Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-11-09 / 23. szám

ORBÁN DEZSŐ Orbán Dezső 1884. november 26-án Győrött született, s előbb matematikai tanulmányokat folytatott a budapesti egyetemen, majd képzőművészeti stúdiumokba kezdett. Pá­rizsba kikerülve (1906) megismerkedett Gertrude Steinnel, az írónővel és műgyűjtővel, s a Steinék szalonjában gyakran megforduló Matisse-szal és Picassóval. Párizsból hazatérve (1909) csatlakozott a Kernstok Károly vezetésével megalakult „Nyolcak”-csoporthoz. E művészeket — Kernstokot, Berény Róbertét, Czigány Dezsőt, Czóbel Bélát, Orbánt, Márffy Ödönt, Pór Bertalant és Tihanyi Lajost — már nem elégítette ki a nagybányai iskolának a plein-air festésen alapuló szemléle­te; ők már Cézanne-t, Gauguint, Van Goghot, Matisse-t, Pi­­cassót, Kokoschkát, a „fauve”-okat, a kubistákat és az ex­presszionistákat tekintették példaképüknek. A „Nyolcak” kiállításain Orbán főképpen csendéletekkel és női aktokkal vett részt. A haladó szellemű kritika nagyra becsülte Orbán munkáit. Az „Auróra” című folyóirat 1911. évfolyamában Bölöni György így írt a művész alkotásairól: „Orbán Dezső — akinek a logikus képszerkesztés a legbecse­sebb értéke — megmutatja, hogy egyszerű motívumokból, semmitmondó jelenségekből is lehet jó művészetet csinálni.” 1929-ben elnyerte a barcelonai nemzetközi képzőművészeti kiállítás egyik aranyérmét, majd 1931-ben „Atelier” néven képző- és iparművészeti szabadiskolát létesített Budapesten, ahol nagyszerű tanárok — közöttük Kner Albert, Gádor 1st-KILENCVEN ÉVES ván, Gorka Géza, Lesznai Anna, Gergely Tibor, Kozma Lajos és Végh Gusztáv — oktatták a növendékeket. 1939-ben be­zárta kapuit az „Atelier”, s a művész kivándorolt Ausztráliá­ba. Ott 1942-ben megnyitotta festőiskoláját, az Orbán’s Stu­­dio-t, s 1943-ban megrendezte első sydneyi tárlatát. Deslderius Orbán az ausztrál kontinens művészeti életének egyik vezető alakja lett. 1946-ban őt választotta elnökévé a Contemporary Art Society. Tanít a New England-i egyete­men, esszéket és cikkeket publikál, rádióelőadásokat tart. Kiállításait a legnagyobb sydneyi galériák (Bissietta Galle­ry, Rudy Komon Gallery stb.) rendezik meg, Sydney város múzeuma pedig tizenegy festményét iktatta gyűjteményébe. 1957-ben jelent meg „A Layman’s Guide to Creative Art” című könyve, amely tömör, világos áttekintést ad a XX. szá­zadi művészeti irányzatokról. Orbán Dezső a közelmúltban „Hozsánna!” című, ótesta­­mentumi témájú triptichonjáért elnyerte a szakrális művé­szeti alkotások jutalmazására alapított „Blake-díj”-at. 1964-ben az akkor nyolcvan esztendős Orbán Dezső haza­látogatott Magyarországra, 1970-ben pedig több munkáját küldte haza ... E festmények — amelyek a „XX. századi ma­gyar művészek külföldön” című műcsarnoki tárlaton ven­dégszerepeitek — azt bizonyították, hogy „Orbán Dezső nem­csak művészettörténeti dokumentum, sokkal több ennél: ma Orbán Dezső: Csendélet (1911 körül) Novotta Ferenc reprodukciója is újat kereső, fiatalos lendületű, aktív, alkotóereje teljében dolgozó festő” (Frank János). Orbán Dezső az elmúlt hetven év folyamán időtálló művek hosszú sorával gazdagította Magyarország és Ausztrália mű­vészetét, s pedagógiai és szakirodalmi tevékenysége is szá­mottevő, kilencvenedik születésnapján megelégedéssel pil­lanthat végig tartalmas és magasrendű életművén. Dévényi Iván rüú ün m kiák Szentléleky Bíró Gyula képei hosszú utat tettek meg a sydneyi kikötőből a József körúti kiállítóteremig. Hosszú utat tett meg a Székesfehérváron született egykori Bernáth