Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-13 / 8. szám
I Szolnokon, a Zagyva partján épül a város legmagasabb lakótelepe MTI felv. Az amerikai szerzőhármas, Stein—Kander—Ebb musicaljét, a Zorbát a győri és a debreceni színház is bemutatta. A debreceni Csokonai Színház vendégszereplője volt Neményi Lili, az Állami Operaház tagja. Jászai László (Jászai Mari, az egykori nagy tragika unokaöccse) mint Nikó; Neményi Lili mint Madame Hortense; és Gerbár Tibor, Jászai díjas mint Zorba. Kalmár felv. Darvas Iván a Pesti Színházban már háromszazszor monodrámát játszotta el Gogol az Egy őrült naplója című Mezey Béla felv. Száztíz férőhelyes ói'oda épült Hódmezővásárhelyen. TARDOS PÉTER — Firancsol egy csokoládékrémct, Tardos úr?... Vagy inkább a gesztenyepürét? Az étterem főpincére előzékenyen meghajolva várakozik, amíg Tardos úr töpreng, hogy mit fogyaszszon, mivel Tardos úr ínyenc, azonkívül nincs ellenére a népszerűség sem. Nem csapán a főpincér ismeri ugyanis, hanem a körút jó része, amelyen ez az étterem áll, s Pest, amelynek elszakíthatatlan része maga a körút... Tardos Péter a szórakoztatás all round mestere, mint ő mondja magáról „öttusázója” : zeneszerző, szövegíró, humorista, újságíró és zenei-prózai előadó! — Már gyerekkoromban eldöntöttem, hogy jazz-zongorista leszek, mert ez az egyetlen szó, amelyben három z-betű van egymás után — mondja, amint kellő megfontolás után eldöntötte, hogy a gesztenyepürénél marad. — Két ideálom volt: Gershwin és Karinthy ... Voltaképpen mindkettőt sikerült felülmúlnom. Ma jobb zenét írok, mint Karinthy és jobb humort, mint Gershwin... " Megvárja a hatást, mert jó eladóként tudja, hogy a tapsba sohasem szabad belevágni. Azután folytatja: — Fiatal koromban riportokat írtam, de más hangvétellel, mint szokás — vagy megszokás? — volt. Humort vittem a szemléletbe is, a megfogalmazásba is. A hivatásos humorista általában non fictiont ír, én, a riportjaimban, fictiont. Később persze, áttértem én is a kitalált humorra. Közben a zenéhez sem maradt hűtlen. A zongorázást éppen úgy nem lehet elfelejteni, mint a korcsolyázást, vagy az úszást. Egyszer azután rájött, hogy miért játssza mások zenéjét, amikor szerezhet maga is? A siker igazol, és számaiból nem egy sláger leit. Azután egy alkalommal úgy adódott, hogy a szövegíró megbetegedett, s kénytelen volt megírni saját számához a szöveget is. Attól kezdve, ennél maradt. Sőt, írt szöveget mások zenéjéhez is, s fordított — fordít — világslágereket. Amelyeket rádióban televízióban, pódiumon, gyakran maga ad elő. Egyik népszerű televíziós show-ja volt a „Töltsön egy órát kedvenceimmel”, amelyben közreműködésével a legkülönbözőbb műfajok népszerű művészei léptek fel. Nemcsak vidám, kulturált és tehetséges, hanem szórakoztató egyéniség is. Nemcsak azért érdemes vele ebédelni, mert tudja, hol főznek jól. Mindent tud, ami Pesten történik. S azt is, amit csak állítanak, hogy megtörtént. Ha négyszáz évvel korábban születik, vándor lantos-diák lett volna belőle. De ma a költők már nem dallamra írják verseiket, s a zeneszerzők ritkán költők. A művészetben kihaló lény az „öttusázó ”. 0 még az. Bogát! Péter fijőda-lwlet „Amikor kiérkezel Párizsba, feltétlenül hozd magaddal az autóbusz bérletedet!...” — írta bátyám. Nem értettem a dolgot. Talán valamiféle nemzetközi megállapodás értelmében, hasonlatosan az autósok biztosításához, érvényes lenne a párizsi 'metróra és a hír elkerülte a figyelmemet? Mindegy, egy buszbérlet nem nagy csomag, kiviszem és a helyszínen minden kiderül. Találkozásunkkor, elcsitulván a viszontlátás örömei, gyorsan szóba hoztam a dolgot. — Miért kellett kihoznom a bérletet? — Hát nem akarsz moziba járni kedvezményes áron? — csodálkozott a bátyám —, mindenki ezt csinálja. Hoz valami fényképes igazolványt, magyar nyelven és bemutatja a pénztárnál, mint diákigazolványt, egyetemista igazolást. Szórakozottan