Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-25 / 11. szám
r - Kristóf Attila m szép minta c4 köuif útárös kezdtünk falukönyvtárt gyű)- villámfény lobbanna fel, egyc4 kertész teni. Hatvan-hetven kötetet a volt kaszinó könyveiből kaptunk, néhányat társadalmi intézményektől s egy kis szekrényben rendezkedtünk be a szerre akarják pótolni, amit elmulasztottak egy életen át. — Mit olvasnak a felnőttek és gyerekek? — Különösen az öregek naXI. századi harangtorony a falu közepén művelődési ház egyik szobájának a sarkában. Huszonöt éve vezetem a könyvtárt, huszonöt év alatt gyarapodott az állomány öt és fél ezerre- Tizenöt évig ingyen csináltam, tíz év óta jelképes tiszteletdíjat kapok, havi kétszáz forintot. A könyvtárfejlesztésre a tanács évi hatezer forintot fordít. Az új könyvek megjelenését az országos könyvtárellátó lapjában, az állománygyarapító tanácsadóban kísérem figyelemmel, megteszem beszerzési javaslataimat, amelyet a járás hagy jóvá. — Hogyan ajánl olvasnivalót az olvasónak? Postagalamb. Viszi a hírt embertől emberig. Ez jó. Nagyon szórakoztató. Ez igen érdekes. Ez mulatságos. A kis megjegyzések eszterláncán elterjed a hír, mi jött, ki mit olvasott, ki mit mondott, kinek mi tetszett. — A másik ajánló nem személy, hanem a televízió. Mióta van televízió, az emberek sokkal többet olvasnak, mint annak előtte. Például a Leonardo da Vinci olasz tévéfim bemutatása óta mindenki Leonardo életrajzát akarja olvasni. — Magyarán: egyetlen személy és a képernyő teremtett ilyen közművelődést Válón? — Nem. Az olvasási kedv, az olvasási láz nem magától támadt. Az iskolák szülői értekezletein kezdtük felmérni: mit is olvasnak a családok, s olvasnak-e egyáltalában, mert mi az olvasó családok gyermekeinél észrevettük, hogy jobban tanulnak, könnyen értik meg a feladatokat, máshogy fogalmaznak, hozzászólásaik eredetibbek, mint másokéi. Volt olyan szülő is, aki elmondta: szégyell eljönni a könyvtárba, mert megszólnák érte, hogy ennek de sok üres ideje van, de jól megy a sora, még olvasni is ráér. Megmagyaráztuk neki, hogy emiatt ne szégyenkezzék, hanem legyen büszke érte. így lett Vál olvasó falu. Olvasóink nagy része gyerek, a felnőtt ohmsók jó része pedig idős emberek. Hirtelen, mintha gyón szeretik a krimit. Sok olyan idős olvasóm is van, aki mesekönyveket olvas. A gyerekek természetesen az ifjúsági könyveket szeretik. — Tessék felsorolni néhány olyan könyvet, amely nagyon népszerű Válón. — Varga Domokos minden könyvét szeretjük. Olvastuk a Magyarország felfedezése sorozatban megjelent, Erdőkerülőben című szociográfiát. Ez komoly írás. Népszerű a szerző gyerekeiről szóló, Kutyafülűek című könyve. Aranyos könyv. XJj címen, a Móra Könyvkiadónál jelent meg Illyés Gyula Tűz vagyok című egykori Petőfi-életrajza, ez azután kézről kézre jár. Weöres Sándorról már beszéltünk, „Ha a világ rigó lenne” című mesekönyve népszerűvé tette öt az egész faluban. A legnagyobb keletje a kalandos könyveknek, életrajzoknak, útikönyveknek van. Molnár Gábor dél-amerikai útleírásait százak olvassák. Fekete István minden könyve siker volt. A Tarka rétet is nagyon szerették, de a Ballagó idő, az író önéletrajza is végigjárja a házakat. És Vajda János verseiből hibátlanul idéznek az olvasók, a váli emberek. De nem csupán a Vajda-versekből. Azt kellene elérni, hogy minden kis faluban önálló könyvtár s mellette önálló könyvtárvezető legyen. Akkor még műveltebb, még olvasottabb lenne ez a nép. Végül megmutatja a címereslevelét. E sajátos kutyabőr és nemesi címer a minap jutott a birtokába: súlyos ércdombormű. Egyik oldalán a felírás: 1949— 1974, huszonöt éves a szocialista magyar könyvtárügy. A kitüntetést Garamvölgyi József művelődésügyi miniszterhelyettes százhét könyvtárosnak adta át a szakszervezetek székházában. Fejér megyéből két könyvtáros kapta meg: Nagy József, a baracskai és Gerecze Pálné, a váli. S amikor elbúcsúzom a váli asszonytól, az irodalom szolgálóleányától, úgy érzem: ma megismertem egy derék embert. A határ bujazöld, a váli völgyben halványzöld pára leng. A változó árnyalatú zöld tengerben zömök sárga szirtíok az egykori Dréher-kastély, a „sörös” Dréherek hajdan fél Fejér megyét behálózó birtokrendszerének egyik sarkpillére. A XIV. században kolostor, később uradalmi tisztilak, a két háború között urasági vadászszállás és vendégkastély, a felszabadulás után a községi tanács székháza, tíz esztendeje Fejér megye egyetlen mezőgazdasági szakmunkásképző intézete. Az öles falakat sűrűn kiveri a salétrom, mivel a kastély ősét szigetelés nélkül cölöpökre építették. Az intézetben 112 falusi fiú és lány tanulja a napjainkban forradalmi fejlődésnek lendült gyümölcs- és zöldségkertészet tudományát. Dancsó József, a fiatal igazgató két éve vette át az intézet vezetését, sorrendben ő a tízéves intézet ötödik igazgatója. A pedagógusok között általában ritka a „vándormadár”, különösképpen a falusi tanító és tanár ismeretes arról, hogy nem szívesen mozdul. Falvainkban nem ritka a két-három nemzedéket felmutató tanító dinasztia. Mivel magyarázható tehát, hogy ebben a fiatal intézetben átlag kétévenként más veszi át a vezetést? — Az intézet kialakulásának rendkívüli nehézségeivel és a lakáshelyzettel. A nőtlen, fiatal pedagógus még csak talál magának hónaposszobát, de ha megnősül, nyakába szakad a lakásgond. Segített valamit a lakáshelyzeten a pedagógus-lakásépítő akció, amely rendkívüli kedvezményekkel támogatta a letelepedni szándékozó pedagógusokat, továbbá a községi tanács építtet egy társasházat, ahol ugyancsak kapunk néhány lakást, így aztán végre-valahára megszűnik az elvándorlás. A mezőgazdasági szakmunkásképző intézet sajátos intézmény. Falusi gyermekeket tanít arra a tudományra, amelyet jószerével pendelyes korukban, a ház körül el tudnának sajátítani — véli a kívülálló, a fiatal ső gyerekek beléptek a visszhangos kapu alá, a kastély egyik szárnya még a háború nyomait viselte, lakhatatlanul romos volt, másik szárnyában a községi tanács irodái működtek. A dísztermet és néhány lakószobát kapták meg a jövendő kertészei. Az első időkben öt-, majd háromhónapos váltással tanultak, tehát öt, illetve három hónapig gyakorlati munkát végeztek valamelyik kertészetben, termelőszövetkezetben, vagy állami gazdaságban. Ahol éppen el tudták helyezni a tanulókat. A gyakorlat után öt, illetve három hónapig folyt az elméleti oktatás. Tíz év alatt a helyzet gyökeresen megváltozott. — A gyerekek most egyhetes váltásban dolgoznak. Egy hét az elmélet, egy hét a gyakorlat. A nyári szünet nálunk csak egy hónap, mert hiszen éppen a nyárra esik az érés, valamivel hosszabb viszont a téli és tavaszi szünet. Kertészeket képezünk ki, akik szakmunkás fokon ismerik meg jövendő foglalkozásukat. Ma gyümölcs-, zöldség- és szőlőtermesztő általános kertészeti képzést kapnak, a harmadik évben szakosodnak, akkor döntik el, melyik ágat választják élethivatásuknak. Ezt a szakosodást a fejlődés követeli meg, de megkövetelik azok a gazdaságok is, amelyek társadalmi ösztöndíjjal támogatják a fiatalokat. Aki egy termelőszövetkezettől vagy állami gazdaságtól a tanulmány ideje alatt rendszeres havi ösztöndíjat kap, az szerződésben vállalja, hogy bizonyos évig a „mecénás” üzemében dolgozik. A kastély 1966-ban teljesen az intézet birtokába került, felújították, vízvezetékkel, melegvizes fürdőszobákkal látták el a kollégiumot, mert ettől kezdve már bennlakó diákok tanulták a kertészet tudományát. Az 1967/68-as tanévben megszüntették a baromfitenyésztő és tejgazdasági ismeretek oktatását, azóta csak kertészek kerülnek ki az intézetből. Ez az év, reformévnek számít, mert az intézet birtokába került az elhanyagolt, elvadult őspark, abból lett a gyümölcskertészek és „vincellérek” bemutatókertje. 1969-ben felépült a modern konyha és étterem, a melegházas és fóliasátras tankertészet. — Korábban a növendékek a gyakorlati munkára szétszóródtak — folytatta az igazgató —, gyakran olyan kertészeti üzemekbe kerültek, ahol nem voltak meg a korszerű oktatás feltételei. 1970 óta ez a helyzet is megváltozott. Tanulóink 10— 12 állami gazdaságban sajátítják el a gyakorlati tudnivalókat. A gazdaságok saját autóbuszaikon szállítják reggel munkába a fiatalokat és este haza. Szerződéses alapon például a szőlészek olyan helyeken végzik a gyakorlati munkát, mint a HUNGAROVIN etyeki szőlőgazdasága, ahol a pezsgő alapborát termelik, a zöldségszakosok a sárszentmihályi állami gazdaságban, ahol az ország legnagyobb — 25 hektár alapterületű — üvegházas kertészetében a primőr-zöldségek termesztésének gyakorlati titkait sajátítják el. Fejér megye rohamos ipatetésére kerül sor, a gyakorlati oktatást aszerint osztjuk be. A leendő kertészek tehát előbb megismerkednek a munkafolyamat gyakorlati fogásaival, azután az iskolapadban megtanulják az elvégzett munka elméleti jelentőségét. Így azután a harmadik év végén olyan szakmunkások kerülnek ki az intézetből, akikre rá lehet bízni egy népesebb munkacsapat vezetését. A mezőgazdasági munkában azonban sokkal konokabb és régibb hagyományok élnek, mint az iparban, következésképpen azt is érdemes megvizsgálni, hogyan fogadják az idősebbek a fiatal szakmunkás modernebb tapasztalatait és gyakorlati utasításait, nem okoz-e valamiféle bonyodalmat a korosztályok között? Válasz helyett az igazgató előveszi az intézet tízéves működéséről készült kimutatást, amelynek egyik rovata statisztikai hitelességgel azt ábrázolja, hány végzett kertész maradt meg a tanult mesterségénél s hány váltott át más hivatásra. Kiderült, hogy a váli kerA kis kertészek igazgatója rosodása, a településszerkezet változásai megkövetelik, hogy a gazdaságok több gyümölcsöt és zöldséget küldjenek a piacra. Ehhez pedig szakképzett munkásokra van szükség, akiket a zöldségkertészetben a legmagasabb színvonalú gépesítés sem helyettesíthet. Az intézetben téhát olyan oktatási rendszert alakítottak ki, amely lehetővé teszi, hogy a gyakorlati oktatás bizonyos mértékben megelőzze az elméletit. — Azok a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, amelyekkel szerződéses viszonyban állunk, előre jelzik, ha olyan munkafolyamat következik, amelyet a növendékeknek hasznos a helyszínen tanulmányozni. Amikor például a szőlőojtásra, a kényesebb zöldségfélék kiültészek több mint fele kitartott a tanult szakma mellett. — A növendékek többsége már nem paraszti családból származik — magyarázza az igazgató. — Helyesebben: a család már nem a mezőgazdaságban dolgozik, hanem az iparban. Olyan családokról van szó, amelyek az ötvenes években elmentek ipari munkásnak Dunaújvárosba, bányásznak Mórra és Pusztavámra. A gyerekeik most, ebben az intézetben térnek vissza a földművelés egy magasabb szintjéhez, és az a fontos, hogy visszatérnek. Érdekes módon ezek a fiatalok a legszívósabbak, a legkitartóbbak, úgy is mondhatnám, a leghűségesebbek. Sok nemzedéken át örökölték a föld szeretetét és ez a természetes vonzalom munkálkodik bennük. Kertésztanulók igazgató azonban türelmes mosollyal eloszlatja ezt a tévhitet. — A mezőgazdasági forradalom évtizedeit éljük s ezen belül hihetetlen arányú és iramú a fejlődés a gyümölcs- és zöldségkultúrák termesztésében. Tíz éyvel ezelőtt, amikor a megyei tanács az intézetet megalapította, még az ötvenéves múltra visszatekintő termelési módszereket tanították. Akkor mindössze három szakképzett pedagógus dolgozott az intézetben, azok sem voltak valamennyien a mezőgazdaság e kényes ágazatában jártas oktatók. Az intézet magját képező kastély is nyomon követi megújhodásában a tudományág szellemi fordulatait és fejlődését. Amikor az elA volt kastély, a mai szakmunkásképző intézet Gábor Viktor felvételei
