Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-02 / 5. szám
MHjefyá., kutatók, tómák A SZOCIOLÓGIÁRÓL (Beszélgetés dr. Kulcsár Kálmánnal, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjával) Az utóbbi időben itthon és külföldön egyaránt mind több szó esik a szociológiáról. A tudományág egyik kiváló képviselőjét a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézetének igazgatóját dr. Kulcsár Kálmánt kerestük meg. hogy néhány kérdésünkre válaszoljon, és reméljük, olvasóink előtt világosabban feltárulnak a szociológiai kutatások hazai eredményei és gondjai. Mi a helye a magyar szociológiának a társadalomtudományok sorában? — A szociológia valamiképp mindig ott lappangott a magyar társadalomtudományi gondolkodás mélyén (vagy inkább perifériáján?). Az első világháború előtt a polgári radikalizmushoz és a kibontakozó marxista mozgalomhoz kapcsolódva, a két világháború között a falukutató szociográfusok törekvéseiben — valóságosan kifejlődve azonban szinte csak Erdei Ferenc írásaiban. Olyan tudományként volt jelen, fel-felbukkanva az állam és jogtudományban, a történelemben, a néprajzban stb., amely hivatalos elismerést Magyarországon voltaképpen csak napjaink szocialista társadalmában kapott. A fejlődő szocialista társadalom viszonyai, az egyre inkább megvalósuló társadalmi tervezés — az időnként megnyilvánuló visszatartó nézetek, vagy meg nem értés ellenére is — nem csupán jó talajt biztosítanak a szociológia számára, hanem az utóbbi évtizedben gyors fejlődését is előidézték. Amidőn legútóbb a Minisztertanács — egyébként először a magyar politikai gyakorlatban — a társadalomtudományok helyzetét tárgyalta, szó esett a szociológiáról is, éspedig mint fejlesztendő, kiemelt tudományágról. A szociológia valóban nagyon hasznos lehet a társadalmi gyakorlat számára, ha sikerül igazán szaktudománnyá válnia, tudományosan felkészülnie a társadalmunk fejlődéséből ráháruló feladatok megoldására. Ma már világos, hogy a szociológia nem csupán saját tudományos problémáit képes egyre inkább megoldani hanem ezzel együtt közreműködhet a társadalom problémáinak feltárásában, segítheti megoldásukat. A szociológia társadalmi baszna tehát egyre inkább elismertté válik, egyre nagyobb iránta a társadalmi igény. Kétségtelen tény azonban hogy a magyar szociológia — jóllehet már több intézete, folyóirata van, és az oktatása is megindult — még nem tudja ezeket az igényeket maradéktalanul megoldani. A sürgető igények és a képzett szociológus kutatók alacsony száma közötti ellentmondás így lehetőséget ad a dilettánsok számára, hogy megalapozatlan „vizsgálatokat” végezzenek, elősegíti a szükségtelen kérdőív-gyártás, a veszélyes „anketománia” kitermelődését, s a felületes, megbízhatatlan vizsgálatok következményei a szakszerű szociológiai munka hitelét is rontják. Így amennyire örülünk, hogy nemcsak a hivatalos tudománypolitika, hanem a társadalomvezetés felső és középszintje — például a tömegközlési eszközök —, egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a szociológia iránt, annyira észleljük ennek a helyzetnek a veszélyeit, a divattá válás következményeit, amelyek, sajnos, jelentős mértékben ártanak a komoly szociológiai szakkutatásnak. Mi a szerépe a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének a tudományág műhelyei között? — Talán már a fent elmondottakból is következik: a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézetének legfontosabb feladatát a szociológiái szakkutatás további kibontakoztatásában, erősítésében látom. Olyan „történetileg konkrét” kutatások elvégzésében, e kutatások elméleti és módszertani következményeinek kimunkálásában, amelyék a mai magyar társadalom alapvető folyamatait, a rájuk épülő jelenségeket feltárva egyaránt segíthetik a társadalomvezetést és a szociológia tudományának a fejlődését. Az Intézet kutatásainak jelentős része a politikai és tudományos irányító szervezetekkel folytatott megbeszélések során alakult ki. Vizsgáljuk például azokat a mechanizmusokat, amelyek a mai magyar társadalom osztályainak és rétegeinek a közeledésében vagy távolodásában közrehatnak (mint az iskolarendszer vagy a szociálpolitika). Vizsgáljuk azokat a struktúrális, történeti tényezőket és elemeket, amelyek az életmódot alakítják, azokat a mintákat és társadalmi összefüggéseiket, amelyek a magyar társadalom különböző rétegeinek életmódját irányítják, ezzel kapcsolatban kiemelten foglalkozunk a család helyének, struktúrájának és funkcióinak változásával napjaink szocialista társadalmában. Fel kívánjuk tárni az automatizálás társadalmi feltételeit és következményeit éppenúgy, mint általában az új technika bevezetésének társadalmi feltételeit. Egy egész évtizedre szóló, nagyobb program keretén belül sokoldalúan elemezzük a közigazgatást, illetve annak szociológiai problémáit. Évek óta folynak az urbanizációval és a magyar falu társadalmi szerkezetének változásával összefüggő vizsgálataink is. Az imént említett témák tükrözik a magyar szociológiai kutatás meghatározott munkamegosztását. A politikai párttal, a politikai magatartással, a tömegközlés szociológiájával, meg a közvéleménykutatással, vagy a demográfiai jelenségekkel például más szociológiai jellegű kutatóintézmények foglalkoznak: kutatómunkát végeznek az egyetemek szociológiai tanszékei és csoportjai is. Munkánk során egyébként nemcsak a többi szociológiai kutatóintézménnyel törekszünk együttműködésre, hanem más társadalomtudományi kutatóintézetekkel is közösen munkálkodunk, mivel meggyőződésem, hogy a legfontosabb társadalmi problémákat ma már csak több tudományág együttes erőfeszítésével, azaz interdiszciplinárisán oldhatjuk meg. Milyen problémákkal foglalkozik a szociológia? Vannak-e „kényes” kérdések? Mi a háttere a szociológia körül keletkezett vitáknak? — A szociológia fejlődése — ahogyan már eddig is utaltam rá — nem problémamentes. Sokszor kell küzdeni a szociológia különböző értelmezése ellen, sőt harcolni kell a „szociológia” kifejezéssel való viszszaélés ellen is. A magyar szociológia felszabadulás előtti sajátos hagyományaiból máig is hat még például a publicisztikai jellegű megközelítés. Félreértés ne essék, a publicisztikának nagy jelentősége van, a tudományos eredmények publicisztikai feldolgozásának is, ám nem helyettesítheti a tudományos kutatást. Mivel a publicisztika nagyobb lehetőségeket biztosít a szellemes fordulatoknak, a hatásos gondolatoknak és mindehhez kevesebb, vagy éppen semmi bizonyító anyagot nem igényel, legalábbis rendszeres bizonyítást nem, ezért kiváltképpen alkalmas ki nem forrott gondolatok, zavaros politikai törekvések és nézetek kifejtésére. Sajnos ilyen jellegű írásokra többen és indokolatlanul a szociológia címkéjét ragasztották, s a téves nézeteknek „tudományos” színezetet adva komoly kárt okoztak a magyar szociológia fejlődésének is. Meggyőződésem, és ezt az Intézet kutatásai igazolják, hogy ma Magyarországon nincs olyan úgynevezett kényes kérdés, amelyet ne kutathatnánk. Ám kutatni kell ezeket, azaz feltárni mai megjelenésüket, a kialakulásuk tényezőit, történetileg elemezve összefüggéseiket az alapvető társadalmi folyamatokkal, nem pedig eseti vonásokat általánosítani és indokolatlan következtetéseket levonni belőlük. Az is bizonyos, hogy a szociológus csak felelősséggel nyúlhat a társadalmi problémákhoz, számolnia kell azzal, hogy ha közzéteszi kutatásai eredményeit, akkor esetleges értetlenség, félremagyarázás és torzítás károsan befolyásolhatja magát a jelenség megoldását. A kutató, kutató legyen, tehát alázattal és saját tudását állandóan ellenőrizve közelítse meg a jelenségeket, érett formában, pontos megfogalmazásban, társadalmi felelősségét érezve adja közre eredményeit, és ami nagyon fontos: segítő szándékkal. A szociológia fiatal tudomány, nemzetközileg is, méginkább az Magyarországon. Akad tehát „gyermekbetegség” is, és mint minden betegségnél magának a páciensnek, adott esetben a szociológiának is munkálkodnia kell a betegség leküzdése érdekében. Ennek a munkálkodásnak legfontosabb tartalma a vita, vita a tudományágon belül, a különböző koncepciók között. Minden kutatási alapon nyugvó állásfoglalás vitára érdemes, ez a vita biztosíthatja a kutatások, a tudományág fejlődését. Ha néha hiányzik ez a belső vita, annak tulajdonképpen csak egyik következménye az, hogy az ebből fakadó problémák a tudományág körül kibontakozó külső vitára adnak alkalmat. Véleményem szerint ha a belső viták elmaradnának, akkor saját belső problémáink megoldása szenvedne késedelmet, a tudományág fejlődése lassulna le. Hogyan fejlődik a marxista szociológia? Milyen együttműködés vagy vita folyik a polgári szociológiával? — Megint csak kapcsolódnom kell az előző kérdésre adott válaszhoz. A magyar marxista szociológia akkor járul hozzá érdemlegesen a nemzetközi szociológiai kutatások eredményeihez, ha — bármilyen csábító lehet is esetleg az ellenkező magatartás a pillanatnyi nemzetközi „elismertség” szempontjából — megküzd az említett problémákkal, és a maga sajátos tudásanyagával jelentkezik. A magyar szociológia marxista szociológia, és mint ilyen múltjához és jelenéhez tartozik a marxizmus gazdag elméleti öröksége, olyan ismeretek, tételek és módszerek, amelyek nélkülözhetetlenek napjaink problémáinak feltárásában, a társadalmi jelenségek értelmezésében. A marxista szociológia egyik legfontosabb sajátossága éppen a már említett történeti konkrétság. Ez hiányzik a mai polgári szociológiából, következésképpen a marxista szociológia ezzel járulhat hozzá a szociológia egyetemes fejlődéséhez. A polgári szociológiával folytatott tapasztalatcsere hasznos volt és marad is számunkra, és úgy érzem — bár kutatásaink még korántsem „tökéletesek” — az együttműködés mindkét fél számára fontos. Ez az együttműködés egyébként valóságos és folytonos kapcsolatokban, kutató- és publikációcserében, legújabban pedig közösen folytatott kutatásokban is megmutatkozik. Különösen jelentős ebből a szempontból a bécsi Társadalomtudományi Kutató Koordináló és Dokumentációs Központ szervező tevékenysége. E központ közreműködésével több szocialista és polgári ország szociológusai munkálkodhatnak közös kutatási témákon. Szép sikert aratott például a magyar irányítás alatt végzett nemzetközi időmérleg kutatás, eredményt ígérnek a falunak az iparosodott társadalomban elfoglalt helyével, az automatizálás és a munkásosztály problémáival, a társadalmi-gazdasági fejlődés és a fiatalkorú bűnözés összefüggéseivel kapcsolatos kutatások, hogy csak néhányat említsek. Mindezen és más problémákon szocialista és polgári országok szociológusai haszonnal dolgoztak és dolgoznak együtt. A fokozódó együttműködésnek azonban nélkülözhetetlen eleme, hogy kutatóink szilárdan képviselik a marxista szociológia eszméit, szemléletét és elméleteit. Szeretnénk hallani terveiről, kutatásairól. — Saját életutamban is megnyilvánultak a magyar szociológiai fejlődés sajátosságainak következményei. Szűkebb szakterületem a szervezet- és jogszociológia, ezen a területen dolgozom immár két évtizede. Ám éppen jogszociológiai kutatásaim közben találkoztam újra és újra a marxista szociológia még megoldatlan problémáival. Így azután nemegyszer „kitérőkre” kényszerültem. Ezek a „kitérők” a szociológia fejlődésének, napjaink szociológiája elméleti problémáinak marxista elemzését eredményezték. A „kitérőket” tanulmányok, könyvek jelzik, ezek nem egy esetben szép sikert hoztak — „A szociológiai gondolkodás fejlődése” című munkámmal a tudományok doktora címet nyertem el, a könyv két kiadásban is elfogyott — én magam mégis mellékterméknek tekintem. Sajátos feladat volt az is, hogy bár a szociológia egyik szakágával foglalkozom elsősorban, 1969-ben mégis a Szociológiai Kutató Intézet élére kerültem. A szervezői és vezetői feladatokon túl ebből is elméleti munka következett: elsősorban a szociológiai társadalmi funkciójával, a szociológia, általánosabban a társadalomtudományok és politika viszonyával foglalkoztam. 1973-ban tagjául választott a Magyar Tudományos Akadémia. Ez alkalmat nyújtott további munkám átgondolására, és arra a következtetésre jutottam, hogy fokozott erűvel kell folytatnom jogszociológiai kutató munkámat. Ezt annál inkább megtehetem, mert a szociológia magyarországi fejlődése már megfelelő munkamegosztást tesz lehetővé, a kutatónak egyre kevésbé kell „kitérőkre” kényszerülnie. Kutatói érdeklődésem elsősorban a jog társadalmi megvalósulásának problémáira irányul. Ez az első pillanatra talán egyszerűnek látszó kérdés, valójában a problémák — az alig vagy egyáltalán nem kutatott problémák — egész sorát tartalmazza. Egyes részletkutatásaim eredményei nemzetközileg is ismertek, de úgy gondolom, most kerülhet sor igazán a folyamat egészének teljesebb feltárására. Erre lehetőséget ad egyrészt a hazai szociológia fejlődése, a jogszociológiai kutatások nemzetközi szintje, s az a gyümölcsöző kapcsolat, amelyet a jogszociológia szocialista és polgári művelőivel sikerült kiépíteni, és nem utolsó sorban az, hogy társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában ez a probléma, a jog megvalósulásának folyamata, e folyamatot befolyásoló tényezők feltárása különösen fontossá vált. Egy tudatosan irányított társadalomban a politika és a jog kapcsolata, a jog és a közigazgatás hatékonysága társadalmilag és tudományosan is egyike a legjelentősebb kérdéseknek. Ebből a kettős szempontból nézem saját kutatásaimat és a szociológia egészének társadalmi funkcióját. Sz. M. 8