a kezükbe veszik, nem értik a szöveget, vállat vonnak és kedvezményes jegyet adnak. Fele összegért a legjobb helyre is ülhetsz, mert nincsenek számozva az ülések, a pénztárosokat meg nem ellenőrzi senki. — Dehát én idősebbnek látszom, mint egy egyetemista — vetettem ellent. — Ugyan, nézd meg az itteni hallgatókat. Szőrmókok, nagyapádnak néznek ki. Másnap kipróbáltam a bérletet. Hanyag mozdulattal a szemüveges mozipénztárosnő orra alatt meglobogtattam és kértem diákjegyet. Adott. A többi pénztáros is. Később eljártam olyan színházakba is, amelyek közönségük egy részét, kedvezményes áron, a tanulóifjúság köréből toborozták. Aztán felfedeztem a Latin negyedben egy olcsó és ízletes éttermet, ahol, igazolvány ellenében, remek kosztot adtak. Lassan úgy éreztem magam, mint egy nemzetközi szélhámos, egy modern Stavisky, akit az Interpol ugyan szemmeltart, de nem lép közbe addig, amíg fel nem göngyölítették a banda teljes szervezetét. Tervbe vettem a nyaraláshoz egy rövid londoni kiruccanást is. Külön diákutazási irodák intézték az utak lebonyolítását. A rendes ár harmadáért mehettem Londonba, ahol, szinte mondanom sem kell. egy tiszta és olcsó diákszálláson húzódtam meg ottlétem idejére. Amikor meghosszabbított szabadságomról hazatértem, másnap a buszon ülve, ellenőr lépett hozzám. Szeretettel simogatva nyújtottam át neki csodabérletemet. Ránézett és ezt mondta: — Sajnálom, de nem érvényes! Ma már ötödiké van, lejárt! Elfogott a düh. — Hogyhogy?! Egész Párizs elfogadta ezt a bérletet, pont magának nem jó?!... cd mu alÁ A fiú elgondolkozva nézte szerény ruhatárát: öltönyei, ingei gyűrötten hevertek a szekrényben. Mit vegyen fel este a színházba? Szombat délután volt: szabóhoz már nem mehet. Vajon kihez fordulhatna vasalás ügyben? Alig néhány hónapja költözött a házba és jóformán senkit sem ismert. De várjunk csak — gondolta —, lakik egy fiatal lány a hetedik emeleten. Magányos, akárcsak ő, és mindig tiszta, vasalt ruhában jár. Mi lenne, ha csak úgy egyszerűen beállítana hozzá a gyűrött öltönyével és megkérné, hogy vasalja ki. A nők szeretnek áldozatot hozni. Gyorsan határozott: hóna alá kapta a ruháját, plusz egy fehér inget és a felvonóhoz indult. „A lift nem működik!” Na nem baj •>— mondta magában majd kényelmesen, megmegpihenve, felbaktatott a hetedikre. — Útközben legalább lesz időm kitalálni, hogy mit mondjak neki. I. emelet: Mi lenne, ha — feltéve persze, hogy a lány vállalja a vasalást — felajánlaná: jöjjön el vele este a színházba. Úgyis két jegye van. II. emelet: És ha már beszélgetnek, a lány esetleg megkínálja valami itallal, iszogatnak, és jó hangulat kerekedik. Akkor talán nem is megy el a színházba. Ott marad a lánynál, aki vacsorát készít, és aztán sosem lehet tudni! — ott marad nála éjszakára. III. emelet: Ha már egyszer ott aludt, miért ne lehetne ez a kapcsolat tartós, rendszeres? Megoldódna a magány minden problémája: az étkezés, a szórakozás és a szerelem. IV. emelet: Ez esetben el is vehetné feleségül és mindennap felgyalogolna a hetedik emeletre. De mi lesz akkor, ha elromlik a felvonó? Eladja a lakását, felköltözik a lányhoz és a lakás árából autót vesznek. V. emelet: Az is igaz azonban, hogy ha megnősülne, akkor fütyültek a vidám legényéletnek, kalandoknak. Pontosan hazajárni, elszámolni a fizetéssel, a nő féltékeny kedne, jeleneteket csinálna. VI. emelet: És ha összevesznének, akkor el kellene költöznie a felesége lakásából, a sajátját már eladta, és mikor lesz az életben mégegyszer annyi pénze, hogy új lakást vásárolhasson ? És mindez amiatt a féltékeny fúria miatt! Na, ebből nem eszik a drágám! VII. emelet: Karján a ruhájával becsenget a lány lakásába, s amikor az mosolyogva ajtót nyit, a fiú rárivall: — Menjen, a pokolba a nyomorult vasalójával együtt, hallja? — És aztán, mint, aki egy óriási gondtól szabadult meg, vidáman fütyörészve elindult lefelé a lépcsőházban.
