Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-10-26 / 22. szám
Sarlós István, a Hazafias Népfront főtitkára megnyitja a tanácskozást MTI felv. Szocialista kultúra — tartalmas élet Az Országház Vadász-termében Sarlós István főtitkár elnökletével ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Az elnökségben foglalt helyet Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és dr. Orbán László kulturális miniszter. Az ülés napirendjén a Hazafias Népfront közművelődési feladatait öszszefoglaló előterjesztés és a népfront nemzetközi kapcsolatairól szóló tájékoztató jelentés megvitatása szerepelt. Az első napirendhez kiadott írásbeli beszámolóhoz, a „Szocialista kultúra — tartalmas élet” címet viselő előterjesztéshez dr. Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára fűzött szóbeli kiegészítést. Rámutatott, hogy a közművelődés elválaszthatatlan mind a közéleti aktivitás növekedésétől, mind a szocialista demokrácia további fejlődésétől. Ezeket a célokat — beleértve a munikásművelődés követ kezetes fejlődését, a szocialista életmód és életforma gyorsabb elterjedését, a mindennapok kulturáltságának elmélyülését — csak akkor tudjuk elérni, ha „megvalósításukon minden népfrontbizottság folyamatosan fáradozik, ha a népfrontba tömörülő politikai, társadalmi, tömegszervezetek és mozgalmak tervszerű együttműködését még összehangoltabbá és hatékonyabbá tesszük”. Követelmény az is, hogy „a tömegkommunikáció eszközei — benne a népfront sajtóorgánumai, amelyek eddig is sokat segítettek — minden támogatást megadjanak ehhez a munkához”. Az előterjesztést követő vitában felszólalt Aczél György is. — Jó úton jár a népfrontmozgalom jó irányban keresi teendőit, hiszen a közművelődés egész népünk, társadalmunk ügye — hangsúlyozta. — Népünk igényei, lehetőségeink javulása szükségessé tette, hogy a közművelődéssel pártunk Központi Bizottsága foglalkozzon. Jó, hogy az elvi egyetértésen túl a népfront, amely hazánk minden közösségért felelős emberét tömöríti, cselekvő együttműködéssel támogatja a párt közművelődési határozatát. Ez a támogatás annál is inkább értékes, mert nagy feladatokat csak közösen, társadalmunkért, a közösségért áldozatra kész dolgozók tíz- és százezreinek segítségével vasíthatjuk meg. Mi az embert az élet minden területén mindenekelőtt aszerint ítéljük meg, hogy mennyit ad a közösség számára. A különböző kezdeményezések — az Olvasó Népért mozgalom, a könyvet a pusztai diákoknak akció, a honismereti mozgalom és minden más forma — cselekvő hozzájárulást jelentenek a határozat megvalósításához. Ezek alapján és ezek segítségével is formálódik a helyes és egységes közművelődési szemlélet, amelyben a nép nemcsak tanul a műveltség hordozóitól, de tanítja is őket. Sokoldalúan fejlett szocialista társadalmat akarunk, amely sokoldalúan fejlett közösségekből áll. A szocialista hatalom támogatja a tudást, a tudás erősíti a szocialista hatalmat. A továbbiakban kitért arra, hogy közművelődési feladataink elszakíthatatlanok népünk jólétének további emelésétől. Vannak még nálunk anyagi nehézségekkel küzdő emberek is, de élni akarunk és élünk azzal a lehetőséggel, amit egyedül a szocializmus biztosít. Az egyre magasabb életszínvonal nem cél. hanem eszköz. Az. hogy az egyes ember mire költi munkájával megszolgált fizetését. többé-kevésbé magánügy. De az, hogy a mi társadalmunkban az emberek százezrei és milliói mire költik jövedelmüket, alkoholra vagy könyvre — számunkra nem magánügy. — Támaszkodunk népünk, pártunk, munkásosztályunk minden értékes hagyományára — hangoztatta. — Ugyanakkor látni kell, hogy a szocialista viszonyok között nekünk vált lehetővé és számunkra vált parancsoló szükségszerűséggé a művelődés aktív, tevékeny oldalának kibontakoztatása. — Nem elégedhetünk meg azzal, hogy az emberek sok mindent csak néznek, el kell érni, hogy lássanak is. Necsak halljanak, hanem meghallják az igazat, szépet. Nem bölcselkedésre, hanem bölcsességre, nem érzelmességre, hanem igazi érzelmük kialakítására van szükség. A minisztertanács elnökhelyettese ezután rámutatott: — Lehetnek közöttünk más-más felfogású és világnézetű emberek, de összeköt bennünket a nép szolgálatának ügye, amely elválaszthatatlan a művelődési tevékenységtől. A Központi Bizottság határozatának megvalósításához egységre és összefogásra van szükség. Egységnek kell lennie a közművelődés országos irányításában ugyanúgy, mint a falvakban, intézményekben, de sokszínűséget kell biztosítani az egyes intézmények tevékenységében, az értékek közti választás lehetőségében. Persze, az értékes hagyomány mellett gyakran megbújik az értéktelen. Nem a klaszszikus művészet és a népművészet között van az ellentmondás, ahogy némelyek megpróbálják beállítani, nem is a városi vagy a falusi hagyomány között, hanem az értékes és az értéktelen között. Nem lehet választani népdal és Bartók, népballada és József Attila, néptánc és balett között. Hanem „is-is” is, az értékeket kell kiválasztani és az értéktelent elutasítani, illetve az értékes hagyományt a szocialista kultúrával egybeötvözni. A szocialista kultúrának nem a hagyományokkal, hanem a jó hagyományokért kell küzdenie, de le kell hántani a hagyományokra rakódott sarat, a hagyományokban és az azok mellett jelentkező maradiságot, korlátoltságot, nacionalizmust, nemzeti nihilizmust, kis- és nagypolgárságot, álforradalmiságot. Bátran állíthatjuk, hogy soha, mióta népünk létezik, ilyen mélyen 'a történelmi tudat nem hatolt el milliókig. A munkásosztály, a szocialista kultúra egyben az emberiség és a nemzet igazi emlékezete. Felszólalása végén Aczél György ezeket mondta: — A marxizmus nem konstruál olyan embereszményt, amelyet szembe lehetne állítani a létező hús-vér emberekkel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a ma élő ember valamennyi vonását szocialistának tekinthetjük. A szocialista jövő bennünk, magunkban is küzd a múlttal. Észrevenni a szocialista vonásokat, tudatosan támogatni fejlődésüket, anélkül, hogy utópikus elképzelések rabjaivá válnánk — ez a feladat. Móricz Zsigmond 1919. április 17-én a Pesti Hírlapban azt írta, hogy „a kommunizmus, amitől a naiv képzelődök azért féltek, mert a falanszter tömlöcét látták benne, meg fogja hozni az egyén kivirágzásának nagyszerű korát”. Ez akkor jóslat volt, ma tudományos igazság, amit az élet igazolt és igazol. Megállapodásunk kiállta az idő próbáját A Magyar Rádió munkatársa, Fikár László interjút készített Miklós Imre államtitkárral, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökével. Az alábbiakban közöljük a beszélgetés szövegét. A magyar kormány és a Szentszék képviselői tíz évvel ezelőtt írták alá a részleges megállapodást. Arra kérem az Államtitkár urat, hogy beszélgetésünk elején értékelje az azóta eltelt időszakot. — Azzal kezdem, hogy a világhelyzet változása és társadalmi rendszerünk fejlődése az 1960-as évek elején nem maradt hatás nélkül a katolikus egyház vezetőire sem. Változtatni kíván tak a szocialista országokkal kapcsolatos magatartásukon: a katolikus egyház valóságos, nem pedig vélt érdekeit figyelembe vevő reálpolitikát akarnak folytatni. — Kormányunk — külpolitikájának megfelelően — nem zárkózott el attól, hogy a kölcsönösen érdeklődésre