Aurél-növendék is, midőn harmincnégy évi távoliét után hazalátogatott, hogy három év­tizedes gazdag termésével érdekes, sokoldalú alkotóművészként mutatkozzék be. S ez a bemutatkozás baráti, nyílt kitárul­kozó. A képek megszólalnak, csak érteni kell a nyelvükön. íme egy ember, aki vágyódott rá, hogy megismerje a világ színeit, s magá­­baszippantotta, megörökítette. De figyeljünk csak jobban erre a képes-beszédre. Vajon a Vörös szikla, á Vörös homokvihar, vagy a Visszanéz a nap — csupán a világ egy da­rabja, részlet egy távoli kontinens vad tájai­ról? A művészt talán csak az ausztráliai siva­tag festőisége ragadta meg? A Színrapszódia vörös-kékje, a Színek szimfóniája gomolygó sárga-piros orgiája egy pillanatra azt a hiedelmet kelthetik, hogy Szentléleky Bíró Gyulát csak a színhatások izgatják. Bizonyára ez is igaz, de a színvará­zson túl, valami kozmikus intelmet tolmá­csolnak a képei. A Vörös szikla nem csupán táj, hanem a kihalt föld félelmes víziója, ahol a kopár fák közt két madár kering, az egyik a vörös sziklára száll, hogy mintegy leltárt készítsen a megmaradt világról. Ugyanilyen félreérthetetlenül humanista művészi hitvallás a többi képe is, mint pél­dául a Deportáltak menetelése, amely szen­vedélyesen hirdeti a művész együttérzését az üldözöttekkel, s tiltakozását az erőszak ellen. Vagy a Háború, amelyen ő maga, mint rádió­­riporter áll egy apokaliptikus csonthalmaz te­tején, s adja hírül a világnak a borzalmat, és felhívást kiált a mindenségbe. felhívást a bé­kére. Mert hogy a vad színekkel harsogó, s még­is torkotszorítóan pusztulással fenyegető jel­kép-variációk mellett az élet derűs mozzana­tainak, az életörömnek is hivatott ábrázoló­ja, s hogy az egyiket éppen a másik érekében szólaltatja meg a vásznon, figyelmeztetés, óvásként, — erre bizonyság számtalan, élet­vidámságot sugárzó, békés munkát ábrázoló képe, mint Az ivanhoe-i farm, a Pihenő mo­dell, vagy az Esős nap finom pasztellszínei­nek üdesége. Ez az a művészet, amelyre — akkor is ha csak egy sziklát vagy egy kiszá­radt, csonka farönköt ábrázol — azt mond­juk: emberközpontú. Mert a menetelő depor­táltak szenvedő arca éppen úgy, mint a távoli néptörzs büszke tekintetű fia. a Bennszülött, arra vall. hogy a művészt az ember izgatja mindennél jobban, s hogy a kiégett tájat, a világvége vízióját is az ember miatt, az embe­rért kell újra és újra a vászonra idéznie. A kiállítás közönségére mély hatást tettek a képek. S vajon milyen hatást tett az ország, a főváros a művészre, aki évtizedek óta elő­ször járt itthon? Saját szavai szerint nem tu­Harmincnégy évi távoliét után, itthon Jánosi Ferenc felvétele dott betelni a látottakkal, a modern világvá­rossá nőtt Budapesttel, de nemcsak a tájak, a házak érdekelték, hanem itt is elősorban az emberek, a művészkollégák. Somogyi István festőművész társaságában ismerkedett fiatal képzőművészeinkkel, s jól­eső érzéssel állapította meg, hogy az állam milyen nagy mértékben karolja fel őket, hogy ösztöndíjakat kapnak, hogy rendezett körül­mények közt tanulnak és dolgozhatnak, ör­vendező meglepetéssel vette tudomásul, hogy milyen sokféle stílusirányzat él és virágzik egymás mellett. A festő éber szemével nézett meg mindent, a Metró egyik állomásának mo­zaiklapjait gyengéden, értő újjakkal megsi­mogatta, s azt mondta: sokfelé megfordult, de ilyen szépet nem látott. Meglehet, elfogult­tá tette, hogy a szülőföldön jár annyi év után. Nos, hogy milyen őszintén, milyen mélyen ragadta meg amit látott, talán meggyőződhe­tünk majd róla a következő