Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-09-14 / 19. szám
KÖZGAZDÁSZ VILÁGKONGRESSZUS BUDAPESTEN társadalmi hátterében van. A Közös Piac deklarált végső célja, hogy a tagországok nemzeti piacait egyetlen nagy piaccá olvassza össze, amely végeredményben úgy működik majd mint egyetlen nagy nemzet piaca, a KGST célja pedig, hogy a tagországok belső struktúráját tökéletesítsük, egymással harmonizáljuk, korszerűsítsük, növeljük a gazdasági hatékonyságot, gyorsítsuk a tudományos-technikai haladást, és mindezt közös összefogással. Az eddig elért eredmények között említhetnénk a tőkés és a szocialista vállalatok közötti kooperációs megállapodásokat, a különböző vegyesvállalatökat, s a kapitalista országokban működő szocialista értékesítő szervezeteket és bankokat. Ezek mind az együttműködés új formái, és noha végleges értékelésükhöz, hatékonyságuk felbecsüléséhez több időre van szükség, azt már megállapíthatjuk, hogy mind ez idáig ezek az új kapcsolat-típusok progresszív szerepet játszottak és számottevő mértékben hozzájárultak a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok normalizálásához. Reméljük, hogy ez a kedvező folyamat a jövőben tovább erősödik. Dr. Csikós-Nagy Béla, a magyar delegáció vezetője az együttműködés óhajáról beszélve» többi között elmondta: „Valamennyiünket — függetlenül attól, hogy milyen társadalmi, gazdasági rendszert fogadunk el — egyaránt érint a következő kérdés: kialakíthatók-e a nemzetközi munkamegosztás korszerű formái a különböző társadalmi, gazdasági rendszerű országok között? Fejleszthetők-e ezek a kapcsolatok olyan körülmények között, amikor az egyik gazdasági közösségben a terv, a másikban a piac a gazdasági folyamatok fő szabályozója? Kialakult az a vélemény, hogy nemcsak fejleszthető, hanem minden regionális integráció feladata is a gazdasági mechanizmus olyan irányú fejlesztése, amely előmozdítja a szélesebb alapokon nyugvó nemzetközi munkamegosztást a gazdasági hatékonyság jobb érvényesítése érdekében. Ezért is csak üdvözölni tudom a Nemzetközi Közgazdasági Társaság végrehajtó bizottságának azon elhatározását — mondotta —. hogy az elkövetkezendő években szervezendő nemzetközi konferenciának egyik témája a különböző társadalmi, gazdasági rendszerek közötti gazdaságii kapcsolatok problémája lesz.” A kongresszust Fock Jenő miniszterelnök nyitotta meg. Beszédében többi között hangsúlyozta, hogy napjainkban különösen megnőtt a közgazdasági tudományokkal és azok gyakorlati alkalmazásával foglalkozók társadalmi és politikai felelőssége. A közgazdászoknak módjukban áll, hogy a világgazdasági folyamatokkal összefüggésben mérlegeljék országuk gazdasági fejlődését, s megfelelően ítéljék meg a döntések nemzetközi kihatásait. A közgazdászok fontos tevékenysége mindenekelőtt a tudományos-technikai forradalom vívmányainak az emberiség érdekeit és boldogulását szolgáló hasznosításában jusson kifejezésre. A világ közgazdaságtudományának képviselői felelős módon, messzetekintő szemmel mérték fel földünk szükségleteit, a rendelkezésre álló eszközöket s a megoldások különféle alternatíváit. Annyi bizonyos, a tanácskozásokra mindvégig az együttműködés őszülte szándéka volt jellemző, a kérdések közös rendezésének óhaja. A záróülés joggal állapította meg, hogy a Budapesten megrendezett IV. Közgazdász Világkongresszus igen értékes és hasznos munkát végzett. Pethő Tibor Fogadás az MVSZ-ben A Magyarok Világszövetsége bensőséges hangulatú fogadáson látta vendégül a IV. közgazdász világkongresszus magyar származású részvevőit. A világ minden táján tudományos intézetekben, vállalatoknál nagyon sok közgazdász 'honfitársunk dolgozik, akik gyakorlati és elméleti munkásságukkal egyaránt öregbítették a magyar szellemi-tudományos élet hírnevét — s így természetes, hogy a világkongresszuson is több tucatnyian vettek részt. A fogadáson Bognár József akadémikus, a Magyarok Világszövetsége elnöke — maga is közgazdász — üdvözölte elsőként a vendégeket, majd Kárpáti József főtitkár mutatta be néhány szóval az MVSZ tevékenységét. — Fel akarjuk venni a kapcsolatot azokkal a szakemberekkel, akik e kongreszszus alkalmából saját szemükkel győződhetnek meg a mai Magyarország valóságos életével, gondjaival és örömeivel — hangzott az üdvözlő beszédben. Az üdvözlő szarvak után kötetlen, meleg hangulatú Egy kis véleménycsere. A részvevők: Kárpáti József, Balassa Béla professzor (USA) és Bognár József akadémikus beszélgetés kezdődött. Bár a világkongresszus részvevőinek bőségesen volt alkalmuk egymással találkozni, most mégis különös ízt adott a társalgásnak, hogy a partnereknek, akik bárhonnan jöttek is, magyar származásúak — nagyon sok hasonló, közös problémájuk akadt. A közgazdasági tapasztalatcserén kívül hamar terítékre kerültek az egyes országokban élő magyar közösségek gondjai, a magyar és a külföldi szellemi élet kapcsolatai. Egyöntetű volt a vélemény, hogy nagyon hasznos a Magyarok Világszövetsége kezdeményezése : az, hogy a különféle országokban élő, de azonos szakmában tevékenykedő szakembereket összehozza egymással, mint most is, a közgazdász világkongresszus alkalmából. Közgazdász Világkongresszus volt Budapesten, mégpedig a közgazdászok színe-java első ízben tanácskozott egy szocialista országban. Mindebből számos következtetés vonható le. Ha az enyhülési folyamat megindulásának alapvető okait kutatjuk, akkor az erőviszonyok általános megváltozásán belül a katonai és politikai tényezőkkel legalább is egyenrangúak a gazdaságiak. Igen figyelemreméltó kölcsönhatásnak vagyunk tanúi, hiszen a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok fokozatos kiszélesedése a hatvanas években nagy szerepet játszott a politikai megoldások úttorlaszainak eltávolításában, ezt követően pedig a létrejött politikai egyezmények felgyorsították a gazdasági kapcsolatok fejlődésének ütemét. Beszélni kell természetesen a szándékok különbözőségéről is. A szocialista országok mindig is azt vallották, hogy a békés egymás mellett élés rendszerének leglényegesebb pillére a kölcsönös érdekek talaján egyre bővülő gazdasági együttműködés, a tőkés köröket pedig éppen a gazdasági törvényszerűségek mind erőteljesebben érvényesülő hatása késztette erre az útra. A világkongresszus központi témája az integráció volt, mégpedig az integráció két fő típusa: a szocialista és a tőkés integráció. A tanácskozáson mélyrehatóan vizsgálták a két integráció tartalmi és formai különbségeit. Itt mindössze csak azt szükséges ismét hangsúlyozni, hogy a KGST-ben tömörült szocialista országok szerint a gazdasági csoportosulások nem járhatnak együtt elzárkózással, az integráción kívül levők diszkriminálásával. A KGST tehát nyílt integráció abban a tekintetben is, hogy a gazdasági csoportosuláshoz minden olyan ország csatlakozhat, amely elfogadja annak alapelveit. Ez nem mondható el a legnagyobb nyugati integrációs szervezetről, a Közös Piacról. Időszerűvé tette ezt a témát az, hogy a szocialista integráció szervezete, a KGST ez évben ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. A nemzetközi integrációra esett a választás azért is, mert mind a nemzetközi gazdasági kapcsolatok, mind pedig az államok közötti politikai viszonyok szemszögéből lényeges kérdés. Különös jelentősége van például a mai fejlődési szakaszban az európai biztonsági rendszer kiépítésének perspektívái szempontjából is a kontinensünkön létező két integrációs szervezet közötti kapcsolatok alakulásának. Túlzás nélkül megállapítható, hogy a közgazdászok mintegy kulcsszerepet töltenek be a békés egymás mellett élés politikai kereteinek tényleges tartalommal való megtöltésében. A gazdasági folyamatok rendkívüli bonyolultsága egyenesen előírja a közgazdaságtudomány művelőinek, hogy hosszabb szakaszokra készítsenek előrejelzéseket, a maga teljességében vizsgálják a világgazdasági trendeket, s azokat összhangba hozzák az egész emberiség létét érintő olyan alapkérdésekkel, mint a népességrobbanás, a környezetszennyezés, az energiaszükséglet, a nyersanyag-felhasználás. A megoldandó feladatok roppant halmazát kutatva a közgazdászok az általános és teljes leszerelés leglelkesebb hívei közé tartoznak, mert ők látják a száraz számok mögött az elpocsékolt értékeket, de ugyanakkor a leszereléssel megnyíló végtelen gazdasági lehetőségeket is. A két integrációs típussal összefüggésben figyelemreméltó megállapításokat tett O. T. Bogomolov szovjet tudós. Mint mondotta, a leglényegesebb különbség a Közös Piac és a KGST között a két integráció céljában és eltérő Hivatalos látogatáson Magyarországon járt Jermo Laine, a Finn Köztársaság külkereskedelmi minisztere. A vendéget fogadta Púja Frigyes magyar külügyminiszter is A Magyar Vöröskereszt meghívására Magyarországra látogatott J. G. Kraijenhoff, a Holland Vöröskereszt elnöke, aki többi között meglátogatta a váci kórházat MTI felv. A tudományos-technikai forradalom és a béke jegyében A világ népei mindig egymásrautaltságban éltek, ősi kereskedelmi utak, elsülylyedt gályák gyomrából előkerülő amforák, virágzó kereskedővárosok Milétosztól Lübeckig jelzik az évezredes csereberét, adásvételt, s nyomon követhetjük a munkamódszerek, technikák vándorlását. A nagyipari árutermelés, a világpiac kialakulása, majd a tudományos-technikai forradalom még jobban előtérbe állította a nemzetgazdaságok egymásrautaltságának és kapcsolatainak vizsgálatát. A tudomány egy sereg vívmánya — szuperszonikus utasszállítás, színes televíziózás stb. — csak a népek közös anyagi és szellemi erőfeszítésével valósulhat meg. Az energiaellátás, a környezetvédelem, a szállítás problémái is nemzetközi összefogást sürgetnek. Éppen ezért, érthetően, óriási érdeklődés kísérte a IV. közgazdász világkongresszust, amely a gazdasági integrációt választotta témájául. Hetvenöt ország 1800 szakembere vett részt az egyhetes tanácskozássorozaton. Róma, Bécs és Montreal után Budapesten először rendezték meg a kongresszust egy szocialista államban. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a közgazdászok sokat tehetnek azért, hogy megszilárduljon az államok közötti bizalom és visszaszoruljanak a bizalmatlanságot szító erők. Ez az alapfeltétele annak, hogy a különböző társadalmi és politikai berendezkedésű országok integrációs intézményei között (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és Közös Piac) kialakuljanak a kívánatos kapcsolatok. A szocialista és a tőkés országok közgazdászai fejleszthetőnek tartják a két világrendszer országai közötti gazdasági együttműködést, s ettől nemcsak a kölcsönös gazdasági hasznot várják, hanem a nemzetközi enyhülés további fejlődését is. A tanácskozáson szó esett a világ két legnagyobb gazdasági közössége — a Közös Piac és a KGST — belső fejlődéséről, az integráció elméleti és gyakorlati kérdéseiről, például arról, hogy mi a tervezés és a piac szerepe az integrációban. A szocialista országok közgazdászainak véleménye szerint a tervgazdálkodás és az ezen alapuló integráció jól összeegyeztethető az áru és pénzviszonyok figyelembevételével. „Hagyományosan ellene vagyunk a központi tervezésnek, de rákényszerülünk a pontosabb előrejelzések miatt” — nyilatkozta az USA princetoni egyetemének professzora, Peter B. Kenent is, elismerve ezzel, hogy a tervezés szerepe világszerte növekszik. Külön munkacsoport foglalkozott a gazdasági integráció társadalmi-politikai vonatkozásaival. E témából Bognár József akadémikus tartott fő referátumot. Rámutatott arra, hogy az integrációk célrendszere alapvetően különböző. A fejlett tőkés országok a tőkés társadalmi rendszer megerősödését, a szocialista országok viszont a szocialista társadalmi rendszer intenzívebb fejlődését várják a gazdasági integrációtól, A Népszabadság című lap a kongresszuson részvevő neves közgazdászokat szólaltatott meg, akik kifejtették véleményüket a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok perspektíváiról. — A fő nehézséget az jelenti, hogy különböző társadalmi-gazdasági rendszerű országok között kell megtalálni az együttműködés legkedvezőbb lehetőségeit — mondta H. C. Bős, holland közgazdász. — A KGST-nek és a Közös Piacnak a jövőben szükségszerűen nemcsak a saját keretein belül kell tevékenykednie. — Ki kell dolgozni egy, minden érintett fél számára elfogadható, közös koncepciót a KGST és a Közös Piac kapcsoltainak szélesítésére. — Ez Günther Kohlmey véleménye, aki a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett. M. V. Szenyin szovjet közgazdász azt a nagy fejlődést méltatta, amely a kelet—nyugati árucsereforgalomban bekövetkezett a hidegháború éveitől napjainkig. De hozzátette azt is, hogy a szocialista és a tőkés Európa között integrációról nem beszélhetünk. Herbert Griesch, a Német Szövetségi Köztársaság küldöttségének tagja szerint a KGST és a Közös Piac kapcsolatának fejlesztése „mindkét fél számára komoly előnyökkel jár”. A holland H. C. Bős professzor nyilván az összes részvevő véleményének adott hangot, amikor így fejezte be nyilatkozatét: — Tárgyalásaink konkrét eredményeit a jövő mutatja meg. De az a tény, hogy ennyi szakember jött össze a legkülönbözőbb országokból kicserélni tapasztalatait, elmondani javaslataikat, már önmagában is nagy jelentőségű. B. I. Kárpáti József, az MVSZ főtitkára üdvözli az egybegyűlteket Gábor Viktor felvétele