számottartó kérdésekről tárgyaljon a Szentszékkel. Ennek eredménye a tíz évvel ezelőtt aláírt részleges megállapodás. amely rendezte a püspökök és más főpapok kinevezését, a papok állampolgári esküjének helyes értelmezését, valamint a Római Pápai Magyar Egyházi Intézetnek a magyar katolikus püspöki kar hatáskörébe utalását. A Szentszék ezzel elismerte szocialista államunkat, törvényes jogait, az államot és a katolikus egyhazat érintő kérdésekben. Az eltelt tíz esztendő során több kérdést rendeztünk hazánkban az állam és a katolikus egyház között. Megállapodásunk kiállta az idő próbáját és mindkét fél megelégedésére szolgál. — Utalnék arra. hogy legutóbb ez év februárjában került sor újabb római katolikus főpapok kinevezésére, miután VI. Pál pápa az esztergomi érseki széket egyházjogilag üresnek nyilvánította. Mindszenty József felmentését a haladó, józan gondolkodású egyházi és világi közvélemény egyetértéssel fogadta és támogatásáról biztosította a Szentszéket. A konzervatív jobboldal haragja azonban VI. Pál pápa ellen fordult és Mindszenty a szélsőséges körök eszközévé vált. Mindszenty újból bebizonyította, hogy ugyanúgy nem tartja meg az egyház törvényeit, a pápa kívánságait, mint annak idején a Magyar Népköztársaság törvényeit. Objektíve a katolikus egyháznak árt, rombolja a pápa tekintélyét. Igazolta mindazt, amit Serédy Jusztinián hercegprímás írt róla 1943-ban XII. Pius pápának. Idézem a levél egy részletét: „Mindszenty József kiváló szervező, azonban indulatos természete miatt veszélyes lenne püspöki kinevezése. Feletteseivel szemben nem mutat elég tiszteletet és alázatot, alantasait pedig felsőbbséggel és túlságos szigorúsággal kezeli. Mindszenty kinevezése veszedelmes lenne” — így Serédy hercegprímás. De térjünk vissza az eredeti gondolathoz, megítélésem szerint a Szentszék és a magyar kormány közötti megállapodás a népek javát szolgáló jobb megértéshez és az együttműködés fejlődéséhez is hozzájárult. Mi és hogyan biztosítja a vallás szabad gyakorlásának érvényesülését hazánkban? — Szocialista államunk a vallás és lelkiismereti szabadságot az alapvető emberi jogok részének tekinti. Alkotmányunk a téiiyleges vallás és lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében különválasztotta az államot az egyháztól és egyen jogúvá tette az összes egyházat és vallásfelekezetet. Álláspontunk azonban az, hogy nem elég elvileg deklarálni ezeket a jogokat, hanem társadalmilag meg kell teremteni és biztosítani kell e jogok érvényesüléséhez a szükséges feltételeket. Államunk már az 1948—50-ben létrejött egyezményekben kötelezettséget vállalt, hogy biztosítja az egyházak tevékenységének feltételeit. Kormányunk többek között évente mintegy 70 millió forint anyagi támogatást biztosít az egyházaknak. — Az egyházak végzik az iskolai és templomi hitoktatást, a lelkészképzést, a sajtó- és könyvkiadást, a szeretet-szolgálatot. és a hitélettel összefüggő egyéb tevékenységeket. Mindehhez kormányunk segítséget és támogatást ad. Néhány példát említenék: a közelmúltban rendeztük a protestáns egyházak igényeinek megfelelően a konfirmációs oktatást. a katolikus egyházzal pedig most rendezzük a templomi katekézis oktatás új módozatait. Az oktatáshoz szükséges hittankönyveket évente mintegy 140—150 ezer példányban adják ki, a szükséges papírmennyiséget az állam biztosítja. A katolikus egyház ez évben kiadja a teljes Szentírást és külön az Újszövetséget, több mint tízezer példányban. A református egyház évente hasonló mennyiségben jelentette meg a bibliát. Az egyházak számos teológiai, hitbuzgalmi, egyháztörténeti művet adnak ki, több százezer példányban. — A katolikus egyház a Szentév kapcsán valamennyi egyházban ünnepi rendezvényeket, zarándoklatokat szervez. A jövő évben Rómába utaznak a magyar zarándokok. ennek előkészületei már beindultak. Az egyházak több jelentős objektum építését fejezték be a közelmúltban. Tavaly készült el a baptista egyházak Martin Luther Kingről elnevezett temploma Szegeden, Cserháty püspök pedig Dunafalván új katolikus templomot szentelt. Szeptember 25-én felavatták az új evangélikus teológiai akadémiát. Az államsegélyen túl az egyházi személyek és alkalmazottak betegségi biztosítást, nyugdíjat és más kedvezményeket élveznek. — Társadalmunk vezetői többször kifejezésre juttatták, hogy értékeljük mindezt, amit az egyházak a szocialista társadalomban betölthetnek, így a munkában való helytállást, a munkaerkölcs etikai követelményeinek tudatosítását, a családi erkölcs normáinak fenntartását, a szülők tiszteletét, a szocialista nemzeti egység ápolását és erősítését. ön a közelmúltban Géniben járt és meglátogatta a Protestáns Egyházi Világszervezeteket. Kérem, foglalja össze látogatásának főbb tapasztalatait. — Elismerően szólhatok arról, hogy a protestáns egyházi világszervezetek társadalmi, politikai tevékenységében az utóbbi időszakban több ponton pozitív tendencia mutatkozik: kedvezően foglaltak állást fontos nemzetközi kérdésekben, megfigyelői minőségben részt vesznek az európai biztonsági értekezlet munkájában, határozottan fellépnek a faji megkülönböztetés, a rasszizmus ellen. — Egyetértettünk abban, hogy az egyházak és nemzetközi központjai sokat tehetnek annak érdekében, hogy a békés egymás mellett élés eszméje további tért hódítson és a nemzetközi életben tapasztalható enyhülés visszafordíthatatlanná váljék. — Ezt tapasztaltam a különböző nemzetközi zsidó szervezetek képviselőivel történt találkozásom során is. Több alkalommal elismerően és tisztelettel szóltak a Magyar Népköztársaságról, egyetértettek azzal, hogy azért van szükség közös segélyezési program megvalósítására, mert a második világháborúnak, a fasizmusnak milliók lettek áldozatai, és akik túlélték a katasztrófát, azok túlnyomó többsége megtörve, rokkantán, árván, támasz nélkül maradt. Ezért a világnézeti, politikai különbözőségek ellenére, továbbra is szükséges az együttműködés, a közös cselekvés. Hogyan értékeli a hazai egyházak és a külföldön levő magyar egyházak kapcsolatait? — Nagyra becsüljük és támogatjuk ezeket, a kapcsolatokat, melyek nemcsak egyházi szempontból jelentősek. Ezek az élő, összekötő szálak a magyar nyelv és kultúra ápolásának is értékes hordozói. A PÁPAI MAQYAR INTÉZET JUBILEUMI UNNEPSÉQE Működésének tizedik évfordulóját ünnepelte Rómában a Pápai Magyar Intézet. Az ünnepi megemlékezésen az egyházi állam részéről megjelent Agostino Casaroli érsek, az egyházi közügyek tanácsának titkára, Luigi Poggi pápai nuncius, Joseph Schroffer érsek, a katolikus nevelés kongregációjának titkára. Jelen volt dr. Ijjas József kalocsai érsek, a magyar katolikus püspöki kar elnöke, Lékai László püspök, esztergomi apostoli kormányzó, dr. Bagi István, az intézet rektora, valamint dr. Bényi József, a Magyar Népköztársaság római nagykövete. Ijjas érsek pohárköszöntőjében hangsúlyozta a Magyar Népköztársaság kormánya és az egyházi állam, a Vatikán között tíz évvel ezelőtt létrejött megállapodás jelentőségét, amely új szakaszt nyitott a magyar katolikus egyház életében, és többek között lehetőve tette az intézet megnyitását; Casaroli érsek válaszában szintén e megállapodás pozitív eredményeit emelte ki. Budapesti panoráma Saphier Herbert felvétele