kiállításán, hi­szen mindenütt vázlatokat készített: az épít­kezésekről, az emberekről, a pesti utcán nyüzsgő életről. S egy olajfestményt is alkotott az itthon töl­tött hetek folyamán. Címe: Beethoven V. szimfóniája. A képet szülővárosának, Székes­­fehérvárnak ajánlotta fel, s a Fejér megyei tanács közvetítésével a távol élő művész Pes­ten született alkotása a Martonvásári Beetho­ven Múzeumba kerül. Soós Magda *0e0i0i0»*i0m0*0m0mn'0*0i0ii0*0>!0b0m!mm0*0»0*0*0**&c0v*!0t&0&i!0ii0i0t0t0*0*0mm0t0t0*0$0*0*0*0*0*0¥j*0*0*0*0*0*m0*0*0m RÉGI RECEPTEK Egy 370 éves étlapról Thurzó Szaniszló, Galgóc várura, szerette a vendégeket és részükre különleges ételeket szolgáltatott fel. Egy 1603-ból megmaradt feljegyzésen Hidas János, a várúr sáfárja, a ja­nuár 1-i ebéd ételeit elszámolásaiban így örökítette meg: CONSIGNATIO CIBÓKUM (ebéd felsorolás) 1. Tehénhús tormával. 2. Kappan, metélt tésztával. 3. Leves, kenyérrel, kolbásszal. 4. Kecsege sóban. 5. Gyümölcsös lével bíberfark. 6. Indiai tik (tyúk). 7. Borjúbél tejben. 8. Báránytüdő tiszta borssal. 9. Bárány hús lemóniával (citrommal). 10. Hús tiszta borssal. 11. Borjúhús ispékkel (tűzdelve). 12. Savanyú káposzta tehénhússal. 13. Lúd sütve. 14. Aprómadár disznóhús pecsenyével. 15. Pástétom. 16. Császármadár sütve. 17. Ostya bélés. 18. Aprópástétom. Hát ez bizony ma már elképzelhetetlen mennyiségű étel, amit a vendégének el kellett fogyasztaniuk, mert legalább mindenből kellett venni, hogy a házigazda meg ne sértődjék. És ugyanaznap vacsorára 18 FÉLE ÉTELT szolgáltak fel, vé­gezetül pedig fánk következett vajban, meg ostya bélés szilva tortáta. Utolsó fogásként — az édesség után —, nyúl került az asztalra feketelében. „MAGIAR ÉTKEKNEK FŐZÉSE” E címen jelent meg Szent Benedeki Mihály, Thököli Sebes­tyén Uram főszakácsának könyve 1601. augusztus 10-én Kés­márkon. A könyvet liszkai plébános, Miskolczy Csulyák Ist­ván másolta le és e másolatot az egyik utóda, Miskolczy Ká­roly írta le 1860-ban Jókai Mór részére. így került a Széchényi könyvtárba. Az 54 recept érdekes képet nyújt az akkori ételekről, étkezé­si szokásokról. Íme néhány ezek közül: GYÜMÖLCSÖS LÉVEL VALÓ KAPPAN: sózd meg az igen szép kövér kappant, széppirosan, de azért ne szárazd, és ilyen módon tsinálj alá levet. Vágy annyi bort, mennyit ítélsz elég­nek egy kappan alá, metélj czipót bele, és úgy forrázd fel, az­után szűrd szitán által, hogy a leve sűrű legyen, apríts bele almát hosszatában, körtvét széles vékonyan, tégy bele tengeri, és malosa szőlőt mandolával, és ezekkel együtt főzd, tégy bele mézet, bőrön. Sáfrán, bors, fahaj kell bele. Hogy fel-adod, tedd felől hidacskára a kappant. Íme; a speciálisan elkészített kappant hidacskára kell tenni és igy tálalni. Mivel abban az időben a várurak — hogy ud­varuk gazdagságát mutassák —, általában aranytálakat hasz­náltak, nyilvánvaló, hogy hasonló volt a hidacska anyaga is: hogy a gyümölcsös lével való kappan a tálból kiemelkedjék, többet mutasson ... CONFUSIUM EGYVELEG KAPPANBÓL, BETEG EMBER­NEK VALÓ: a tehénhúst megfőzik, levében a kappant szintén megfőzik, azután a kappant csontostul rézmozsárban meg kell törni és a lével együtt szitán áttörni, végül vasfazékban fel kell forralni. Törött fahéjat kell belevetni, és kockára vágott kenyérszeletekre kenni. KOLDUSLE: borban bőven hagymát, mazsolaszőlőt, ecetet, mézet, borsot, sáfrányt, gyömbért, szerecsendióvirágot együtt kell felfözni, majd az egészet leszűrni. Rudnay János A Dunánál Saphier Herbert felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents