Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-25 / 11. szám
A honni nyelvnek ihlett hirdetője, Kinek szívében ég az égi szikra, Tanítson itten híven érzeni; Legyen világos tükre életünknek. A népszokást, az ősi hagyományt, Kiskőrösi Periszkóp Színpad: Sófalvi farsang-temetés Emlékbe vésve tartogassa fenn. Hat pillanat a miskolci Manézs Színház nagydíjas Sámánének című produkciójából. (A Sámán: Gőz István) „Ahogy Erdélyben mondanák: szeressék!” E szavakkal kezdte műsorát a debreceni Csokonai Színházban az Alföld Ifjúsági Színpad együttese. E szavak hangzottak el az ország több millió rádiókészülékében. E szavakkal kezdődött el a „Szóljatok játszók, regölők” népművészeti vetélkedő országos döntője Debrecenben, s a Rádió helyszíni közvetítése. S a hírlapíró, akinek az a hálás feladat jutott, hogy e nagyszabású megmozdulásról tudósítson, sem választhat szebb ajánlást olvasóihoz, mint ezt: „Szeressék!” Szeressék Kriza mesegyűjtéseit, a diákok gyűjtötte hagyományokat, a sófalvi farsangtemetést, a több ezer esztendős sámánéneket, a frissen szerzett dalokat, szeressék azt a lelkesedést, amely létrehozta és sikerre segítette az amatőr színjátszók népművészet-ápoló mozgalmát. Egy kincse van minden nemzetnek adva, Míg azt megőrzi híven, addig él. E kincs neve: az édes anyanyelv. Pesterzsébeti Csili Soós Imre Színpada: Betyár-ballada Győri Arrabona Színház: Minden tájra jut egy betyár Kaposvári Fonómunkás Kisszínpad: Vasravert Szabálytalan tudósítás fia népművés Aki még nem élte át a színházi premierek robbanásig feszült hangulatát, az nem tudhatja, mit jelent több mint száz fiatalnak az első országos bemutatkozás izgalma. Villámgyorsan átrendezett színpad, remegő kezek, gyors szövegismétlések, félig elszívott cigaretták. A rádiósfülkében is tetőzik a feszültség. Zala Zsuzsa és Asperján György szerkesztők a csoportok vezetőinek adnak néhány jó tanácsot, Déri Éva rendező fejhallgatón ellen-Néhány esztendeje még ritkán fordult elő a fiatalok körében, hogy valaki népdalt kezd el énekelni, vagy mondjuk, fölidéz egy parasztmondókát. Nagynéha — szavalóversenyeken, színiiskolai fölvételi vizsgákon azért előkerült egy-egy székely ballada. Azután — ma már ki tudná megmondani, hogyan — egyre gyakrabban ütötte meg fülünket valamely ismerős, mélyen bennünk élő melódia, szövegtöredék, motívum. Érdekes módon az egyik legnépszerűbb beategyüttes, az Illés-zenekar használt fel elsőként számaiban somogyi, csángó, székely zenei motívumokat. Nem sokkal később a Tolcsvay-trió már zenei programjának vallotta a magyar „folk-beat" megteremtését — s a közönség szívesen fogadta a kísérletet. A fordulatot a Sebő és a Kaláka együttes megjelenése hozta meg: ők már nem a beatzene hangzásvilága felől közelítettek a parasztzene irányába, hanem fordítva, a népzenét élesztették újjá úgy, hogy a városi fiatalság számára is vonzó legyen. Ebben az időben éledt újjá az amatőr irodalmi színpadok mozgalma. Az iskolákban mindig nagy hagyománya volt a színjátszásnak, de a sokszor játszott, elkoptatott darabok, az „önképzőköri” stílus fáradttá, sőt rossz értelemben véve felnőttessé tette az előadásokat. A Népművelési Intézet — és személy szerint Vitányi Iván igazgató — lelkes, segítő munkája eredményeképpen azonban az amatőr színjátszás lassan feléledt Csipkerózsika-álmából. Új együttesek alakultak, sok esetben üzemek, gyárak fiatal munkásaiból verbuválódott tagsággal — s az új együttesek új témalelőhelyeket kerestek. A két újjászületés — a színjátszásé és a folklóré — hamarosan egymásra talált. A fiatal rendezők, színészek már nem csupán szerepeket tanultak, hanem a falvakat meg a tudományos könyvtárakat bújták, és előbányászták a még élő hagyományokat, népszokásokat. Az iskolásán deklamólt drámák helyett bátor kísérletezés, friss humor, fiatalos lendület otthonosodott meg a színpadokon. A Magyar Rádió felkarolta az együttesek kezdeményezéseit. A legjobb színpadok lehetőséget kaptak arra, hogy nyilvánosság előtt mutathassák be tudásukat. Két éve a magyar irodalom gyöngyszemeiből, tavaly Petőfi életművéből válogathattak a játékok résztvevői — idén a népi kultúra felidézése lett a cél. Több száz együttes mutatta be műsorát a selejtezőkön, s a legjobb kilenc végül Debrecenben a Csokonai Színház néhány száz nézője, és fő adásidőben az ország néhány millió rádióhallgatója előtt bizonyíthatott.
