszobájában” gondosan bemérik a hangfalak tudását, a legmagasabb világszintet tűzik ki követelményként a saját készülékeik elé is. Ugyanez a helyzet a televíziónál és a számítógépeknél. Természetesen, ez a munka csak így leírva egyszerű. A valóság számtalan problémát vet fel, amelyet azonnal és jól meg kell oldani. Az egyik legfontosabb probléma a szakemberek kérdése. Már említettük, hogy a híradástechnika és a számítástechnika fiatal iparág, a szakma „öreg rókái” itt tehát nem találhatók meg. S ha egy friss diplomás mérnök nem képezi magát tovább az első perctől kezdve, öt év múlva már belepi tudását a por: elmarad a fejlődéstől. A gyár jövendő fejlődése tehát lehetetlen megfelelő szakember-utánpótlás nélkül. Napóleon seregében — így szól a legenda — minden káplár a tarsolyában hordta a marsallbotot: a VIDEOTON- ban azonban ez a valóság. — Nálunk tíz éve nem neveztünk ki olyan vezetőt, aki más gyárból jött hozzánk. Majdnem teljes vezetőgárdánk saját nevelésű — mondja Futó Ottó, személyzeti főosztályvezető. Hogyan lesz valakiből „főnök” a VIDEOTON-ban? Egymás szavába kapva hárman válaszolnak a kérdésre: Futó Ottó, azután Pető István, személyzeti osztályvezető és Kókány István, oktatási osztályvezető. — Az első, hogy mindenkinek meglegyen a megfelelő is-A süketszobában új hangdoboz mérését állítják be kólái végzettsége. Nálunk a számítástechnika különösen üzemmérnök-igényes ág, de a többi üzembe is sok mérnök, technikus kell. Tehát nem csupán • a vezetők, hanem a beosztottak képzése is fontos. Jelenleg a gyárból 1285 fő tanul, közülük 572 nő. Az iskolába járók zömében fiatalok. — Milyen a képzés rendszere? — Négy oktatási lépcsőfokot különböztetünk meg: a szakmunkás-, a technikus-, az üzemmérnök-, és a mérnökképzést. Mindegyik szintre igyekszünk a legmegfelelőbb embereket kiválogatni. Külön figyeljük a gyárban dolgozók gyermekeit: ha az illető szorgalmas, jó előmenetelő, és nálunk akar majd dolgozni, vállalati ösztöndíjat kap tőlünk. Feltételeink: jó tanulmányi előmenetel, és hogy a tanulmányai végeztével legalább annyi időt dolgozzon nálunk, ahány évig az ösztöndíjasunk volt. volság”, melynek kilométerköveire tíz-húsz milliárd forint van felírva. Ez az érték állandóan növekszik. A híradástechnika és a számítástechnika egyaránt fiatal iparág — évei számát is, hazai múltját tekintve is; de fiatal azért is, mert állandóan változik, terebélyesedik. A tegnapelőtt műszaki csodái mára az áruházak „standard” árucikkei közé tartoznak, s a mai műszaki csodák tömeges bevezetése is többnyire csupán pénz-, vagy ha úgy tetszik, közgazdasági kérdés. Jó példa erre a gyár akusztikai laboratóriuma. Tudvalevő, hogy a VIDEOTON márkájú hangdobozok keresett cikkek Európában éppúgy, mint Kanadában vagy az USA- ban. Néhány esztendeje rendkívüli módon fejlődni kezdett a hangosítás tudománya világszerte: a beat-zenekarok hordozható stúdió-csodái éppenúgy a hangminőség tökéletesítését szolgálták, mint a sztePető István, személyzeti osztályvezető Futó Ottó, személyzeti főosztályvezető Kókány István, oktatási osztályvezető Amint a VIDEOTON-ról szóló előző cikkekben láthattuk, a gyár millió és milliárd forintokban méri termelésének értékét. Egy-egy ötéves terv a gyár számára olyan „tá-
